Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-18 / 116. szám
BÉKÉS MEGYEI \ I960. MÁJUS 18., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM * Ara: SO fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! Légi provokáció mint nemzeti politika „Felfüggesztés” — ezt a kifejezést használta Eisenhower elnök hétfői nyilatkozatában a kormányfők előkészítő találkozóján: Miután Hruscsov elmarasztalta az amerikai vezető köröket, hogy nemcsak igazolni próbálják a légi provokációt, de azt nemzeti politikájukká tették, az Egyesült Államok feje kijelentette, hogy a kémrepüléseket felfüggesztették. Talán nem felesleges megvizsgálnunk ennek a szónak az értelmét. Üssük fel A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának második kötetét a 642. lapon. A legelső címszó: felfüggesztés. Valamely hivatalos eljárásnak, tevékenységnek hosszabb-rövidebb időre való megszakítása, szüneteltetése vagy elhalasztása. Megszakítás, szüneteltetés vagy elhalasztás, mégpedig hosszabb-rövidebb időre. Tehát Eisenhower hétfői nyilatkozata egyben azt jelenti, hogy fenntartja azt a világtörténelemben példátlan igényt, hogy az Egyesült Államok megsérthesse más országok állami szuverenitását, továbbra is sárba tiporhassa a nemzetközi jogot, és megcsúfolhassa az ENSZ alapokmányát, amelyet maga is aláírt; A világ közvéleménye reménykedve vetette vigyázó szemét Párizsra. Az emberek azt várták, hogy az általánosan elfogadott szabályok szellemében Eisenhower Hruscsov megérkezése napján felkeresi a szovjet kormányfőt, elnézést kér az elkövetett provokációért és elhatárolja magát a provokációban vétkesektől. De hiába maradtak fenn éjszakáig az eseményekre vadászó újságírók, a találkozó elmaradt. A várakozás hiábavaló volt. Még ezután is azt hitték, hogy a Nyugaton oly sokat hangoztatott diplomáciai szabályok végül is jobb belátásra kényszerítik az amerikai elnököt, s a jobb későn, mint soha elv alapján legalább az első tanácskozáson ítéli él a kalózkodást. Ehelyett azonban Eisenhower így beszélt: „Az Egyesült Államok szerint a kémtevékenység célszerű szükségesség, olyan világban, amelyben a nemzetek kölcsönös bizalmatlanságot tanúsítanak egymás szándékai iránt. Az Egyesült Államok nem mulasztja el ama felelősségét, hogy védekezzék a meglepetésszerű támadások ellen.” Talán szükségtelen fejtegetni, hogy a bizalmatlanság légköre éppen az Egyesült Állakormány a kémkedést, az agresz- sziót hivatalosan is nemzeti politikájává tette. Ebben a helyzetben vetődik fel a kérdés: vajon eredményes lehet-e most egy csúcstalálkozó? Hruscsov hétfői nyilatkozata erre így válaszolt: Mi csak egyenlő alapokon, mindkét fél számára egyenlő lehetőségek alapján vehetünk részt e tárgyalásokon. A nyomaték kedvéért a szovjet kormányfő hozzá- I tette: Ismétlem, a jelen helyzetben nem vehetünk részt e tárgyaláson. \ Ezt az álláspontot nem nehéz megérteni. Gondoljunk csak arra, miről is beszélhetnénk mi magunk egy asztalnál olyan emberrel, aki előző nap durván megsértett bennünket, s most nemhogy bocsánatot nem kér. de továbbra is fenntartja a sértést. Természetesen valamilyen látszatértekezletet lehetne tartani. Ez csak az emberek áltatása lenne. S kinek van erre szüksége? Ha a szovjet kormány részt venne az eleve kudarcra kárhoztatott tárgyalásokon, bűnrészesévé válna a népek megtévesztésének. A szovjet kormánynak viszont ez nem szándéka — mondotta tegnap a szovjet miniszterelnök. A csúcsértekezletnek feladata nem a hamis illúzió keltése, hanem az államok közötti bizalom erősítése, a békés egymás mellett élés útjának egyengetése, vagyis a béke biztosítása. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha valamennyi fél nyílt és becsületes politikát folytat és lemond arról, hogy megsértse más országok szuverenitását. A Szovjetunió eddigi politikája az agresszió mindenkori kiküszöböléséért, a béke biztosításáért folyó harc. Ennek a harcnak része a Szovjetunió mostani álláspontja is. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Hruscsov — a gyakran használt kifejezéssel élve: nem tette be a csúcsértekezlet előtt az ajtót. Azt mondta, magától értetődik, ha az Egyesült Államok kormánya kijelentené, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem fogja repülőgépeivel megsérteni a Sozvjetunió államhatárait, továbbá elítélné a múltban történt provokációs cselekményeket és megbüntetné az ebben közvetlenül bűnös személyeket, s ezzel a Szovjetunió a többi hatalommal egyenlő helyzetbe kerülne, akkor én, mint a szovjet kormány elnöke, hajlandó lennék részt venni az értekezleten és minden erőm mok magatartásának köszönhető, amely még a legreménytkeltőbb pillanatokban is csak szólamokban támogatta a békés egymás mellett élést, de tetteiben nem mondott le a hidegháborúról. Az is mindenki előtt világos, hogy éppen az Egyesült Államok hiúsította és hiúsítja meg mindmáig az általános és teljes leszerelést követelő szovjet javaslatok megvalósulását. Eisenhower hétfői beszéde után mindenki megértette, hogy . itt már nem egy provokációról, nem egy, esetleg néhány kémrepülésről van szó, hanem arról is, hogy az amerikai latbavetésóvel közreműködnek sikerében. A nyugati lapok sem titkolják: a csúcsértekezlet megtartása most az amerikai politikától függ. A Szovjetunió nem mond le a megegyezést célzó erőfeszítésekről és mint Hruscsov mondotta, meggyőződése, hogy van lehetőség az észszerű megegyezésre. Ha nem a mostani amerikai kormány, akkor egy másik, ha nem a másik, akkor egy harmadik megérti majd, hogy nincs más kivezető út, mint a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer békés együttélése. Hruscsov nyilatkozató nyugati újságíróknak Párizs (MTI) A szovjet kormányfő a Szovjet, unió párizsi nagykövetségének épületében nyilatkozott a nyugati újságíróknak, akik megkapták a nyilatkozat szövegét — jelenti a TASZSZ. Ez a következő: „Ma, május 17-én újságírók a következő kérdést intézték N. Sz. Hruscsovhoz: Nyilatkozna-e Ha- gertynek, a Fehér Ház sajtófőnökének Eisenhower amerikai elnök nevében tett kijelentéséről, amely megállapította, hogy a négy kormányfőnek az Elysée-palotában ma délutánra tervezett ülése a csúcsértekezlet megkezdését fogja jelenteni? N. Sz. Hruscsov a következő választ adta erre a kérdésre: Hajlandó vagyok részt venni de Gaulle francia köztársasági elnökkel, Macmillan angol miniszterelnökkel és Eisenhower, az Egyesült Államok elnökével bármiféle olyan megbeszélésen, amelyen megvitatjuk, vajon megvannak a megfelelő feltételek a csúcsértekezlet elkezdéséhez. Ha az Egyesült Államok valóban arra az elhatározásra jutott, hogy elítéli az amerikai katonai repülőgép hitszegő behatolását a Szovjetunió légiterébe, nyilvánosan kifejezi sajnálkozását a behatolások miatt, megbünteti a bűnö. sokét és biztosítékot ad arranéz- ve, hogy hasonló berepülések a jövőben nem ismétlődnek meg, ilyen biztosítékok mellett hajlandók vagyunk részt venni a csúcsértekezleten.” I konferencia esetleges elnapolása a nemzetközi helyzetet egyáltalán nem teszi feszültebbé — A párizsi események sajtóvisszhangja — Párizs (MTI) Kedden reggel még a világvárosi forgalom zaját is túlharsog- ták a lapok főcímei. „Lehetetlen tárgyalni, ha az E- gyesült Államok nem ítéli el határaink megsértését” — idézi Hruscsovot főcímében a l’Huma- nité. — „Hruscsov azt követeli az amerikaiaktól, hogy ne repüljenek többé szovjet terület fölé és ismerjék be, hogy agressziót követtek el” — írja a Figaro. — „Macmillan és de Gaulle megpróbálkozik a közvetítéssel” — közli a Gombát. A Times angol hidegvérrel a tizedik oldalon két hasábos címmel közli: Mr. Hruscsov a konferencia elhalasztását javasolja. — Az Egyesült Államokat felszólították, ismerje be, hogy agresz- sziót követett el” — s a New York Herald Tribune szomorkás nyolchasábos címe: „Veszélyben a csúcs, mert Hruscsov bocsánatkérést követel az U—2-ért és Eisenhower megtagadja ezt”. A kifejezések nem egészen pontosak. A csúcsértekezlet meg sem kezdődött s nem az a kérdéses, hogy megtartják-e, csupán az, hogy most tartják-e meg. De annyiban feltétlenül igaza van a New York Herald Tri- bune-nak, hogy most Eisenhower kezében van a döntés. Walter Lippmann, a New York i Herald Tribune keddi számában U—2 Párizsban” címmel nyíltan beszél erről: „A kérdés, amelyen a konferencia megfeneklett, az U—2 repülése, pontosabban az az álláspont, amelyet az elnök és kormánya ezzel kapcsolatban el- ; foglalt. Amikor a gépet megfogták, Hruscsov úr kitárta az ajtókat Eisenhowernek, hogy dip- j lomatikus kiutat találjon saját zsákutcájából. A diplomatikus válasz az lett volna, ha Eisenhower nem szól semmit, vagy megígéri, hogy az egész ügyet megfelelően kivizsgálják. Eisenhower azonban ehelyett azt mondta, hogy ő a felelős a dologért. Kijelentette, hogy ilyen repülések szükségesek és sejtette a világgal, hogy ezek a berepülések folytatódnak. Ezzel becsukta az ajtót, amelyet Hruscsov kinyitott számára... Ez végzetes hiba volt. Lehetetlenné tette Hruscsovnak, hogy figyelmen kívül hagyja az j ügyet. Ha Hruscsov ezt elfogadja, ezzel kapitulált volna az Egyesült Államok előtt és megadta volna a jogot, hogy megsértse a szovjet határokat. Ezt pedig a világon e- gyetlen államférfi sem engedheti meg”. Lipmann szerint a kémrepülés szarvashiba volt Eisenhower megkísérelte a visszavonulást, de ez „túl későn történt és valószínűleg túl kevés is volt”. Lipmann figyelmeztet, ez a politika fokozatosan elszigetelheti az Egyesült Államokat szövetségeseitől és „semlegesítheti a külföldi a- meri kai támaszpontok nagy részét.” A l’Humanité Pierre Courtade cikkét közli. „Eisenhower kezében tartja az értekezlet sorsát” — írja Courtade. — De válasza egyelőre az volt, hogy megpróbálja a kudarcért a felelősséget Hrus- csovra hárítani. Courtade azt írja, hogy de Gaulle elnököt és Macmillan miniszterelnököt nagyon meglepte Eisenhower magatartása. Megpróbálták rendbehozni a dolgot, „felejtsük el a múltat” alapon. Ez talán sikerülhetett volna, de csak azzal a feltétellel, ha a múltat ténylegesen fel is számolják — írja a cikkíró. — Végül is hideg fejjel vizsgálva az eseményeket, Eisenhower néhány hónap múlva nem lesz több, mint egy nyugalomba vonult tábornok, és ha pártja, a köztársasági párt elveszti az elnök- választásokat, akkor az irányítóapparátus összetétele Washingtonban teljesen megváltozik. beleértve a titkos szolgálatot is. (Folytatás a 2. oldalonj
