Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
I960, május 15., vasárnap NÉPÚJ SÄG 3 Csak a tanulás, a kezdeményezés segíthet Az idén, a második ■ ötéves terv előkészítésének évében nagy feladatokat kell megoldani. Igaz, a főbb mutatókat már 1959-ben elértük, de az új terv megvalósításához, s elsősorban megkezdéséhez még biztosabb alapot kell teremteni. Ennek elsődleges feltétele a termelékenység emelése, mely nem nélkülözheti a műszaki színvonal állandó javítását. Ezt a célt szolgálják a Békéscsabai Ruhagyárban s másutt a szakmunkás-vizsgák, az állandó tanulás, az új szakemberek képzése. Mindemellett azonban igen fontos az üzemi könyvtár műszaki könyvekkel való ellátása, mely az állandó továbbképzést segíti. A Békéscsabai Ruhagyárban gondoltak erre, 1959-ben, az idén is jelentős összeget fordítottak a könyvtár műszáki könyvekkel való bővítésére. Jelenleg mintegy 650 szákkönyv. 140 fordítás, hat magyar és négy külföldi folyóirat közül válogathatnak a munkások és műszak> vezetők. A szakkönyvek között szinte valamennyi olyan könyv megtalálható, melyek tájékoztatást, s nem egyszer javaslatot adnak a gyár profiljának megfelelően. A Békéscsabai Ruhagyár természetesen nem egyedülálló tízem, ahol megfelelő műszaki könyvek állnak a munkások rendelkezésére. A Békéscsabai Pamutszövőben, a Kötöttárugyárban s még másutt is nagy gondot fordítottak a könyv nyújtotta segítség lehetőségének biztosítására. A baj inkább az, hogy kevesen látogatják a könyvtárat és kevesen lapozgatják ezeket a könyveket. Minden újságot olvasó és rádiót hallgató ember tudja, hogy milyen, fontos szerepe van a termelésben a kezdeményezésnek, a műszaki fejlesztésnek, a termelékenység emelkedésének. Ha ezen a téren nem érjük el a kívánt szintet, veszélybe kerülhet a következő öt évre kitűzött célok elérése: az ipari termelés 60—70 százalékos növekedése és a termelékenység 37— 40 százalékos emelkedése. Mind.......I = I_____■ Z_____I = e zek nélkül pedig nem lesz 26— 2.9 százalékos reáljövedelem- emelkedés sem. Az igaz, hogy az utóbbi időben van némi fordulat megyénk üzemeiben a műszaki fejlesztés tekintetében, de korántsem állíthatjuk azt, hogy ez kielégítő. Gyenge a propagandamunka, a nyilvánosság. A Békéscsabai Ru-. hagyárban például több dolgozó nem tudta megmondani, hogy van-e műszaki könyvtár, van-e újító brigád. De mondhatnánk más példát is, mint’ a Pamutszövő, ahol néhány fiatal megkérdezte, hogy minek tanuljanak, amikor a szakmai képzésről esett szó. örvendetes tényként kell megállapítani azt, hogy javult a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolása, de elítélendők azok elhallgatása, s a nyilvánosság elé tárás elmulasztása. Nem lehet eleget hangsúlyozni azt, hogy milyen fontos és jelentős egy-egy kezdeményezés, javaslat, újítás, munkamódszer közkinccsé tétele. Még több mint egy fél év van hátra a második ötéves terv megkezdéséig. Ez idő alatt jó lenne vátoztatni az eddigi helyzeten. A műszaki színvonal emelését, mely kulcskérdése a termelékenység-emelkedésnek, állandóan napirenden kell tartani. A második ötéves terv megkezdése, s a tervfeladatok megvalósítása is, nem utolsó sorban az életszínvonal emelkedése függ ettől. Ha többet termelünk, több jut asztalunkra, s minél magasabbra érünk el az ötéves terv befejezésekor a termelékenységi mutatóban, annál jobban élünk. Ehhez azonban állandó tanulás, képzés szükséges, s helytelen, ha kényelemből félünk a kezdeményezéstől, mert az „többletmunkát” jelent. Szükséges felkarolnunk azokat a javaslatokat, amelyek a termelékenység emelkedésének előmozdítói. Nyilvánosságra kell hozni a jó kezdeményezéseket, hogy ezzel is segítsük a második ötéves terv megkezdéséhez szükségese alap biztosítását. (M. J.) =i.:"" ■z^3=«====i~r-~»; rencsére erre most nincs módjuk —, de egyéb „szörnyű” büntetéseket helyeznek kilátásba. Ha efféle emberekkel közöljük, hogy gyermekünk nincs megkeresztelve, az ájulás környékezi őket nagy elszörnyedésükben. Amikor a burzsoá osztály kezében volt a hatalom és a vallás égisze alatt becsületes, dolgos, családos embereket és életerős fiatalokat küldtek az esztelen halálba, amikor egy hatalmas népet, a szovjet népet barbárnak kiáltották ki és az egyházak tízezer számra áldották meg az isten nevében e nagyszerű nép meggyilkolására szánt halálos fegyvereket, csodálatosképpen akkor nem ájuldoztak az efféle „apostolok”. Az emberiség fejlődése során talán éppen a vallás volt az, amely a legtöbbet húzott visszafelé, mely legtöbb öldöklést és szenvedést szentesített, igazolt és zúdított a világra, azáltal, hogy mindenkor és mindenben kiszolgálta a legreakciósabb népelnyomó rendszereket, kizsákmányoló osztályokat. Belenyugvást hirdetett, mondván: bűnösök vagyunk valamennyien. A túlvilág ítéletére bízta az igazi bűnösök, a gazdagok, a kizsákmányolok megbüntetését. Viszont, aki ebben non hitt, azt megbüntették még itt a földön, úgy, hogy arról koldult. Most, amikor kinyílt a szemünk és minden lehetőség adva van, hogy az egész nép megismerje a világ dolgait, lényegét, úgy, ahogyan az tényleg a valóságban van, igen bosszantó, hogy egyesek emberséges felfogásunkat kihasználva csalárd módon fenyegetőznek, magukat okosnak tüntetik fel és a másikat barbárnak, úgy viselkednek, mint amikor a tolvaj kiáltja: fogják meg! Dobjuk sutba tudományos alapokon nyugvó nézeteinket és térjünk vissza az emberi fantázia és a félelem szülte istenekhez, papi dogmákhoz? Megbocsásson a világ kedves „népfronttárs” — a- hogy a levélíró magát megnevezte —, de ez az óhaj, enyhén szólva, meggondolatlan. Engedje meg, hogy emlékeztessük önt: nálunk a szó igaz értelmében van vallásszabadság. Ez azt is jelenti, hogy büszkén vallhatom magam materialistának, s az „ördög cimborája” jelző inkább tálán azokra illik, akik mondjuk dolgoztatták a szegény embereket földjükön, mintsem kiosztották volna nekik. „... Igaza van Önnek. — írja levelében a papi beszédet bírálva Sarkadról az egyik „hitetlen”. Mi Hit vár Ön a csúcstalálkozótól ? Talán a második világháború befejezése után a nemzetközi politikában semmi nem csigazta úgy fel az emberek érdeklődését, mint a holnap összeülő csúcsértekezlet. A világ bármely részén is tegyen egy államfő nyilatkozatot — államának társadalmi rendszerétől függetlenül — kijelenti, hogy sokat vár ettől az értekezlettől. A kisemberek milliói, akik mindennapi munkájukkal, gondjaikkal, örömeikkel izgatottan vagy közömbösen, de fokozott kíváncsisággal olvasssák az újságokat és latolgatják a várható eredményt. Vajon itt, városunkban, ki, mit vár ettől a csúcsértekezlettől? A pedagógus Az udvaron gyerekek tornásznak, s a nap békésen szórja sugarait a gyermekhadra. Szinte csend van. Most hirtelen felberreg a csegő, s néhány percen belül zsibongó gyerekhad — mint méhek a kaptárt —, lepik el az udvart. A kettes számú általános iskola igazgatója, Kovács Sándor is ott van a gyerekek között. A hivatalsegéddel valamit szösz- mötplnek az udvaron. — Mi épül? — Ez csak a vízlevezető, ezt igazítjuk, de építkezünk is ... — s mutat a fal melletti kis virágágyásokra, ahol néhány nyárfa nyújtogatja már lombkoronáját az ég felé. —■ Mit vár a csúcsértekezlettől, igazgató elv társ? Rámnéz, felhúzza szemöldökét, széttárja karjait.. — Tálán lesz valami eredménye, persze vérmes eredményeket nem táplálhatunk, de talán a nukleáris leszerelés terén mégis érnek el eredményt. Az is eredmény, hogy egyáltalán leültek tárgyalni. — Ezt mint magánember, vagy mint a városi népfront-bizottság tagja mondja? — Azt hiszem, mindegy. A népfrontban is, ha szó kerül a csúcs- értekezletről, ugyan így beszélnek az emberek. — S mint pedagógus? — Nézzen a gyerekekre, őket még meg kell tanítani, és taníthatnánk mi háborúban? Mi életre készítjük őket, s ehhez... igen, béke kell. A munkás Kicsit későn indultam, hogy egyik üzembe látogassak. Egy munkással szerettem volna beszélni, hogy megkérdezzem; neki mi a véleménye a csúcstalálkozóról? A véletlen úgy hozta, hogy a- hova indultam, nem jutottam el, már elmúlt négy óra és én magam számadással tartozunk, de nem a túlvilágon, hanem a dolgozó népnek ,ezen a földön. Számadással tartozunk azért, hogy mit végeztünk a béke megvédéséért és a dolgozó népért... Hitünk is van, szilárd. Megrendíthetetlenül hiszünk a szocializmus felépítésében, és abban, hogy az egész világon a dolgozó nép, köztük a gyarmati népek is lerázzák magukról a kizsákmányolok sisere- hadát. Abban is hiszünk, hogy az olyan emberek, akik éket vernek a nép közé, előbb-utóbb eltűnnek a történelem színpadáról...” Ezek után mit mondhatok még a másik levélírónak és a megbírált tisztelendő úrnak? Vegyék figyelembe, hogy e földön és ebben a hazában már sokan vannak, és a tudomány fejlődésével, terjedésével egyre többen lesznek azok, akik megszabadulnak vallásos nézeteiktől és a képzeletbeli hatalmasság helyett az emberre tekintenek. Boldogságukat nem a túlvilágon, hanem e kor igazabb, emberibb társadalmában, a kommunizmusban keresik és találják meg. Boda Zoltán is a munka után egy pohár sörre betérőket követve, betértem egy söntésbe. Mellettem iddogáló emberek, kik előtt egy pohár sör, vagy éppen hosszúlépés. Mindjárt a pult melletti asztalnál három idősebb ember beszélget. — Meg kellene tapasztani a házat — szól a legidősebb. — Mi a fenének, háború lesz — kontrázik egy hosszúlépéssel a kezében egy másik. — Háború...? Ugyan már, nem gondolod tán, hogy valaki majd háborút kezd? Vagy azt hiszed, hogy a SZU megengedi? — Én nem tudom — szól a hosz- szúlépéscs —, de ne hidd, hogy én kívánom. Én még ma is csodálkozom azon, hogy hazajöttem a Dontól. — Dolgozni kell... meg nézd, a munkások sehol a világon nem akarnak háborút; mi sem... A színész Ilyenkor délelőtt a presszó kihalt, egy-két asztalnál ülnek csupán. Az egyik sarokasztalnál színházunk kiváló művésze, Solti Bertalan Kossuth-díjas. Hozzá fordulok. — Mit vár ön a csúcstalálkozótól? — Mi itt, a színházban békére tervezünk, a mi ötéves tervünk művészi feladataiban úgy készül, hogy az a békét szolgálja, Hozzáfogunk a színház technikai újjáépítéséhez. Ha a leszerelés megvalósulna, hány új színházat lehetne vajon építeni? — Mint magánember? — Én...? Nem spekulálok háborúra. Két gyermekem van, szeretném őket felnevelni. Csak sablont tudnék mondani, de azt hiszem, az nem volna jó. A kereskedő Az Állami Áruházban a szokásos hétvégi forgalom. Jacsek i György ott áll a pult mögött, készségesen szolgálja ki a vásárlókat. 1939 óta ebben a helyiségben dolgozik, ismeri az épület minden zugát. — Mit vár ön a csúcstalálkozótól? — Én szeretném gyermekeimet felnevelni. Most technikumba járok, első éves vagyok. Ahhoz, hogy ezt elvégezzem, béke kell. De ahhoz is, hogy a kisfiam, aki még nem is beszél tisztán, orvos lehessen, vagy ami neki tetszik, vagy a kislányom, aki kitűnő tanuló és tanítónőnek készül, béke kell. Én tudom, milyen a háború, három évig voltam hadifogoly. Nem kérnék újra belőle, mint a- hogy akkor sem kértem, de vittek. * Igen, ha kimondták, ha nem mondták, de a békéről beszéltek. Békéről beszélt a színész, és annak megvalósításárért dolgozik a munkás, a pedagógus, és mindenki itt, nálunk. Valamelyik beszélgetés során valaki megjegyezte, ugyan mit számít a mi véleményünk? Tényleg számít? Azt hiszem, igen. Bár nem mi ülünk az asztalnál és a csúcstalálkozón csak a Szovjetunió képviseli igazán a békéért harcolók ügyét. De mégis ott vagyunk e- zen az értekezleten, mint ahogy velünk együtt ott van sok száz millió ezen a földön, aki nem kér még egyszer a háborúból, nem kér az éhségből, a munkanélküliségből, a nyomorból. Dóczi Imre Bemutatták a magyar gyártmányú palántázó gépet Pénteken, május 13-án Békésen, az Október 6 Termelőszövetkezetben kertészeti bemutatót rendezett a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ. 55—60 szövetkezeti elnök nagy érdeklődéssel szemlélte a palántanevelő telepet, a korai karalábé- és káposzta-ágyásokat és a TP-jelú, négy sor palántázására alkalmas, hazai gyártmányú gépet. Ezzel a géppel naponta két és fél, három holdba tudják elszórni a palántákat. A gép szerkezete és működése egyszerű. A talajt egy ék alakú test két részre tolja. Az így képzelt barázdába egy rugalmas lemez segítségével — ez körforgást végez — juttatják a palántát. A palánták oldalához két kerék nyomja oda a földet, egy kétágú villa pedig a talaj simítását segíti elő. A résztvevőknek megtetszett ez az újszerűén dolgozó palántázó, s több tsz — közülük a békési Szabadság is — vásárolni akar ilyen palántázógépet. Baromfitenyésztők, figyelem! Idén is kedvező feltételek mellett, magas áron köthető baromfinevelési és hizlalási szerződés a földművesszövetkezettel. A szerződést kötők hízott libánál 40.— Ft, hízott kacsánál 25.— Ft, pulykánál 30.— Ft előleget kaphatnak. Csirkénél előlegként naposcsibét kap a termelő, vagy saját keltetésű csirkénél a szerződéssel lekötött mennyiség kg-ja után 7.— Ft előleget vehet igénybe. Neveljünk minél több baromfit! Érdemes, jól jövedelmez! Részletes felvilágosítást a helyi földművesszövetkezet ad!
