Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

4 NÉP ÚJ SÄG I960, május 13., péntek A hullámterek eddiginél jobb hasznosítását tervezi a megyei tanács 'Thai {egybetüttk Egyetlen magyarázat Békés megyét mintegy 230 kilométer hosszúságban hálóz­zák be a Körösök vízrendszeré­hez tartozó folyók. A Fekete-, a Fehér-, a Kettős-, a Sebes-, a Hármas-Körös és a Be­rettyó hullámtereit ezidáig nem a legkedvezőbb módon hasznosították. Ezt a hasznosí­tást nyilvánvalóan akadályozta és a jövőben is akadályozni fog­ja az évről évre rendszeresen megismétlődő zöld áradás. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyszer s mindenkorra lemond­janak a hat-hétezer holdat kite­vő hullámtér terméshozamáról. A megyei tanács állattenyész­tési csoportja néhány héttel ez­előtt helyszíni szemlét tartott, s végigjárták a hullámteret. Meg­állapították: általánosságban 30 százalékra tehető az a rész, a- mely szántóföldi műveléssel, 40 százalék réttel, legelővel, 30 százalék pedig vadfűzzel van hasznosítva. A szemle után szakemberekből álló bizottság összeült s arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg 1500 hold körüli kukoricatermő-területet újabb ezer holddal lehetne nö­Piszkálódok... Egyszer már piszkálódtam. Azóta egynek-másnak volt Is látszata. De még mindig van néhány dolog, amit kevés vagy semmi költséggel rendbe lehelne tenni. Természetesen „fővá­rosunk", Békéscsaba rendjéről, tisztaságáról és presztízséről van szó. „1919-ek tere" Ez így sehogysem jó. A Tanács­köztársaság hős katonáinak emlé­kére akarták elnevezni a vasút­állomás előtti teret. Ennek csak örülni lehet. De a betűk rossz „összeszerkesztése” folytén, 1919- ek tere” lett; Vagyis, mintha él­tek volna valamikor ezerkilenc- száztizenkilencen, akik valamit csináltak, s az ő tiszteletükre ad­ták volna a tér nevét. Pedig a szándék az volt, hogy az ezerki- lencszáztizenkilencesek emlékét őrizze e tér. No jó: én is tudom, hogy min­denki a Tanácsköztársaság hősei­re gondol, amikor ránéz a tér ne­vét hirdető táblára. Egy kicsit azonban — úgy suttyomban — arra is gondol az „idegen”, hogy mi, csabaiak nem tudunk helye­sen írni. Könyörgöm, javítsuk ki ezt a helyesírási — értelmi hibát! A százegyesek emlékműve Ezt is megpiszkáltuk már. Ak­kor megírtuk, hogyan értékeljük a százegyeseket. Most erről nem is szólunk. A szemünket azonban változatlanul bántja ezen az em­lékművön a már négy éve díszel­gő zsalu-deszka. Tudjuk, hogy művészeti értéke nincs a műnek, inkább csak egy kőtömeg. De így, töredezett sarkaival „felmankó- zott” deszkáival elcsúfítja szép fő­terünket. Senki nem bántaná a városi tanácsot, ha leszedetné a deszká­kat róla, és fehér kőporral bepu- coltatná. Ha már ott van, legyen rend­ben. ■* Az utca rémei Ezeket az akasztóíáravalókat meg egyenesen le kellene fülelni. Törnek, zúznak mindent, ami ke­zük ügyébe kerül. Kitapossák a virágágyakat, kidöntögetik a jel­zőtáblákat, legutóbb meg letördel­ték a Körös-parton a fiatal facse­metéket. De kérem, egy szálat Gyakorlattal rendelkező technikusokat keresünk munkavezetőnek útépítési munkákhoz, fizetés megegyezés sze­rint. Keresünk további aszfaltozd szakmunkásokat Bérezés teljesítménybérben, napi há­romszori étkezést, szállást biztosítunk. Komlói Útépítő V., Komló, Kenderföld, Szállásiam. T.: 21—«3 sem hagytak nyugton. A Megyei Könyvtár előtti kis átjáró-liget és az utca közé fákat ültettek. Le­gyen szép, egészséges a levegő, hiszen úgyis oly kevés Csabán a fa. Hát ezek a „kötélrevalók” nem letördelték a kis fák koro­náit!? Azt javaslom a kedves csabai­aknak, ha látnak ilyen rémet, tör­jék le kissé azt a buta ,»koroná­ját”. Seprik a főutcát Seprik, seprik, de úgy ám, hogy tüdő legyen a mellkasban, ame­lyik kibírja. Egyik kollégám ez ügyben már piszkálódott. Kérte a Köztisztasági Vállalatot, hogy ne reggel 7 órakor kezdjék seperni a Sztálin utat, mert megfullad a já­rókelő a portól. Kicsit korábban kellene, mondjuk ötkor, amikor még nincs forgalom. Oda se fütyültek a kollégám kérésének. Pedig nem is a saját nevében kérte, hanem Békéscsaba lakói nevében; Én is azt kérem, és azoknak a nevében, amit és akiknek nevé­ben ő szólt. Lehet, hogy én más bánásmódban részesülök? Mond- ; juk: fütyülnek rám..; A bérházakról Isten bizony, alig merek szólni róla. Egy előbbi piszkálódás után még a Sztálin úti pornál is na- •gyobb port vertek belőle. A bíró­ságot is emlegették..; Mégsem hagy nyugton a sok dolog közül az egyik. Csak ez az egy, a töb­biről nem is merek szólni. Az egész országban szigorú ren­delet szabályozza, hogy 23 órakor szabad csak bezárni a kaput, ne­hogy a délutáni műszakban dol­gozó munkásokat kapupénzzel „büntessék”. A bérház egyes ka­pui mégis zárva fogadják a 10 óra után érkezőket. Azt mondják, nem muszáj kapupénzt fizetni 11 óra áőtt. Jó, jó, de hogy legyen szí­ve az "embernek ehhez? Felkelti meleg ágyából a házfelügyelőt, s akkor még kapupénz nélkül sur­ranjon be az ember? Fene tudja, de nekem mindig lelkiismeretfur- dalásom lenne. Sokkal jobb sze­rintem, ha a „nem muszáj” jel­szót így módosítanánk: — Nem muszáj 11 óra előtt be­zárni a kaput! * Piszkálótam. Tudom, hogy itt- ott most görbe szemmel veszik ezt. De, őszintén: miért nem tesz- I szűk meg egymás kényelméért. j egészségéért, városunk presztizsé- ! ért azt, amit költség nélkül meg- tehetnénk? í va—ti— vélni, ha a magasabb fekvésű részeket feltörnék. Ez 150 va­gon kukorica többletterméshez juttatná a termelőszövetkezete­ket. A hullámterek általában elha­nyagoltak. Évről évre rendsze­resen elgyomosodnak, az ott termő füvek savanyúak, az ál­latok nem szívesen legelik. Az említett szakbizottság gondolt arra, hogy ezeket a le­gelőterületeket nemes füvekkel újra telepítik és kaszálókat, a nagyobb kiterjedésű részeken pedig korszerű legelőket ren­deznek be. Hasonló gondolatot vetettek papírra a vad füzesek nemes fűzzel való felcserélésé­re is. Az itt termesztett nemes fűz megfelelő munkalehetősé­get biztosítana a szövetkezetek idősebb tagjainak: nyáron a te­lepeken, télen pedig kosarak kötésével. Amennyiben az említett ja­vaslatokat a vízügyi igazgatóság, a megyei tanács és a felsőbb szervek elfogadják, úgy rövide­sen sor kerül az eddig szinte ki­használatlanul álló területek hasznosítására. \ divat Könnyű nyári kartonruha. Bő alj, széles öv és nagy gallér a legújabb divat. A gallér fehér pikéből, vagy vá­szonból készülhet. A ruha alá divatos az alsászoknya viselet. Francis Harry Powers, ameri­kai állampolgár, akinek fő foglal­kozása a kémkedés, kaipja magát és a törökországi Indzsirlikben felpattan egy Dockhead V—2 tí­pusú felderítő gépre, s a pakisz­táni Peshawar érintésével belo­pakodik a Szovjetunióba. Gépét egyből lepuffantják. Mi mást te­hetnének egy ellenséges szán­dékkal repkedő pilóta masinájá­val? A hírre a washingtoni kar­mesterek intésére feljajdul, sír, visít és hördül a nyugati sajtó­kórus: — A kegyetlen szovjet légvé­delem a békességes májusi léget kisdedi ártatlansággal vizsgáló időjáráskutatót pusztít el gépes­tül! Íme derék nyugati közvéle­mény, lásd és halld e barbariz­must! — Azaz csak „halld“, mert hiszen, ha látták volna Washingtonban, amint derék kémük ejtőernyővel a szovjet emberek „szerető" karjába eresz­kedik ... Azonban az a közmon­dás, hogy „borúra derű" esetük­ben furcsa bukfencbe kezdett. Ugyanis a csúcstalálkozótól vi- szolygó ábrázatuk derűsre válto­zott, mikor világgá kürtölhették, miszerint a Szovjetunió béke­bontó, mert eszméletét vesztett ártatlan időjáráskutatóra vadá­szik. Ám nyomban elborult a képük, mikor Hruscsov elvtárs bejelentette, hogy a pilóta él és közönséges kém, aki gazdái megbízásából ipartelepek és ka­tonai objektumok fényképezésé­vel foglalatoskodott, míg le nem „szedték". Következett az elképedés, a zűrzavar. És ami az imperialisták részéről természetes magatar­tás, egyik részről széttárták kar­jukat és nagy ártatlanul kijelen­tették, nem is tudtak a kémre­pülésről, másik részről pedig ar­cátlanul hangoztatták, hogy igenis, jogukban áll szovjet te­rületen kémkedni és ettől a jö­vőben sem állnak el. Hruscsov elvtárs ezt a furcsa magatartást jellemezve a Csehszlovákia moszkvai nagykövetségén tartott fogadáson mondott beszédében feltette a kérdést: „Milyen állam az, amelyben a katonai vezető­ség elkövethet olyasmit, amit el­lenez a kormány?.t. -,..ka ,gy államban úgy történik valami, hogy a balkéz nem tudja, mit csinál a jobb, miféle állam,, ez és lehet-e bízni az ilyen állam politikájában?" Valóban, hol az USA kormá­nyának a felelőssége? Az em­bernek. eszébe jut a nálunk nemrég játszott amerikai film, melynek hőse egy öszvér, „akit“ furcsa véletlenként Francisnak hívnak (ez a kémpilóta egyik keresztneve is). A filmben az összvér irányítja az amerikai hadvezetést. Nem mi mondjuk tehát, hanem maguk az ameri­kaiak ismerik el filmen, hogy katonai vezetésük veszélyesen gyenge alapon áll. Mint a Szov­jetunióban történt május elsejei berepülés is bizonyítja, minden percben készek ezek az urak esztelen kalandokra, sőt eszte­len agresszióra is, A világ közvéleménye előtt feltárult az a kétszínű játék, a- melyet ezek az urak folytatnak. Másrészt mind mélyebb gyöke­ret ver a népek tudatában a Szovjetunió békevágya. Ez az őszinte békevágy az egyetlen magyarázata annak, hogy a szovjet külpolitika az imperia­listák sorozatos provokációi elle­nére is biztosan halad a békés tárgyalások útján. A közeli csúcsértekezlet kiváló alkalom arra, hogyha a nyugati nagyha­talmak felelős államférfiai is őszintén aggódnak a világ béké­jéért, így cselekedjenek! Huszár Rezső A gyulai iskolák életéből A gyulai pedagógusok hivata­li pártalapszervezetükben meg­tartják e havi rendes taggyű­lésüket. A tanácskozáson két nevelőt felvettek tagjelöltnek és a párt városi végrehajtó bi­zottságának értékelése alapján pártszervezetük munkájával, a kommunista pedagógusok fel­adataival foglalkoztak. * A Vörös Csillag Tsz elnöke kedden felkereste az I. számú általános iskolát és átnyújtotta azt a 960 forintot, melyet a fia­talok legutóbbi munkaegység teljesítményükért kaptak. A VII. és VIII. osztályok ta­nulói a termelőszövetkezetben társadalmi munkával 32 holdról takarították le a kukoricatus- kókat. A teljesített munkaegy­ségre járó pénzt tanulmányi ki­rándulásra, iskolai tablóra és könyvjutalmakra fordítják. ch>0<K>0<><>00<>0<XK><XKK}0<KKX>CKK>CKK>0<><><><XH><>OOCK>0-000<)-0 „Tatárjárás“ Szarvason Repce Jenő már a múlt héten bölcsen és előre­látóan összeállította e heti programját. Pontos ember. Semmit sem hagy kd a számításból, semmi sem kerüli el a figyelmét. Erről különben szerdán reggel győződtem meg a legjobban, a- mikor felkerestem hivatalában. Azaz csak felkerestem volna, mert hült helyét, üresen ásító székéi találtam a szobában. Egyik mun­katársa érdeklődésemre Jenő nap­tárához vezetett, amelybe az pon­tos ember lévén, előre bejegyzi ki­utazásait. Első pillanatban semmi különösen nem találtam benne. Amikor azonban közelebb hajol­tam a bejegyzéshez, akkor esz­méltem rá igazán, hogy az ón Je­nő barátom érti a csíziót. Szarvas, roller-ellenőrzés — olvastam a május 11-e rovatban. Szegény Jenő jókora fába vágta a fejszéjét — sajnálkoztam ma­gamban. Egész biztos, hogy estig agyondoigozza magát, s mikorra hazatér, a fáradtságtól ruhástul dől az ágyra. Elszomorodva hagytam ott az árván maradt széket. Délelőtt és délután még néhány helyen akadt dolgom. Azaz csak akadt volna, ha azokat, akiket kerestem, meg­találtam volna. A válasz minde­nütt egyértelműen hangzott: — Pipacs kartárs házon kívül van. Sőt, pontosabban mondva, halaszthatatlan leltározás miatt Szarvasra utazott. Holnap rendel­kezésre áll. — Orgona szaki? Rosszkor jött — mentegetőztek másutt. — Na­gyon fontos dolga akadt, még az ebédjegyét is elfelejtette lemon­dani, úgy elrohant. — Hová? — Szarvasra! — Gyalog? — kockáztattam meg a kérdést, gondolva, hogy rö­videsen a marathoni futás újdon­sült világbajnokát tisztelhetem Orgona szakiban. — Hová gondol! Az 5 korában, az ő agyoostrapált lábával? Gép­kocsival ment... — Nef elejts kollégát keresi? Sajnos, ma nincs bent. Előadást tart Szarvason az üvegfúvás leg­újabb módszereiről. Tud­ja, már egy hete készült né. Éjjel-nappal ezt ír­ta, hogy időben kész le­gyen. Precíz ember Nefelejts kol­léga. Az az elve, amit ma meg­tehetsz, ne halaszd holnapra! Megsemmisültem távoztam.. Ek­kora pechet, keseregtem, miköz­ben az Irodaházba baktattam. Mi ütött Repcébe, Pipacsba, prgoná- ba és Nefelejtsbe? — töprengtem. Máskor naphosszat bent kuksol­nak, még a földrengés sem veti ki őket vidékre. Most meg egy szá­lig oda vannak. És miért éppen Szarvasra mentek? Nem találtam rá magyarázatot. A rejtélyt azonban hamarabb megoldottam, mintsem gondoltam. Véletlenül az egyik hirdetőoszlop plakátjára esett a tekintetem. Az Olimpiai labdarúgó válogatott— Szarvasi SC mérkőzést május 11- én, szerdán délután fél 5 órai kez­dettel játsszák Szarvason. Oh, én balga lélek, hogy nem jutott ez előbb az eszembe, hi­szen szerdán hivatalos voltam az arborétumba tigrisvadászatra. Podina Péter

Next

/
Thumbnails
Contents