Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-12 / 111. szám
tm. május 12., csütörtök NÉPÚJSÁG Jó bizonyítvány A vezetés színvonalának, további javítását jelölte meg VII. pártkongresszusunk a népgazdaság további fejlesztésének, terveink végrehajtásának egyik igen fontos feltételeként. Hogy milyen áttekintően, előrelátóan tudják irányítani a vezetők a rájuk bízott terület munkáját, végeredményben ez dönti el első fokon a megalapozott eredmények nagyságát, nem utolsó sorban azt, hogy a dolgozók öntudata is együtt növekedjék az eredményekkel. S mindjárt hozzá kell tenni: a vezetők alatt nemcsak az üzem, állami gazdaság igazgatóját, vagy a tsz elnökét értjük, hanem a beosztott vezetőket is, akik egy-egy munkaterületért felelnek. Mert hiába jó az elnök elgondolása, ha a brigádvezető nem érti azt, s ezért nem is képes végrehajtani a jó elképzelést. Nos. a kongresszus szavát értették meg megyénkben azok a százak és ezrek, akik a tanulók soraiba álltak. Soha azelőtt nem volt any- nyi tanuló itt, a Körösök mentén, mint napjainkban. Azok a felnőttek, akiket a múlt rendszer iskola helyett dologra kény- szerített már gyermekkorukban, ma földrajz-, történelem- és számtankönyveket forgatnak kérges tenyerükben, s bizony sokszor adódik úgy, hogy együtt, egymást segítve csinálják meg a leckét, apák és fiúk. A sok száz példa közül egyet említünk csak mindezek szemléltetésére: Kunstár Pálnak, a nagyszénási Lenin Termelőszövetkezet egyik vezetőségi tagjának példáját. Néki is már gyermekkorában dolgoznia kellett, s bizony, nem végezhette el annak idején az elemi iskoláit sem. S azért, hogy ha a sajtó hírt ad a dél-afrikai, kelet-ázsiai vagy latin-amerikai eseményekről, tudja, hol vannak ezek az országok és felvilágosítással is tudjon szolgálni társainak, nem utolsó sorban ezért iratkozott oe az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályába. Szabad idejét tanulással tölti Kunstár elvtárs és meg kell mondani, hogy jobb osztályzatot kapott hetedikből, mint felsötagozatos fia. Pedig ő mást is tanul. Egyúttal az Orosházi Mezőgazdasági Technikum levelező tagja, mert szakmailag is többet akar tudni mostani „nyers” képzettségénél. Orosházára hetenként egyszer jár, az általános iskolába pedig hetenként két alkalommal. Ezek mellett él kell végeznie napi rendes munkáját is a termelőszövetkezetben. Elvégzi becsülettel, és mindig könnyebben végzi, mert a technikumban tanultak könnyebbé teszik a munkáját, tágabb látókörűvé a szemleletét. Űj emberek szocialista építésünkben a Kunstár Pálok és egyre többen lesznek. Egyszerű középkáderek csak, de őrajtuk múlik -nagyrészt, hogy megvalósulnak-e a tervek, vagy a régi módon, a megszokott kerékvágásban halad-e tovább az ország szekere. Most, a finisben, amikor nekik is vizsgára kell készülődniük, üdvözöljük őket, s előlegként állítjuk ki nevükre a népi demokrácia jó bizonyítványát. V. D. Kétoldalú szerződés A Békés megyei Erdőgazdaság és a gyulai József Attila Termelőszövetkezet vezetői kölcsönös érdekeket szolgáló szerződést írtak alá néhány nappal ezelőtt Ebben az erdőgazdaság kötelezte magát többek között arra, hogy a szövetkezet politikai szerveinek munkáját elősegíti. Párttitkáruk rendszeresem részt vesz a tsz-pártszerve- zetének vezetőségi ülésein és taggyűlésein, a szakvezetők pedig a termelési tanácskozásokon felszínre került gondok megoldásában segítenek. Ezzel szemben a termelőszövetkezet kötelezte magát, hogy az erdősítések ápolásában fo gatos ekekapákkal, a téli időben pedig kézi fakitermeléssel, faanyag szállítással viszonozza az erdő- gazdaságtól kapott támogatást. Ja m i na i gyerekek d^r Csrrr... csrrr... csrrr ... a kis csengő az óra kezdetét jelenti. Az udvaron felsorakoznak az osztályok, csendben a terembe mennek... majd a helyükre ülnek. Valamit súgnak egymásnak ott hátul... a napos jelenti az osztály létszámát... kezdődik az óra. Csabán, az erzsébethelyi, V. kerületi 6. számú általános iskola VIII/a. osztályában kíváncsi szemekkel figyelik az idegent. A bemutatkozáson gyorsan túljutunk. Szőke és fekete fejek — rövid és hosszú nadrágra» fiúk figyelnek. Ott hátul két fiú susog... mások pisszegnek. — Ki mit tud Jamináról? — kérdem, s egy pillanatra csönd lesz, majd utána halk zsongás. Lassan egy kéz emelkedik félszegen felfelé ... feláll a szőke Bányai, először bátran, majd a végén akadozva mondja: — Itt valamikor szikes terület volt.... Jamina gödröset jelent... — aztán beépült. (Ez neki mérhetetlen távolságban van — 14 éves csak a valamikort ismeri, annyit tud, hogy ő már itt született) — édesanyám is ide járt iskolába — folytatja. — Most az a baj, hogy sok utcában nem ég a villany — sötét van ... Leül. Kifogyott a „tudomány”. — Ki esúzlizta le a villanykörtéket? A kérdést vidám nevetés fogadja, de hogy is képzelem én, hogy ezt elárulják? Hisz’ én sem árultam el soha, ha labdázás közben kitörtük az ablakot — úgy látszik, ez a szolidaritás maradandó ... — Hát arról ki tud — kérdem —, hogy milyen volt itt régen Ja- minában? — Egy fiú áll fel az első pádból: — Itt régen a gyerekek egy rossz vászondarabba tették a könyvet, azt összekötötték, s ez volt a táska ... meg akkor mezítláb is jártak... Végignézek az osztályon, a gyerekek olyan elrévedező szemmel nézték társukat, egy kicsit hitetlenkedve, tamáskodva. Igen, erről is lehetne egyszer írni: „Szegények ruhatára régen és most” •O* -O* ■Or ■O* *0* ❖ *0 <>■ -O -O* -O* -O* «O "O* ■O" ■O* “O “O* "O" "O *o* -<>■ -o -o -o o- -o -o *o > -O O* O O*1 ségével saját tengelye körül Is forogva — s ezzel utasai számára mesterséges gravitációt teremtve — egyre csökkenő sebességgel száguld a Mars aranytányérja felé. Néhány perc múlva aztán működésbe lép az ELEKTRIX, leáll a tengelyforgás, az ASTROLABE lassan megfordul a hossztengelye körül, kioldódnak a vezérsíkok, s az űrrakéta most már „kiterjesztett szárnyakkal”, fékezésre állított motorokkal kezd a leszállás nehéz manőveréhez... — Méfe néhány perc — dünnyögte a professzor, a képernyőre pillantva, ahol már a 351...350...34«...348... számok peregtek. — Ügy látom, éppen a sugárzási gyűrű fölött siiklunk be a légtérbe, az északi pólus felől, az Argyre és a Noachis között.« A mérnök tekintetét le sem véve a kilátóablak panorámájáról, csak úgy a foga között mormogta: — És mégsem tudom eihimná... lehetetlen!... — Mit nem tud elhinni? Mi a lehetetlen? — A..; a „vízgazdálkodást”... és az „értelmes lényeket”! Mert... ha el is fogadom azt a „népszerű” elméletet, hogy a Mars évmilliókkal öregebb, mint a Föld, következésképp tehát rajta az élet — az esetleges értelmes „emberi’5 lények élete — is magasabb fejlettségi fokot érhetett már el, mint nálunk, hát akkor miért nem keresik ők mivelünk a kapcsolatot? Miért nem fedezték már fel ők a Földet?!.;; — Ejnye, ejnye... — nevetett a professzor. — Hogyan is fejezte ki, Tom ham? j-jMiert nem fedeztek fel bennünket ők? Nagyon, jó... Nos, az előbbi vitánkban én nem állítottam, hogy értelmes lények valóban léteznek vagy léteztek a Marson, én csak feltevést adtam második helyen a víz látszólagos eltűnésének okául. Na de mondja csak, mivel bizonyítja be nekem azt, hogy valamelyik történelmi korszakban, mondjuk a jurában, a krétában, vagy akár valamelyik történelmi korszakban nem látogathattak meg bennünket a világűr értelmes lényei? Hiszen a materialista tudomány ma már kizárt dolognak tételezi fel azt, hogy a végtelen és örök világegyetemben az anyag egyedül csak földünkön érte volna el legmagasabb szervezettségű kifejlődési fokát... az értelmes, absztrakt gondolkozási képességgel rendelkező „embert”?! Nézzünk csak le a Marsra!... — mutatott ki a kiiá- tóablakon. — Egy olyan korábbi időpontra tételezhetjük fel ezt a „földi kirándulást”, amikor ezek a „marsi” természeti viszonyok még elvisélhető- ek voltak ugyan számukra, de már ismerték a sivár jövőt! Nézze, nekem meggyőződésem, hogy az „ember’5 mint ilyen nemcsak földi, hanem világegyetemi viszonylatban létezik! Egy alapról, egy „koacervátumból”, egytípusú protoplazmacsöppből indult el darwini törvényszerűség! fejlődése, csupán a kiindulás eltérő időpontjai, és ezenkívül a világegyetem fényév- mértékegységű óriási távolságai szigetelik el térben és időben ezeket az ember-kategóriáikat egymástól!... Mondja csak, olvasta-e már Herodo- tost vagy Ptolemaiost? Nem. Nos, egyes ógörög, óegyiptomi mondatöredékek szerint a legendás Atlantis ma* gaskuitúrájú lakói a katasztrófa után ..bronztojásokba szálltak és felrepültek az égbe”!?... Nézze, én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a „földi ember” fejlődésének láncában nincsen-e „kakuktojós’5... esetleg épp a Mars jóvoltából!?.^ A mérnök kétkedőén ingatta fe- jét a professzor hajmeresztő fejtegetéseire, s már-már válaszra nyitotta száját, amikor a kilátóablakban viliódzó Mars-tányér hirtelen nagyot billent előtte, majd forogni kezdett, egyidejűleg pedig fénycsóva és láng csapott ki az ELEKTRIX kapcsolótáblájából. Sűrű • füst borította el pillanatok alatt a fülkét és fojtotta el a három űrhajós lélegzetét... — A biztosítékot!... — recsegett el-« fulladtan a professzor hangja. — Gyonsan, kiégett az ELEKTRIX!... Tom Harding félig vakon kaparászott a tűzoltó- és levegőkondicionáló vész-kapcsolók után, majd letépte a fülke falára lepecsételve odaerősített csatlakozókábelt, s azt bekapcsolva közvetlen vezérlésre állította át az ASTROLABE-ot, kiiktatva a tönkrement elektronikus agyat. Az átkap- csalás után azonban már nem bírt felegyenesedni! Egy megmagyarázhatatlan, hatalmas erő szinte odapréselte a kilátóablak falához, amelyen át — öntudatának utolsó fellobbanásaival — még megpiltemthatott egy furcsa, teniszlabda nagyságúnak látszó, tej fehér színben ragyogó gömböt, amely lenn jobbról felbukkant a Mans-korong mögül és szinte szemmel látható gyorsasággal egyre közeledett feléje... az ASTROLABE felé!... Csermi Zoltán címmel. Vannak itt Jaminában szegények? De ugyan szegénynek mondható-e az, akinek nincs otthon rádiója? (39 gyerek szülei közül 38-nak van odahaza rádiója) vagy csak a rádió hiánya jelentené nálunk már a szegénységet? A srácok nevetéssel jutalmazzák a kis Povázsai bemondását, aki arról panaszkodik, hogy nekik „sincs” rádiójuk, mert nem szól... És szegénység az, hogy csak öten vagy hatan építkeztek az elmúlt évben itt, ahol még áll a régi Bohn-féle ház... Több családnál motorbicikli, kerékpár bizony még a gyerekeknek is. Igen, ez az, amiről néha úgy elfeledkezünk. És ahogy itt hallgatom a válaszokat, eszembe jut, hogy én magam is és minden felnőtt szé- gyenli azt, ha elmúlt szegénységét emlegetik és talán mi a gyerekek szemében „okos felnőttek”, mindnyájan „hazudunk” egy kicsit. De így vagyunk azzal, hogy a régi segédmunkás szégyenli mostani művezetőségét összehasonlítani a múlttal. Sokan azt sem tudják, hogy mik voltak a szüleik... Itt tudják? Csak néhány választ: dfc Császár Zoli apja levélkihordó volt. Ma postafőellenőr, Csapó Pali bátyja már közgazda- sági egyetemet végzett, s most külföldre jár. Édesapjuk pedig 23 éve dolgozik a téglagyárban. Az osztályból tovább akarnak tanulni 18-an. Mérnöknek, orvosnak ... a „pályák” szemaforja nekik is zöldet mutat... Van aki már elhatározta — nyilván az otthoni beszélgetések és a szülők példájára —. hogy folytatja apja szakmáját. Munkásdinasztiák vannak itt Jaminában és ez a 39 srác kicsit még gyerek, a kamaszkor határán, de már felnőtt észjárással vallják, hogy dolgozni kell... Munkásgyerekek. — Szerettek focizni? Zsibong az osztály, csillognak a szemek, a kis Szabó Pali élénken helyesel — de még hogy... De senki nem akar abból élni, hogy csak focista. A piactéren rúgják a labdát, vagy a volt gazdasági iskola udvarán, a „Gazdi” az nekik, mint a pesti gyerekeknek a „Grund” — a tér... A tér és a Grund ... mindnyájunk emléke a pongylabda. S a bőrlabda valamikor elérhetetlen távolságban, csupán az üvegen át volt a miénk.., • — Kinek a szülei járnak színházba? A kezek bátortalanul nyúlnak a magasba, bizony csak nóhányan jelentkeznek. — S ti jártok? A kezek magasba lendülnek — suttogják Romvári Gizi nevét. Már megszerették a színházat és ez jó. Segíteni kell bennük ezt az érzést, hogyha majd bárhová is kerülnek, hiányozzon ne- kik, úgy mint a viz és a szappan. Moziba hetente járnak ők is, a szüleik is — egy fiú mondja csak, hogy édesanyja még nem volt moziban sohasem. Igen a film és a rádió az, ami sokat segíthet és látszik, hogy segített is. Nyolcadikosok, maholnap már „nagy fiúk”. Ketten-hárman már táncolni is tudnak. A cigarettáról még szemérmesen hallgatnak, csak ott hátul egy fiú vallja be, hogy bizony ő néha már elsziv egy-egy „spanglit”. Mit tudnak ők a világról ? Tudják, hogy mi történik napjaink ban? — hová jár újság? Már rájöttem, nem így kellett volna kérdeznem, mert most egymás szavába vágva sorolják, van, ahová négy is jár: Népszabadság, Népújság, Ország-Világ és Pajtás. — Milyen esemény történik * közeljövőben? Néma csönd, halk találgatás, majd valaki mondja, hogy csúcstalálkozó lesz. — Ki nem úttörő? Nehezen jelentkeznek, csak öten vagy hatan. De ők is gondolkoznak. Az egész osztály szinte egyszerre nyújtotta a karját, hogy ki jár szakkörre — mindenki. dlfr Sokszor hallani, hogy az V. kerület mostoha gyermeke a városnak. Igaz ez? A városi tanács az elmúlt évben 400 ezer forintos költséggel járult hozzá az új gyógysztertár felépítéséhez; készül az új vízátemelő és az elmúlt évben új lakásokat adtak át, bár még sok minden hiányzik. Messzi van ide a város? Ügy emlékszem, a kis Ambrus mondotta: trolibusz kellene, akkor jobb lenne a közlekedés. A gyerekek 14—15 évesek, még nem felnőttek, de ahogy kerületükről beszélnek érzem, hogy szeretik... Itt születtek... csak ketten vagy hárman akarnak innen elmenni... Császár Zoltán, Kazinczi Balázs és a kis Szabó Pali ha sok-sok pénzt nyerne a lottón, itt venne házat. És ha a nyerési lehetőségekbe Fortuna istenasszony bele is szól, a majdan már felnőtt Császárok, Szabók, Kazinczik álma valóság lehet.. Rajtuk múlik csak... Dóczi Imre VÉDEKEZZÜNK a kukoricamoly kártétele ellen A kukorica legértékesebb takarmánynövényeink egyike. Sajnos a kukoricát jelentősen károsítja a kukoricamoly, mely kártétel egyre növekedőben van. Az elmúlt évben a fertőzés elérte a 25—50 százalékot is. A kártétel 17 százalékos volt. Május második . felében repül ki a lepke a kukoricaszárból. Tojásait a kukorica leveleire rakja le. A tojásból kikerülő lárva a címer alatt berágja a szárat, és lefelé több helyen a nóduszok között, átvágásokkal a tápanyag-ellátás csökkep. AB ilyen szárat a szélvihar könnyen letöri. A legtöbb esetben a csőkezdeményeket rágja meg, a cső le- hajllk, a szemtermés elmarad, vagy kényszerérett, fonnyadt szemek lesznek. Ha ilyen szemek a vetőmagba kerülnek, ki sem kelnek» vagy gyenge csiranövényt fejlesztenek, végül is elpusztulnak. Minden kártétele a termés mennyiségi, minőségi csökkentésének van kitéve. A kukoricán kívül a kendert és cirkot is károsítja. A kendernél a tápanyag ellátását zavarja és a rost minőségét csökkenti. A törvényes rendelkezés előírja, hogy május 15-ig fel kell használni, vagy elégetni minden kukoricaszárat, szártövet, cirokszárat. Ha szükség van a kukoricaszárra, akkor vermeljük le 0,5 m vastagon szalmával és földdel. Ősszel minél többet silózzunk be, mert így hasznosítható. A kukoricaszár takarmányozási jelentősége igen elenyésző, csak a kis egyéni gazdaságokban volt nélkülözhetetlen. Nagyüzemi gazdaságain^ értékesebb takarmányokat termesztenek. Azok a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, melyeknek területein kukoricaszár van akár kazalban, vagy boglyában és nem hajtották végre a védekezési szabályokat, nem mondhatják el, hogy mindent megtettek a nagyobb termés eléréséért. Ez vonatkozik az egyéni termelőkre is. KERTÉSZ LÁSZLÓ agronómus
