Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

4 N ÉPÚJ S ÁG I960, május ti., szerda ■ * Összefogva a máért és a holnapért 95 hold cukorrépa és 20 hold takar­mányrépa vetése van a békéscsabai Kossuth Tsz-nek. Hosszadalmas, ne­héz munka az egyelés, de a tagok fe­leségükkel és munkabíró családtag­ijaikkal együtt láttak hozzá a kimért terület kiegyeléséhez, mint például a képünkön látható Melis Pál, a felesé­ge és a 16 éves György nevű fia. Hár­mójuknak már mintegy 200 munkaegy­ség van beírva ebben az esztendőben. X X Hatvan-hetven centiméter magasra nőtt már a 15 hold őszi takarmányke­verék. Hídi Antal a termelőszövetke­zet elnöke és Szarvas János agronó- mus megállapították, hogy rövidesen megkezdhetik a zöldtakarmány kaszá­lását és etetését. X A Kossuth Tsz-ben az a jelszó, hogy az időseket könnyű munkára! Uhrin András munkacsapata o-lyan idős tagokból tevődik össze, mint a 67 éves Vlacskó Mihály, az 5ö éves Abraháim Mátyásné. Leginkább a kerté­szetben dolgoznak. Mikor kint jártunk, a nyolc hold dohányföldön találtuk őket, palánta las közbenj Ohaí A munkásosztály nyomdokain Egy évvel ezelőtt kezdték szár­nyaikat bontogatni ipari üzeme­inkben az első szocialista mun­kabrigádok. Azóta ezer és ezer vasöntő, esztergályos, marós, téglás, bányász széleskörű moz­galmat kezdeményezett: szocia­lista munkabrigádokat szervez­tek, s nemcsak a „ki gyárt töb­bet” tűzték ki célul, hanem a szocialista egymás mellett élés, a művelődés olyan emberi rang­ra emelését, amelyet a kor, a szocialista építés magának meg­követel. Azóta ezek a brigádok jórészt összeforrtak. Ez az ösz- szeforrottság azonban nemcsak a szorosan vett munkában jelle­mezte és jellemzi őket, hanem a munkaidőn kívül családjuk, ba­rátaik körében is. Ezek a brigádok az országépí­tő munkában jó láncszemnek bi­zonyultak. Érthető, hiszen a munkás hétköznapok szülték őket. Az egyszerű munkás érez­te: szükség van egy olyan moz­galomra, amely nemcsak a munkában való versengést teszi számára lehetővé, hanem az új emberré válást is, mert a gépek, a technika változása, tökélete­sedése sokkal gyorsabb ütemben ment és megy végbe, mint az egész társadalom gondolkodás- módjának, öntudatának változá­sa. Ebből adódik, hogy az új életszemlélet, gondolkodásmód kialakításához nem elegendő csupán az #új esztergapad”. Az életfelfogás megváltoztatásáról van szó, s arrólhogy az embe­rek munkájuk mellett a társa­dalmi életbe is bekapcsolódja­nak, hogy kulturáltabbakká vál­janak, hogy tudásukat, ügyessé­güket könnyebben átadják tár­saiknak, hogy a társadalom fel­emelkedéséért azok is többet tudjanak tenni. E mozgalom szelleme átlépte a gyárak kapuit, és meghódította az állami gazdaságok munkása­it. Megyénkben az eddigi ada­tok szerint összesen 43 szocia­lista munkabrigád versenyez a megtisztelő cím elnyeréséért. Szebbet, tökéletesebbet akarnák alkotni a mezőgazaság dolgozói is, s méltán köttetik az iparban dolgozók kezdeményezését. Ez a nagyszerű mozgalom elsősorban őket erősíti. Őket, akiknek a múltban semmi fény nem jutott a kultúrából, akik éltek és ro­botoltak, mert születtek. Ezek­nek az embereknek már új érte­lemmel telt meg az életük, és a felszabadulást követő tizenhato­dik esztendőben annyira fejlőd­tek, hogy a szocializmus gyorsabb építésével jegyezhették el magu­kat. Ma ott tartunk, hogy az egész parasztság, de különösen az álla­mi gazdaságok dolgozói a teg­napinál többet akarnak termi a holnapért. Ez az alkotásvágy ra­gyogja be a múltból a holnapba vezető utat. Ebben a küzdelemben a mun­kásosztály már nincs egyedül. Hozzá újabb erők csatlakoztak. Üjábbak az állami gazdaságok­ból, a mezőgazdaság szervezett dolgozóiból. Holnapra talán má­sok jutnak el eddig, hogy szo­cialista brigádokba tömörülve a munkásosztály nyomdokaiba lép- jenekj Dupsi Károly Filmankét Szeghalmon (Tudósítónktól) Filmankétot rendeztek május 5-én és 6-án Szeghalmon, az Ady Filmszínház dolgozói a Virrad című magyar filmből. Az ankéton több mint százan jelentek meg. Előadást tartott dr. Zömbik Miklós gimnáziumi tanár, aki a film jelentőségéről, mondanivalójáról beszélt. Az ankét résztvevői közül többen felszólaltak. Varga László és Kösztner Péter gimnáziumi ta­nulók a fiatalok helyzetéről, Gácsi József a munkásőrség szerepéről mondott el értékes gondolatokat, X Tizenhárom tagú építő-brigádja van a békéscsabai Kossuth Tsz-nek. Az építők egy részét a háromszáz férő­helyes új hizlalda kifutójának betono­zása közben találtuk. Ez a brigád sok­mindent épített már a tsz-ben. Az ő munkájukat dicséri a tavaly felépült száz férőhelyes magtárpadlásos tehén­istálló is. Az idén már befejezték egy 300 férőhelyes szerfás juhhodály épí­tését, s ebben az évben még építenek egy hasonló nagyságút. X- i .1 ijWfri, fflTUW.'U" A Bagyinka András vezette építő-brigád tagjai készítették a képen látható Msvasutat is. Eddig a Mzlalőte- lepen lévő 700—800 sertésnek naponként három lófogat szállította a takarmányt tengelyig érő sárban — nagy kí­nok és hatalmas költség árán. 48—50 mázsa takarmány kiszállításával három napig is kínlódott a három fogat. Most egy ló kötszerre könnyedén kihúzza az 50 mázsa takarmányt, ELHAGYOTTAK ÉDESANYJA ]Y yolcvannégy é- ves kicsi asz- szony. Arcán mély barázdák, kezei fá­radtan pihennek az ölében. Amikor gyermekei­ről beszél, szemeiben különös fény csillan fel. — A Károly az pin­cér lett, Laci fogtech­nikus, Jani katona. Nem emlékezhet nagyon, hiszen mind itthagyta. Szétszéled­tek a szélrózsa min­den irányába. Hat­vannyolc gyermekről nem is tarthat ponto­san számot. Csak ak­kor emlékszik egyik- re-másikra, amikor levél érkezik az or­szág távoli pontjairól, vagy váratlanul be­toppan valamelyik. Akkor már tudja a nevét, emlékszik gye­rekkori csínyjeire, kedvenc ételére, sazt is tudja mikor, mi­ben volt beteg, ho­gyan ápolta. Qzv- Czeglédi Pe­temé gyomai asszony nyolc saját gyermeke mellett ár­vákat fogadott magá­hoz, elhagyott gyér* mekeket nevelt fel. — Volt soJf. olyan, akit egészen a férjhez menésig itt tartot­tam — mondja visz- szaemlékezve. Az én gyermekeim voltak ők. De sokat is ve­sződtem velük, de szerettem is őket! A gyerekek is sze­retettel gondolnak idős nevelőanyjukra. Vissza-visszaemlékez- nek a kicsiny Körös­parti házikóra. Meg­meglátogatják, el­mondják( melyikből mi lett, hogyan él­nek és elhozzák az unokákat is. ^ hatvannyolc gyerek közül talán egy sem akadt, aki ne látogatta vol­na meg. Pedig sok idő telt már el néme­lyiknél azóta, hogy elhagyta az öreg szü­lőházat. A gyerekek váltották egymást, ha kettő-három felnőtt, Czeglédi néni újabba­kat fogadott magá­hoz. Sokszor hozott beteg gyermeket, ad­dig ápolta, vesződött vele, míg ember lett belőle. Amikor pedig el kellett válni, min­dig nehéz volt a bú­csú, mintha saját gyermekétől vált vol­na el. Nem volt nagy vagyona. A két hold földecskén kevés ter­mett, jól be kellett osztani, hogy jusson a sok éhes szájnak, de azért soha nem volt baj, jutott az asztal­ra mindig, ami kel­letU £zeglédi néni már idős, elfáradt a sok-sok munkában, a gyermekek nevelésé­ben. Igaz, még ma is vállalna talán felne­velni egyet, de már nem futja az erőből és az időből. Most már csak az emlékek élnek és a legna­gyobb boldogság, ha levél érkezik Buda­pestről> a Dunántúl­ról vagy más távoli városból, faluból. Reszkető kezeivel ilyenkor végigsimítja a levelet és ezerszer is elismétli magában a kedves szót, ahogi a levél kezdődik Édesanyám. , Kasnyik Judit

Next

/
Thumbnails
Contents