Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
PH PP ÚJSÁG I960, május 8., vasárnap Medgyessy Ferenc kiállítása Békéscsabán A nemrégen elhunyt Medgyessy | Ferenc kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész szobraiból és raj-! zaiból szombaton délután kiállítás nyílt a Munkácsy Mihály Mú- ! zeumbam. A kiállításon szereplő j közel száz alkotás jó áttekintést j ad a világhírű magyar mester munkásságáról. Medgyessy művészi pályája határozottan egyéni ívelésű, nincsen benne semmi törés, kitérés. Az! első próbálkozásoktól az érett, ki- , forrott művekig azonos felfogású j szobrokat alkotott. Fáradhatatlan szorgalommal tanulmányozta az j emberi testet. Sőt az emberi test I tanulmányozása indította el a! művészi pályán. Fiatal éveiben orvosnak készült. El is végezte az j egyetemet. Tanársegéd volt az Orvostörvényszéki Intézetben, hol a hullákról százával készítette raj- ! zait, művészi vágyai itt kaptak szárnyra. Majd Párizsban, a világhírű Julien Akadémián tanult és különös hatással voltak rá a Louvre gyűjteményében lévő archaikus görög és etruszk szobrok. A régi klasszikus mesterek művei nemcsak a szobor készítésének mesterségbeid módjára tanították meg Medgyessyt, hanem egészséges, végtelenül optimista életszemléletre is. Mindig az erőteljes, szép testű, magáról feledkezett ember művész.! ábrázolása volt egyik alapvető törekvése. Minden pózolás, keresettség nélkül, a maga természetességében ázrázolta alakjait. Dústestű aktjai távol vannak minden hatásvadászatra törekvő , erotikától. A mezítelen ember ősi természetes- j ségében jelenik meg gyönyörű figuráiban. A szobrok anyaga, a terrakotta kellemes színe jól hangsúlyozza ki a mester művészetének derűs hangját. A kiállítás szobrai részben vázlatok a mester nagyszabású műveihez, pl. Gellért-püspök legendája c. dombormű, melynek 4x8 m-es nagy példánya a Gellérthegy oldalában lévő falikutat díszíti. A Táncosnő életnagyságon felüli bronzpéldánya Budapesten, a Madách Színház előtti téren áll. Ügyszintén Budapesten került felállításra a Mackó is, mint dísz- kút-szobor, a Tervhivatal szomszédságában, a gyermekjátszótéren. Móricz Zsigmond ülő szobra az idén kerül felállításra Debrecenben, u. o. a Déry Múzeum bejárata előtt látható a mester négy hatalmas méretű ülő szobra (a Régészet fejét a kiállításon bemutatjuk), melyekkel 1938-ban elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét. Továbbá a mesternek különböző városok utcáit és tereit számos műve díszíti. Másrészt a kiállítás szobrai un. kisplasztikák pl. Támaszkodó nő, Ülő női akt, Súroló asszony. Ezeket Medgyessy már eleve kisméretűnek tervezte, azzal a céllal, hogy belső helyiségeket díszítsenek. A kiváló nagy magyar szobrász idehaza az igazi elismerést csak a felszabadulás után kapta meg. Az elsők között kétszer Kossuth- díjjal, Kiváló Művész címmel, majd végül a legnagyobb fokozatú elismeréssel a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. Medgyessy a nagy nemzetközi kultúrától kapott indítékok alapján nemzeti művészetet alkotott, olyan értékű nemzeti művészetet, mely mint csillogó gyöngyszem gazdagítja az emberiség kultúráját és amely mindenkihez szól, a- ki szer,ti a művészetet. Soós Gyula művészettörténész, Az Európa kiadó könyvheti kötetei Az ünnepi könyvhét alkalmából az Európa könyvkiadó nyolc kötetet jelentet meg. A klasszikus művek közül kiadják sorozatban Thomas Mann a Varázshegy című regényét. A 800 oldalas könyv a Thomas Mann sorozatban jelenik meg. Ezenkívül közrebocsátják Tolsztoj Háború és béke című remekművének új, négy kötetes kiadását. A könyvhét egyik érdekességének ígérkezik a kiváló szovjet író, Soholov A hazáért harcoltak című új regénye. A könyv még nem teljesen befejezett mű: Soholov még dolgozik a regényen, de az eddig elkészült részletek összefüggő egészet alkotnak. A szovjet író legújabb művében a Nagy Honvédő Háború hőseinek állít emléket. A nyugati szerzők művei közül kiemelkedik az 1959. évi Nóbel-díjas Salvatore Quasimodo Hazatérések című könyve. Első ízben jelennek meg magyar nyelven a népszerű szovjet író, Gladkov A lélek mélyén című válogatott elbeszélései. Kiadják Chabrol Egy emberrel több című regényét. A két nagy indiai eposz, a Ra- mayana és Mahábhárata is megjelenik a könyvhéten dr. Baktay Ervin átköltésében. Megjelenik a leghíresebb kínai elbeszélés-gyűjtemény Mostani és régi idők csodálatos látványai címmel. Az Európa kiadó a fentiek szerint méltóképpen vesz részt az idei ünnepi könyvhéten, mely iránt — a jelentések szerint — országszerte igen nagy az érdeklődés és nagy forgalom várható mindenütt. SIMÁI MIHÁLY; ZJgy görnyed már... Ügy görnyed már szegény Anyám mint száraz ág a hó alatt Beteg és sápadt és sovány s én nézem nézem hallgatag Bánattól keserű a szám oly szomorúan féltem Öt csak le ne törjön az az ág szép száraz ág idő előtt Édesanyán! Mit mondanék, ami ne legyen közhely, frazeológia? Nem vagyok költő. Szobrász sem vagyok. Muzsikus sem. Ha költő volnék rímbe faragnám! Ha szobrász, ércbe önteném! Ha lennék muzsikus, belelopnám az emberek szivébe zeném halk szellőivel. így tehetetlenül, sután-bután csak állok s bámulok. Kezemben a világegyetem legnagyobb kincse: Anyám..; ... a békesség. Ügy vagyok ón, mintha a forrás vizét visszavinnék medréből — anyaiéi™. Nem tudna mii; szólni, csak ám ulna! S ha lelke volna, kicsit elbúsulna! Ha oly tiszta is, amint kanyairgó medrében locsogva csobog! Mert mégsem kristályvíz már... nem is forrásvíz. ... csak patak... s egyre duzzadó... Aztán folyó, folyam... Végül tengerré lesz: messze kerül... — A gyermek, az Anya kikristályosodott tisztasága és álma, felnőttként bolyong az embertengercseppek végtelenjében, s bár visszatérni már képtelen, mert nem lehet! Mégis ... mégis a Forrást hordja magában feledhetetlenül... — Sok, ami jó a nagyvilágban ... — Sok, ami jobb, csak keresni kell... — A legjobb Te vagy — Forrás! Filadelfi Mihály <0--00-00-00-0-0-0 0--0-0--0--<>--0--0-0-0-0-0 0 -C oo- o- -O-O-O"- -O -O O- -O- -C- O O- «- O -O O -<> •o-öő-öö {eií&déde 'HaA&®64 kÖMé#$m — Helyi tudósítónk jelentése — y iután a sok jóval biztató ™ „írunk és Élünk” című szépirodalmi orgánum szerkesztősége elhatározta, hogy. munkatársainak aktív kapcsolatát az élettel elősegítendő elsősorban bázishelyeken szervez számukra matinét, és miután sajtónk és rádiónk nemrégiben harangozta be, hogy termelőszövetkezeti község lettünk, nincs abban semmi meglepő, hogy Haragosra esett a szerencsés választás: vasárnap délelőtt mi láthattuk vendégül az írókat. A matiné szervezésének haragos! irányítója, a helyi főkönyvtárnok helyzetét megnehezítette, hogy csak másfél nap állt rendelkezésére a plakátok megírására és széfhordására, a meghívók kézbesítésére, a közönségtobor- zásra, mert a fővárosi lap szerkesztőségében nagy súllyal jelentkezett annak az irányzatnak a hangja is — ezt azután a vendégek mesélték el —, amely inkább nehéziparral rendelkező község lakosságának akart bemutatkozni, s a mi főkönyvtárnokunk a harmadszori telenfon- hívásra is csak azt tudta válaszolni, hogy Haragoson régebb óta terveznek egy ruhagyárat, de az ügyben a végső döntés még nem született meg. N em hallgathatom el, hogy a' szervezésben főkönyvtárnokunknak komoly segítségét nyújtott annak a kultúrotthonnak az igazgatója, ahol az előadás lezajlott, név szerint L. Usta Pinke, aki munkát és fáradságot nem kímélve elárulta, hogy a megye székhelyén melyik könyvesboltban lehet a belépőjegy-tömböt megvásárolni. A többi már — mondotta — úgyis gyermekjáték. Mi, a kultúra haragosi közkatonái, nem voltunk ennyire derűlátóak, s a nagy, szombati éjszakán alig-alig hunytuk álomra a szemünk. Nem tudhattuk biztosan: vajon megfogtuk-e az isten lábát, vagy pedig másnap csúfos kudarcban lesz részünk. Elővételben csak két darab jegy kelt el, azt is a főkönyvtárnok vette meg két kiskorú gyermeke számára, akik az általános iskola második és harmadik osztályának padjait koptatják. Cél órával az előadás meg' kezdése előtt, a tapasztalatlan helyi erők támogatására megérkezett a megyei főkönyvtárnok is. Miután a zászlókkal, virágokkal és jelszavakkal díszített óriási termet megtekintette, lelkes szavakkal méltatta az eddigi erőfeszítéseket, és azt javasolta, hogy inkább a helyi főkönyvtárnok szobájában rendezzük a matinét, mert annak családias jellege ott inkább kidomborodik. Erre a koncepcióra nem mi, haragosi kultúrmunkások, hanem maga. a község adta meg a választ. A helyi főkönyvtárnok ugyanis ezekre a szavakra feltárta a térre nyíló ablakokat, s a látvány valóban perdöntő volt: északról, a berényi útról táblákkal, transzparensekkel végeláthatatlan tömeg özönlött a kultúrotthon felé, délről pedig, a dobozi útról felvirágzott vontatókon a tarhosiak érkeztek, s ugyanakkor keletről, Csaba felől, megkezdődött az ifjúság áramlása. Nagyszerű pillanatok voltak ezek, s a helyi főkönyvtárnok feddőleg szólt az imént még tamáskodóra: — Ne becsüljük le a népet, emberek! Egy pillanatra azért neki is elállt a lélegzete, amikor az ellentétes irányból érkezett tömegek összetorlódtak a mozi előtt, ahová ugyancsak ma délelőttre bokszmeccset hirdettek. De nem, de nem! A tömeg fegyelmezetten elhúzott a mozi mellett, és egyenesen a kultúrotthon kapujának tartott. A helyi főkönyv tárnok utasítására a pénztárakat a legszebb haragosi asszonyokkal erősítették meg, hogy inkább a nyolc, mint a négyforintos jegyek fogyjanak. A terem, beleértve a karzatot is, zsúfolásig megtelt. K ét perccel a matiné megkez- ‘ dése előtt az „írunk és É- lünk” szerkesztői is megérkeztek, élükön az önmarcangoló szerénységtől megőszült, Széchenyi díjas Meleg Sándorral, kit fürgén követett Maros Rudi, a lap fiatal ígérete, aki éppen Varró Gyurinak, az ugyancsak ifjú irodalom- történésznek magyarázta, hogy amikor a bevezető előadásban az ő most készülő művét méltatja, miképpen határozza meg annak helyét az élő európai irodalomban. Követte őket Sokár Sándor költő, az intellektualista irányzat honi képviselője és az alacsony, sovány, de kedvesen mosolygó Zoltán Fábián, a novellista és gondolkodó. A Szerkesztőség nagylelkűségét mutatja, hogy nem feledkezett meg a vidéki rokonokról sem: meghívták és felléptették Tüzér Rezső megyeszékhelyi költőt, az „Inkább a halál, mint a formabontás” c. kötet szerzőjét, valamint sokoldalú haragosi tehetséget, Szák Mátét, aki nemcsak elbűvölő elbeszélő, nemcsak szakképzett színjátszó, hanem mint munkaszervező a járás határain túl is ismertté tette a nevét a „fogjuk meg, oszt vigyétek” mozgalom elindításával. Miután fa- lunkbeliről van szó, azt sem szabad elhallgatnom, hogy Máté a nagy időben is megállta a helyét: a sorsdöntő őszi hónapokban nap mint nap rámás csizmában és térdig sújtásos paraszti viseletben jelent meg hivatalában, hogy ezzel is a mezőgazdaság szocialista átalakulását szolgálja. De milyen szeszélyes vagy te, sors, hogy olykor az igazakat és ártatlanokat is bünteted! Az óesztendőt búcsúztatván a mi Máténk a nagyvendéglő udvarán azt a bizonyos helyet kereste, saját bevallása szerint is szinjózan állapotban. Akkortájt láttak volna hozzá a- zonban annak a bizonyosnak a tisztításához, de nem voltak eléggé éberek, nem zárták le eléggé a környékét, és megtörtént a szerencsétlenség. (A magam részéről a gyepmester kartárs felelősségét ezúttal is felvetem.) Meghallván a segélykiáltásokat, az utolsó pillanatban Máténk életét megmentettük ugyan — és mi, a barátai megfogadtuk, hogy nem szellőztetjük a balesetet —, de lehet az ilyesmit titokban tartani? Azóta, ha Haragos megyében belekerül valaki a slama=ztikába. menten elhangzik az új szólásmondás: Belecsúszott, mint Szilveszterkor Szik Máté. A z irodalmi matiné a haragosi száztagú dalárda énekével vette kezletét, Kondut tanító úr vezényletével. Népdalcsokorra népdalcsokor, Bartókra Kodály, a madrigálokra nyolcszólamú Palestrina következett. Minő kár, hogy nem újrázták meg — a jelentkező igény ellenére sem — Kondut tanító úr saját gyűjtésű kedvenc népdalát, amelyet sohasem hallhat elégszer a helyi publikum, azt hogy: Haragosi kertek alatt folyik el a kanális ... Szépen csengtek akkordjai is, bár a szoprán influenza miatt kiesett és a bariton a bokszerverse- nyen volt érdekelve. A rendezőség rövid műsor megtartására kérte fel Kondut tanító urat, de arra még álmában sem mert senki sem gondolni, hogy a dalárda kurta másfélórás szereplése után hirtelen abbahagyja műsorát. Ez szinte megdermesz- tette a közönséget, és a karmester is érezte, hogy még sokáig elgyönyörködnének a ráadásnak számító zenei élményben, s a jc szándék meg is volt benne a hangverseny folytatására, de a műsorközlő váratlanul bejelentette a következő számot — s mit volt mit tenni — Kondut tanítf úr elvonult a dalárdájával. Alig kiheverhető csapás lenne, ha a népszerű karmester megsértődött és a jövőben, hasonló alkalmakkor, bosszúból még rövidebbre fogja majd a műsorát. Ilyen előzmények után vette 1 kezletét az irodalmi műsor amelynek ismertetésére — ha a sors is úgy akarja —, még visszatérünk. E, KOVÁCS KÁLMÁN
