Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-24 / 121. szám

4 NÉP ÚJ SÄG 1900. május 24., kedd — 1 kiskocsikból húsz darabot, labdákból tízet, homoko­zóból tizenötöt kérünk — szólt a fehérköpenyes "óvónőm a papir­és játékbolt vezetőjének —, ami hiányzik, azt kérjük megrendelni. Fagyöngyöt is, azt nagyon szere­tik a gyerekek. És kisvödröket meg bababútort. Képeskönyvet is kérünk, olyat, amiből fel lehet ol­vasni. Meg rajzlapot és ceruzát. — Talán már a gyermeknapra készülnek? — Nem — válaszolja Zeitler Ilona óvónő —, a nyári hónapokra új óvodát kapunk, s oda vesszük a játékokat. — És a régivel mi lesz? — Az is megmarad, ott harminc gyermekünk van, itt pedig 45 lesz. Erre már bemutatkozik az új óvónő is. — Kell a sok játék a gyerme­keknek. A tanácstól kaptunk két­ezer forintot, de nem csak játékot veszünk. A válogatásban a régi óvónéni segít — mondja Gaál Já- nosné, a/ idénynapközi új veze­tője. A vas- és háztartási boltban vi­zeskannákat, seprűt, poharakat, mosdótálat, locsolót, lapátot, sú­rolókefét és egyéb dolgokat vásá­rolnak. Olyan örömmel válogat­nak, mint az új házasok, ha la­kást kapnak, melyben csak a négy fal áll, s azt nekik kell felszerel­ni, feldíszíteni. Nem sok az elté­rés. Látogatásunkkor a medgyes- egyházi újonnan létesített idény­Köiiyvelői tanfolyam Hétfőn, május 23-án, Oroshá­zán az Alföld Szálló nagytermé­ben tartották meg az első oktatási napot azoknak a termelőszövetke­zeti könyvelőknek a részére, akik nem rendelkeznek könyvelési is­meretekkel. Itt kapott helyet a megyei tanács szövetkezetpoliti­kai csoportja a tanfolyam meg­tartására. A szükséges ismeretek elsajátítását 3 hétre sűrítették. A tanfolyam bentlakásos és in­gyenes lesz, amelyen főként az új termelőszövetkezetek könyvelői vesznek részt. napközi is üres volt még. Akkor szerelték fel. A két óvónő és Lip­csei András, a tanács gazdaság­ügyi előadója közösen vásárolták meg a szükséges holmit, hogy a gyermekeknek mindenük megle­gyen az új otthonban. Ax Új lapáttal és seprű­vel felfegyverkezve aztán beállí­tottak az asszonyok az átfestett épületbe, akárcsak a honfoglalók. Hogy tisztává, széppé tegyék a napközit. Aztán jöhetnek az asz­talok, játékok és az ifjú honfog­lalók: a gyerekek. A tavasszal a tanácsnak nagy gondot okozott, hogyan létesítenek idénynapközit, hiszen a termelő- szövetkezetek fejlődése, a megnö­vekedett létszám szükségessé tet­té. A két termelőszövetkezet — a Béke és az Aranykalász vezetője — segítettek. Igaz, jöhetett is a segítség, hiszen a termelőszövet­kezetek sürgették elsősorban a napközi létesítését. Már a tavasz- szal megkezdték a szervezést. A je­lentkezés nagy volt, s a jelenleg meglévő óvoda nem tudta befo­gadni a kicsinyeket. A termelő- szövetkezetek vezetői, Forró Jó­zsef és Lipták György összeültek a tanácselnökkel, hogy megbeszél­jék a napközi létesítését. A Ma­gyar Honvédelmi Sportszövetség­től kaptak egy, szinte romosnak látszó épületet. Ezt hozatta rend­be a tanács. Kitataroztatta, át­festette a falakat, ajtókat, és ab­lakokat. Az udvarra homokozót is Külföldi kereskedőket várnak A Kertimag Termeltető Válla­lat Békés megyei kirendeltsége 3324 holdon termeltet borsót. A borsótermelő terület jelentős ré­sze az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben van. Es­zekben a napokban láttak hozzá a levélszelekciókhoz. Ez a munka aránylag gyorsan megy, mert a vetések igen fejlettek és gyom­mentesek. A szelekcióval azért is igyekeznek, mert néhány hét múlva az NDK-bóI, Nyugat-Né- metországból, Angliából és Hol­landiából várnak kereskedőket. készíttettek. A két termelőszövet­kezet vállalta, hogy az étkezési költség ötven százalékát fedezi. Ezenkívül egy asszonyt is adtak, aki segít az óvónőnek. A járási ta­nács csővázakat adott kis székek elkészítéséhez. A községi tanács a ktsz-szel meg is csináltatta a székeket. A szülői munkaközös­ség és a nőtanács függönyöket ké­szített. Mindenki adott valamit, s jóformán a semmiből varázsoltak új otthont 45 gyermeknek, hiszen a napközi létesítéséhez nem volt külön pénzük. Amikor ott jártunk, az épületben még tartott a festés. Az ablakok még nem ragyogtak, de ma már a tisztára súrolt pad­lón járnak a gyerekek, újonnan festett székekre ülnek, és új játé­kokkal játszanak. Kisasztalokat a másik óvoda ad. — Ide polcokat rakunk — mond­ta Lipcsei elvtárs és egy falmé­lyedésre mutat, amint beléptünk a nagyterembe. — Eltakarjuk füg­gönnyel és ott lehetnek a játékok, ha már a gyerekek meguntak ve­lük játszani. — Egy függöny kellene, olyan nagy, ami az egész termet elvá­lasztja — mondta Gáálné —, hogy a fektető és a foglalkoztató külön lehessen. — Sajnos, fektetőink nincsenek — szólt a tanácselnök —, és ez most a legnagyobb gond. Honnan vegyünk? Ha már eddig eljutot­tunk, ezt is meg kellene szerezni, de hogyan? — Hát, ha más otthonok is se­gítenének? — Az jő lenne, és kérjük is a megye többi otthonait, írják meg nekünk, s ha van fölösleges fek­tetőjük, juttassák el hozzánk. Ta­karókat és kispárnákat a szülők adnának. Ext mi is támogatjuk. Negy­venöt gyermek délutáni alvását segítenék elő azok az otthonok, vagy vállalatok, melyek heverőket küldenének. medgyesegyházi ki csínyeknek. Társadalmi összefo­gással sok mindent meg lehet ol­dani, ezt bizonyítja a medgyesi példa is. Kasnyik Judit Ohai {egyletünk Vállalás Egyik asszonyismerősünk pa­naszolta, hogy már egy hónapja elvitte ruhaanyagát egyik bé­késcsabai kisipari szövetkezet­hez, amely büszkén hirdeti új­ságban, plakáton, moziban: „a lakosság szolgálatában”; A ktsz-ben, mint ez természe­tes is, vállalták, hogy rövidesen elkészül a ruha, sőt két-három nap múlva már jöhet próbálni is. Asszonyismerősöm a válla­láshoz híven el is ment. Azon­ban ott sajnálattal értesült, hogy még a szabónő nem szab­ta ki a ruhát, a fércelőnő még nem fércelte össze, a próbáztató kisasszony mással van elfoglal­va, szó ami szó, a próba elma­radt. Az első esetben ez csak hagyján, mert ugye előfordul ez még a ktsz-világban is, és elő­fordult bizony ez abban az „ánti” maszekvilágban is. A má­sodik próba szintén elmaradt. A harmadik, a negyedik, az ötö­dik s most legutóbb a hatodik próba is. Most már arra hivatkoznak a ktsz-ben, hogy a hirtelen kitört májusi kánikula miatt úgy el­árasztották a szabóságot a ve­vők, mint a Szabadság téri vi­rágzó akácfákat a méhek. Szó­val próba nincs, ruha sincs. — De bezzeg Mondják az asszonyok, hogy aki egy kicsit kedvesebb, akit jól ismernek, annak hamarabb elkészül a ruhája, mert ugye mégis csak ismerős és a jó „kuncsaft’ érdekében mindent félre kell tenni! Nem tudom, hogy e ktsz-ben hogy értékelik a vállalási határidők ilyen ha- lasztgatását, de valahogy az az érzésem, hogy kár a mozihirde­tésért, az újsághirdetésért, a plakátért, mert ez az eset nem ezt példázza. Dóczi Imre Az idén is divat a csíkos ruha Két csinos ruhát mutatunk, be képeinken. Mindkettő csi­kós, és egyformán előnyös kövérnek vagy soványnak. A teltebb alakú nőknek hosszanti, a karcsúaknaik kereszt- csíkozású ruha viselését javasoljuk. Garibaldi vállalkozása (1860. május 5. Genova) Száz éve vívta hősi harcát Garibaldi olasz szabad­sághős, hogy hazájából kiűzze az idegen zsarnokokat. Vörösingesei között harcolt megyénk szülötte. Tüköry Lajos vezérkari tiszt is. A hős szabadságharc emlékére hat folytatásban riportsorozatot közlünk. .Kossuth, Türr, Tüköry Mind be fognak jönni. #Screg is jön véiük Húsz, harmincezerny' Éljen Garibaldi!” Régi körösladányi népdal. Ma­gyarországon rémuralom tombol. Kossuth-bankót, forradalmi jel­vényt, lazító nyomtatványokat keresnek az osztrák zsandárók. A Sárrét nádasait újból felverik a rebellisek után kutatva. Hazánk­ban újból fellángol a forradalmi lelkesedés tüze. Az olasz szabadsághős Garibal­di vörösingeseivel, a legendás hírű marsalai ezerrel ezen a napon száll hajóra Genova mellett lévő Quartóban, hogy kiűzze hazájá­ból az idegen zsarnokokat, harc­ba vigye népét az egységes Itáliá- ért. Ezzel a nappal kezdődik meg az olasz történelem egy dicsősé­ges korszaka, amit Risorgimento korának, az újjáéledés időszaká­nak neveznek, de jelentős nemzet­közi szempontból is. Túlnőtt a nemzeti forradalmak keretein és nemzetközi jelentőségűvé lett. ahogy róla Marx is megemléke­zik. Számunkra, magyarokra külö­nösen fontos az a tény, hogy Ga­ribaldi hadseregében, az első 1080 emberből, akivel a vállalkozást megkezdte, több magyar volt. Győzelmeiben oroszlánrésze vám hadsegédének, a magyar Türr tá­bornoknak és Tüköry Lajos ezre­desnek, aki életét is áldozta a nemzetközi szabadságért. Hogyan indította Garibaldi ezt a nagyszerű vállalkozást? Az ex­pedíció krónikásának fogadjuk el a világhírű francia regényírót Dumast, aki nemcsak tollával volt a vállalkozás híve, hanem fegyvereket is szállított, és sze­mélyesen is részt vett Garibaldi szabadságharcában, a zsarnokság ellen. Ezt írja Les Garibaldiens című munkájában: „1860. május 5. Quartó. Tíz óra néhány perckor Garibaldi elhagy­ta a Spinola nevű villát és a ten­gerhez ment, kísérve nagyszámú tisztjei által. Leereszkedve azon a keskeny ösvényen, amely a villá­ból a tengerpartra vezetett, a tá­bornok ott mintegy harminc ba- rakot talált, amely befogadta az önkénteseket. A helyszínen le­adott jelentés 1080 emberről adott számot. Amint a bárkák megtel­teik, azonnal indultak is. Az utol­só bárkán, amely elhagyta a par­tot, Garibaldi tábornok és szárny­segédje, Türr tartózkodtak. Az em­berek legnagyobb része a mint­egy öt órán tartó tengeri út alatt tengeri betegségbe esett és a bár­kák mélyén feküdtek. Egy kis ré­sze a fedélzeten volt, egynéhány pedig alvófélben. Ilyen körülmé- nyök között nehezen ment a bár­kák embereinek hajón való szál­lítása. Egy ilyen műveletnél a szinte elkerülhetetlen nagy kava­rodásban egy bárka eltűnt, éspe­dig az, amely a puskaport, a lő- gyapotot és a revolvereket hozta. Senki sem vette észre az eltűnést, pedig már a Talamone foknál jártak. Az idő déli 11 óráig elég szép volt. Ezután a tenger elkez­dett háborogni. A Piemont gőzös haladt az élen, három mérföldnyire követte a Lombardo. Garibaldi a valóság­ban mind a két hajót vezényelte. A sajátját a hangjával, Nino Di- xioét pedig jelekkel. (Nino Dixio Garibaldi alvezére volt.) A fedél­zeten sem térkép, sem sextans, sem pedig kronométer nem volt. A tenger mind jobban és jobban háborgott. A legénység háromne­gyed része a fedélközön feküdt te­hetetlenül. Tengeri betegségbe es­tek. A sirokkó süvített. Estefelé egy éles kiáltás haiHot- szott: Valaki a tengerbe eset.. Egy pillanat alatt mindazok, akik láb­ra tudtak állni, arja az oldalra se­reglettek, ahonnan a kiáltás hal­latszott. Garibaldi felugrott a hajóhídra és onnan adta ki a parancsot a mentőcsónak Bebocsátására. Egy tiszt és négy ember beugrottak a csónakba. Garibaldi leszállva a hajóidról, megállította a hajót. A csónak abban az irányban haladt, amerre az ember eltűnt. A sze­mek aggodalommal néztek utána. Egyszer az egyik evezős félretéve evezőjét, behajolt a vízbe és az embert hajánál, fogva magragad­ta. Egyetlen kiáltás hallotszott az összes szemlélékiből. — Él — ki­áltották az összes torkok. — Bra­vó! — kiáltotta Garibaldi. Szeren­csétlenséget hozott volna ránk, ha belefullad. Az embert felhozták a hajóra és megállapították, hogy nem véletlenül esett bele a ten­gerbe, hanem a tengeri betegség okozta téboly rohamában követte el. Ezen jelenet után Garibaldi a Lombardónak azt jelezte, hogy kö­zeledjék. Lombardo hangtávolsá­gig megközelítette a Piemontot. — Hány puskád van? — kiáltott Garibaldi Nino Dixionak. — Ezer — feleli az. — És revolvered? — Egy sem! — És töltényed? — Az sincs. Ekkor tudták meg, hogy a tölté­nyeket és revorvereket hozó bár­ka, nem adta le a, rakományát. Ez a válasz gondterhes felhőt borított a vezénylő tábornok kü­lönben derűs arcára. Egy pillana­tig gondolataiba merült, aztán a tiszteket szobájába kérette. — Hallották? Sem revolver, sem töltény! A revolvereket, azokat még tudnánk nélkülözni, de mit csináljunk puskákkal töltény nél­kül? Meg kell szereznünk azt, ami hiányzik! — De milyen módon? — kér­dezték a tisztek? •— Én azt hiszem — feleli a tá­bornok —, hogy az csak egy mó­don lehetséges. Megérkezve Tala- monéba, már csak 12 km-re va­gyunk Orbitellotól. Valaki közü­lünk elmegy az erődítménybe és ékes szólása által ráveszi annak parancsnokát, hogy nekünk a hi­ányzó fegyvereket és muníciót ad­ja ki. A tisztek összenéztek. — Es ha a parancsnok letartóz­tatja a nála jelentkezőt — mondá az egyik. — Természetes, erre el lehe­tünk készülve — feleli Garibaldi. A tisztek hallgattak. — Jól van — mondá a tábornok. Van nékem valakim, aki menni fog. Különben ne nyugtlamkodja- nak. Hol van Türr? — kérdezte. — A hajóhídon fekszik — felel­ték a tisztek. Türr keresésére indult* A ten­geri betegségtől félig elalélt em­berek között találta meg. Mikor meglátta Garibaldi, nevetésre fa­kadt, mert Türr is tengeri beteg volt. — Türr! — szólította meg. — Ha a szárazföldön leszünk, mondani­valóm lesz önnek. Végh Mihály (A folytatás címe: AZ ORBI- TELLOI HADICSEL.)

Next

/
Thumbnails
Contents