Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

2 ff ÉPÚJSÁG I960, május 20., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) van , nem lett volna-e helye­sebb és előnyösebb, ha most tart­ják meg a tárgyalásokat és nem halasztják el azokat 6—8 hónap­pal? Hruscsov ezt válaszolta: mi a csúcsértekezlet megtartását akar­tuk — hiszen ezért jöttünk Pá­rizsba. A szovjet küldöttség haj­landó lett volna most leülni tár­gyalná, ha az amerikaiak elisme­rik annak az agressziónak a té­nyét, amit a Szovjeunió ellen el­követték. „De hogyan üljünk le tárgyalni az agresszorral?" — kér­dezte Hruscsov, majd a tudósí­tókhoz fordulva ezt mondotta: „Uraim, valamennyiüknek van anyja, nélküle nem jöttek volna a világra. Nos, én is emlékszem édesanyámra. Szegény munkás­asszony volt, ritkán jutott hozzá, hogy tejfelt vásárolhasson. Egy­szer mégis tejfelt szerzett, de a macska belopózott a kamrába és ellopta. Ekkor édesanyám elővet­te a macskát, megfogta a fülét és megrázta, hogy megtanulja: Lop­ni nem szabad. így nevelik a macskákat. Ezt csináljuk mi az amerikai imperialistákkal is: fü- lönfogtuk és megráztuk őket, hogy megértsék, nem szabad ilyen agressziót elkövetni a Szovjetunió ellen.” A vitás kérdéseket békés tárgyalásokkal kell megoldani A következő kérdést a hambur­gi Die Welt tudósítója tette fel; Vajon Hruscsov véleménye sze­rint továbbra is békés eszközök­kel kell-e megoldani a nemzetközi kérdéseket? Hruscsov válasza ez volt: „Igen. Újból hangsúlyozom, a mi politikánk mindig az volt, hogy a vitás kérdéseket nem há­borúval, hanem békés tárgyalá­sokkal kell megoldani. Ez az a politika, amelyet mindig hirdet­tünk és továbbra is magunkénak vallunk.” A következő kérdés Németor­szágra és Nyugat-Berlinre vonat­kozott, Hruscsov válaszában ki­fejtette, hogy Nyugat-Berlin a szocializmust építő Német De­mokratikus Köztársaság szívében van. Az NDK-ban szocialista rendszer, Nyugat-Berlinben pedig kapitalista rendszer van. így el­kerülhetetlenek bizonyos konflik­tusok, amelyek rontják a nemzet­közi helyzetet. Ezért az a leghe­lyesebb, hogy Nyugat-Berlin le­gyen szabad város, vonják ki on­nan a külföldi csapatokat és az­után válasszanak a nyugat-berli­niek maguknak olyan társadalmi rendszert, amilyet a legmegfele­lőbbnek tartanak. Hruscsov hozzátette, hogy hol­nap Berlinbe utazik, hogy ott találkozzék barátaival, Ulbrichttal és Grotewohllál. Kijelentette to­vábbá, az amerikai kémrepülő­gép esete még inkább meggyőzte, hogy Nyugat-Berlin kérdését, mint a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét Okvetlenül és minél előbb meg kell oldani. A berlini Tag tudósítója feltet­te a kérdést: Hruscsov különbekét akar-e kötni most Berlinben? Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a német békeszerződést ok­vetlenül meg kell kötni, mert a háború maradványainak eltakarí­tásában ennek igazán igen nagy szerepe van. Eljön majd az az idő — mondotta —. amikor ezt a bé­két meg is kötjük. de hogy ez mi­kor következik be, az a mi dol­gunk. Hruscsov hozzátette, hogy a Szovjetunió hajlandó megkötni a békeszerződést az Egyesült Álla­mokkal és a hitleri Németország ellen hadviselt többi hatalommal együtt. — Ami az időpontot illeti, ez a mi ügyünk — mondotta. — Ügy fogunk tenni, ahogy az Egyesül: Államok cselekedett Japánnal. Azon vagyunk, hogy együttesen írjuk alá a német békeszerződést Együtt harcoltunk Japán ellen, de az Egyesült Államok a béke- szerződést nélkülünk kötötte meg Japánnal. Minden erővel azon va­gyunk, hogy együttesen írjuk alá a békét Németországgal. De el­érkeztünk csaknem a határig, s ha nincs mód, hogy eljussunk a célig, egyedül fogjuk aláírni a szerződést. Hruscsov végül hangsúlyozta, hogy mostani berlini útja során nem kerül sor a békeszerződés aláírására. A következő kérdés arra vonat­kozott, hogy ha Hruscsov és a Szovjetunió vezetői már akkor tudtak az amerikai kémrepülé­olyan elnököt választanának, aki óig nem volt szó háborúról, csak jó viszonyban akar lenn: hazánk­kal is. Nem akarok beavatkozni az amerikai választási hadjáratba. Az amerikai nép maga választja meg, kit akar elnökéül. De azt szeretnék, hogy ez az elnök le­gyen bölcs és méltó az elnöki tisztségre, értse meg, hogy a lúgnak békében kell élnie. Ha hem ilyen elnököt választanak, akkor lesz türelmünk várni. Ha a következő sem lesz ilyen, to­vább várunk. Van időnk. A mi ügyünk igaz ügy, jó úton fejlő­dik és mi haladunk tovább a kommunizmus felé. Ha ebben a versenyben a kapitalista országok arról, hogy egy bandita idegen kertbe tolakodott és az orrára ütöttek. Ennek az az eredménye, hogy az amerikai imperialisták most már tudják, hol vannak a Szovjetunió határai. De ha újra megpróbálkoznak ilyesmivel, újra vi- ütni fogunk és szétzúzzuk azokat a bázisokat is, ahonnan a légika­lózok útra indulnak. Semmikép­pen sem így kell alakulnia a helyzetnek. A helyzetet normali- zálni kell, hogy békében élhes­sünk. Azt Hiszem, de Gaulle fran­cia köztársasági elnök is hasonló­képpen gondolkodik. sekről, miért nem vetette fel ezt majd elmaradnak mögöttünk, ak­Hruscsov Eisenhower előtt a Camp David-i tárgyalásokon. Válasz: Szívesen válaszolok e kérdésre. Szándékomban volt, hogy ezt megteszem, amikor Camp Davidban voltam. Éppen igen jól beszélgettünk egymással. Eisenhower azt mondta nékem, hívjon engem „my £riend”-nék és én önt „goszpogyin Hruscsov”- nak hívom majd. Már épp ott tartottam, hogy erről beszéljek vele, majd azt mondtam magam­ban: — Nem, valami nincs rend­ben a barát körül és igazam volt. Amikor elcsíptük a tolvajt, ő azt válaszolta nekem: én nem va­gyok tolvaj, csak a mi politi­kánk. A következő kérdés így hang­zott: milyen elkövetkező elnök­kel szeretne tárgyalni az Egye­sült Államok részéről? A kérdező még hozzátette: hiszen ön most akarva-akaratlanul tényezővé vált az Egyesült Államok válasz­tási harcában. Hruscsov: Köszönöm, ez igen jó kérdés, bár nem könnyű rá válaszolni, de azért megpróbálom. Elmondta, hogy amikor az Egyesült Államokban járt, sokfé­le emberrel találkozott, munká­sokkal, a tőkések minden fajtájá­val. Neki azonban az volt a véle­ménye, hogy ember—ember, mind­egyik békét akar a maga módján Vannak, akik nem értenek egyet a szocializmussal — folytatta. — Én például nem értek egyet a ka­pitalizmussal, de ez nem ok a veszekedésre, még kevésbé a há­borúra. Bizonyos vagyok, hogy az amerikaiak nagy többsége nem helyesli a provokációs kémrepülé­seket — meg kell tőlük kérdez­nem, mit csináltak volna, ha a mi repülőgépjeink hatolnak be az Egyesült Államok területe fölé. Az amerikai imperialistáknak meg kell érteniük, hogy nem lehet ilyen repüléseket végrehajtani. — Ami azt a kérdést illeti, van- e nekem megfelelő jelöltem az Egyesült Államok elnöki székére, azt válaszolom: igen, van. — Emlékszem egy nagy ameri­kaira, egy nagy államférfira: Roo­sevelt elnökre. ö méltósággal képviselte a kapitalista világot. Megvolt azonban a kellő bölcses­sége és megértette a békés együtt­élés szükségességét. Amikor meg­halt, vele együtt meghalt politiká­ja is. De úgy véljük, eljön a nap, amikor az Egyesült Államokban olyan emberek kerülnek hatalom­ra, akikkel nemcsak hogy jó, ha­nem baráti kapcsolatokat is te­remthetünk, leghőbb óhajunk, hogy baráti kapcsolataink legye­nek az Egyesült Államokkal. Nin­csenek ellentmondó érdekeink. Egyetlen valami választ el ben­nünket: politikai rendszereink kü­lönbözősége Jé viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal kar segíteni fogunk nekik és szí­vesen megosztjuk velük a szocia­lizmus építésének jó tapasztala­tait. Hruscsov ezután lelkesedéssel beszélt azokról a nagy eredmé­nyekről, amelyeket a Szovjetunió népe kivívott. — Jöjjenek, látogassanak el hozzánk — mondotta —, minden további nélkül megkaphatják a vízumot. Hazánk elmaradott volt, most pedig a tudományban és a kultúrában — szerény akarok lenni és ezért nem mondom hogy az elsők vagyunk, de nyugodtan állíthatom, hogy az elsők között vagyunk. Azok, akik itt hurrog- tak, ők is jöjjenek el, őket is be­engedjük, nézzék meg, hogyan élünk mi, szovjet emberek. Hát­ha még ők is tanulnak tőlünk emberséget. A Combat szerkesztője kérdésé­ben ezt hangoztatta: Általánosan elismeri, hogy Hruscsovot jószán­dék vezette, amikor az ,,U—2” repülőgép incidense ellenére el­jött Franciaországba. Szeretné azonban tudni, vajon a francia köztársasági elnök békéltető ak­ciói miért nem segítettek a meg­egyezéshez. a konferencia létre­jöttéhez. Ha pedig már így tör­tént. hogyan értékeli Hruscsov: de Gaulle közvetítő szerepe a béke érdekeit szolgálta-e? Azt hittem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó percben felnyílik Hruscsov válaszában ismét visz- szatért az amerikaiak magatartá­sára, amely meghiúsította a csúcs- értekezletet. „Párizsba természetesen úgy jöttünk, hogy tudtunk az Egye­sült Államoknak a repülőgép-ügy­ben elfoglalt álláspontjáról. Azért jöttem, mert azt hittem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó perc­ben felnyílik” — mondotta. — Az amerikaiak bocsánatot kértek Kubától, amikor ott lelőttek egy betolakodó amerikai repülőgépet. A Szovjetuniótól, a szocializmus országától azonban nem akarnak bocsánatot kérni — mondotta. De Gaulle az elvek embere, be­csületes ember. Ha kimondja a szót, meg is tartja. De egy szö­vetségesről van szó, sőt egy olyan szövetségesről, akit vezérnek tart, s akit nem kezelhet úgy, mint egy tolvajt. Ilyen helyzetben hogyan ítélje el valaki szövetségesét? Ez már a szövetségesek viszonyá­nak kérdése. Ha őszintén beszél­hetek, megmondom: ha a mi szö­vetségesünkkel történnék ilyesmi, azt mondtuk volna neki, hogy nem helyes, amit tett. És ha még­is megtette, bocsánatot kell kér­nie érte. De hát ez a szocialista erkölcs, kommunisták erkölcse egész másfajta, mint a kapitalis­táké. A Szovjetunió és Franciaország viszonyáról szólva Hruscsov hoz­zátette: a két ország kapcsolatai jók. Kijelentette, hogy nagyon elégedett de Gaulle elnökkel foly­tatott szerdai beszélgetésével, és az a véleménye, hogy a francia— szovjet viszony nem romlik, sőt javulni fog. Kifejezte azt a meg­győződését, hogy a francia köztár­sasági elnök folytatni akarja a két ország kapcsolatainak javítá­sára irányuló törekvéseit. — Nagyra becsüljük de Gaulle tábornokot és a francia népet — mondotta. Ezután megkérdezték Hrus- csovtól, hogyan értékeli azt a tényt, hogy Gates amerikai had­ügyminiszter Párizsból elrendelte, helyezzék készültségbe az Egye­sült Államok haderejét. Hruscsov kijelentette, hogy nem olvasta ezt a hírt. De ha ez igaz, ez kétségtelenül piovo- káció, ami csak bonyolítja a hely­zetet és arra szolgál, hogy az amerikai népet megfélemlítsék, még jobban megkopasszák az amerikai adófizetőt. Lehet, hogy provokáció — mondotta Hruscsov —, de az is lehet, hogy egyszerűen gyávaság, de a gyávaság ugyan­olyan veszélyes lehet, mint a pro­vokáció. Gyávaságból még hábo­rút is ki lehet robbantani. — Én nem ismerem Gatest. nem tudom, mennyit ér, de isme­rem barátomat, Malinovszkij marsall't, a nagyszerű katonát, aki hősiesen harcolt az első világ­háborúban Franciaországban a német imperialisták ellen és a második világháborúban a német Mindegy, ez az ő dolguk, ez más fasiszták ellen, ö szocialista hazá­kérdés, becsület és nevelés dolga. Ami de Gaulle közvetítő sze­repét illeti, Hruscsov kifejtette azt a véleményét, hogy a francia köz- társasági elnök megtett minden tőle telhetőt. Hogy közvetítése miért nem volt eredményes, azt ő — Hruscsov — nem tudja meg­mondani, ezt a kérdezőnek magá­tól de Gaulle elnöktől kell meg­tudakolnia. Bizonyos, hogy a Szovjetunió nem volt oka a köz­vetítés eredménytelenségének. Ei­senhower elnökkel de Gaulle el­nök beszélt, neki kell tudnia, mi okozta a kudarcot. Ami a jelenlegi helyzetet ii­jának hű fia. ö nem rendelt el riadót és nem is fog elrendelni. De azt megmondhatom, ha fenye­getni akarnak, más országokat válasszanak célpontul, mert min­ket nem lehet megijeszteni. Hruscsov ismételten kifejtette azt a véleményét, hogy valószínű­leg egyszerűen az adóprés kedvé­ért hozták ezt az intézkedést hogy pénzt csikarjanak ki az ame­rikai emberek zsebéből. — Nálunk éppen az ellenkezője történik — mondotta. — 1965-től kezdve a szovjet munkások és al­kalmazottak egyáltalán nem fi­zetnek adót, s fokozatosan csök­— Jönnek még jobb idők is Mi jó viszonyt akarunk az Eg / 'Hit Államokkal és szeretnénk, ha leti mondotta Hruscsov —, ha kentjük a munkaidőt is. Ez a egy háború befejeződik, utána bé- mi politikánk, a kommunista po­kes viszonyok keletkeznek a győz- liti'ka, a szovjet kormány és a _____ ____ t es és a legyőzött között. Most pe koa>munisU párt politikája, ssowOátásml amelytől nem téríthet el bennün­ket semmiféle provokátor. A Neues Deutschland tudósító­ja ezután megkérdezte Hruscsov- tól, véleménye szerint miért vál­tozott meg Eisenhower álláspont­ja Camp David óta. mert most nyilvánvalóan egészen másként viselkedik, mint akkor. Hruscsov utalt rá, hogy Eisen­hower most azt mondta, a kémre­pülőgép behatolására azért volt szükség, mert az Egyesült Álla­mok háborús fenyegetéstől fél. Ez az állítás nem igaz. A legreákci- ósabb amerikai körök, a Penta­gon, a hadügyminisztérium gya­korolnak nyomást Eisenhowerra, ők küldték a kém-repülőgépet a Szovjetunió fölé, az ő nyomásuk a magyarázata Eisenhower meg­változott magatartásának. Az utolsó kérdés arra vonatko­zott, hogy szándékszik-e Hruscsov Latin-Amerikába, pontosabban Braziliába utazni, s hogy mi a véleménye a latin-amerikai hely­zetről, továbbá, hogy véleménye szerint van-e szerepe Latin-Ame- rikának az elsőrendű fontosságú világpolitikai kérdésék megoldá­séban? A kérdés első részére Hruscsov azt válaszolta, hogy Brazillába még nem hívták meg, ezért nem mehet oda. De nem adja fel a reményt, hogy Latin-Amerikából érkezik számára meghívás és akkor örömmel tesz annak ele­get. A kérdés második részére a következőket válaszolta: — Érezzük a lüktetését annak a harcnak, amely Latin-Ameriká- ban egyrészt a függetlenségért, másrészt az amerikai imperialis­ták ellen folyik. Nixon alelnök ellen 1958-ban latin-amerikai lá­togatása alatt kirobbant tünteté­sek jellemző ómenek voltak. Üd­vözöljük a kubai népet, amely gazdája lett hazájának. Meggyő­ződésünk, hogy a többi latin- amerikai nép is ezt az utat köve­ti. örülni és tapsolni fogunk si­kereiknek­Hruscsov kifejezte azt a meg­győződését, hogy a latin-amerikai országok világpolitikai szerepe olyan mértékben növekedik, ami­lyen mértékben sikerül megszaba­dulniuk az amerikai imperializ­mus szolgálatában álló kormá­nyaik nyomásától. Ekkor a sajtóértekezlet már csaknem két és fél óra hosszal tartott, mindenki kimerült a fe­szült figyelemtől. Hruscsov ekkor mosolyogva a következőket mond­ta: — Még szívesen folytatnám a válaszokat kérdéseikre, de tolmá- csolóim azt mondják, teljesen ki­merültek. A mi munkatörvény­könyvünk pedig előírja a pihenés­hez való jogot. Mi tiszteletben tartjuk ezt a törvényt, ezért en­gedjék meg, hogy befejezzem. MI a békés együttélés hívei vagyunk Ezután még egyszer kifejezte háláját a vendéglátó Franciaor­szág elnökének, de Gaulle tábor­noknak, üdvözölte Franciaország népét és külön Párizs népét, va­lamint annak a vidéknek lakos­ságát, ahol Malinovszkij marsall kíséretében megfordult és annyi kellemes órát töltött. Hruscsov a következő szavak­kal zárta a sajtókonferenciát: — Mi a békés együttélés hívei vagyunk — kitartunk a béke po­litikája mellett, de a provokáto­rokra a. jövőben is lesújtunk. Bí­zunk benne, hogy a békés együtt­élés politikája a népeket szolgál­ja s a népek megértik és győze­lemre viszik ezt a politikát. Legvégül az újságírókhoz in­tézte szavait: — Köszönöm figyelmüket — mondotta. — Arra kérem önöket. írjanak igazat, szolgálják tollúk­kal az igazságot és a békét. A vi-

Next

/
Thumbnails
Contents