Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

I960, május 19., csütörtök

NÉPÚJSÁG

Sz

CL ItlL

iiödnnk műh&Li^üjdk is

UWjQ,

(Híradás a refkovácsházi Dózsa Termelőszövetkezetből)

VIDÁMAN KACAG a májusi nap és tréfás kedvében mindent bearanyoz a tájon. Szép, nagyon szép most a vidék s hogy a sok szépségből semmi el ne vesszen, reá borítja kék kupoláját az égbolt. A közelben elterülő kukoricatáblák pipiskedő növénykiéi szabályos négyzetekben példázzák, hogy törvények vannak a természetben, a hullámzó, haragoszöld árpa- és búzavetések arra tanítanak, hogy örök a mozgás, örök a megújhodás a világon. És mire tanít bennünket minden földi tájak főszereplője, az ember!? — Arra, hogy legfőbb erő, legnagyobb hatalom és minden szépség legfőbb forrása a munka. — Az tette széppé és gazdaggá ezt a vidéket is. A telekkönyvbe az van bejegyezve e földről, hogy „a reformátuskovácsházi Dózsa Tsz földterülete”, a tsz-gazdák szívébe azonban az van beírva, hogy ez a tá j a legszebb a világon, mert ők munkálkodnak szíwel-lélek- kel rajta.

— Mielőtt tovább folytatnánk filozófiai értekezésünket, beszéljünk a táj gazdáival is.

— Jónapot elvtársaik! — köszön ránk H. Kovács Lajos, a tsz elnöke és leszállva kerékpárjáról, helyet mutat maga mellett az útmenti akácfasor gyepszőn yegón.

— Ez a mi irodánk, meg a műhelyünk is, mutat a bennünket körülvevő határra —, ez az élet a számunkra.

— KIK AZ ÉLMUNKÁSAI ennek a hatalmas „műhelynek”, hogyan dolgoznak' a magukat nemrég még középparasztnak valló új tsz-tagok? — tesszük fel az egyszerre kétélű kérdést. — H. Kocsis elvtárs elmosolyodik, aztán mint az apa a számára kedves családtagokról, beszólni kezd.

— Nálunk mindenki igyekezik megtenni a magáét, de ha mégis ki akarunk néhányat emelni, akkor sem jövünk zavarba. Ifjú Takács Imre és Bakos István brigádjának a tagjai járnak talán az élen, de a többi sem hagyja magát. A hozzánk belépett volt kö- zéparasztakról szintén csak jót mondhatok. Megálltak a helyüket, jó példát mutatnak és szoros barátságot kötöttek a tsz motorjaival, a kommunistákkal. Szőcs Kálmán bácsi valamikor 15 holdon gazdálkodott, ma, ahogyan a szólás-mondás tartja: büszke „nagy- birtokos” és magával a Herkó páterrel is szembeszállna, ha az a szövetkezet érdekeit sértené. Szűcs Mihály bácsi már nem a legfiatalabb ember, mégis elvetett egymaga 30 kh. lucernát és ugyanannyi tavaszi takarmányfélét, megtanulta a „szakma” fortélyát régi 7 holdján, és most gyümölcsözted. De Bakos István és testvérei is magukkal hozták a szorgos paraszti élet minden igyekezetét a közösbe. Meg is látszik, hogy a reformátuskovácsházi Dózsa Tsz-ben jó közösség alakult ki, mert a soron lévő munkák naprakészek. Befejezték 30 kh. cukorrépa és 5 kh. takarmányrépa egyelését és kapálását, most kapálják a cirkot és nemsoká belefognak a kukoricába is.

— Hány hold kapásnövény jut egy-egy tagra a tsz-ben?

— Négy kh. kukoricát, 1400 négyszögöl répát, ugyanannyi cirkot és még 1—2 hold más növénytagunknak. Soknak éppen elég sok — mondja elgondolkozva az elnök, de ha a növénytermelésben dolgozó 54 ember erejéhez hozzászámítjuk még a 30 segítő családtag munkabírását is, akkor elvégezhető egy kis igyekezettel.

— ARATNI VALÓ mennyi lesz a tsz-ben?

' — Kétszázhúsz hold búza, 80 árpa, valamint 20 hold tavaszi kalászos vár nálunk kaszára — hangzik a válasz, a gépállomás azonban csak a vetésterület 50 százalékát vállalta el gépi aratásra, mert kicsi a gépparkja, legénynek kell lenni a gáton nálunk a munka minden területén.

Amíg beszélgetünk, lassan a kertészethez érünk. Itt is meglátszik az ember kezeinyoma és kitűnik, hogy B. Varga Lajos elvtárs, a kertész sem tölti hiába a napot a palánták tövénél.

— Hét holdon dolgozgatunk, de 11 hold hasznát akarjuk betakarítani — mondja magabiztosan B. Varga bácsi.— A nyári káposzta közé paradicsomot ültettünk fő növénynek, a korai krumpliba őszi káposzta megy s ha az egyik növény kijön, kamatozik a másik. — Van 6 hold vereshagy májuk is és ami a lényeg, a kertészet munkája is elismerésre méltó.

Közben ismét haladunk és mint a szívet-lelket gyönyörködtető színpadkép, úgy változik előttünk a táj képe. A volt Sármezei park lankáján juhnyáj béget, vidáman csilingel a csengő az idei bárány- kék nyakában. Távolabb, ifjú akácok árnyékában áll a sertésfiazta- tó és az állattenyésztés többi munkaterülete.

— Hát erre is jár idegen ember? — fogadja köszönésünket kissé fontoskodva idős Grevletyi Mihály bácsi, a sertéstenyésztés gondos vezetője. Rajta kívül még hárman dolgoznak a családból az állatoknál, de mindhárom munkája sokat ér. — Odaadás kell ide. kérem, meg szeretet — mondja a cigarettafüst mellől az öreg. — A beteg állat szánandóbb, mint a beteg ember, mert nem tudja megmondani, hogy hol fáj neki. Én éjszakákon át nem alszom, ha bajt gyanítok állataimnál mondja ismét és szemeit féltő szeretettel nyugtatja az elébe tóduló fürge malacseregen. Fia, lányai, felesége és a veje is így vélekednek a dolgokról, mindnyájukról látszik, hogy az állattenyésztés mesterei akarnak lenni.

— Hány sertése van a tsz-nek?

— HATVAN ANYAKOCA, 77 malac, 73 süldő, 3 kan és 107 hízó — sorolja a létszámot Grevletyi bácsi. — Jövőre azonban már minden holdra egy hízót szeretnénk beállítani — teszi hozzá nyomatékosan.

Ferenc tehenészek éppen most végeztek a fejéssel és végigvezetnek bennünket az épületben. A tarka szőrű jámbor borjak ártatlan képpel bámulnak ránk és csak akkor ocsúdunk fel az állatok szépsége által nyújtott varázsból, amikor a tehenek fejési átlagáról esik szó. — Tavaly „22 literes” volt a legjobb tehén, most 25,4 litert ad naponta a legjobb tejelő. A fejési eredmények javulására jellemző számokat vizsgálva kitűnik, hogy a hat legjobb tehén a nemrég lezárt gazdasági évben 11 012 literiül a kétszeresére emelte tejhozamát és közben a tej zsírtartalma 3,5-ről 3,8 lett.

— Egyedi takarmányozással, háromszori fejéssel és fokozottabb gondozással értük el ezt az emelkedést — magyarázza Lantos János, miközben bejegyzi a legújabb fejési adatokat egy füzetbe.

Közben mi is búcsúzunk már. Két dolgot kell újra aláhúzni ezután a látogatás után.

Az egyik: a reformáituskovács- házi Dózsa Tsz-ben mindenki a helyén van, mindenki tudja, mit kell tennie.

IGAZ, ESIK MÉG a munka különböző területén itt-ott hiba, de az ilyen jól megalapozott közöség ereje elég arra, hogy megszüntessen minden visszásságot. A másik: a tavalyi és az azelőtti években beindított állattartásból a tsz most már az állattenyésztés felé halad. Ezt bizonyítja liba-, kacsa-és a most felfejlődő csirke- tenyészete is, de erre vall az állatgondozók vérbeli ügybuzgalma is.

Kezet rázunk H. Kocsis elvtárssal, búcsút intünk a többi dolgozónak és azzal a hittel távozunk, hogy legközelebb, ha ismét felkeressük a refi Dózsia-belieket, még jobb eredményekről számolhatunk be.

Lészkó András

Aratási előkészületek az Orosházi Gépállomáson

Öröm ilyenkor a határt járni. Üdezöld minden. Az őszi árpa már kidugta dús kalászát. Másfél hónap múlva már megkezdődik a paraszti munka legnehezebb, legfárasztóbb munkája: az aratás. Ünnepélyes pillanat az első keresztet látni. S erre készüLnek a termelőszövetkezeteink, gépállomásaink.

Az Orosházi Gépállomáson a kombájnok, aratógépek indulásra készen állnak a hatalmas színben. A 27 kombájnból már csak három vár kisebb javításra. A 20 aratógép is üzemképes. A kom- báj nosok, aratógép-kezelők a gépállomás vezetőivel a napokban tartottak tanácskozást; ahol „menetrend” szerint beszélték meg a teendőket. A termelőszövetkezetek még az éves gépi munka szerződéskötéskor megtudták, hogy az idén nyáron hány kombájn és hány aratógép dolgozik a területükön, ennek megfelelően készülnek az aratásra is. A gépállomás vezetői mindent elkövetnek, hogy könnyítsenek a tsz- gazdák legnehezebb munkáján: az aratáson. Azt akarják, hogy minél kevesebb kézi aratás legyen. De bármennyire is magas normát állítottak egy-egy kombájnra, aratógépre, mégsem tudnak minden gabonát géppel vágni.

A jól termő orosházi járás földjein az idén nyáron 160 hold búzát és árpát kell betakarítani egy- egy kombájnnak. Egy-egy aratógépre is ugyanennyi jut. S így a 27 kombájn és 20 aratógép összesen 7520 hold gabonát takarít be. Ez a mennyiség a 15 ezer hold kalászosnak csupán 50 százaléka. Ez a tervszám. Ténylegesen azonban jóval többet aratnak le. A komba jnosok, aratógépkezelők majdnem kivétel nélkül vállalták, hogy tervüket túlteljesítik. Az aratógépeket két műszakra állítják, s így éjjel-nappal dolgoznak, amennyiben az idő és a gabona érése ezt megkívánja. A kombájnok munkaidejét is‘megnyújtják. Reggel, ahogy a harmat felszárad, azonnal munkához kezdenek és késő estig, 10—11 óráig is dolgoznak, amíg a gabona szalmája, szemet takaró toklásza nem szí- vósodik. S így a terv szerinti 7500 hold helyett 8 ezer—8 ezer ötszáz holdat is be tudnak takarítani.

A termelőszövetkezetek sem várják tétlenül az aratás megkezdését. A kilátások szerint az idén is jó termésre lehet számítani. Az orosházi gépállomással szerződésben álló termelőszövetkezeteknek mintegy 30 lóvontatá- sú aratógépük van. Ezeknek az aratógépeknek többségét a gépállomás dolgozói segítettek kijavítani, üzemképes állapotba hozni* s így 2200—2400 holddal csökken a kézi erővel történő aratás. Nem titok a termelőszövetkezeteknél, hogy az idén meg kell fogni a kaszanyelet, ha időben és veszteség nélkül kívánnak learatni. A legtöbb helyen már lekerültek a kaszák a szegről, s most a lucernavágásnál ki is próbálták azokat.

Az orosházi termelőszövetkezetek tagjai tudják, hogy az idejében történő aratás saját hasznukat növeli. Ezért készülnek fel rá lelkiismeretesen, gondosan.

(Cs. E.)

önálló export

Újkígyóson, az Aranykalász Tsz kertészetében export-érett lett a. karalábé. A szabadföldi ágyasokban igen kiváló zamatú, meny- nyiségre is kielégítő karalábékat termeltek. Húsz holdas konyha- kertészetükből ma, május 19-én ötezer csomó karalábét adnak át a felvásárló szerveknek. A szövetkezetnek ez lesz az idén az első jelentősebb exportszállítmánya, amelyet közvetlen Prágába küldenek. A kereskedelmi szervek a helyszínen veszik át az árut. A jövő héten újabb szállítmányt készítenek exportra, szintén karalábéból, aztt követően pedig 40 hold korai burgonyájukból szednek fel néhány holdat. Ezt is exportálják.

Háztüznéző

— Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka — idézi a közmondást az elnök, majd elmagyarázza, hogy először a földek termőképességén kell javítani, csak azután lehet az ilyen vállalkozásba belefogni. — Kilencszáz hízót egyszerre csak néhány év múlva nevelhet a Dózsa Tsz. Az idén elég lesz 500 is. — Száz szónak is egy a vége, tovább kell mennünk. Még bepillantunk néhány percre a tehénistállóba is. Az épület kívülről rendezett, belülről tiszta, LanQ Történt egyszer, hogy egy megyén túli Dózsa Tsz elnöke panaszt tett a községi tanács elnökének:

— Nem tudok az embereknek munkát adni. Kétszáz asszonyt tegnap is hazaküldtem a fakanál mellé. Mit csináljak? Tudom, hogy szidnak, átkoznak az emberek, amiért nem gondoskodom számukra munkáról...

— Hát ez tényleg nagy baj — jegyzi meg a tanácsvezető —, de ha egyszer nincs munkalehetőség, akkor nincs, és punktum. De hallod-e pajtás, valamit azért mégis ki kellene találni, mert mégsem illik, hogy ilyenkor cukorrépa- egyelés, kukoricakapálás, lucernakaszálás idején ennyi ember ne dolgozzék.

— De mit?

— Az a te dolgod. Te állsz a közösség élén, neked kell kitalálni.

— Mindennel kész vagyunk. A határban egyetlen gyomot nem léltem, sem a cukorrépában, sem a kukoricában, sem pedig a vöröshagymában.

— Eredj csak és nézz körül a határban meg a tanyák körül, hátha akad tennivaló.

o A tsz-elnök önérzetesen beféleséget kell megkapálná egy-egy tos János, Lantos Antal és Lajos; húzta maga után az ajtót. Egyenesen a tsz központjába ment. Szétnézett, s nem talált semmi különöset, pedig a szérűskertben szanaszét szóródva kukoricaszár és szalma kínálta magát össze- szedésre. Az istállók belülről, kívülről megkopott festékükkel szinte terepszínű sátorlapként illeszkednek a környezetbe. Ez nem tűnt fel neki, hiszen évek hosz- szú során mindig belevesztek a rengeteg munkába, még pihenésre is alig jutott idejük, nemhogy takarításra. Töpreng, töpreng magában, míg végre megoldást talál:

— Rendet csináltatok mindenhol. A szérűskertben egy szál szalma nem maradhat elszórva, az istállók fehér színe szinte vakítson messziről, hogy még azoknak is káprázzon a nagy tisztaság láttán a szemük, akik az országúton járnak, s a tsz-felé néznek.

Másnap boldogan lépte át a tanácselnök küszöbét.

— Lesz már munka. Rendet, isztaeágot teremtünk.

Ezt követően száz asszony száz meszelővei és meszesvödörrel sietett a tez-központba. Olyan nagyszerű rendet tettek, hogy a járási tanács tapasztalatcserére hívta oda a többi szövetkezetét. Szó nélkül senki sem állta meg a látottakat, mij'e a járási tanács elnöke bejelentette:

— Ezután sorjába szervezzük a tsz-ek háztüznézőjét, lássuk: ki milyen rendet tud csinálni.

o A hír a szomszéd járásba is eljutott. Az ottani tsz-eknek tetszett is meg nem is a szél hozta tiszta tsiz-mozgalom: nincs időnk és munkaerőnk, hogy ugyanazt megcsináljuk, mint a másik járásban — rebesgették, félve a munkaegység-hígulástól. Igen ám, de amikor levelet kaptak, melyben az állt, hogy hozzájuk is elmennek háztűznézőbe. hirtelen olyan rendet teremtettek, hogy no. Azonban akadt egy eléggé lusta tagságú termelőszövetkezet. Még májusban is a téli álmukat aludtak. A megyei vezetők sokat gondolkodtak, hogyan lehetne egy kicsit felfrissíteni őket. Végül egy bizottságot küldtek hozzájuk azzal, hogy háztűznézőbe hoznak több termelőszövetkezetet: hadd lássák, milyen a portájuk. Mint az álomból riadtak, munkához látott a szövetkezet ap- raja-nagyja, s a tavaszi vetés és kapálás mellett maltert kavart, meszelt, takarított. A módszer jónak bizonyult, s úgy értesültünk, Békés megyében is több tsz-ben így csináltak rendet. — sik —