Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

4 I960 ilis. 30., szerda Hz ember hallja és látja Ne értsen félre az olvasó, nem alkarok ágyúval verébre lőni, mi­kor leírom, hogy megtámadták a nők egyenjogúságának elvét. A- zok a férfiak cselekedtek és cse­lekszik ezt, akik még a régi „vi­szonylatban” gondolkoznak. Szá­muk, sajnos, nem kevés. Gondol­kodásmód j ukra jellemző, hogy még a mi világunkban is a „te­remtés koronájának” képzelik magukat. Kedvenc mondásuk, hogy az „asszony verve jó” és ha­sonlók. Legkedveltebb nótáik ko­va a szerkesztőségben, hogy mert férjük más nő miatt szabadulni akar a családtól, nem átallja a. »Nyílt-tér" rovatban alap »ékül megbélyegezni őket. Legutóbb ilyen értelmű levelet is kaptunk és amiként a férj nem szégyellte a sajtóban rágalmazni a még éi sem vált feleségét, mi még ke­vésbé szégyelljük, sőt büszkén kö­zöljük az ellenkezőjét bizonyító levelet, mit a súlyosan meghatott asszony, feleség, édesanya nevé­zé tartozik a „Nékem olyan asz- szony kell, ki ha beteg is felkel...” Ezek a gáncs nélküli lovagok még ma is »így képzelik a világot, hogy szava, helye, becsülete csak a férfi embernek lehet, a nő mindössze függvénye, mellékszereplő. Ezt a mindkét nemre nézve lealázó fel­fogást a burzsoá társadalom, de mind a többi osztály társadalom is -törvényszerűen szentesítette. A nő adás-vétel tárgya lehetett, azo­nos munkáért kevesebb bért ka­pott, mint a férfi, szerelmi bonyo­dalmak esetén a férfit futni hagy­ta a törvény, a nőt büntette. A burzsoá sajtóban pedig gyakorta találkozott az olvasó olyan „nyílt­téri” hirdetéssel, melyben a férj, a férfi — de mindig csak ő és soha­sem a feleség, a nő — kijelentette a nagy nyilvánosság előtt, hogy „felesegemért sem anyagilag, sem erkölcsileg sehol senkinek felelős­séget nem vállalok.” Akadtak ki­vétetek, amikor valóban okkal jelent meg az efféle szöveg, zöm­mel azonban legjobb esetben egy- eidalú erkölcsi megvilágítás ■ tör­tént. Többségében pedig a bur­zsoá erkölcsdségből fakadó, kö­zön séges jogi fogásról, nemtelen erkölcsi előnyszerzésről volt szó a férjek részéről, s az ötletadót va­lamelyik zugügyvédben tisztelhet­te az ötlet megvalósítója. Mert vajon elképzelhető, hogy minden férj kivétel nélküli otthon ülő, harisnyát kötegelő szende szüzecs- ke, akit miközben gyanútlanul lo­csolja virágait, neje megcsalja, erkölcsileg tönkreteszi, keresetét, vagyonát veszett éjjeli kártyacsa­tákon elveri? A burzsoá elkölcsiség mocsarából átszivárgóit hozzánk is ez a „nyilt- téresdi” és bizony még szedi a nők közül áldozatait. Nem tudom, a májusban megjelenő új polgári perrendtartás felszámolta-e, de jelenleg még létezik és élhetnek, illetve visszaélhetnek vele. Cso­dák — csodájára ma is csak a férjek használják. Én legalább is nem emlékszem, hogy olvastam volna, miszerint X. Y.-né férjéért sem erkölcsileg sem anyagilag nem vállal felelősséget. Több dol­gozó asszony — becsületes édes­anya, feleség — panaszkodott sír­ben egy régi, megbízható levele­zőnk írt. Íme, a felháborodott hangú levéfe „Kedves ElvtársaAi! — Meg­lepetésemre a napokban egyik tsz-tag asszonytársam. nagy indulattal állított be hozzám: — Na, nézd, betett az új­ságba és kipellengérezett a „Nyílt-tér* rovatban — és megmutatja a jeleleg még el sem választott férjének a közleményét. — Mit tegyek? kérdezi tőlem. — Te ismersz i engem. Évekig együtt dolgoz­tunk a tsz-ben, míg bolond fejjel ki nem léptem, és eh­hez a haszontalan emberhez mentem feleségül. Aljas rá­galmakkal vádolt már akkor is, míg együtt éltünk néhány hónapot és szégyelltem ma­gam a családom előtt, hogy így akart és akar beszennyez­ni. — Igen, sokszor érik az embert aljas vádak, rágal­mak, s ha nem lennének de­rék, jó, becsületes emberek, úgy éreznénk, hogy mi, nők védtelenek vagyunk ezek el­len. De előbb-utóbb az igaz­ság diadalmaskodik a hazug­ság felett — igy vigasztaltam asszonytársamat. Időközben e- gyébként ismét visszatért a tsz-be dolgozni. Elmesélte, hogy a bíróság is az ő javára döntött, a férje mégis meg merte ívni a nyílttérben, amit akart. Az illető asszonyról elmond­hatom, hogy 55 esztendeje ellenére egyike a legszorgal­masabb munkásosszonyoknak. Négy gyermeke van, akiket becsületben, tisztességgel ne­velt. Egyik fia többszörös sztahanovista, asszony lánya kiváló üzemi dolgozó, és igy sorra-rendre mind. Elhiszem, hogy szégyelli magát a gyer­mekei előtt és joggal várja a í csorba kiköszörülését. Ezt kö­veteli Szatmári Sándomé, született Varga Veronika, négygyermekes anya becsüle­te. Elvtársi üdvözlettel: Kádár hajosné Gyoma, Alkotmány Tsz.” Eddig a levél, melynek írója és szereplője szinte valamennyi ki­pellengérezett asszonytársa nevéb en követeli, hogy a mi sajtónk ne nyújtson többé önmagukról megfeledkezett férfiak női nemet sértő felelőtlen nyilatkozatainak teret. Huszár Rezső Kilencezer vadrózsát nemesítenek a kondoros! Dolgozók Tsz-ben A tíz éve működő, háromezer holdás gazdasággá fejlődött kon- dorosi Dolgozók' Tsz gazdasága az elmúlt évben saját erőből két üvegházat épített, ahol virágot, primőrárut és palántát nevelnek. Az új üvegházból már sok ezer szál óriási vörös szegfűt, ciklá­ment, primulát és egyéb cserepes virágot értékesítettek. A jó jöve­delem láttán egyre nagyobb gon­dot fordítanak a virágkertészet fejlesztésére. A kedvező idő beáll­tával- 3 ezer magas törzsű neme­sített rózsa bontogatja piros, ró­zsaszínű, sárga és hófehér szir­mait. A féltve őrzött rózsafákat magas áron értékesítik. A Dolgo­zók Tsz-ben újabb 9 ezer vadró­zsát ültettek el, amit ősszel ne­mesítenek és jövő tavasszal kerül a rózsakedvelők kertjébe. A ker­tészetből tervezett 800 ezer forin­tos évi jövedelem jó részét a vi­rágból árulják a szövetkezet tag-/ jai. KÉPÚJSÁG /Jtuu {egyletünk Huny óról Kongresszusi előkészületek a közalkalmazottak területi bizottságán A megyében működő közalkal­mazottak területi bizottsága ápri­lis 15-én délelőtt küldött-gyűlést tartott Békéscsabán a szakszer­vezetek házának tanácstermében. A több mint 3400 közalkalmazot­tat 70 küldött képviselte, közöttük tanácsi, bírósági, ügyészségi, SZTK, KSH és a földmérési hiva­tal dolgozói, valami orvosok töl­tötték meg a termet. Az egybe­gyűltek előtt dr. Krasznahorkai György, a területi bizottság elnö­ke számolt be a négy év óta vég­zett munkáról, majd a következő időszak feladatairól szólott. Ezt követően a számvizsgáló bizott­ság is megtette jelentését. A be­számolókat vita követte. Ezután megválasztották az új területi bi­zottságot — ez 15 tagból áll — és a számvizsgáló bizottságot. Meg­választottak továbbá 8 kongresz- síznsi és 10 küldöttet, akiket a szakszervezetek megyei tanácsá­nak küldöttgyűlésére delegálnak. fiz év végéig minden falus? kön wtárat .átadnak a tanácsoknak Kísérletképpen a múltban néhány me­gyében a falusi könyvtárakat átadták a helyi tanácsoknak. A kezdeményezés jól bevált. Most már kilenc megye példája is bizonyítja. A könyvtáraiknak is javára vált a csere. Az idén a hátralevő t?z me­gyében Ikerül sor az átadásra, s az év végére már valamennyi falusi könyvtár­ról a tanácsok gondoskodnak. A Művelő­désügyi Minisztérium ezenkívül ebben az évben Nógrád, Hajdú és Békés megyé­nek összesen 40 000 (kötet könyvet juttat a könyvtárak állományának gyarapítására. Előfordul, hogy egy falu vagy város az idők folyamán többször megváltoztatja a nevét. Van o- lyan, amelyik előnevet vesz fel, mert több ugyanolyan nevű van az országban. így történt ez Csa­ba, Gyarmat, Ladány esetében. A könnyebb eligazodás kedvéért Hejőcsabának, Piliscsabának, Kákoccsabának, Békéscsabának, illetve Fehérgyarmatnak, Balas­sagyarmatnak, Füzesgyarmat­nak, a Ladányakat Jászladámy- nak, Mezőladányndk, Püspökla­dánynak, Körösladánynak ne­vezték el. Egyetlen helységről tudok az országban, amelyik neve egy nemzedék életében négyszer is változott. Ezt a he­lyet az 1900-as évek elején még Kiskondorosnak hívták, hogy megkülönböztessék a hét ki­lométerre fekvő Kondoros falu­tól, ami különben nem volt va­lami nagy hely. Akkor még Kis. kondoros csak puszta volt. Az­tán a Horthy-világ alatt telepü­lés keletkezett itt. Kápolnát is építettek az új telepen. Az új telepnek Endrőd-Szentlászló ne­vet adták. Hogy miért, annak az odavalósiák a megmondhatói. Mindez azonban a múlté. Nem telt el két évtized sem, megint megváltoztatták a falu nevét. Ez már a demokráciában volt. Le­het, hogy korszerűsíteni akarták, felvették a Hunya falu nevet. Úgy mondják az arravwlósiak, hogy azért, mert a kápolnát a Hunya József földjére építették. Néhány év múlva a néhai por­tatulajdonos érdemét még job­ban ki akarták emelni azzal, hogy az új falu neve mellől el­hagyták a „falu“ nevet. Azóta csak Hunya néven emlegetik. Legyen szabad itt feltennem a kérdést: nem volt-e túlságo­san nagy érdem tulajdoniévá a községnek nevet adó gazdának azzal, hogy az egész falut róla nevezték el? Igaz, hogy a törté­nelem folyamán előfordult, hogy személyről neveztek el egy helyet, illetve községet. így tör­tént ez Fereneszállás, Sándor- falva, Bélavár, Gyula, Békés- sámson esetében is. Mindig a keresztnévről, s nem a vezeték­névről. Hunya Józsefnek eddig nem tud a magyar, sőt a megyei történetírás sem különösebb ér­deméről. Amikor ő a kiskondo- rosi tanyákon lakott, ugyanúgy lakott ott rajta kívül Tímár, Szabó, Varjú, Iványi nevű egyén is. Ugyanúgy nevezhették volna tehát az új falu Tímár-telepnek, Szabó-falunak, vagy csak rövi­den, Varjúnak is. Elhiszem, hogy a kápolna néhai Hunya József földjén áll. Ugyanennyi joggal azonban meg kellene változtatni Füzesgyarmat nevét Blankenste- imre, Körösladányét Wenckheim- re, Szarvasét Bolzára, hiszen a kápolnákat e helyeken Blanken­stein, Wenckhein, Bolza csalá­dok parkjában, illetve birtokán építették* Adjuk meg a kegyeletet a ha­lottaknak. Ettől eltekintve a- zonban legyen szabad megkér­dezni: nem lenne-e ésszerűbb és korszerűbb a gyomai járás le gfiatalabb_ falujának olyan ne­vet adni, aminek mélyebb gyö­kerei vannak? DR. BERECZKI IMRE Vetik a kukoricát Megkezdték a kukorica vetését a végegyházi Szabadság Ter­melőszövetkezetben is. A termelőszövetkezet mintegy 400 hold ku­koricát vetett az idén, s mind a 400 holdat négyzetesen. A Mező­kovácsházi Gépállomás erőgépe j ó munkát végzett, s a megfelelően előkészített talajba kerülhet a mag. X Gondosan előkészítették a talajt a szövetkezet dolgo­zói, megfelelő a talaj-hő­mérséklet a kukorica veté­séhez, csupán az erőgép ke­zelőjén, no meg a vetőgé­pen múlik, hogy milyen lesz a vetés. Ezt ellenőrzi Fekete elvtárs, a Mezőko­vácsházi Gépállomás igaz­gatója. A sortávolság meg­felelő, a mélység is elég — állapítja meg. A gép tehát jól van beállítva, lehet vet­ni a 400 holdat; X Munkához látott az ifjú szakemberek gárdája A Békés megyei KlSZ-bizott- ság mellett nemrég hozták létre az ifjú mezőgazdasági szakembe­rek klubját. A vezetőség azóta ál­lította össze 1960. első felére a munkatervet. Ebben szerepel egy közgyűlés szervezése. Erre meg­hívják megyénk valamennyi fia­tal szakemberét. A közgyűléssel egy időben döntenek a klubba való belépés felöl is: Szerepel még a munkatervijén egy előadás is: „Hol tart a ma­gyar mezőgazdaság” címmel. Ke­serű János elvtársat, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazda- sági osztályvezető-helyettesét ké­rik fel ennek megtartására. A munkatervben helyet foglal még a különböző szakosztályok szerve­zése is. Az eddig beérkezet javas­latok szerint négy csoportban te­vékenykedhetnek az ide tömörült agronómusok, könyvelők. A nö­vénytermesztési, az állattenyész­tési, a gépesítési és az üzemszer­vezési szakosztályban minden tag megtalálja az érdeklődési kö­rének megfelelő elméleti és gya­korlati tanulási lehetőségeket. A klub tagjai részére már az idén külföldi utakat is szerveznek. Ed­digi adatok szerint 30 fiatal me­zőgazdász és könyvelő jut el a ba­ráti államokba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és a Német De­mokratikus Köztársaságba. Vállalások figyelem! Építkezési, mozdony és vakoló homok korlátlan mennyiségben, vagon­tételben megrendelhető. Cím: ÉM. Kavicsbánya Vállalat kevermesi üzeme, Kevermes. Békés megye; 52*2

Next

/
Thumbnails
Contents