Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-16 / 90. szám
4 NÉP ÚJ SÄß I960, április 16., szombat Ebben az évben még több gyümölcséi zöldségfélét juttat a MÉIi a megye lakosságának Ottai {egyletünk A falusi nénikék is tűsarkú cipőben járjanak? Csütörtökön délelőtt Békéscsabán, a íöklmüvesszövetkezeti vendéglő nagytermében évi rendes közgyűlését tartotta a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központja. Török Imre elvtárs, a MÉK igazgatója beszéde elején az ebnúlit évi közgyűlés határozatainak a végrehajtásáról szólt: — 1959 év elején magunk elé tűztük azt, hogy csökentjük a zöldségtermesztés idényszerűségét. Ennek a f eladatnak csak részben tudtunk eleget tenni. Ezt gátolja az is, hogy a termelőszövetkezetek még népi rendelkeznek olyan technikai berendezésekkel, amelyekkel egész évben lehetséges volna a zöldségtermesztés, másrészt a kereskedelem sem rendelkezik fagymentes szállítóeszközökkel. Az elmúlt évben az Orosházi Dózsa Tsz kísérletezett egész éven át zöldségtermesztéssel, s az eredmény jónak mondható. De még ezt is fokozni lehet, ha a technikai feltételek megvolnának. Török elvtárs ezután részletesen beszélt az 1959. évi zöldség-, gyümölcs- és baromfifelvásárlásról, amelyet a MÉK bonyolított le. 1959. évi zöldségtermesztési terv 3310 hold volt, ezt túlteljesítették. Különösen a paradicsom-, zöldborsó-, uborka-, korai és kései káposzta- és sárgarépa-felvásárlás sikerült jól. Lemaradás volt a görög- és sárgadinnyénél, fokhagymát hat százalékra, kelkáposztát, zöldborsót három százalékra tudták teljesíteni. Ez adódott abból is, hogy 1959-ben a vetésterületnek kb. 30 százalékán a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, 70 százalékán pedig egyéniek termeltek. Az 1960-as gazdasági évben megváltozott a? arány. A vetésterület 85 százalékán termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és 15 százalékán egyéniek termelnek. Az elmúlt évi zöldség- és gyümölcsfelvásárlási tervet mennyiségben 109,7 százalékra teljesítették, 2746 vagon különböző zöldség- és gyümölcsárut vásárolt a MÉK. Csak vöröshagymából több, mint 1000 vagonnal. Export-tervüket 118 százalékra teljesítették. Export-szállítmányokat Csehszlovákiába, NDK-ba, Szovjetunióba, Hollandiába, Nyugat-Németországba, Svájcba és Svédországba küldtek. Fontos feladatai közé tartozik a MÉK-nek Békéscsaba város zöldség- és gyümölcs-ellátása is. Zöldségből és gyümölcsből a város ellátása kielégítőnek mondható, bár a burgonya-, alma-, szőlő- ellátás nem volt az elmúlt évben megfelelő. Megyénk burgonyából, almából, szőlőből nem termel elég mennyiséget, ezért más megyéből kell behozni. Török elvtárs részletesen beszélt az 1960-as évi tervükről is. Az idén csaknem kétezer holddal nőtt a leszerződött zöldség- és gyümölcsterület — mondotta. A legsürgősebb feladataink közé tartozik, hogy a leszerződött terület minden négyszöge be legyen vetve, mert csak így tudunk az idei évi vállalásainknak eleget tenni. Emellett már most biztosítani kell az 1961. évi primőráruk termeléséhez szükséges előfeltételeket. A beszámoló után a termelőszövetkezetek küldöttei szólaltak fel és elmondták, hogy az elmúlt évben elégedettek voltak a MÉK munkájával. Az idén is több megértést, és megfelelő vetőmagot várnak, mert csak úgy tudnak jó árut biztosítani. Több szövetkezet küldötte kifogásolta, hogy nem kapnak elegendő melegágyi keretet és üveget, mások hiányolták, hogy nincs cecei paprikamag. A kérdésekre Török elvtárs válaszolt, majd a közgyűlés véget ért.-------------------------------------- —■■■ -----—-------------------------------------T ŐÚSöÉtt Lidö Ő-zUt Millió húsvéti üdvözlő-lapot kellene küldenie az embernek. Rokon, sógor, koma, anyós meg a többiek várják az embertől, hogy egy nyuszis képeslapot küldjön. És nem lehet. Békéscsabáról egy szálat sem lehet elküldeni már egy hét óta. Nem lehet kapni. Szívélyes április elsejei képet mégsem adhart jel az ember szeretett rokonainak és ismerőseinek’. Nem igaz? Mivel mi sem vagyunk kivételek az emberi szokásoktól, és minden ünnepen köszöntem szoktuk ismerőseinek, levelezőinket — most nekünk is rosszul esett V_________________________ e „közszükségleti cikk-hiány”. A Délmagyarországi Papír- és Irodaszer Értékesítő Vállalat csabai lerakatán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Csabán elszámolták magukat a papírkereskedők és nem rendeltek eleget. Tudomásunkra hozták udvariasan azt is, hogy ezen ma már nem leket segíteni. — Miért nem rendeltek többet? Hiszen a húsvéti képeslapok nem romlandók. Elállnak jövőre is. — Hát igen... No, szóval ezt jobban kellett volna csinálni! Mert az igazán nem vigasztalás a csabaiaknak, hogy más városokban tehet húsvéti képeslapot kapni. Ne várja azt senki tőlünk, hogy mondjuk, Szegedre u- tazunk Csabáról egy nyuszis képet feladni — Okányba. A megfeledkezés miatt a Népújság szerkesztősége nevében elnézést ké?ek a vállalatoktól és a levelezőinktől, a magam nevében pedig jó ismerőseimtől — azért, hogy nem tudjuk húsvétkor szívélyes üdvözletünket küldeni nekik. Azokat a papírkereskedőket pedig, a- kik illetékesek e hiányban, nyuszis képeslap helyett fogadják tőlünk szívélyesen ezt a húsvéti üdvözletei. va—ti Nem kell különösebben bizonyítani: hazánkban még soha sem volt olyan nagy árubőség, és olyan nagy a különböző boltok, üzletek, áruházak és vendéglők forgalma, mint amilyen napjainkban. Csak néhány példát említek meg erre vonatkozóan. A viszonyító számok nem is felszabadulás előttiek, de igy is nagy a különbség. Megyénk földművesszövetkezeteinek ruházati, élelmiszer- és vegyesboltjai 1950-ben 111 millió, 1959- ben 906 és fél millió forintot forgalmaztak. A földművesszövetkezetek vendéglátó egységei pedig 1950-ben 19,6 millió, 1959- ben pedig 211,5 millió forintot. S még egyet: az fmsz-ek a megye áruforgalmának 51—52 százalékát bonyolítják le. A számok harsogóan beszélnek az árubőségről, megyénk lakóinak jólétéről. S most én mégis panaszt emelek az idősebbek, a gyermekek, a nagycsaládos asz- szonyök és a magános férfiak nevében a különböző árucikkek tervezői és kivitelezői ellen. Panaszom az, hogy idős falusi asz- szonyok és férfiak nem jutnak hozzá az ízlésüknek legjobban megfelelő ruházati cikkekhez. Nem kívánhatják a tervezők és a kivitelezők, hogy 50—60 éves nénik járásukat korlátozó szűk szoknyát, nyitott fazonú, tűsarkú cipőt vásároljanak! őfc már nem akarnak divatozni, hanem kényelmes öltözetet viselni. Úgyszintén az idősebb férfiak sem akarnak csőnadrágban, csapott válbí zakóban és francia fazonú, hegyes orrú cipőben grasszálni. Legalábbis a többség nem. No és a gyerekek! Hát kérem- szépen, a gyermekcipő-ellátással már évek óta baj van. Egyes méretekből csak keveset, más méretekből — például 3?-es és 38-as — meg csak nagyon elvétve lehet kapni. Még ha nehéz, akkor is meg keU oldani ezt á problémát, hogy ne kényszerüljenek a szülők üzletből üzletbe szaladgálni, amíg megfelelő nagyságú cipőt tudnak gyermekeiknek vásárolni. Végül még egy panasz: irigykedve néztem azokra a Csehszlovákiában járt nőismerőseimre, akik eldicsekedtek, hogy dupla galléros és dupla mandzsettád ingeket hoztak. Irigykedve. mert nekem is, és még sok ezer férfinak jó néhány inge hever használatlanul a szekrényben. Egyedüli bajuk: kiroj- tozódott a galléruk és mandzsettájuk.’Nem csoda, hiszen mosáskor azt kell legjobban dörzsölni. Ha dupla galléros és mandzsettái inget lehetne kapni, fél annyiszor se kellene mosniuk asz asszonyoknak, s nem kellene néhány hónapi használat után az egyébként jó inget eldobni. A fenti panaszokra már válaszoltak néhányszor az illetékesek jó tanáccsal: ruhát is, cipőt is, dupla galléros inget is lehe. különböző ízlésnek és méretnek megfelelően csináltatni, az inggallért lehet pótolni az ing derekából stb. Ilyen tanácsokra nincs szüksége senkinek, mert ezt már mindenki tudja. Azt is tudja mindenki, hogy semmi más, csak egy kis figyelmesség, egy kis akarat kell ahhoz az ipar részéről, hogy az ízlésnek és a követelményeknek megfelelő árukat gyártsanak. Kukk Imre Alumíniumból épült híd A foktat a közeljövőben a főváros környékén áíHtják fel, éspedig nem szétszerelve szállítják, hanem helikopterekkel összeszerelt állapotban juttatják el a felállítás helyér-e. Az egyik moszkvai gyárban rövidesen befejezik a Szovjetunió első alumí- niumhídjánafk építését. A híd 32,4 méter hosszú, ugyanolyan teherbírású, mint az acélhíd, de súlya csak harmadannyi. Tíz éves a gyulai Iparosi Táncegyüttes A gyulai Városi Táncegyüttes fennállásának tízéves évfordulójára előadott ünnepi műsorát a nagy sikerre való tekintettel csütörtökön este megismételte a Gyulai „Erkel Ferenc” Művelődési Házban. Az együttes tánckara műsorában többek között a Kölegyánr verbunk, Oltényiai páros román tánc, a Leszerelők, Ocsai legényes és a Békési cigánytánc aratott nagy sikert. A táncok zenei kidolgozása Maninger György érdeme. Betanítójuk Maninger Miklós. A közönség örömmel fogadta a törekvést, hogy a táncok összeállításában tükröződjön a város nemzetiségi sajátossága. Kellemes perceket nyújtottak A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat szombat-vasárnap és ünnepi napodra telvesz, szakmunkás-vizsga nélkül is gyakorlattal rendelkező személyeket. Jelentkezni lehet: Békéscsaba II.. Szt. István tér 7. városi tanács I. emelet, 34. számú szoba. 222 Gajdár László zeneiskolái tanár vezetésével Dubányi Klára zongorakíséretében az Erkel Ferenc vegyeskar tagjai. Többek között Erkel Hunyadi László operaijából Nyári est-et, Deák—Bárdos György népdalfeldolgozását, Novikov Puska dalát, Geardini Éljenek a víg nők, Bartos Régi táncdal-át adták elő osztatlan si kerrel. Tetszett a közönségnek Dubányi Klára kíséretében Mária Géza klarinétszólója. Fazekas Sándor eszmélése* nő és Száva József. Műsorukat a közönség vastapssal többször uj- rázta. Nem utolsó sorban említjük szavalataival és kedves táncával kitűnt Német Eke Olgát. A zenei kíséretet Szabó Ferenc vezetésével a kultúrház kibővített népi zenekara szolgáltatta és önálló műsorszámmal is sikerrel szerepeltek, A közönség szeretettel ünnepelte az együttes tagjait és vezetőit, akik bizonyságot tettek arról, hogy a W év alatt szorgalmasan dolgoztak, színvonalas előadásaikkal népünk kultúi-forradalmp^n tevékeny részesei. B. Z. yv.v.-.V.WJWWAWW^WW^WWWA’.W.V/AV.V/. r~ 1 ' 1 — Az mán nem igaz! Ippen a mwlt héten ruházkodtak fel. Fazekas elhúzta a száját, de nem szólt többet. Míg ment a vasút felé, gondolkozott. — Még hogy Kardosék! Igaz, dögös család, De ö is megkeresi a magáét. Fele úton ráköszönt Papp Bálint. — Nahát? Megyünk? — Mint rendesen. — Én mán nem sokáig. — Hogy-hogy? — Meguntam. Elsejítűi a csoportba dógozok. Itthon. Úgy is keresek annyit. — Az nem biztos. — Dehogyisnem! Kiszámoltam. — Akkor se hiszem. — Mán pedig én nem megyek többet magával. A jövő héten mán kint leszek a határba, a mezőn! — lelkendezett Papp Bálint. — Bolond vagy — gondolta Fazekas, de hangosan csak. ennyit mondott: — A te dogod. A vonat bejárt a második vágányra. Felszálltak. Mindenki elhelyezkedett. Csak Fazekas állt az ablak mellett. Nézte az elsuhanó tájat, a szépülő vetéseket. És szívében valami szorongást érzett. 1 960 koratavaszán egy napsütéses szombat délutánon Fazekas Sándor elindult hazulról, hogy megnézze a lucsári derékban fekvő 8 hold földecskéjét. Mikor odaért az ismerős mezsgyéhez, megállt. És igazán, szívből örült annak, amit látott. Mert é- letesen zöldellt már az ősziben vetett gabona. / — Ez igen!'— mondotta magának elégedetten. Ez sokat ígér. S Külön említésre méltóak az ejt amíg körüljárta a földet, egyre azt gyüttes kiváló szólóénekesei: Pappij hajtogatta: r Jolán Szabó Erzsébet énektanár-í — Nem kerültél vissza az urakhoz 1956-ban. Megtartottalak. Es ezután sem adlak senkinek. E- nyém maradsz. Sokáig legeltette még szemét a szép vetésen. Aztán lassan hazafelé ballagott. A felesége pirított lebbencslevessel és rántott csirkével várta. Vacsorához ültek. — Aztán milyen a határ, Sándor? — kérdezte az asszony. — Megjárja. séknál semmi ilyen gond nincs. Én megehetem kezemlábom, hogy — Akkor se adja vissza, amit í belekötünk. Maga a gyárba jár. > A Népújság pályázatára érkezett. Más szánt, más vet, más arat. Nem jól van ez így. — Nem-e? Tavaly is megírtak véle. — Meg valahogy. De baj is tör- tínhet a termíssel. — Akkor is kibírjuk. Megötrölte a száját. Rágyújtott. — Míg bírja a jövíst-meníst, addig meg is leszünk. De ha egyszer kidül a munkábul, mi lesz vélünk? — A főd mindig megmarad, mindig segít! -r- kiáltott rá a férje. — Jól van, no. Csendesebben is beszílhet. Felibrednek a gyerekek. Az asszony kiment az ámbitus- ra, ah°l a hét kicsi szundított, me- ’eg pokrócokba bugyolálva. Vasárnap délután Fazekas készülődött az útra, vissza a gyárba. Mikor elköszönt, felesége ezt mondta neki: — Osztán legközelebb több pízt hozzon, mer kell a gyerekeknek cipőre, tavaszi gúnyára. Kardo- mibül? — Kardosék? — nevetett az ember. Ugyan mán! Tán nyertek a lottón? Mer a csoporttul ugyan rongyokba járhatnának. h rákövetkező második szombaton minden pénzét odaadta Fazekas a feleségének, de az is kevés volt.
