Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, április 15., péntek JEmit láttunk, s amire gondoltunk Tanácstagi egy zeneiskola falai között MINDIG VAN valami varázsa annak, ha egy tanácstagi fogadóul Másfél évtizeddel ezelőtt ' ugyan melyik hét-három holdas parasztember, vagy j 5 nincstelen segédmunkás mert akárcsak gondolni is arra, hogy fia zeneiskolában tanuljon, hogy kotta- és hangismeretre tegyen szert? A munkanélküliség, !, s az abból következő nyomor, a máról holnapra élés még azt sem engedte meg, hogy a munkások, parasztok gyermekei átlépjék a zeneiskolák küszöbét. Az akkori társadalmi rend, az urak, az úgynevezett felső tfcezer monopóliumává tették a zenekultúrát is, mint minden mást. A magunk mögött hagyott 15 esztendő azonban alapjában megváltoztatta a munkások és a parasztok életét, ( s ezzel gyermekeik élete is megváltozott. Megváltozott? Azok a 12—13 éves gyerekek, akiket egyik este a szarvasi zeneiskola termeiben zenegyakorlás közben találunk, talán nem is tudnak apáik másfél évtizeddel ezelőtti nyomorúsá- ■ gos életéről. Nagyon jó ez, hogy így van, de ne feledkezzünk meg elmondani olykor-olykor ezeknek a ä gyerekeknek, hogy valamikor szüleik nemcsak zenét nem tanulhattak, de sokszor még kenyérre is alig tellett nekik. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, amikor egyik este a szarvasi zeneiskola serdülő növendékeinek zenegyakorlatát hallgattuk. S most bemutatunk közülük kettőt. Az egyik teremben, amikor beléptünk, a 12 éves Oláh Géza, Kozák Lajos tanár segítségével klarinéton gyakorolt. A kis Oláh Géza, a segédmunkás apa fia, már jó ismerője a kottának, hiszen négy éve jár rendszeresen a szarvasi zeneiskolába — nem is eredménytelenül. Nemrég a megyei zenei fesztiválon a klarinétosok között első helyezést ért el. S a kiváló szereplésért boldogan szorította magához a klarinétosok közötti verseny első helyezettjének járó szép vázát, az oklevelet és a hanglemezt. egy másik termbe mentünk át, ahol a VII. osztályos Keszthelyi I Palit éppen hegedűgyakorlat közben találjuk. A Ms Keszthelyi Palinak sem volt külön gyermekszobája. Édesapja most Szarvason, az Ady Termelőszövetkezet tagja, ő pedig — Oláh Gézához hasonlóan — ugyancsak négy éve tanul hegedülni és igyekszik eligazodni a kottafejek bonyolult dzsungeljé- ben. A munkások és parasztok gyermekei közül csak kettőt mutattunk itt be, akik a szarvasi zeneiskolában tanulnak, nagy-nagy szorgalommal. S ezek a fiatalok — mi tagadás —, minden tekintetben tovább lépnek, mint apáik, akiket megfosztottak, elzártak attól az ezernyi lehetőségtől, melyek fiaiak előtt a magunk mögött hagyott másfél évtized korlátlanul megnyíltak. Balkus Imre órán vagy beszámolón a választók találkoznak az államhatalom helyi képviselőivel. Most a II. kerületi választók a II. sz. általános iskolában gyűltek össze, hogy meghallgasság tanácstagjukat, Such János elvtársat a városi pártbizottság első titkárának beszámolóját. Such elvtárs beszámolójában elmondotta, hogy az elmúlt félév óta mi történt Először egy kis rövid áttekintést adott a nemzetközi helyzetről, beszélt a szocialista tábor növekvő erejéről, s aztán vámsunk fejlődéséről szólott. ITT * ÉRTESÜLTÜNK arról, hogy a Körös-csatorna kotrását április 25-én elkezdi a vízügyi igazgatóság. Már nagyon vártuk, hogy ez a munka megkezdődjön, — A friss, kora tavaszi szél úgy rohant a kis alföldi falu házai közt, -mint egy rakoncátlan csikó, itt-ott belekapva a korhadt nádfedelekbe. Az úton — a víztócsákat kerülgetve — egy embert haladt. Hajdonfőtt, ócska télikabátban, lábán katonanadrág és bakancs. Borostás arcán feszült figyelem tükröződött, mintha keresztül akarna látni az előtte tornyosuló házakon. Hirtelen megállt. Előtte hatalmas kettős nyom húzódott, mintha egy gigászi fogaskereket gurítottak volna végig, ami az árokparton kapaszkodó vén akácfát gyufaszálként törte ketté. T 34-es — mormogta magában. Gyorsabbra fogta a lépést. A sarkon megállt. Torkát összeszorította valami szörnyű sejtelem. Mi lesz, ha... Amint befordult a szűk kis ke- resztucába, mintha szivén ütötte volna valami meleg dolog. Ott áUt a kis ház félrecsapott kéményével, foghíjas kerítésével úgy, u- gyanúgy, mint annak előtte. Mint ahogy százszor is visszaemlékezett rá, a végtelen országutakon, vagy a hideg fedezékben, amikor a zöld tábori lapokat írogatta. Kicsi ö- regember állt az ajtóban, keservesen szuszmákolva egy cseréppipával, amiben sehogy sem akart meggyulladni a krumplilevéllel nemesített szűzdohány. — Apám! Hát megvannak?! A kis öreg majd összeesett ö- römteli meglepetésében. — Fiam!... Megjöttél! Hagy... Honnan? Úgy kapkodta a szavakat, mint újszülött a levegőt, egyszerre ezer kérdést is ki akart erőszakolni. Reszketős, munkában megkérge- sedett markával szorongatta a fia kezét, közben szégyenlősen mo• A Népújság pályázatára érkezett. V ......................................................... .....Két április* tyogott: — Nézd ezt a fene füstöt, nem a szemembe ment? —i A feleségem? Fiam? —i Megvannak. Pali te! Hol csavarog ez a gyerek? Na nézd, itthon van apuka. Az ajtóban kétéves forma kisfiú jelent meg, tágranyitott szemével bizalmatlanul pislogva a számára idegen emberre. — Nagyon elvadult — jegyezte meg, mintegy mentegetőzve az ö- reg —, az állandó rekvirálás, bujkálás, lövöldözés, amikor átment a front. Még egy felnőttnek is sok. No de mit is beszélünk, gyere be... vagyis várjál egy kicsit. Ugyanis a Juliska tudod úgy van. A napokban megjön a gyerek. Valahogy bejelentlek neki, nehogy még baja legyen. A szűk kis konyhában mintha megállt volna az idő. A két ember mozdulatlanul ült, a kisfiú riadtan húzódott apjához. A szobából elfojtott neszek szűrődtek ki, valaki megnyugtatóan mormolva beszélt, közben egyre erősödő fájdalmas kiáltások hangzottak. Hirtelen kivágódott az ajtó, s vele együtt egy új hang — amint fülsértőén helyet követelt magának az életben. — Kislány — szólt mosolyogva a termetes bábaasszony. Mi legyen a neve? — Juliska ... préselte ki magából a szót a fiatalabb. — Így beszéltük meg. — Jó. Tehát Bottyán Julianna, született 1945. április 14-én, a bejelentést majd elintézem. Egyébként a kismamának jól kell táplálkozni, tudja a gyerek miatt is. Majd holnap benézek. — Szőke — mondta a fiatal- asszony fáradt mosollyal —, ugye éppen ilyet szerettünk volna. — Igen, mormogta a férfi. Csak- hát hogyan is leszünk. Nincs a háznál cukor. Nincs babakelen----------------------------------\ g ye sem. Holnap kinyitom a műhelyt, majd csak lesz valahogy ... Hej ... csak háború ne lenne a világon ... mindig csak a szegény húzza a rövidebbet. — Most majd változik minden —! szólalt meg csendesen az öreg —, azt mondják, nálunk is földosztás lesz. A kommunisták nagyon készülődnek. Azok még soha nem csapták be az embert. Hej.. -. emléks^m tizenkilencben... „.A Ruhagyár udvarán ragyogóan sütött a koratavaszi nap. Kék munkaköpenyes lánysereg tódult be az ajtón vidám zsivaj- gással. — Bottyán! Gyere már, letelt a szünet. — Megyek! Kerekképű, szőke kislány futott előre, szemében vidáman csillogott az élet. A tanulóvarroda fekete táblája szigorúan nézett le az előtte elhúzódó két szalagra, melyen piroskendős lányfejek hajoltak a gépek fölé. Két lányfej hajolt össze, egy szőke és egy barna.. — Tudod — pergett a kis szőke ajkáról a szó —, mindig varrni szerettem volna. Nagyon megörültem, amikor felvettek. Mikor én születtem, 45-ben, apámék nagyon szegények voltak. Aztán jött a földbsztás. Kaptunk öt holdat. Közben apám beteg lett, de meggyógyították. 49-ben házat é- pítettünk, most apám a tsz-ben dogozik. A bátyám a Vasúti Technikumban tanul Szegeden. Én is, ha letelik a két év és felszabadulok, lehet, hogy tovább megyek technikumba. Majd meglátom, hogyan... „ — Bottyán! A beszélgetés mellett a munka is haladjon. A kis szőke visszafordult, és mosolyogva hajolt a varrógép fölé. Az ablakon beszökő napsugár játékosan simogatta végig az arcát. Tavasz volt. 1960. áprilisa. SÁRKÖZI GYULA •______________________J Miért „rossz ember“ az a brigádvezető ?! Az úri Magyarország időszakában azt papoltáK: nincs és nem is : lehet a munkások és parasztok gyerekeiben tehetség. Persze, lehetőséget sem adtak „jó uraink’’ arra, hogy az általuk kiszipolyozott nép, s azok gyermekei meg- j mutassák képességüket. A 15 esztendő alatt azonban véglegesen. összeomlott ez a hazug állítás, hi- sien a munkások, a parasztok, s | azok gyermekei nemcsak zenét ta- ! nulnak már, hanem arra is képe- j sek, hogy egy országot irányítsa- j nak — sokkal jobban és célfuda-j tosabban. mint hajdanán az uruk. Erről beszélgettünk, miközben A tavaszi napsütés az érzékenyebb bőrű emberek arcára kicsaiogatja a szeplőket... A többit tudják, minek mondjam. Most is ilyen szeplőről van szó, azzal a különbséggel, hogy ezt nem csu pán egy ember hordja, hanem egy egész kollektíva. Hogy lehet ez? — ezt kérdezik; elárulom a titkát. Pszt, de ne mondják meg senkinek, mert ha Polgár István, a Szarvasi Gépállomás főkönyvelője megtudja, hogy őróla van szó, állítom, képes lyukat beszélni az ember gyomrába. Történt egyszer, még tavaly, hogy Gunda György brigádvezető megbetegedett. Az elszámolást késve küldték be. A bank ezért a gépállomást száz forint bírsággal sújtotta. Ezt annak rendje-módja szerint ki is fizették. A hiba csupán az volt, hogy az éiüzem cím elnyerése feltételeinek betartásáért „sumákolés” kezdődött, és a munkalapokat törlőgumizták. Hogy ki volt a ..hős lovag”, most nem lényeges. Csupán az, hogy az egészért az ágyban fekvő Gundát okolták. Ez talán nem is kifejezés, egyenesen szidták. De hát ő beteg volt, nem tehetett az egészről, arról sem, hogy a főkönyvelő összecsapta a papírokat, és így az adminisztratív munkakörben dolgozók jutalmából személyenként ezer-ezer forintot elradírozott. A radírozással egy időben a kilátásban lévő élüzem cím talpa alá is nyúlpasszust rakott. Mindezek után most már végképp nem értem, > miért szidták Gundát, pont most, amikor erre a gépállomásra is a traktorosok jó munkájából egy- I re több tavaszi napfény jut, amikor ő nem radí- | rozott; •-sík 1 beszámolón hiszen jön a jó idő és ez az állóvíz már most sem a legegészségesebb szagokat terjeszti. Szó volt arról is, hogy az útépítéseket tovább folytatjuk. Az elmúlt években több mint 30 kilométernyi út, járda felújítására került sor, de még mindig ennek többszöröse vár javításra és felújításra. A háziasszonyokat biztosan érdekelte, s érdekli, hogy mi történik a Patyolattal? Such elvtárs elmondotta, hogy ha egy éven belül nem is, de a második ötéves terv időszakában sor kerül arra, hogy új helyiségben, nagyobb területen folytassa működését a Patyolat Vállalat. Ebben az évben elkészül az új autóbusz váróterem terve, utána a megvalósításra is sor kerül. A közvilágítás korszerűsítését az egész városban tovább folytatják. Már készül a Sztálin út villamosításának terve, a Luther utcáé is, a Szabadság téren pedig befejeződik a modem világító-testek elhelyezése. A közlekedés megjavítása a soron következő feladatok közé tartozik. Már ebben az évben két új autóbuszt állítottak forgalomba, s még várható, hogy egy újabb gépkocsival is bővül a kocsipark. Miniszteri ígéretünk van arra, bogy a kisvasút kitelepítése a közeljövőben megoldódik, s ezzel végre megszűnik az az áldatlan állapot, ami a Sztálin úti közlekedésnél van. Mindenkit érdeklő probléma a lakáskérdés. A Bászki utcai lakótelepen ebben az évben 64 új lakás lesz átadva és hozzáfognak újabb 64 lakás építéséhez. A BESZÁMOLÓ UTÄN egymás után emelkedtek a kezek magasba, jelentkezve a hozzászólásra. A hozzászólásokból csak néhányat idézünk; — A tanács gondolt-e már utcai nyilvános telefonfülkék elhelyezésére? — Nagy a túlzsúfoltság az óvodákban és az iskolákban. — Már elhelyezett szemétgyűjtő ládák ellenére Is még mindig sok a szemét a Sztálin úton, a Szabadság téren és a Szent István téren. Vajon a KISZ segít-e a város tisztaságában? A válaszokat Such elvtárs adta meg, aki elmondotta, hogy például a nyilvános telefonfülkék létesítésének ma még elsősorban az akadálya, hogy az alközpont nem bírja egyelőre a terhelést. De remény van arra, hogy egy éven belül itt is eredményes változás történik. Az óvodai és iskolai zsúfoltság megszüntetésére is történtek intézkedések, de, sajnos, ez sem máról holnapra megoldható feladat. Reméljük azonban, hogy körültekintő beiskolázással enyhíteni tudjuk a zsúfoltságot. A város tisztántartásának gondja nemcsak a Köztisztasági Vállalaté, hanem mindnyájunké. Társadalmi üggyé kell tennünk és eb- bep tényleg szép feladat vár a KISZ-re. Kérjük őket, hogy ők is segítsenek. A BESZÁMOLÓ és a kérdések után sokan körülvették Such elv- társat és akkor még eszébe jutott mindenkinek valami egy-egy közérdekű probléma, úgyhogy a két órára tervezett tanácstagi beszámoló bizony három órára nyúlt el, de nem bánta meg senki. Azzal búcsúztak a választók, hogy: „Fél év múlva újra találkozunk...” (—czi)
