Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-15 / 89. szám

2 NÉPÚJSÁG I960. április 15., péntek Afrika legközelebbi jövője: a néger nép forradalma” New York (UPI-Reuter) Azért vagyunk az Egyesült Ál­lamokban, hogy az amerikai köz­vélemény támogatását kérjük az afrikai népek függetlenségükért folytatott harcához — mondotta dr. Hastings Banda, a nyaszaföldi és Kenn éti Kaunda, az észak- rhodéziai szabadságmozgalom ve­zetője csütörtkön New Yorkban tartott sajtóértekezleten. Hatings Bandát felkérték, mond. ja el véleményét Afrika legköze­lebbi jövőjéről. ...„Ez a jövő a néger nép forra­dalma” — mondotta, majd meg­jegyezte, „forradalmon nem ér­tem szükségszerűen a gépfegyve­rek megszólaltatásást, vannak más módszerek is. A négerek pél­dául sztrájkba léphetnek és meg­tagadhatják a munkát a fehér em­bertől”. A dél-afrikai eseményekről a következőket mondta: „Ha a né­gerek nem hajlandók dolgozni a Délafrikai Unióban, az egész or­szág élete megbénul.” Kijelentet­te, lehetséges, hogy „elérkezik az a pillanat, amikor az emberek már annyira kétségbeesnek, hogy hajlandók szembenézni bármi­vel...” Mindkét politikus hangoztatta, azonnal fel kell oszlatni 'Nyasza- föld és Rhodézia államszövetsé­gét, mert azt fehér emberek erő­szakolták rá e területek néger la­kosságára, hogy megakadályoz­zák a függetlenség valóra váltá­sát. Dr. Banda szerint helyes meg­oldás lenne, ha Nyaszaíöld Észak- Rhodéziához és Tanganyikához, sőt esetleg valamennyien a Kon­gó Köztársasághoz tartoznának egy közös független államban. (MTI) A washingtoni külügyminiszteri értekezlet közleménye a leszerelés kérdéséről Washington (MTI) A nyugati külügyminiszterek washingtoni értekezlete szerdán délután zárt ajtók mögött tárgyalt a leszerelés kérdéséről. Még a csúcsértekezlet előtt összeül a világűr békés felhasználásával foglalkozó EIMSZ-bizottság ? New York (MTI) Az AP hírügynökség értesülése szerint ENSZ-körőkben lehetsé­gesnek tartják, hogy még a má­jus 16-án kezdődő csúcsértekezlet előtt összeül a világűr békés fel- használásával foglalkozó ENSZ- bizottság. ENSZ-körökben úgy vélik, hogy az amerikai és a szovjet küldött­ség között megbeszéléseken sike­rült eiőrhaladni azoknak a nézet- eltéréseknek megszüntetése felé, amelyek eddig késleltették a bi- sottság összehívását. (MTI) Az ülés után közelményt adtak ki. Eszerint a nyugati külügymi­niszterek azt kívánják, hogy a le­szerelés megoldására a nyugati el­gondolásokat fogadják el a Kelet és Nyugat tanácskozásain. A közlemény szerint a külügy­miniszterek megegyeztek, hogy a leszerelési tárgyalásokon hazájuk képviselőinek meg kell vizsgál- niok a kérdés megoldására tett minden javaslatot és ezért felhív­ják a genfi értekezleten résztvevő nyugati külöd titeket, állapítsák meg minél előbb, milyen pontok­ban lehetséges a megegyezés a Kelet és a Nyugat között. A külügyminiszterek tudomásul vették, hogy a leszerelési értekez­let április 29- és június 7 között szünetel, továbbá, hogy az érte­kezleten elért haladásról a nyu­gati küldöttségek tájékoztatják kormányaikat április 29 után, de a májusi esúcsértkezelet előtt. (MTI) A párt tagjainak személyes felelősségéről A pártonkívüli munká­sok, dolgozó parasztok és értel­miségiek a pártot leginkább a környezetükben dolgozó kommu­nisták munkájából és magatartá­sából ítélik meg. Eszerint erősö­dik vagy csökken a bizalmuk. Néha szeretnénk, ha ez nem így lenne, mégis tudomásul kell ven­ni, hogy az egyszerű gondolkodá­sú ember nem hord magánál sta­tisztikai kimutatásokat országos eredményeinkről, a jól dolgozó párttagokról, kommunistákról és vezetőkről. ö ott el az élet sűrű­jében, a termelőeszközök tövé­ben, közvetlen munkatársi kap­csolatban a kommunistákkal. Tudja róluk, hogy országot veze­tő párt tagjai és önkéntelenül is keresi bennük, mi az, amiben különbek, jobbak. Sokszor kerül sor olyan vitára, amikor azt mondjuk: ne az egyes emberen keresztül ítéld meg a pártot. Le­het, hogy a te párttagod rosszul gondolkodik, helytelenül viselke­dik, de mások, az egész párt e- gyütt jó úton halad, helyes i- rányba vezeti a népet. A fehér fal, ha egy-két ponton fekete, az még nem jelenti azt, hogy az e- gész fekete. Barátunk azonban \ makacsul arra a pontra figyel, a- hol él, ahol dolgozik. Neki ez a legfontosabb, ebből ítéli meg az egészet. A párt tagjától azt várja, hogy a szó igaz értelmében ember le­gyen. Ezt várják a pártban újon­nan felvett elvtársaktól is. — Erősítettük a pártszer­vezetünket — gondolják egyes vezetők. A dolog azonban nem i- lyen egyszerű. A pártépítés ennél jóval több. A pártszervezet fel­adata, hogy az új tagokból, tag­jelöltekből is egész embert, kom­munistát neveljen. A parasztság soraiból a pártba bekerült elvtár­sak magukkal hozhatják régebbi termelési viszonyaikból keletke­zett önző és egyéb kispolgári gondolkodásmódjukat, olyan tu­lajdonságokat, melyek idegenek a párttól. Jóllehet, ezek az elv­társak az utóbbi időben jól dol­goztak, részt vettek a tsz-fejlesz- tésben, a pártmunkában, szemi­náriumon képezték magukat, mégis ahhoz, hogy egész emberré váljanak, a kommunisták kollek­tívája segíti őket. A politikai ne­velés útján az állandó pártmun­kában formálódnak, edződnek, az önzetlen harcban válnak igaz em­berré. Kádár elvtárs a párt VII. kong­resszusán nagyon világosan el­mondotta, mit is jelent ez. A kommunista is keresi saját bol­dogságát, de sohasem embertársai rovására, vagy őket figyelmen kí­vül hagyva, hanem velük együtt akar boldog lenni és ezért a bol­dogságért igyekszik a legtöbbet tenni. Az ilyen tulajdonságok nem alakulnak ki egyik napról a má­sikra, és csak úgy önmaguktól. A pártkollektívák megbízatásokat adnak a párt tagjainak, ellenőr­zik a munkát és bátran szóvá te­szik a fogyatékosságokat, bárki­ről is legyen szó. Ahol ezt elmu­lasztják, ott csökken a párt veze­tő ereje. Azon a területen meg­gyengül a párt iránti bizalom, csőstül jöhetnek a bajok. — Gondoltam, ezután jobban bíznak rám feladatokat — mon­dotta az egyik termelőszövetke­zetben egy 24 éves fiatalember, aki néhány hónapja kapta- meg a Ítélet az athéni „Rémperben“ Athén (TASZSZ) Az athéni katonai bíróság ítéletet hirdetett 12 görög demokrata perében. A bírósági döntést nem tekinthető egyébnek, mint a tör­vényesség és az igazságszolgáltatás megcsúfolásának. Az athéni had­bírók ugyanis Eritriadiszt, Filinszt, Triandafilut, Kukulut, Parca- lidut és Eritriadut életfogytiglani börtönre ítélték. A bíróság felmentette a vádlottakat a „kémkedés” vádja alól s ezzel valójában elismerte a provokátorok kolholmányai alapján összetákolt vádirat tarthatatlanságát. Ugyanakkor azonban elma­rasztalta a vádlottakat „kémkedési hajlandóság” bűnében, csupán azon az alapon, hogy tagjai a Komunista Pártnak. (MTI) tagjelölt-könyvét. Ugyanakkor az ellenkezője történt. A tagjelölt­ségének idején kimaradt a KISZ- vezetőségből, ahol ezelőtt dolgo­zott. Senki sem kérdezte tőle: hogyan, miért történt ez így. Ilyen körülmények között nem fejlődhetnek a párt fiatal tagjai. Ha a pártszervezet nem ad fel­adatokat és nem ellenőrzi a mun­kát, egy idő után — még az e- gyébként lelkiismeretes emberek­nél is előfordul, hogy elhanyagol­ják kötelességeiket. Éppen a napokban tárgyalta a párt gyomai járási végrehajtó bizottsága néhány ter­melőszövetkezeti elvtárs magatar­tását. — Amíg én itt leszek, addig minden úgy lesz, ahogy én aka­rom! — ilyen hangon és ilyen szellemben akartak ebben a tsz- ben egyesek vezetni. Ezek az elvtársak nem értik, hogy a bizalom könnyen röppenő madár. Lehet, hogy tegnap még jól dolgozott, emberséges volt, becsületesen látta a hibáit is, és megköszönte a bírálatot, de ha ma súlyosan vét mindezek ellen, elszáll a bizalom és nem hozza vissza semmiféle régi érdem. Vannak a párt soraiban olyan elvtársak, akik hajlamosak meg­feledkezni erről. Múlt érdemeik­re való hivatkozással igyekeznek takarni mai hibáikat. Nem veszik figyelembe, hogy ők nem parancs­nokok, hanem a nép érdekeinek szolgálói. A párt nem tűri a bírálat elfoj­tását, az önteltséget, a parancsol­gatást, a kiskirályoskodást ott, a- hol a lenini vezetési elv: a kol­lektív vezetés kell, hogy érvénye­süljön. A párt tagiai nap mint nap újra és újra érdemeljék ki a nép bizalmát! Éneikül képtelenek lennénk vezetni. A bizalom a munkában, a politikai tevékeny­ség közben, másokért való tettek­ben születik. Ezért nagyon fontos, hogy a pártszervezetek minden e- gyes tagja képessége szerint dol­gozzon és a pártmunkán keresz­tül nevelődjön olyanná, akire azt mondják: igazi' ember, kommu­nista. Boda Zoltán lljics vezetett bennünket Visszaemlékezések Leninre írta: V. PaiiYUskin I. Ki győzte meg Marti no vöt ? Magyar pártkttldöttség utazott a Belga Kommunista Párt XIII. kongresszusára Csütörtökön a Belga Kommu­nista Párt XIII. kongresszusára Brüsszelbe utazott Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja és Lajti Tibor, az MSZMP Központi Bizottsága kül­ügyi osztályának helyettes veze­tője. (MTI) Holtpontra jutottak az angol—ciprusi tárgyalások Nicosia (MTI) Szerdán Nicosiában bejelentet­ték, hogy Amery brit gyarmat­ügyi államtitkár csütörtökön visszautazik Londonba. Amery hazautazását Makariosz érsekkel folytatott újabb eredménytelen tárgyalás után közölték. A cip­rusi elnök és az államtitkár a ciprusi angol támaszpontok zsákutcába jutott kérdéséről tár­Többször jártam Moszkvában, amikor beszámoltam a kenyér­helyzetről, a lakosság között vég­zett munkáról és főleg a falusi munkáról. A tulai kormányzóságban nagy befolyással rendelkezett A. Sz. Marti nov, a mensevik mozgalom egyik vezére, akit jól ismerünk a „Mi a teendő?” című híres lenini munkából és más munkákból. Martinov nemcsak a munkásgyü- lésekem szerepelt, hanem a fal­vakban is. Nem volt könnyű dolog vitatkozni a gyűléseken. De az egyik novoszilai gyűlésen a következő eset történt. Felszó­lalt Martinov, beszélt pártjának programjáról, sokat ígért és főleg az értelmiségre gyakorolt hatást. De egyszercsak felállt egy öreg következő a helyzet: Lenin rosz- szat akar a népnek, ön pedig jót. így értsem szavait? — Nem, én nem mondtam, hogy Lenin rosszat akar. Csak azt mondtam, mit akarunk mi. — Nos, hát véleménye szerint milyen ember Lenin, Vlagyimir lljics? Az egybegyűltek meglepetve hallották, hogy Martinov dicsérni kezdte Lenint, beszélt szervezőte­hetségéről, külföldi életéről. So­kan megtapsolták, csak az öreg munkás mélyedt hallgatásba, ősz szemöldöke meg-megrándult. Megvárta, amíg a terem, elcsende­sedett, majd odament Martinov- hoz és szigorú hangon így szólt: — Nos, végighallgattam önt, s ezt gondoltam: Minek nekünk más ember, hogyha már ön, Le­nin ellensége sem tud egyetlen rossz szót sem szólni róla? Épp olyan embernek, mint amilyen Vlagyimir lljics kell irányítania a mi munkás államunkat. Nos, ked­ves barátom, nekünk nem kell más hatalom. Ezt pedig vállunk­kal támasztjuk alá, hogy szilár­dabban álljon. A novoszilai munkás rövid be­széde viharos lelkesedést váltott ki. A gyűlés tapsolt, kiáltozott, s követelték Martinovtól, hogy vá­laszoljon a munkásnak. De ő csak széttárta karját és így szólt: — A népnek magának kell ki­választani azt a hatalmat, amelyik szíve szerint való. De csak mondta. Novoszilából mégis más falvakba és városok­ba ment és tovább tartotta szó­noklatait, tanácsokat adott a nép­nek... Egyszer, mikor Vlagyimir II- jiccsel találkoztam, elmeséltem a történetet. Nagyon figyelmesen hallgatta, kétszer is megkért, hogy ismételjem el a munkás szavait. Kérdés tett fel: — Hogy hívják azt az elvtársat? — Nem emlékszem, Vlagyimir lljics. Lenin mereven rámnézett, fejét csóválta, sietős léptekkel áthaladt a szobán. — Hát ez hogy lehet Panyuskin elvtárs: Martinov nevére emlék­szik, a munkásszónókét pedig el­felejtette. Dehát ő volt a győztes, hisz maga mondta, hogy meghódí­totta a gyűlés rokonszenvét! Ügy látszik, tehetséges ember. Nagy szükségünk van ilyen emberekre. Azt mondja, magát Martinovot fektette kétyállra? Lenin felnevetett. S ismét ost­romolni kezdett jellegzetes kérdé­seivel: fel kellett tárnom előtte a gyűlés minden mozzanatát, a leg­apróbb részletekig. Miután meg­elégedett a válasszal, ismét el­gondolkozott. Hozzám lépett és így szólt: — Ha találkozik Martinowal, mondja meg neki, hogy ne za­varjon bennünket. Hisz a mense- vikeknek nincs semmi kilátásuk. A nép korábban sem követte őket, most pedig még úgy sem követi. Talán ezt nem érti meg? Áthaladt a szobán, majd hirte­len megállt. — Tudja, okos ember ez a Mar­tinov. Igen, harcoltunk vele, ír­tam ellene. De az az érzésem, hogy nem véletlenül rohant a kor­mányzóság belsejébe. Ha még két- háromszor találkozik ilyen mun­kásokkal, ő is sok mindent újra­értékelhet. Ez pedig nagyon-na- gyon jó volna. Képzelje csak, ma­ga Martinov átállna hozzánk! A mensevikek vezére!... Érti? — Hát mi 'lenne Vlagyimir II- jics, ha ide hoznám Önhöz? ön azonnal meggyőzné?... — Ugyan, ugyan! — legyintett lljics. — Nekem nem hisz. A vi­lágért sem hisz. Hány éve harco­lok ellene! Mi eszmei ellenségek gyalt. Minthogy a kérdésben semmiféle haladást nem értek el, j munkás, a novoszilai gőzmalom a Kücük alelnök bevonásával dolgozója, s váratlanul kérdéseket tervezeti és kilátástalannak ígér- kezdett feltenni. kező hármas megbeszélést le- — Mondja kérem — kerdezte mondtak. (MTI) 1 Martinoytol - tehát ön szerint a

Next

/
Thumbnails
Contents