Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
2 NÉPÚJSÁG I960. április 15., péntek Afrika legközelebbi jövője: a néger nép forradalma” New York (UPI-Reuter) Azért vagyunk az Egyesült Államokban, hogy az amerikai közvélemény támogatását kérjük az afrikai népek függetlenségükért folytatott harcához — mondotta dr. Hastings Banda, a nyaszaföldi és Kenn éti Kaunda, az észak- rhodéziai szabadságmozgalom vezetője csütörtkön New Yorkban tartott sajtóértekezleten. Hatings Bandát felkérték, mond. ja el véleményét Afrika legközelebbi jövőjéről. ...„Ez a jövő a néger nép forradalma” — mondotta, majd megjegyezte, „forradalmon nem értem szükségszerűen a gépfegyverek megszólaltatásást, vannak más módszerek is. A négerek például sztrájkba léphetnek és megtagadhatják a munkát a fehér embertől”. A dél-afrikai eseményekről a következőket mondta: „Ha a négerek nem hajlandók dolgozni a Délafrikai Unióban, az egész ország élete megbénul.” Kijelentette, lehetséges, hogy „elérkezik az a pillanat, amikor az emberek már annyira kétségbeesnek, hogy hajlandók szembenézni bármivel...” Mindkét politikus hangoztatta, azonnal fel kell oszlatni 'Nyasza- föld és Rhodézia államszövetségét, mert azt fehér emberek erőszakolták rá e területek néger lakosságára, hogy megakadályozzák a függetlenség valóra váltását. Dr. Banda szerint helyes megoldás lenne, ha Nyaszaíöld Észak- Rhodéziához és Tanganyikához, sőt esetleg valamennyien a Kongó Köztársasághoz tartoznának egy közös független államban. (MTI) A washingtoni külügyminiszteri értekezlet közleménye a leszerelés kérdéséről Washington (MTI) A nyugati külügyminiszterek washingtoni értekezlete szerdán délután zárt ajtók mögött tárgyalt a leszerelés kérdéséről. Még a csúcsértekezlet előtt összeül a világűr békés felhasználásával foglalkozó EIMSZ-bizottság ? New York (MTI) Az AP hírügynökség értesülése szerint ENSZ-körőkben lehetségesnek tartják, hogy még a május 16-án kezdődő csúcsértekezlet előtt összeül a világűr békés fel- használásával foglalkozó ENSZ- bizottság. ENSZ-körökben úgy vélik, hogy az amerikai és a szovjet küldöttség között megbeszéléseken sikerült eiőrhaladni azoknak a nézet- eltéréseknek megszüntetése felé, amelyek eddig késleltették a bi- sottság összehívását. (MTI) Az ülés után közelményt adtak ki. Eszerint a nyugati külügyminiszterek azt kívánják, hogy a leszerelés megoldására a nyugati elgondolásokat fogadják el a Kelet és Nyugat tanácskozásain. A közlemény szerint a külügyminiszterek megegyeztek, hogy a leszerelési tárgyalásokon hazájuk képviselőinek meg kell vizsgál- niok a kérdés megoldására tett minden javaslatot és ezért felhívják a genfi értekezleten résztvevő nyugati külöd titeket, állapítsák meg minél előbb, milyen pontokban lehetséges a megegyezés a Kelet és a Nyugat között. A külügyminiszterek tudomásul vették, hogy a leszerelési értekezlet április 29- és június 7 között szünetel, továbbá, hogy az értekezleten elért haladásról a nyugati küldöttségek tájékoztatják kormányaikat április 29 után, de a májusi esúcsértkezelet előtt. (MTI) A párt tagjainak személyes felelősségéről A pártonkívüli munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek a pártot leginkább a környezetükben dolgozó kommunisták munkájából és magatartásából ítélik meg. Eszerint erősödik vagy csökken a bizalmuk. Néha szeretnénk, ha ez nem így lenne, mégis tudomásul kell venni, hogy az egyszerű gondolkodású ember nem hord magánál statisztikai kimutatásokat országos eredményeinkről, a jól dolgozó párttagokról, kommunistákról és vezetőkről. ö ott el az élet sűrűjében, a termelőeszközök tövében, közvetlen munkatársi kapcsolatban a kommunistákkal. Tudja róluk, hogy országot vezető párt tagjai és önkéntelenül is keresi bennük, mi az, amiben különbek, jobbak. Sokszor kerül sor olyan vitára, amikor azt mondjuk: ne az egyes emberen keresztül ítéld meg a pártot. Lehet, hogy a te párttagod rosszul gondolkodik, helytelenül viselkedik, de mások, az egész párt e- gyütt jó úton halad, helyes i- rányba vezeti a népet. A fehér fal, ha egy-két ponton fekete, az még nem jelenti azt, hogy az e- gész fekete. Barátunk azonban \ makacsul arra a pontra figyel, a- hol él, ahol dolgozik. Neki ez a legfontosabb, ebből ítéli meg az egészet. A párt tagjától azt várja, hogy a szó igaz értelmében ember legyen. Ezt várják a pártban újonnan felvett elvtársaktól is. — Erősítettük a pártszervezetünket — gondolják egyes vezetők. A dolog azonban nem i- lyen egyszerű. A pártépítés ennél jóval több. A pártszervezet feladata, hogy az új tagokból, tagjelöltekből is egész embert, kommunistát neveljen. A parasztság soraiból a pártba bekerült elvtársak magukkal hozhatják régebbi termelési viszonyaikból keletkezett önző és egyéb kispolgári gondolkodásmódjukat, olyan tulajdonságokat, melyek idegenek a párttól. Jóllehet, ezek az elvtársak az utóbbi időben jól dolgoztak, részt vettek a tsz-fejlesz- tésben, a pártmunkában, szemináriumon képezték magukat, mégis ahhoz, hogy egész emberré váljanak, a kommunisták kollektívája segíti őket. A politikai nevelés útján az állandó pártmunkában formálódnak, edződnek, az önzetlen harcban válnak igaz emberré. Kádár elvtárs a párt VII. kongresszusán nagyon világosan elmondotta, mit is jelent ez. A kommunista is keresi saját boldogságát, de sohasem embertársai rovására, vagy őket figyelmen kívül hagyva, hanem velük együtt akar boldog lenni és ezért a boldogságért igyekszik a legtöbbet tenni. Az ilyen tulajdonságok nem alakulnak ki egyik napról a másikra, és csak úgy önmaguktól. A pártkollektívák megbízatásokat adnak a párt tagjainak, ellenőrzik a munkát és bátran szóvá teszik a fogyatékosságokat, bárkiről is legyen szó. Ahol ezt elmulasztják, ott csökken a párt vezető ereje. Azon a területen meggyengül a párt iránti bizalom, csőstül jöhetnek a bajok. — Gondoltam, ezután jobban bíznak rám feladatokat — mondotta az egyik termelőszövetkezetben egy 24 éves fiatalember, aki néhány hónapja kapta- meg a Ítélet az athéni „Rémperben“ Athén (TASZSZ) Az athéni katonai bíróság ítéletet hirdetett 12 görög demokrata perében. A bírósági döntést nem tekinthető egyébnek, mint a törvényesség és az igazságszolgáltatás megcsúfolásának. Az athéni hadbírók ugyanis Eritriadiszt, Filinszt, Triandafilut, Kukulut, Parca- lidut és Eritriadut életfogytiglani börtönre ítélték. A bíróság felmentette a vádlottakat a „kémkedés” vádja alól s ezzel valójában elismerte a provokátorok kolholmányai alapján összetákolt vádirat tarthatatlanságát. Ugyanakkor azonban elmarasztalta a vádlottakat „kémkedési hajlandóság” bűnében, csupán azon az alapon, hogy tagjai a Komunista Pártnak. (MTI) tagjelölt-könyvét. Ugyanakkor az ellenkezője történt. A tagjelöltségének idején kimaradt a KISZ- vezetőségből, ahol ezelőtt dolgozott. Senki sem kérdezte tőle: hogyan, miért történt ez így. Ilyen körülmények között nem fejlődhetnek a párt fiatal tagjai. Ha a pártszervezet nem ad feladatokat és nem ellenőrzi a munkát, egy idő után — még az e- gyébként lelkiismeretes embereknél is előfordul, hogy elhanyagolják kötelességeiket. Éppen a napokban tárgyalta a párt gyomai járási végrehajtó bizottsága néhány termelőszövetkezeti elvtárs magatartását. — Amíg én itt leszek, addig minden úgy lesz, ahogy én akarom! — ilyen hangon és ilyen szellemben akartak ebben a tsz- ben egyesek vezetni. Ezek az elvtársak nem értik, hogy a bizalom könnyen röppenő madár. Lehet, hogy tegnap még jól dolgozott, emberséges volt, becsületesen látta a hibáit is, és megköszönte a bírálatot, de ha ma súlyosan vét mindezek ellen, elszáll a bizalom és nem hozza vissza semmiféle régi érdem. Vannak a párt soraiban olyan elvtársak, akik hajlamosak megfeledkezni erről. Múlt érdemeikre való hivatkozással igyekeznek takarni mai hibáikat. Nem veszik figyelembe, hogy ők nem parancsnokok, hanem a nép érdekeinek szolgálói. A párt nem tűri a bírálat elfojtását, az önteltséget, a parancsolgatást, a kiskirályoskodást ott, a- hol a lenini vezetési elv: a kollektív vezetés kell, hogy érvényesüljön. A párt tagiai nap mint nap újra és újra érdemeljék ki a nép bizalmát! Éneikül képtelenek lennénk vezetni. A bizalom a munkában, a politikai tevékenység közben, másokért való tettekben születik. Ezért nagyon fontos, hogy a pártszervezetek minden e- gyes tagja képessége szerint dolgozzon és a pártmunkán keresztül nevelődjön olyanná, akire azt mondják: igazi' ember, kommunista. Boda Zoltán lljics vezetett bennünket Visszaemlékezések Leninre írta: V. PaiiYUskin I. Ki győzte meg Marti no vöt ? Magyar pártkttldöttség utazott a Belga Kommunista Párt XIII. kongresszusára Csütörtökön a Belga Kommunista Párt XIII. kongresszusára Brüsszelbe utazott Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Lajti Tibor, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. (MTI) Holtpontra jutottak az angol—ciprusi tárgyalások Nicosia (MTI) Szerdán Nicosiában bejelentették, hogy Amery brit gyarmatügyi államtitkár csütörtökön visszautazik Londonba. Amery hazautazását Makariosz érsekkel folytatott újabb eredménytelen tárgyalás után közölték. A ciprusi elnök és az államtitkár a ciprusi angol támaszpontok zsákutcába jutott kérdéséről tárTöbbször jártam Moszkvában, amikor beszámoltam a kenyérhelyzetről, a lakosság között végzett munkáról és főleg a falusi munkáról. A tulai kormányzóságban nagy befolyással rendelkezett A. Sz. Marti nov, a mensevik mozgalom egyik vezére, akit jól ismerünk a „Mi a teendő?” című híres lenini munkából és más munkákból. Martinov nemcsak a munkásgyü- lésekem szerepelt, hanem a falvakban is. Nem volt könnyű dolog vitatkozni a gyűléseken. De az egyik novoszilai gyűlésen a következő eset történt. Felszólalt Martinov, beszélt pártjának programjáról, sokat ígért és főleg az értelmiségre gyakorolt hatást. De egyszercsak felállt egy öreg következő a helyzet: Lenin rosz- szat akar a népnek, ön pedig jót. így értsem szavait? — Nem, én nem mondtam, hogy Lenin rosszat akar. Csak azt mondtam, mit akarunk mi. — Nos, hát véleménye szerint milyen ember Lenin, Vlagyimir lljics? Az egybegyűltek meglepetve hallották, hogy Martinov dicsérni kezdte Lenint, beszélt szervezőtehetségéről, külföldi életéről. Sokan megtapsolták, csak az öreg munkás mélyedt hallgatásba, ősz szemöldöke meg-megrándult. Megvárta, amíg a terem, elcsendesedett, majd odament Martinov- hoz és szigorú hangon így szólt: — Nos, végighallgattam önt, s ezt gondoltam: Minek nekünk más ember, hogyha már ön, Lenin ellensége sem tud egyetlen rossz szót sem szólni róla? Épp olyan embernek, mint amilyen Vlagyimir lljics kell irányítania a mi munkás államunkat. Nos, kedves barátom, nekünk nem kell más hatalom. Ezt pedig vállunkkal támasztjuk alá, hogy szilárdabban álljon. A novoszilai munkás rövid beszéde viharos lelkesedést váltott ki. A gyűlés tapsolt, kiáltozott, s követelték Martinovtól, hogy válaszoljon a munkásnak. De ő csak széttárta karját és így szólt: — A népnek magának kell kiválasztani azt a hatalmat, amelyik szíve szerint való. De csak mondta. Novoszilából mégis más falvakba és városokba ment és tovább tartotta szónoklatait, tanácsokat adott a népnek... Egyszer, mikor Vlagyimir II- jiccsel találkoztam, elmeséltem a történetet. Nagyon figyelmesen hallgatta, kétszer is megkért, hogy ismételjem el a munkás szavait. Kérdés tett fel: — Hogy hívják azt az elvtársat? — Nem emlékszem, Vlagyimir lljics. Lenin mereven rámnézett, fejét csóválta, sietős léptekkel áthaladt a szobán. — Hát ez hogy lehet Panyuskin elvtárs: Martinov nevére emlékszik, a munkásszónókét pedig elfelejtette. Dehát ő volt a győztes, hisz maga mondta, hogy meghódította a gyűlés rokonszenvét! Ügy látszik, tehetséges ember. Nagy szükségünk van ilyen emberekre. Azt mondja, magát Martinovot fektette kétyállra? Lenin felnevetett. S ismét ostromolni kezdett jellegzetes kérdéseivel: fel kellett tárnom előtte a gyűlés minden mozzanatát, a legapróbb részletekig. Miután megelégedett a válasszal, ismét elgondolkozott. Hozzám lépett és így szólt: — Ha találkozik Martinowal, mondja meg neki, hogy ne zavarjon bennünket. Hisz a mense- vikeknek nincs semmi kilátásuk. A nép korábban sem követte őket, most pedig még úgy sem követi. Talán ezt nem érti meg? Áthaladt a szobán, majd hirtelen megállt. — Tudja, okos ember ez a Martinov. Igen, harcoltunk vele, írtam ellene. De az az érzésem, hogy nem véletlenül rohant a kormányzóság belsejébe. Ha még két- háromszor találkozik ilyen munkásokkal, ő is sok mindent újraértékelhet. Ez pedig nagyon-na- gyon jó volna. Képzelje csak, maga Martinov átállna hozzánk! A mensevikek vezére!... Érti? — Hát mi 'lenne Vlagyimir II- jics, ha ide hoznám Önhöz? ön azonnal meggyőzné?... — Ugyan, ugyan! — legyintett lljics. — Nekem nem hisz. A világért sem hisz. Hány éve harcolok ellene! Mi eszmei ellenségek gyalt. Minthogy a kérdésben semmiféle haladást nem értek el, j munkás, a novoszilai gőzmalom a Kücük alelnök bevonásával dolgozója, s váratlanul kérdéseket tervezeti és kilátástalannak ígér- kezdett feltenni. kező hármas megbeszélést le- — Mondja kérem — kerdezte mondtak. (MTI) 1 Martinoytol - tehát ön szerint a
