Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-14 / 88. szám

4 NÉPÚJ SÄß I960, április 14., csütörtök a gyulai Zöld Mező Tsz-ben Okai {egtyket&tolc Érdemes! Ä télen tájékoztattuk olvasó­inkat a Gyulához tartozó szabad­kai tanyavilágban alakult Zöld Mező Tsz első közgyűléséről. Meg­írtuk, hogy sok a gondjuk, aggo­dalmuk az új útra tért gazdák­nak, de megnyugtatóan tisztázták a felmerült problémákat s leg­több szó arról esett: hogyan in­duljanak, mit tegyenek, hogy már az első évben többet terem­jen a föld. Illés József, Geszner József, Sóg József, Hack József és még számos mintagazdálkodásáról is­mert középparaszt hangsúlyozta: jól megszervezzük a munkát, é- lünk a nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségekkel és meglátjá­tok, hogy megtaláljuk számítá­sunkat a közösben. A napokban határszemlén vettünk részt 8 Zöld Mező Tsz-ben és meggyő­ződtünk arról, hogy az egykor kiválóan gazdálkodó középparasz­tok nagy szorgalommal dolgoznak a közösben is. — Senkit nem kell külön meg­kérni, hogy szíveskedjék ellátni a munkáját — vélekedik Havelka Mihály főagronómus. — Én évek óta állami gazdaságban dolgoz­tam. Itt születtem, hívtak az egy­A járókelők fogták el a tolvajt Bedő György közveszélyes munkakerülőt, aki többszörösen büntetett előéletű, szerdán, áp­rilis 13-án Békéscsabán, a Szent István téren felismerte Ottlakán Mihályné kétegyházi lakos, aki­től immár másfél éve 400 forin­tot ellopott. Ottlakánné kérte tőle az említett öszeget, mire az elszaladt. Ekkor kiáltozás hang­zott: „Fogják meg, tolvaj!” Az utcán járók közül többen utána szaladtak és az autóbusz állo­másra vezető kis utcában elfog­ták. Nyomban rendőrt hívtak, és bekísérték a városi kapitányság­ra. A rendőrségen kiderült, hogy Bedő György április 3-án szaba­dult ki — másfél évet ült — az akkori tárgyalásokon, rendőrségi kihallgatásokon elhallgatta a lo­pott 400 forintot. A rendőrség el­járást indított ellem kori cimborák. Örömmel jöttem közéjük, mert jól ismerem őket s boldog vagyok, hogy nem csalód­tam bennük. Sok szántatlan föl­dünk volt a tavasz elején. Napon­ta 70 lófogat 'forgatta a talajt, hajnaltól késő estig szorgoskod­tak a mezőn, csakhogy elsők kö­zött kerüljön földbe a tavasziak magja. Az agronómus szavainak igazá­ról a valóságban is meggyőződ­tünk. A korai vetésű árpájuk, zabjuk beborította a földet, gyö­nyörűen zöldell a borsó, az újve­tésű lucerna s messzire sorol a cukorrépa is, aminek a sarabolá- sát hamarosan megkezdik. Lege­lőjükön gondosan ápolt juhnyáj legelész. — Ez már közös szerzemény, — tájékoztat bennünket Steiger- vald József, a szövetkezet elnöke. — 190 anyát vásároltunk, 170 kis- bárány már nálunk született s innen, ahol nem volt soha divat a juhtenyésztés, hatszáz kiló gyapjút adunk ez évben a népgazdaságnak. Érdemes megemlíteni a hatta­gú építőbrigádot is. Ök alakítot­ták át a juhhodályt, rendbe tet­ték a könyvelői lakást, 200 férő­helyes hizlaldájukban hamarosan megkezdhetik a sertések etetését. Kocaszállást, növendékistállót, te­hénistállót, karámot, kultúrtermet építenek ugyancsak saját erőből, átalakítással. Amerre a szem ellát ebben az újdonsült gazdaságban, mindenütt serény munkát látni. — Gondoskodunk arról, hogy nálunk mindenki jól érezze ma­gát és elégedett legyen a kereset­tel is — folytatja az elnök. — Sok a mi szövetkeztünkben a fiatal munkaerő. Mint családtagok, nem kaphatnak háztáji földet. Ml úgy határoztunk, hogy aki 250 munka­egységet teljesít, prémiumként megkapja egy hold kukoricater­més 50 százalékát. Szombatestén­ként szórakozási lehetőségről, ha­vonta pedig előlegről gondosko­dunk. Elmondta az elnök azt is, hogy sokat segít a szomszédság­ban lévő Gyulai Állami Gazdaság. Szilágyi eivtársat, a gazdaság igazgatóját tréfásan nagybácsinak nevezik, mert szerintük sokkal többet ér egy fukar amerikai nagybácsinál. Vetőmaggal, géppel segítenek, két nyerget is kaptak tőlük. Ezenkívül a nagyüzemi gaz­dálkodásban jártas vezetők szak­tanácsai is felbecsülehetetlehek. A Zöld Mezőben tett tavaszi ha­társzemle azt igazolja, hogy nem üres szólamok voltak az első köz­gyűlésen elhangzott szavak. A tagság szorgalma, becsületes mun­kája biztosíték arra, hogy már az első évben valóban többet termel­nek s több jut innen a népgazda­ságnak is. Hisz azelőtt egy vagont sem tudtak megtölteni az itt fel­vásárolt búzával és kukoricával, a Zöld Mező Tsz pedig máris 5 és fél vagon termény értékesítésé­re szerződött. Ary Róza Szülők ankétja Gyulán kedden délután a szülői munkaközösség és az ipari tanulók mesterei anké­tet tartottak a kisiparosok székházában. Az ankét célja az volt, hogy a szülök és a mesterek megismerkedjenek a tanulók nevelésének prob­lémáival és közösen beszéljék meg azokat a feladatokat, a- melyek a jobb szakember képzést elősegítik. Az ankéten elhatározták azt is, hogy időszakonként ha­sonló ankétokat tartanak. Az Oktyabr című szovjet fo­lyóirat márciusi számában ér­dekfeszítő írás látott napvilágot. Sz. Sztrumilm akadémikus Gondolatok a jövendőről című cikkében elénk tárja, hogy mi­lyen lesz a társadalom élete a kommunizmusban. Lesz, aki úgy vélekedik, hogy korai még erről elmélkedni. Tény, hogy a szo­cialista társadalom megvalósulá­sa nélkül nincs kommunista tár­sadalom sem, azonban miért ne beszélgethetnénk erről, hiszen nem is kell a képzeletet nagyon meglovagolni: a nagyszerű idő­nek közvetlenül a küszöbéhez érkeztünk, szinte belátunk vilá­gába. Sztrumilin akadémikus a hol­napot vázolva természetesen a szocializmus építésén már túl­lévő és a kommunizmus alapjait lerakó Szovjetunió viszonyaiból indul ki. A közszükségleti cik­kek árának csökkentése, lakóhá­zak és középületek nagyütemű építése, egészségügy, közokta­tás, társadalombiztosítás — ezelc a társadalmi fogyasztási alapok — írja —, amelyeket a szükség­letek szerint osztanak el, ezek jelentik a kommunizmus legjob­A Tótkomlósa Cipés-z Ktsz a múlt évet 183 ezer forint nyereséggel zárta, amiből 73 ezer forintot osztottak ki nyereségré­szesedésként. A dolgozók 17 napi fize­tésnek megfelelő részesedést kaptak. A Gipész Ktsz vezetői jelenleg az üzem ban látható csiráit. A kétéves terv végén teljesen megvalósít­ható, hogy a gyermekek vala­mennyi iskolában, óvodában in­gyen reggelit kapjanak. 1980- ban már teljesen bevezethető az ingyenes étkeztetés és kivétel nélkül mindenkit ingyenesen le­het ellátni ruhával és cipővel. A munkaidő rövidítésének már je­lenleg is szemtanúi vagyunk. A gépesített munka nagy energia- forrásai révén lehetséges lesz a munkaidőnek, mondjuk napi négy órára csökkentése. A kommunizmus körülményei között tehát mindenki a neki legvonzóbb munkakörben tevé­kenykedhet. A munka életszük­ségletté, sőt, minden egészséges ember élvezetévé válik. Ez a remek társadalom nem a „távoli jövő zenéje”. Itt épül, készül a mi erőnkkel és. Hrus­csov elvtárs Magyarországon je­lentette ki egyik beszédében, hogy a szocialista országok tör­ténelmileg egy időben jutnak el a kommunizmushoz. Azért, hogy eljuthassunk Pe­tőfi áhított „Kánaánjába”, hogy az emberiségre mielőbb a bőség békés korszaka virradjon, ér­demes élni és küzdeni! bővítésével foglalkoznak. Hozzáfogtak egy épület átalakításához, ahol a ktsz e- gyik részlegét helyezik el. Jelenleg olyan zsúfoltak az egyes részlegek, hogy ez a munkát is hátráltatja. ügy tervezik, ha majd megkapják az átalakításhoz szük­séges pénzt, akkor kultúrtermet is létesí­tenek, ahol a dolgozók munka után el­szórakozhatnak. A ktsz-nek van egy W6 kertje, ahol már megkezdték az ásást. A kertben paprikát, paradicsomot és külön­böző zöldségféléket vetnek, s az ott ter­melt zöldségféleségeket a dolgozók saját szükségletére használják fel. Ebben az évben áttérnek a különböző színű magassarkú cipők gyártására is, a- miből Budapest 1500 párat, részben feke­te, drapp és bordó színűt, a megyébe pe­dig 3000 párat gyártanak. A ktsz foglal­kozik az utánpótlás nevelésével is. Je­lenleg két ipari tanuló dolgozik náluk. A nődolgozók közül Hrivnák Rozália a közelmúltban megkapta a szövetkezet ki­váló dolgozój a címet. Éj könyvek Leninről MOSZKVA (MTI) Lenin születésének 90. évfordulójára ismét számos érdekes könyv jelent meg a Szovjetunióban. Közzétették például azoknak a megemlékezéseknek a gyűjteményét, amelyek Lenint mint a népgazdaság építésének vezetőjét mu­tatják be. Egy másik kötet a dolgozóknak Leninhez intézett leveleiből ad szemelvényeket. Külön füzetben jelentetik meg N. Krupszkaja Leninről szóló visszaem­lékezéseinek egyes részleteit és az SZKP egyik legrégibb tagjának, V. Kar- pinszkijnak a proletárforradalom nagy vezérét megjelenítő írásait. Több rajzgyűjteményen kívül kiadtak egy nagyszabású fényképgyűjteményt is. Ebben számos olyan kép szerepel, amely most kerül első ízben a közöség elé. Az évforduló előtt nagy példányszámban publikálják Lenin egyes mű­veit. Huszár Rezső A második negyedévben 4500 pár cipó! készítenek a Tótkomiósi Cipész Xtsz-ben A póruljárf szarkák esete Afinl egy zsongó méhkas, olyan mozgalmas reggelenként a K...-Í Húsipari Vállalat kapuja. Zsúfolásig megrakott tárkocsik fuvarozzák ki az üzletekbe a húst, szalonnát, hogy megtömjék velük a nagyváros telhetetlen bendőjét. Az egyik társzekér bakján két- furcsa figura kuporog: nyakigláb, sovány, ugráló ádámcsutkájú ko­csis és egy tömzsi, hordóhasú, pi­rosképű kocsikísérő. A vállalat kedvencei ők, becenevükön Zor- ka és Hurlta... Egy idő óta a két cimbora fel­tűnő búskomorságba esett, úgy jártak-keltek az üzemben, mint a holdkórosok. Hangulatváltozá­suk okát bizony senki sem sej­tette: otthon a két asszony szem­rehányások özönével halmozta el naponta férjét, mondván, hogy „csináljatok már végre valamit, amiből meg is lehet élni”... (Mert azok a fránya üzletvezetők bizony sohasem adnak borravalót.) A két cimbora az állandó ott­honi szekatúra hatására he­tekig tépelődött, hogyan lehetne a vállalat ellenőrzési rendszerét • A Népújság pályázatára érkezett ■Ml. kijátszani. Ez az ellenőrzés lé­nyegében abból állt, hogy az üz­letekből kapott átvételi elismer- vények súlyösszegeinek egyeznie kellett a kapun kivitt rakomány együttes nettósúlyával. Végre egy reggelen Hurka nagyot csapott a homlokára: — Megvan, rájöttem a csízióra!... A két jóbarát aznap mérlegre állt, és munkatársaik harsogó ne­vetőkoncertje közepette lemérle­gelték egymást... Hurka 93, Zor- ka 58 kilót nyomott. Másnap haj­nalban azután — mint rendesen — elindultak az első szállítmány­nyal. Zorka felszállt a bakra, rá- hajtcrtt a mérlegre, a kapus pedig annak rendje-módja szerint le­mérlegelte a rakományt. Mielőtt az első húsboltnál megkezdték volna az áru leadását, Hurka kö­rülnézett, majd rászólt Zorkára: — Komám, a sarkon fordulj be! Amaz fejét csóválva ugyan, de engedelmeskedett, s a mellékut­cán át Hurka lakása elé hajtot­tak. Ott aztán — a hajnali szűr- küle-t ködpárás leple alatt — egy 30 kiló körüli félsertéstnek csodá­latos módon szárnya nőtt és átre­pült a kerítésen_ Zorka rémült tiltakozására a kövér cimbora leereszkedő váll- veregetéssel válaszolt: — Nyuga­lom, kiskomám... Ne félj, van itt ész! Aztán barátja füléhez hajolt és suttogva elmagyarázta egész haditervét. Utána megkezdték szokott kőrútjukat az üzletekbe. Amikor pedig kiürült a kocsi, visszahajtottak az üzembe. Ott az­tán minden a megszokott rend­ben folyt le, hacsak azt a „cse­kély” különbséget nem vesszük figyelembe, hogy az üres kocsi le­mér ésnél — a tárázásnál — Hur­ka ült fel a bakra... A kapus ü- gyet sem vetett rá, egy ember az egy ember... ttő! kezdve ismét visszatért a két cimbora vidám han­gulata. Az asszonyok otthon test­vériesen megosztoztak a most már rendszeressé váló napi ,,borrava­lón” és békén hagyták férjeiket... így folyt, folydogált a csendes üzlet vagy három hónapig, ami­kor váratlan meglepetések kezd­ték érni a két üzlettársat: egy- két-háromkilós hiányok a tárá­zásnál... A lényegében nem olyan feltűnő, de makacsul kitartó hiá­nyok láttán Hurka gyanút fogott. Az egyik napra kiszemelt „borra­valót” suttyomban lemérte, pon­tosan 30 kilóra, majd amikor e­zen a napon is három kilő hiány mutatkozott, kutató pillantások­kal kezdte barátját méregetni: „Komám, te hízol!... Zorka élén­ken tiltakozott a gyanúsítás ellen, de amikor mérlegre állt, minden kiderült: 66 kilót nyomott az 56 helyett. Hurka viszont változat­lanultartotta a maga 93 kilóját... Ettől kezdve sötét felhők tor­nyosultak a két jómadár üzlete felett. A fenyegető csőd ellen mindent megpróbáltak: naponta méricskélték egymást is, az „árut” is. Zorka fogyókúrába fogott, üres teán, levesen élt heteken át, de mindez hiábavaló fáradságnak bizonyult: hízott tovább rendü­letlenül!... Hurka végül elcipelte egy orvoshoz. Az csak a fejét csóválta, hormonzavarokról és e- gyebekről motyogott, s naponta jókora injekciókat döfött Zorka boldogabbik felébe. Otthon is újra feléledt a pokol tüze: a két asszony villámló sze­mekkel méregette férjét is. egy­mást is a napról napra fogyó borravalók” miatt, és nem is fu­karkodtak a szemrehányásokkal... áadásui Zorkát az állandó hízás az üzemben is céltáb- ’ává tette, hovatovább már foga­dásokat is kötöttek a napi mér­legelésekre! Egy napon azután — amikor a „borravaló” már egy 12 kilós ser­téscombra zsugorodott — várat­lan fordulat történt az üzletme­netben. Hurkáné széttrancsírozás helyett felkapta a combot és vé­szes visítás kíséretében Zorkáné fejéhez vágta... Amaz sem volt rest a válasszal, így azután olyan véres párviadal keletkezett, hogy a szomszédok rendőrt hívtak a küzdő felek szétválasztására. Az őrszobán aztán a két asszony szé­pen egymás fejére olvasott min­dent... mikor ezen a délelőttön Zor­ka és Hurka az üres kocsi­val az üzem kapujához hajtott, leesett az álluk a csodálkozástól: az udvar tele volt emberekkel, a- kik komoran, várakozásteljesen bámultak feléjük... Zorka leszállt a bakról. Hurka pedig rossz sej­telmektől kavargó gyomorral haj­tott rá a mérlegre.„ A mérleg nyelve billent, de még nagyobbat billent Hurka feje, amikor a mérlegház ablaka mögött nem mást pillantott meg, minti. az igazgatót! Mottó: Minden baj as asszo­nyoktól indul ki.; CSERNAI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents