Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

4

I960, április 8., péntek

Hódié- Ucmg^dvéiel

a Hatosai MCUtíédési

Talpalávaló zene a dal

ritmusa szűrődött ki a Balassi Xvlűvelődési Házból, Békéscsabán. A Luther utcán álló autóbusztól a Magyar Rádió és Televízió vágókocsijától — fekete kábelvezetékek kígyóztak a Balassi tánc- együttes próbatermében felállított, ezüstösen csillogó mikrofonokig. Halkovits János, a rádió népzenei szerkesztője és Sólyom Károly zenei rendező irányításával a Balassi Művelődési Ház Baukó Mátyás karnagy által vezényelt Liszt-kórusáról, a Vigil Aladár zenekarától kísért Balassi ifjúsági tánc- együttesről, Somi Sándor, az együttes „Szocilasta kultúráért” jelvénnyel kitüntetett szólóénekesének népdalszámaiból és a Luther utca II. számú általános iskola zenei tagozatának gyermekkaráról készítettek hangfelvételeket. Megszólaltatták a mikrofon előtt Gécs Jenőt, a Balassi együttes kiváló vezetőjét, Born Miklóst, a nagytehetségű koreográfust, s a legrégebben táncoló fiatal táncművészeket is.

.4 kisiskolások rádiófelvételét a szülők is meghallgatták,

s többen ott maradtak a Balassi népszerűén csak „Jenő bácsinak” együttes „hangműsoránál” is. A neveznek.

rádióban a hangoknak kell mindazt visszaadni, amiket a színpadon láthatnánk. Ez az énekes tánc művelés nem egyszerű feladat, de a nemcsak pompásan táncoló, hanem kitűnően daloló csabai fiataloknak nagyszerűen sikerült. A— Két éve kerültem közéjük, mint vezetőségi tag, de nem tudnék tőlük megválni, annyira megszerettem őket — mondja az őszes hajú Stefanik Miklós, a vasúti posta dolgozója, aki társadalmi tisztséget vállalt az ifjúsági

mikor „visszahallgatták” a felvett együttesben. S elmondja, hogy a dalos táncszámokat, jól érzékel- „Balassi” egyik legkiválóbb éne- hetően kicsendöH a magyar és kés-táncosát: Viczián Jánost már szlovák népi táncok, lány- és le- a színházhoz is hívták, de magén ytáncok, lakodalmas jelenetek radt, mert olyan nagy a kitűnő vérpezsdítő üteme — a magnó- kollektíva összetartó ereje. — Tiszaiadról is.

Természetesen több próba előzte meg azt a hangfelvételt, amelyet néhány hét múlva a rádió műsorából hallhatnak majd a csabaiak és mindenütt az országzenhárom éves kislányom, Ágnes is jár a próbákra — folytatja —, mert gondoskodunk az utánpótlásról is. Az általános iskolák igazgatóihoz fordultunk segítségért, s ennek eredményeként kb.

erősítője, a Viharsarok haladó hagyományainak

A tanács, mint pótssülő

A békési járásban az emberség érzett hároméves kislányát besfiszép példáját tanúsítják a tanácsok, melyek az ifjúság sorsát is figyelemmel kísérik. A járási tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezésére a párt- és tanácstagok, a pedagógusok, a KlSZ-veze- tők, a társadalmi és tömegszervezetek s' az üzemek képviselőinek részvételével „járási ifjúságvédelmi operatív bizottságot” alakítottak újjá mintegy másfél évvel ezelőtt, amely azóta csendesen és szerényen bár, de annál eredményesebben munkálkodik a gyermekek megfelelő nevelésének, jobb életkörülményének elősegítéséért.

X Vissza a lejtőről

A bizottság tagjai nemcsupán arra vigyáznak, hogy a kiskorúak ne forduljanak meg a nem nekik való szórakozó helyeken, mozielőadásokon, hanem a becsületes életre is nevelik a fiatalokat. Egy rossz útra tévedt, éjszakázó, csavargó, tizenhét éves fiúnak például — akivel már az édesanyja sem bírt — a lelkére beszéltek a bizottság tagjai, s azóta rendesen viselkedik. Két, lopáson tetten ért iskoláslánynak pedig szüleikkel és pedagógusaikkal tartottak közös megbeszélést A szülőknek elmondották: nagyobb figyelemmel kísérjék, mit csinál gyermekük, nehogy a lejtőre kerüljön, mert a kicsiben kezdődő tolvajlás mind több bűnre csábít. A nevelőket arra kérték: nagy tapintottál foglalkozzanak a gyermekekkel, s ne bánjanak velük megbélyegzőén.

X Védik a védtelent

Felfigyeltek arra, hogy egy kegyetlen apa a nem sajátjának

ban. A próbák azonban nem fá- huszonöt iskolást tanítunk hagyo- rasztották ki ezeket a kedves fia- m®nyos népi táncainkra, falókat, csinos lányokat, derék Örvendetes, hogy így gondos- fiúkat és ifjú házastársakat, sőt! kodnak a Balassi Együttes jövő- Annál inkább hangulatba „jöt- jéről, amely a mai ifjúság és tek”, csakúgy árasztották pompás szépség megszemélyesítője, maéleterejüket, vidámságukat. gyarok és nemzetiségeink testvé_ Akár a jó esikók... riségének’ a népek te™^nak már úgy táncolnának! — jegyez- , ,, , .

te meg találóan és atyai szeretet- . * ,r?epi „. .

tel a hangjában Gécs Jenő, akit apoloja> fejlesztoje *■

A „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett, a felszabadulással majdnem egy idős, tizenhárom éve lelkesen tevékenykedő együttes a budapesti, a varsói, a bécsi VIT-en, Albániában és Csehszlovák iában mutatta már be az új életet építő szülőföld népművészetét, s megyénkben is a- lig akad nevezetes esemény, — így a felszabadulás évfordulója íg — melyen ne szerepeltek volna.

Méltán büszke lehet rá vezetője: Gécs Jenő, a népi- tánc-kultúra fejlesztésének elismerést érdemlő áldozatos munkása, az ifjúság lelkes pártfogója, de Békéscsaba város s a megye ist

(B. L.)

álisan verte; a durva embert bíróság elé állították, amely elítélte; a gyermeket pedig állami gondozásba vették. Az egyik állami támogatással tanuló főiskolás ifjúnak pedig az önmagává! tehetetlen beteg apja eltartása miatt félbe kellett volna hagynia tanulmányait; a tanács azonban segített: a szülőt szociális otthonba utalta, így gyermeke tovább tanulhat.

X y ent „árva“ as árva

Nemrégiben az is tudomására jutott a bizottságnak, hogy Dani Ilonka, az egyik békési általános iskola nyolcadik osztályának kitűnő tanulója rendkívül rossz helyzetben él. A kislánynak néhány éve mindkét szülője meghalt, s öregségi járulékot kapó nagyanyja csak nagyon szűkösen tarthatta. A tanács segítségével a kis árvát a leány diákotthonban helyezték el, s ellátásáról, ruházásáról és taníttatásáról díjtalanul gondoskodnak.

X Ösztöndíj

a legjobbaknak

A járási tanács javaslatára a községi tanácsok társadalmi ösztöndíjat is alapítanak a községfejlesztési hozzájárulás összegéből a járásban. A békési és a mező- berényi tanács pl. kihirdette: jelentkezzék olyan tehetséges fiatal, aki hajlandó az egyetemi diplomát azzal a feltétellel megszerezni, hogy tanulmányai befejeztével falujában hasznosítja tudását.

/)tuU fegykeiimk,

Tef+vágy a javából!

Korra 30—40 közötti lehetett az a nyugodt, okos tekintetű asszony, akinek a minap a város egyik könyvtárában a könyvtárossal folytatott beszélgetését végighallgattam:

— Nem olvasok. Legalábbis addig nem, amíg a munka dandárja tart — közölte határozottan.

— Annyira megszaporodott a tennivaló a téglagyárban? — kérdezte szomorkásán a könyvek derék osztogatója, mert bizony, nem a legvidámítóbb haliam, hogy az olvasó búcsút mond. Még ha csupán átmenetileg, akkor sem.

— Már nem ott dolgozom, hanem a tsz-ben.

A könyvtáros nagyot nézett:

— Aztán miért? Hiszen rendes munkája, keresete volt, és becsülték. Tán földet vitt be?

— Nem én, egy dekányit se.

— Nem bánta meg a cserét?

— Miért bántam volna?

— Érdekes, szép vállalkozás — bólintott elismerően a könyvtáros — de ettől még olvashatna.

— Majd, ha úgy hozzáedzö- döm az újhoz, mint valamikor a gyárhoz, a téglahordáshoz. Első időben ott se győztem munka után pihenni. Csak mikor már a dolog minden fortélyát ismertem, akkor éreztem, hogy hazamenet már nem is vagyok fáradt. Kedvem támadt erre-arra, szórakozásra, olvasásra. Akkor iratkoztam be ide.

Mikor elköszönt, tekintete végigsimította a polcokon sorakozó könyveket. — Viszontlátásra.

Távozása után a könyvtáros áradozva mondta, hogy 8—10 könyvet is kivitt és nemcsak klasszikusokat, hanem maiakat, köztük hazait, világirodalmit vegyesen!

Hazafelé menet még sokáig csengett fülemben a két szó, mellyel ez a munkásasszony egy

új magatartásnak adott hangot: elfogott a kíváncsiság.” Íme egy ember, akinek a munka nem kényszer, akitől a társadalom éltetője nem idegen, s akit a dolog szokatlanabb, nehezebb vége nemhogy riasztana, hanem izgatja, virtusos vállalkozásra hevíti, a virtusnak nemes értelmében. — Ú! Bárcsak akadna még ilyen! Hirtelen megálltam, úgy mellbevágóit a felismerés: de hiszen van már elődje is, utódja is! Ezreket és ezreket fogott és fog el a nagyszerű kíváncsiság, hogy kilépve a megszokottból, a vélt kényelmesből, nekivágjanak az újnak, a majdnem ismeretlennek! Szakmunkások, mérnökök, könyvelők, magas beosztásban működő mezőgazdasági szakértők hagyják ott a városi élet megszokott kényelmét és mennek le falura, hogy ésszel, szívvel, segíteni akaró nagy elszá- nással álljanak a roppant paraszti átalakuláson munkálkodók mellé, meg az új életformával most ismerkedő tízezrek mellé. És ugyanúgy a nemrég még kis portájuk kerítésén is alig túllátó paraszti százak, ezrek, tízezrek az okos előrelátástól vezérelve, no meg egészséges kíváncsiságtól nógatva, az értelem zsalugáterét mind feljebb huzigálják: brigádvezető, traktorosképző tanfolyamokra, a dolgozók iskolájába jelentkeznek. Friss, merész vállalkozás ez is, és sokat nyer, mert emberebb ember lesz, akit nem riaszt az első órák, napok szokatlan agy- tornája.

Emberek sokasága, milliók vágnak neki életük magasabb, nehezebb szintjeinek, hogy ar nyagiakban és tudásban többet, jobbat kaphassanak. Tettvágy ez a javából! A talpraállt és előrerohanó népünk remek önbizalma!

• Huszár Rezső

Körös-parti kópéságok*

Asszony csere

Szegeden szerepel a világhírű Mojszejev Együttes

Április 10-én Szegeden mutatkozik be a világhírű Mojszejev Együttes. Amint a napokban a megyei tanács művelődési osztályán hallottuk, több népi tánccsoport, területi és ü- zemi KISZ-szervezet tagja5 szerették volna a szovjet együttes előadását megnézni. Az érdeklődés azonban olyan nagy, hogy az előadásra belépő-jegyeket már nem lehet kapni. így az IBUSZ sem tud meghirdetni kedvezményes utazást.

Reméljük, egyszer majd Békéscsabára is ellátogat a Mojszejev Együttes, s akkor mi is gyönyörködhetünk a világhírű együttes produkcióiban.

Ha a Körösök vidékén mindig csak nyár volna, sekni se kívánkoznék innét a mennyországba.

De van ám itt tél is! Befagy a víz. Néha o- lyan vastag a jege, hogy a kisvonat is futhatna rajta.

A világot végtelen hólepedővel takarják le a ráérő angyalok. Megdermed a világ, s fekszik, mint szemfedő alatt a halott.

Üresek a halászkunyhók és a csőszházak.

Ha itt jársz, könnyen azt hiheted, az emberek elköltöztek a tájról a vadludakkal együtt, — melegebb hazába.

De csak a halászok és a csőszök költöztek el.

A tanyákban — ember és állat összehúzódva — nyújtja, tengeti é- letét. A hó alatt minden élőlény a tavaszt várja.

Ezek a tanyai emberek, ha nem lenne disznótor, rakásra őrlődnének a hosszú téli esték dermesztő unalmától.

De nem így van ez! Azért találta ki az ember a disznótoros vígsáA Népújság pályázatára érkezett.

got, hogy meg ne pené- szedjék a hó alatt a lelke.

Aki magasban jár

fenn a Körös-parton, beláthat a tanyai nép kártyájába. Itt is, ott is szán siklik a szűz havon. A csikók nyakán cseng a csengő. Porzik a lovak lába alatt a hó. Jókedvében csattan egyetegyet a kocsis sallangos ostora.

A szélrózsa négy irányából Bagdiék felé suhannak a szánok.

Ott lesz ma a nemzeti ünnep, a disznótor.

Nincs az a sok, amiéi ne fogyjon. Hurkából se, kolbászból se, meg a kívánatos herényi vinkó- ból se.

Végre, az idő is elíogy, ha nem vigyázunk rá! Pedig, ha most indulunk, a mai éjszakának a felét még megspórolhatjuk a magunk javára — szólt az asszony fülébe Kendi Pista, a törökszigeti sógor;

Ha nem is dugta bele az ujja végét a torkába, Csípek András is érezte, hogy a torka végén van a disznótor is. meg annak a leve is. ö is odaszólt tánc közben azasz- szonyának: Zsófi, ölég vót!

Megkezdték a szede- lőzködést és oszladozott a társaság, mint a var- jűsereg, ha göröngyöt dobnak közéjük.

Csípte a hideg a lovak fülét. Csípte a hasuk alját is. Gőzölt a testük, ahogy kikerültek a meleg istállóból.

Az első szánkó a ház elé siklott. A gazda szétterítette a pokrócot és belegöngyölte az asszonyt.

Egy rántásmyira előrébb állt a kapu felé. Várta a szomszédját. Az is szétvetette a pokrócot, és belebugyolálta az asszonyt. Aztán — mindketten, szinte egy taktusra — a lovak füle mögé legyintettek: Gyi, lovam, gyi, Betyár!

A lovak a tanya mögött, a havas síkon irányt vettek. A tejszín ködben csak a lovak tudhatták, hogy merre van Töröksziget. (Az ő fejük mindig tiszta. Ők soha nem tévesztik azu- tat!)

A szán irama most megkettőzte a hideget. Még jobban belebújtak

az asszonyok a kendőkbe.

Egyszeresük elmaradt az egyik szán a másiktól.

No, Janiék egy rántás, s már haza is értek — gondolta a menyecske.

Majd egy időben futhattak a szánok a maguk portájára.

A két kutyaugatás is ezt árulta el.

Az ember leszállt, hátra lépett, felkarolta az asszonyt az ülésről, és ölben vitte be a házba, jaj, hogy a kis cipellője havas ne legyen... Letette a nagy batyut a kemence-padkára és lámpát gyújtott.

Szakasztott így történt ez a másik tanyában is, ahol Csipke András kapta karjaiba az asszonyt.

Itt is, ott is, akkor e- sett le az álluk a férfiaknak, amikor a lámpa fellobbanó világánál azt észlelték, hogy a nagy sietségben felcserélődtek az asszonyok.

Persze, ezért nem lehet csak az embereket korholni! A herényi vörösből ittak az asszonyok is..:

Kiss József neveld Kamut