Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

1960. április 7., esfitörWS I Bertolt Brecht: Koldusopera Ide feladatra vállalkozott a megyei Joko-i Színház, amikor műsorára tűzte Bertolt Brecht Kol­dusoperáját. Az író tevékeny résztve­vője a XX. század művészeti forradal­mának, amikor a hagyományos, de már avulttá váló polgári kifejezési mód és forma nem alkalmas a társa­dalom mélyen rejtőző, egyre jobban kitörni készülő haladó mondanivaló ábrázolására, Az élet igazságaitól máid jobban eltávolodó polgári művé- saet — így az irodalom is — már nem képes az érlelődő, kirobbanóban lévő tareadaími változások hü kifejezője lenni. A burzsoázia örök időkre sta­bilizálni akarja társadalmi rendszerét, így az őket kiszolgáló írók nem a- karaak tudomást szerezni arról, hogy őket jól tápláló gazdáik alatt inog a talaj, A kor azonban lázadó egyéni­ségeket sztü, kik meg akarják tisztí­tani a művészet csarnokát az áporo- dott, fojtogató levegőtől. Különböző Irányzatok, csoportosulások jönnek létre, melyek köziül egyesek napjaink­ban is léteznek (pl. szürrealizmus), mások pedig tiszavirág-életük után éppen olyan hirtelen eltűnnek, mint ahogyan megalakultak (pl. dadaiz­mus). Ezek a különböző irányzatok egy adott korban feltétlenül haladó szerepet töltöttek be, hiszen lázadá­suk, a polgári művészet elten való tá­madásuk feltétlenül eiősegítője volt annak a nagyméretű politikai kibon­takozásnak, amely azután az élet minden területét átfogta. E „modem’ lázadók közül azonban kevesen ju­tottak el az egész társadalmi rendet megváltoztató forradalom gondolatá­nak megértéséig, még kevesebben an­nak hirdetéséig, sőt az azzal való tel­jes azonosulásig. Legtöbbjük pályája az öncélú művészet zsákutcájába tor­kollott, s lényegében már a lázongást, a harcot is csak Tart pour l’art folytatták. A kevesek azonban megta­lálták a helyes «tat, elég, ha csak Majakovszkijra vagy Aragonra gon­dolunk. Majakovszkij a futurizmus, Aragon pedig a szürrealizmus talajá­ról indult el, hogy életművük majd a szocialista forradalom hirdetésének gondolatában, a kommunista pártos­ságban váljék egyre nemesebbé, 2. S hogyan érintették mindezek Brechtet? O is a kor nagy lázadó művész- egyéniségeként lép be az irodalomba. Az egykori gyárigazgató fiában a lá­zadás ereje új formát kereső „kísér­letezésekben” nyilvánult meg. Ez a korai lázadás kérlelhetetlen ugyan, de még nem elég tudatos. Ahhoz, hogy ez a nem mindennapi tehetségű fia­tal író igazán a legnagyobbak közé emelkedjék, el kellett vetnie azt az irányzatot, ami pályája kezdetén a legnagyobb hatással volt rá: az ex- presszionizmust, mely nem a külső valóságot, hanem a művész elvont, sajátosan egyéni tudattartalmát a leg­szélsőségesebb eszközökkel, minden szabály elvetésével akarta kifejezni. Brecht ugyan sohasem vallotta magát e szakaszban sem nyíltan expresszio­nistának, hatása alól mégsem tudta kivonni magát egy időre. Az új utáni lázadásnak tudható, hogy figyelme egyre inkább a társa­dalmi kérdések felé fordult. Mind­jobban a körülötte lévő külső világ problémái érdeklik, éppen azok, me­lyektől az expresszionisták távol tar­tották magukat. Az első sikeres pró­bálkozások után Brecht kialakítja a maga ars poétikáját. Elveti a szóra­koztató irodalmat, melyet a burzsoá­zia dekadens művészeti szemléletmód­ja termelt ki. Ez nem jelenti azt, hogy a mű egyoldalúan eldobja a szórakoztatás igényét, hiszen Brecht sa­játos színházi esztétikájának is meg­marad ez az igénye, de élete végéig szilárd meggyőződése, hogy minden irodalmi műnek — így a drámának is —, határozott társadalmi célkitűzés­sel kell rendelkeznie. A Brecht-drámák a polgári dráma el­leni harc jegyében születtek meg. Vé­leménye szerint a burzsoá színház fék- revezeti a nézőt. Hagyományos és be­vált eszközeivel nemcsak hazug téte­leket fogadtak el, hanem hamis il­lúziókba ringatja a közönséget. Ennek a romantikus illúziókeltésnek a célja: a gondolkodástól és a cselekvéstől való visszatartás. Brecht elveti a szen- timentalizmust és a kispolgári érzel­gősséget, helyébe az értelemre való hatást állítja, ö nem a belenyugvás, fcanem ellenkezőleg, a változtatás szükségességének igényét akarja fel­kelteni a nézőben, így drámáinak kö­zéppontjába az érvelést, az agitációt helyezi. Meg akarja tanítani a nézőt mindarra, amit eSsnond nekik, ezért nevezte ß maga műveit „tanító drá­máknak”. Emberségre akarja megta­nítani az embert olyan korban, ami­kor a hitleri őrület* bejárta Európát, s őt, az egyik legnagyobb német ha­zafit a fasiszta diktatúra emigrációba kényszerítette. Hitt és bízott az emberi értelemben. Ezért hirdeti Galileiről szóié drámájá­ban örökbecsű gondolatait: „Hiszek az emberben, ez pedig azt jelenti, hogy hiszek értelmében.” Az emberi érte­lem nevében vé&t a béke kimagasló haveoaMk: Mik a Brecht~fé*e drámák jefeeanzői ezeken kívül? Minden műfaji sajátosságot, lehető­séget és sziropadsaerüséget alárendel annak, hogy meginduljon a gondol­kozás! folyamat, a cselekvőképesség a nézőben. E cél érdekében szerkezeti­leg is újfajta drámát teremt, de nem úgy, hogy esztelenül felrúgja a múlt drámairodalmának haladó hagyomá­nyait. Ellenkezőleg: feleleveníti a klasszikus görög drámát, a shakes- peare-i, moliere-i drámáknak legjobb elemeit mondanivalójának kifejezésé­re, s ezeket elegyíti a modem kor újszerűségeivel. Kialakítja a maga sa­játos drámáját, melynek szerkezeti alapformája az epikus jelenetsor. Az író úgynevezett „epikai magaslatra’ viszi a nézőt, hogy mintegy távol tart­sa attól, hogy egy pillanatig is együtt- érezzem vagy rokonszenvezzen azzal, amit lát. Brecht ezzel az elbeszélő formával éri el azt, hogy megnyissa az értelmet, ezért érvel, «agitál folyto­nosan. Ezek az érvelések teremtik meg a drámai feszültséget is, melyet nem az érzelmek felcsigázásának ol­csó módszerével old meg. ö nem meglepetést, hanem megdöbbenést akar a nézőből kiváltani. El akarja a nézőt távolítani attól, amit a színpa­don látott. Ennek az „elidegenítés­nek” a szolgálatába állítja groteszk, sokszor tragikomikus színpadi ké­peit. Lépten-nyomom ki akarja zök­kenteni a nézőt a hangulatok értel­met tompító világából. Ezért van a Brecht-drámák ban nagyon fontos sze­repe a „song”-oknak, a kórusnak, a táncnak 6tb. A klasszikus drámák e motívumainak felelevenítése is, me­lyek gyakran érthetetlennek tűnnek az első pillanatra, mind-mind az el­idegenítésnek nélkülözhetetlen kellé­ket s. A Koldusopera az első igazában je­lentős Brecht-dráma. Ez a nyitánya színpadi rémekei sorozatának. A, mű ötletét John Gay, a XVHI. században élt angol drámaíró hasonló témájú művéből merítette, de olyan újszerű­én dolgozta fel, hogy nyugodt lelki­ismerettel beszélhetünk róla úgy, mint eredeti alkotásról. A cselekmény nem túlságosan bo­nyolított. A XX. század eleji angol társadalom alvilági életét ismerjük meg. Machbeath kapitány (alvilági ne­vén Bicska Maxi) ugyanazt a szennyes munkát végzi nagyban, mait Peacock, a „Koldusok barátja” cég tulajdono­sa kicsinyben. Mindkettőjüknek „al­kalmazottjaik” vannak, akik gazdáik helyett a piszkos ügyeket végzik, ter­veiket végrehajtják. Az „üzlet” elég jól megy, annál is inkább, mert a „bedolgozók” — a kiszolgáltatott kis és nagy gazemberek — csak apró há­nyadát kapják meg a „termelt javak” valódi értékének. Világossá válik a cselekmény folyamán, hogy az alvilág „gazdasági” életét is a kapitalizmus törvényei irányítják. A két „vállalat” elég szépen gyarapodik, különösen Bicska Maxié, aki unja már a kis és apró ügyeket, ezért vállalata bővítése céljából bankalapításra gondol. (Jel­lemző brechti szatíra!) Azonban a végzet hamar utoléri, mert Peacock, kinek lányát törvényes formában el­csábította, bosszút forral ellene s le­buktatja. Peacockot egyrészt a kon- kurrencia készteti erre, másrészt meg az, hogy lányában „jó munkaerőt” veszített el. Maxi megmenekülne, de a Turnbridge-i nyilvános házban vég­képp lebukik, a rendőrök elfogják. A rendőrfőnök, aki maga is rabló volt régen, Maxi testi-lelki jóbarátja — ő is részesül a jövedelemből — nagyon kényes helyzetbe kerül. Végül a sa­játos és Brecht felfogására nagyon is jellemző megoldás segít rajta: a ha­lálra ítélt Maxinak kegyelmet ad a ki­rálynő, sőt a hírhedt rablóvezér ne* mesi ca-ngot és életfogytiglani életjá­radékot kap. A cselekményből világosan knitűnák, hogy az alvilág élete a maga nemében semmivel sem különb az urak világáé­nál. Ez a kegyetlen szatíra, melyben az egész polgári rendről rántja le a leplet, nagyon jól megmutatja Brecht kialakuló vüé^cépét. Azt akarja kife­jezni, hogy meg keiül változtatni a vi­lágot, újat kell teremteni a régi he­lyett. Bár korábbi drámáiban is jelent­kezik a szatirikus hang, mégis az előbb említett szándék a Koldusoperában vélt először fékeérthetetüemil nyilván­valóvá művészetében. Szatírájának éle Brown rendőrfőnök megformálásában mutatkozik meg a legjobban. Undorító kétszínűsége kitűnő példája a kaprta- testaa áöomgépezet és a rafolóváMaflfko- zások összefonódásának. A asatfcanós megoldás a maximumára emeli a gro­teszk szatírát. A királynő kegyelme egyben jó paródiája is a mindág hapyendöel végződő szirupos polgári drámának, másrészt kegyetlen táma­dás a kor ellen, melyben a rabló- nagyvéHLaikozók a fennálló rend leg­főbb támaszai. A brechti elidegenítés kétféleképpen nyilvánul meg a darabban. Egyfelől a jellemek ellenszenves megformálásá­ban, másfelől a célzatosan alkalma­zott, minden illúzióból kizökkentő songokban, kommentáló feliratokban stb. Mindezek félreérthetetlen bizonyí­tékai az író mondanivalójának: a ka­pitalizmus szennyes világa leleplezé­sének, meggyűlöLtetésének, s egyben a gondolkoztatás folyamata megindítá­sának, hogy mit kellene tenni, hogy helyette más, jobb, emberi világ le­gyen. Mindezek világos bizonyítékai, hogy a Koldusopera színreviteile megerőlte­tő, de egyben felemelő művészi fel­adat. A rendező, Csajági János igaz­gató munkájának fő törekvése: hűség a brechti gondolathoz. A bemutatón látottak ebbeli törekvését nem min­denben igazolták. Munkájának egya­ránt megvannak a pozitív és negatív oldalai, örvendetes volt érzékelni a sok ötleitességet, s főleg azt a szándé­kot, amivel érthető közelségbe akarta hozni a színházlátogatók számára a drámát. Talán ezzel magyarázható az, hogy az előadás vesztett a brechti gon­dolatból. Az „elidegenítést” — a brechti gondolat lényegét — nem si­került teljesen megvalósítani. Igaz, hogy a groteszk szatíra nyüt gúnnyal és iróniával telített légkörét megte­remtette, de az író leleplező és elide­genítő szándékát nagyon is alátámasz­tó songok és a kórus, valamint más egyéb betétek és balladák nem mindig megfelelően zökkentették ki a nézőt a színpadról helyenként feléjük áradó vígjátéki hangulatból. A dráma mon­danivalóját: a kapitalizmus züllött vi­lágának visszataszító voltát az említett fogyatékosságok következtében nem észlelhettük megnyugtatóan. Mindezek ellenére a rendező munkája sikeres­nek mondható, s csak dicsérni lehet bátor próbálkozását Brecht e világhírű drámájának színrehozatalával. 7. Ami a színészek játékát illeti, né­hány emlékezetes alakítással találkoz­hattunk. Perényi László (Bicska Maxi) teljesítményéből látható, hogy ruti­nos, jó színész, alkalmas is lenne sze­repére, de Bicska Maxi bonyolult és sokoldalú jellemében — talán a ren­dezői utasításból eredően — nem minden esetben tudta a kö­zönséges és minden hájjal megkent gengsztert visszataszító módon megformálni. (Pl. a börtönben, vagy az akasztófa alatti jelenet.) Solti Bertalan Peacoekja az előadás leg­jobban megformált, legeümélyültebb alakja, ö valóban brechti figura volt, akárcsak Szendrey Ilona Peacockné és Karikás Sándor a rendőrfőnök szere­pében. Sajnos, Dénes Piroska alakí­tásáról nem mondhatni ezt. Eléggé idegenül mozgott Polly szerepében. Szende Bessy (Kocsma Jenny) és Lő- rinczy Éva (Lucy) játéka nem okozott csalódást. A meglehetősen nagyszámú epizód- szereplők közül Major Pál (Leprás Mátyás), Székely Tamás (Horgasujjú Jakab), Gáti Sándor (Fűrész Róbert), Cserényi Béla (Szomorúfűz Walter) és Beck György (Nagytiszteletű Kimball) tűntek ki, de a többiek is elismerést érdemelnek igyekezetükért. Fehér Miklós díszletei és Márk Ju­dit koreográfiája jelentős mértékben segítették a darab színrevitelét. TÓTH LAJOS 'thai iefif&etünk .Élt esse az isten...' Én nem hiszek istenben. Már gyermekkoromban is csak azért jártam templomba, mert min­dig ott találkoztam Szalai Vero­nika Évával, az első szerelmem­mel. Mikor erről egy kisebb tár­saságban a minap beszélgetünk, valaki mellemnek szegezte: Még­sem tudsz sem te, sem mások egy napig sem meglenni „isten” nélkül. Mint a sültbolondra néztem rá, mire ő tréfásan ma­gyarázni kezdte: Gondold csak meg, mikor bosszant valami ~ „isten” nevét emlegeted. Mikor hálálkodik a szomszédod, szin­tén „isten”- neve szerepel a mondataiban... Persze, ez igaz. Az „isten" úgy a nyelvéhez nőtt a magyarnak, mint mondjuk a nyeldeklője. De mint er ről sem igen vesz tu­domást, ha nyel, arról sem hivő áhítattal emlékezik, amikor a nevét kimondja. Ez már az amo­lyan népszokás nálunk, s egyál­talán nem klerikális befolyású, aki emlegeti, sőt még vallásos­nak sem kell lennie. Egy példa erre: Egy vidéki üzemünkben ebéd­szünet alatt beszélgetnek az em­berek Hruscsov elvtárs fran­ciaországi útjáról. — Bizony, én is elkísértem volna a tovarist — mondta egy idősebb téglahordó. — Ugyan Jóska, hiszen maga mire a faluból ide ér az üzem­be, úgy liheg, mint egy kóbor kutya, Hruscsovék meg ezer ki­lométereket mentek szinte pi­henő nélkül — felelte gúnyosan egy csípős nyelvű menyecske. — ... Aztán az a sok ember, akik mind a Hruscsov elvtársat lesték. Az a fárasztó, sok láto­gatás, beszélgetés mindenfelé... No, hiszen, éppen maga kellett volna oda, aki a gyűléseken mukkanni sem tud — nevettek a többiek. Az öreg elkomorodott s mér­gesen csak ennyit felett: — Hanem azért Bordóig (Bor- deauxig) eljutottam volna, akár­hogyan is... — Miért éppen odáig? r—> kér­dezték. — Mert ott jő borok varnak — mosolygott az öreg. — i.. és ott megfeneklett vol­na egy borospincében — nevet­tek újra a nők. Ekkor komoly hangon meg­szólalt egy olyan 40—45 év kö­rüli fejkendős özvegy asszony. Az üzemben^ mindenki tudja ró­la, hogy 15 év óta nincs beszélő viszonyban az „istenneF’, aki két fiát veszejtette el a háború­ban. Hiába imádkozott akkor értük reggel, este és napközben is annyiszor, mégsem jöttek vissza gyermekei. — Bizony — mondta csönde­sen, mire elhallgattak a többi­ek. — Nagyon szeretheti Hrus­csov elvtárs az embereket, hogy ilyen tömérdek utat megtesz, ilyen tengernyi fáradtságot el­visel értük. Azért, hogy béke legyen.^ Nagyon derék ember az, éltesse az isten.* — A pápát pedig verje meg, mert nem engedte azt az öreg plébánost találkozni Hruscsov- val — kontráztak egyetértőén a többiek. — Ugyan mit beszéltek! — eszmélt fel az özvegy asszonsg. — Ha ezt a büntetést istenre bíznátok, a hajaszála sem gör­bülne meg Piusnak. ...Hiszen ta­lán még ő maga sem hisz isten­ben... — s nem vette észre, hogy ellentmondásba került az előbb Hruscsovot éltető szavai­val. (védő) Körös-parti kópéságok * Két szalmazsák Két szalmazsák. Megvették. Kétszáz forintot adtak érte. Aztán a Béke Tsz ra­kodóján megtöltötték és a két kövér zsák itt domborodik a ta­nyaközpont iskolájá­nak udvarán. Az asszonyok és em­berek, akik ide jár­nak a kútra vízért, nagyot néznek s kere­sik az okát annak, hogy a két fehér szalmazsák hogyan kerül az iskola udva­rán a szabad földre? Az egyik tanterem­ből sport-ruhába öl­tözve gyermek-csapat tódul elő. Felsorakoz­nak, elvégzik a be­melegítő gyakorlato­kat és a nevelő elő- mutatására megkez­dik a szalmazsák­gyakorlatokat. A vizeskupákról meg is feledkeznek a *A Népújság pályázatá­ra érkezett. nézők. Szemük a vi­dáman hempergő fiú­kon van. Arcuk mo­solyog, lelkűk örül. Észre sem veszik, hogy két perc alatt eggyé olvadtak a bol­dog gyermekekkel... Ni, a fehérfejű Kere­kes bácsi már biztatja is a zsákon gurulókat. Benne van ő is a já­tékban! Húsz percig figyel­tem a gyakorlatot. Mennyit dolgoztak a télen elernyedt gyer­mekizmok! Mennyit finomodtak ezek az izmok. És így folyik ez a testnevelő munka osztályról osztályra, hétről hétre. A jókedv egyre emelkedik. Az egyes mozgások egy­re biztonságosabbak lesznek. A többi tornaszer mellett ennek a két szalmazsáknak is kö­szönheti ez a tanya­központi iskola, hogy a testnevelés terén a járásban az elsők kö­zé emelkedett. S ha ez a kétszáz kisgyermek egyszer felnő, s mindegyikből izmos, erős, munkabí­ró ember lesz, fog-e valaki a két szalma­zsákra gondolni? Ki mert volna 20 évvel ezelőtt arra gondolni, hogy az is­kolafenntartótól pénzt kérjen két szalmazsákra? A mi korunk ezt megengedi. Lehetővé teszi és segíti a lelkes nevelőt, hogy gyer­mekeinkből erős munkásokat nevelhes­sen. Azokat a fiatal tan­erőket, akik hajlan­dók a fenti példát követni, a pedagógus napon ajándékozzuk meg egy-egy szalma­zsákkal. Kiss József nevelő Kamut Öj és régi termelőszövetkezetek figyelmébe! Biliárdasztalok javítását szakszerűen vállaljuk. Reszelővágó részlegünk használt reszelők újravágását szakszerűen végzi. Kovács és bognár részlegünk minden nemű javítási munkát vállal. Köteles részlegünk megrendelésre bá rmilyen kötélárut készít. Békési Járműgyártó Kiss, * Békés, Szarvasi út 14. Telefpn: 58.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents