Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
6 NÉPÚJ SÄG I960, április 3., vasárnap Teljesítette felszabadulási versenyvállalását a fűzesgyarmati Vörös Csillag Tsz A füzesgyarmati Vörös Csillag ' melőszövetkezet kimagasló terméseredményekkel zárta az elmúlt évet. Cukorrépából pl. 250 holdról 200 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az államnak 9 és fél millió forint értékű árut adtak el, a tagság pedig munkaegységenként 47 forint értéket — összesen kilencmillió forintot — kapott. A szövetkezet tagjai a felszabadulás tiszteletére vállalták, hogy március végére a kukoricán és rizsen Kívül földbe tesznek minden tavaszi magot. Vállalásukhoz híven 1600 holdon befejeztek a koratavasziak vetését. Többek között 400 hold cukorrépát és 300 hold lucernát. Szépen zöldell a tavaszi árpa, zab és borsó, a korai vetésű cukorrépájuk is szépen sorol. Az ossz kukoricavetéssel csatlakoztak a 30 mázsás mozgalomhoz. Az ősszel 40—45 centi mélyen forgatták meg a talajt. Érett istállótrágyát és műtrágyát szórtak a kukoricaföldre. A napokban kul- tivátorozták az őszi szántást s április ötödikén megkezdik a kukoricavetést. A 15 éves fejlődés képekben Április 2-án reggel a békéscsabai vasútállomás várótermében nyitották meg azt a képkiállítást, mely bemutatja 15 éves szabadságunk eredményeit. Képekkel illusztrálva láthatják a látogatók az indulás pillanatát, a romokba döntött hidakat, a roncs mozdonyokat, és láthatják a mát, a magyar nép hatalmas alkotásait. Ott láthatjuk a képeken a fel- szabadulás napjától kezdődően a szovjet—magyar barátság eredményeit, a békéért folytatott harc dokumentumait is. napunk más helyén közöljük a felszabadulási pályázat eredményeit, ott találkozik az olvasó a közgazdasági technikum IV/C osztályának nevével is. Az osztály a pályázatra egy albumot készített: „Milyen elméleti és gyakorlati bizonyítékait láthatjuk annak, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet fölényben van a kisparaszti gazdasággal szemben?” — címmel. Az albumban fényképek, rajzok és az írás szavaival mondják el, hogy ők hogy látják a fűzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet helyzetét. Az Iskola a város közepén áll, sokszor közömbösen haladunk el mellette, sárgára festett falai nem beszélnek arról, hogy ez az épület a városnak majdnem egyik legidősebb háza. S bizony, csak az itt tanító tanárok meg a művelődésagy néhány szakembere tudja, hogy kinőttük már ezt az Iskolát. Csak néhány adatot: 425 tanuló jár 'ide 12 osztályba, és majdnem ugyanennyien járnak az esti tagozatra is. Vajon a rv/C osztály tagjai: a 28 lány és a 15 fiú hogyan látja a várost, hogy látják életüket? Nehezen szólalnak meg. A válaszok, egyelőre súgva hangzanak el; míg végül A IV/C Lukács Erika áll fel az e- gyik pad szélén, és mondja: — Nyolc évé lakom a városban, igazán látom azt, hogy nagyon sokat fejlődött a mi városunk. Igen, ezt látják. Hisz életük szorosan ehhez a városhoz tartozik még, ma még ez az iskola ,,a munkahely” s az esti szórakozás, a könyv, néiha-néha a színház. Az osztály tanulmányi átlaga majdnem a legjobb az iskolában: 3,52 százalék. Mi lesz érettségi után? Vajon, ha „kirepülnek” innét, hova mennek? — Hányán tanulnak tovább? A kezek bátortalanul e- melkednek a magasba, tízen indulnak majd el az egyetemek felé. Sokan Szegedre készülnek, van a- ki matematika-fizika szakos tanár akar lenni. A zeneművészeti szakiskolára jelentkezett Csányi Kati, aki második lett a felszabadulási szemlén énekszólóval. Van aki labor-asszisztensnek készül, de van, aki autószerelőnek, tehát ipari pályára megy. A többség dolgozni akar. Van aki úgy tervezd, hogy utána egy év múlva próbálosztály ja meg majd csak az e- gy etemet... — Színházba járnak? — Igen — zúg fel az osztály és már képzeletben talán újra a nézőtéren vannak. — Mi tetszett ebben az évben legjobban? Szántó Kati áll fel, s ő mondja: — Nekem a Bál a Savoy- ban tetszett, nekem még mindig az énekes, táncos operettek tetszenek. — Más színdarab senkinek nem tetszett? — Dehogynem — kérik ki maguknak méltatlankodva, s máris sorolják a „Király nevében”-t, a „Kapitány”-t, „Kötéltánc”-ot. A színészek közül pedig emlegetik Szoboszlay Sándor emlékezetes alakítását, Major Pál nevét. Majdnem mindenkinek van bérlete, ismerik a színházat, színházlátogatók... Ez hozzátartozik már életükhöz. Kedves írójuk? — Jókai — hangzik lnne n-onnan. A kőszívű ember fiai, az Arany ember, Majd feláll az osztály eminense, Szabó Mária, s „külön véleményként” sorolja: — Nekem Móricz Zsig- mond, Móra Ferenc tetszik a legjobban; — S mai írók közül? — Illés Béla. Itt különösebb probléma nincs. Olvas az osztály, majdnem mindenki könyvtári tag. — Újságot olvasnak? — A fiúk padsora felől felhangzik a zúgás. — Hogyne olvasnánk... sportot. — Nemzetközi eseményekről mit tudnak? — Hruscsov franciaországi látogatása, s májusban lesz a csúcstalálkozó. Lassan az óra végéhez közeledik, még egy néhány kérdés. — Kinek nincs karórája? Hatan nyújtják fel a karjukat, hogy nekik nincs, egy fiú rászól a másikra: — Neked volt, csak labdá- zas közben összetörted! — Kiknek nincs odahaza rádiójuk? Néma csönd, mindenki csodálkozva néz, már meg sem kérdezem, hogy televíziója hány családnak nincs. Tizennyolcévesek, diákok, nevetősek, szépek, s jóked- vűek. Életükben 16 év mér ügy szaladt el, hogy árnyékként csak egy-egy rossz osztályzat maradt meg, és most ebben a tavaszi verőfényben igazán szép, s igazán jó 16 évesnek lenni, y Dóczl Imre Tizenötévesek <,.tizen8tA”?.1 Tizenötévesek. Egyidősek szabadságunkkal. Egyszerre születtek, együtt növekedtek: Tizenötéves korban már nem csupán gyerek az ember, van véleménye környezetéről és saját magáról. Bár ítéletei sokszor nyersek, meggondolatlanok, de tudja, mi jó, mi szép életünkben. Közülük, a 15 évesek közül megkérdeztünk régyet, négy gimnazistát, hogyan látják a 15 esztendőt, mit tudnak eredményeiről, milyennek tudják a mát és a holnapot? Erdei Piroska bátortalanul mondja el, hogy szüleinek nem volt lehetősége tanulni. Édesapja földrajztanár szeretett volna lenni, de nem volt lehetősége a továbbtanulásra. Így aztán kertész lett. — Nem is tudom mit mondjak a 15 évről. Nekem jó. Nincs semmiben hiányom, meg az is jó — mosolyog —, hogy fiatal vagyok, s előttem az élet. Film- vagy színházi rendező szeretnék lenni. Én azt hiszem, sokkal szebb az életünk, mint a szüléinké volt. Épül minden, minden gazdagodik.^ Seres Jancsi édesanyja a Kötöttárugyár művezetője, apja a Békéscsabai Gépállomáson gumijav ító. — Nem tudom mi a rossz — válaszolja. — Aki a múltban élt. az sokkal inkább tudja most, hogy menyit fejlődött az ország 15 év alatt. Mi még gyerekek vagyunk, s nem tudjuk úgy értékelni a jót, s rosszat. De azt tudom, elmondta édesanyám, hogy ők sokszor ebédeltek gyerekkorukban ke nyérhajat... Én nem tudom, mi az éhség. Még soha nem éheztem. Ez is a 15 évhez tartozik... Párti Jani azt mondja: — Nem él a mi családunk fé nyesett. Hatan vagyunk összesen, és csak szüléink keresnek. Mi, gyerekek mind a négyen iskolába járunk még, s ez sok pénzükbe kerül szüléinknek. Lakáshelyzetünk is elég rossz, egyszobás lakásunk van. Mégis tudom, hogy jobb, mint azelőtt volt, hiszen látom, hogy mi minden épül. És a mi helyzetünk is javulni fog. Két-három év múlva már bátyám is, én is keresek, s jobb lesz. Vegyészmérnök, vagy szakmunkás akarok lenni. Ahogy sikerül... A lehetőség minden esetben megvan. BeraCZka Marika már elemzi az életet. Sőt vitatkozik is. Elmondja azt, amit nem lát még-jónak, ahol lehet javítani. Sok dologban nem lát jól, de nem baj, vitatkozzék csak az élettel, hasznára fog válni. Persze a 15 évvel ő sem száll vitába: — Nagyon sok jót csináltak az emberek 15 év alatt. Az országnak is, a családnak is több van, mint azelőtt. Nem vitás, a- nyámnak csak hat elemije van, én pedig azt tanulhatok, az lehetek, ami akarok. — És mi szeretne lenni? — Megmondom: rádióriportéi, vagyis újságíró. Tanulók nyelveket, majd egyetemre akarok m enni... Szóval kedvem van a riporteri hivatáshoz. De hát még csak IS éves vagyok, addig még százszor meggondolhatom, igaz? Ezeket mondiák röviden a 15 évesek a tizenöt évről; Wem tudom, nem maradt-e le kissé a 15 év eredményeitől? Azt hiszem, gyorsabb ütemben növekedtünk, gyorsabban születtek eredményeink, mint azt tizenötéveseink követni tudták volna: De terveikben, a jövőbe vetett hitükben nem maradtak le; mérnökök vagy szakmunkások, rendezők vagy riporterek akarnak lenni ők, a szabadság ikertestvérei. És szabadságunk ehhez meg is ad számukra minden tehetősé* get: «—va—ti. Megtartották a lakodalmat Kerekesék. Mint a múlt hét szombatján közöltük, a fiatal házaspárt elkísérj ük életük egy szakaszán, s hetenként beszámolunk arról, hogyan kezdi két fiatal a családi életet. Eljöttek a meghívott vendégek mind, s többen voltak száznál is. Kedvesek, szépek voltak a fiatalok. Eljött Feri művezetője és négy munkatársa is. Katit pedig a tsz-lányok meg egy volt osztálytársa búcsúztatta a le- ányélettől. A jókedv igarí, lakodalmi volt. Másnap délig tartott a vígság, no persze, közben ki-ki lepihent egy-egy órára, s utána tovább vigadott a nagy család. A lakatosok ajándékát a művezető adta át. Kacagott mindenki, amikor egy vasból készített piciny bölcsőt nyújtott át Katinak, célzó pillantással. Az igazi ajándékot, egy gyönyörű hatégős csillárt már délután átadták az if jú párnak. Nem illik itt nagyon az ajándékokat kifecsegni, de mégis teszem, mert hiszen a szeretet jele mind. A termelőszövetkezetiek két szekérre pakolt konyhabútorral álltak be szombat délben a tanya udvarára. Hoztak aztán a vendégek paplant, vizes, boros, li- kőrös készleteket, evőeszközt, lábast, fazekat, párnát, dunnát —a nagymami (Kati nagymamája) még tollat is hozott. — Jó lesz ez gyerekeim, majd meglátjátok. Sok minden kell ám a háztartáshoz, hallgassatok csak rám... — Ide nézz Kati — nevetett Feri, mikor becsalta Meségét a DCwTjkeAlk éidtt kamrába. — Még csak ma kezdjük, s már mindenünk megvan. Hátha majd mi is vásárolunk! Ugye spórolunk mindenre angyalkám...? — Uhum — csak ennyit tudott kiejteni Kati, mert hát jól esett egy pillanatra elbújni a szemek elől.;. Az esküvő előtt volt még egy kis vita is. Bár a szülőket ^meggyőzték már, hogy templomról szó sem lesz, mert sem Feri, sem Kati nem látták ezt szükségesnek, de a Kati édesanyja után a nagymamit is „le kellett győzni”. — Oszt édes lelkeim, tudom én, hogy ti — így mondta — kom- ministák vagytok, de isten áldását mégis csak vegyétek ám magatokra... — Ugyan né... néni... vagyis nagymami — tette kezét Peri a nagymama vállára. — Hát tudja, hogy mi máshogyan gondolkozunk. Templomba nem akarunk menni nagymami. Hiszen mind a ketten KISZ-tagok vagyunk... — De te, Feri... hát — elcsuklott a hangja és remegő kézzel a szájához kapott. Feri édesapja észrevette a meghántást. Melléjük lépett, s mintha mát sem tudott volna, nevetve kérdezte: »- Hát itt meg mi van? Még nem is kerültél fiam a házhoz, máris veszekszel öreganyaddal? I. — Apám, hát templomba nem akarunk menni! — Nem akartok? — nézett rá ráncolt homloktel az apja. — Nem, nem! — Dehogynem — kacsintott fiára, amit emez rögtön észrevett — Elmentek és kész. Feri odébb somfordáit, nagymami pedig megveregette a nászuram hátát: — Látom fiam — most mór unokám után így mondom, te nem lettél isten tagadó... Pedig ugye te is kommunista vagy? De- hát ezek a modoros, moderült, vagy mi az, ezek a fiatalok, ezek már... így aztán minden rendben volt. A nagymami ma is úgy tudja, hogy templomban esküdtek a gyerekek. Még a lakodalomról annyit, hogy Barbócz Pali bácsi, a tsz elnöke volt a vőfély. Frappánsul „irányította” a lakodalmat. Vasárnap délután az ifjú férj, az ifjú feleségével korán külön vonult. Igaz is. Amióta egybekeltek, már több 24 óránál, egy pillanatra sem tudtak kettesben maradni. Pedig mennyi minden megbeszélni való van ilyenkor a családi élet kezdetén! Meg is mondták a kedves vendégeknek, hogy érezzék magukat továbbra is jól, de ők már nagyon fáradtak, szobájukba vonulnak. Ahogy ez már lenni szokott, megértő, de huncut mosoly kísérte őket. Kati széket fogott a kezébe, a- mikor a szobába léptek, az ablak mellé, a sorokba tette, s rákény- szerítette Ferit, ő pedig a szoba közepére lépett csípőre tett kéz- aete — Kedves férjem, egy pillanat — odaszaladt Ferihez, megcsókolta, s visszalépett a szoba közepére. — Feri mosolyogva és kutatóén követte, hogy vajon mi lesz ebből? — No. Az első asszo- nyi kérdést teszi fel neked Kerekes Ferencnél mondd meg nekem, mikor, hogyan ismerkedtél meg feleségeddel. Pontosan, mert osztályozom! — És előre dobbantotta jobb lábát. Feri meglepetten kapta fel a fejét és indult az asz- szony felé: — De Katii — Semmi, most én kérdezek! — állította meg nyújtott tenyérrel Ferit. — Ülj vissza, s gondolkozz, mert pontos választ akarok hallani. —- Hát jó, ha muszáj... Kedves asszonyom, az úgy kezdődött — kezdte magas hangon —, hogy az én gyáram lakatosad 1958 telén bált rendeztek, melyre meghívták a parasztlányotet is_ — Helyesbítek: tsz-lányokat és pontosan február 15-én este. — Igen, persze. Aztán a lányok között vo*t egy szőke kis angyaL. — Állj, most én folytatom. A lakatosok között pedig egy fekete- hajú, kék szemű, kerek arcú fiatalember. — Egy pillanatra megállt Kati, gondolkozott, aztán Ferire mutatott; — Te voltál az* — és szaüadt férjéhez, átölelte a nyakát, ölébe ült- és, és elcsendesedtek az emlékek.« _Az elmúlt héten mmtíketten szabadságon voltak. Feri kissé rendbe tette a tanyát, hiszen elkelt már a férfikéz. Ügy rendelkeztek, hogy egy hét most elég lesz, maradjon szabadság a nyárra is, hátba sikerül üdülőbe menni. Nemcsak az üdülőt, mást is megterveztek: mit vásárolnak, hogyan rendezik majd be saját lakásukat, mi kell hozzá még, és miegymást... No és a gyerek... Egyszer került csak szóba, egyik este Legyen, ne legyen? Feri inkább akar, Kati pedig húzódozik. 1— Legyen meg először mindenünk — ez az érve Katinak. — A nagyja már megvan, szoba-, konyhabútor. Ez a fontos, s lakásunk is lesz, mire megszületik a fiam. — Ez pedig Ferié. Többre nem jutottak az elmúlt héten. Majd meglátjuk. A mama egyelőre nem „nyilatkozott”. Feri szülei azt mondják, azt teszik a fiatalok, amit akarnak. A jövő héten mindketten megkezdik a munkát. Kati mint Kerekes Ferencné, Feri pedig mini nős ember. A jövő vasárnapi szamunkban számolunk be a következő hat nap történetéről. Varga Tiboi