Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-29 / 100. szám

Éljen és virágozzék szabad, független hazánk, a Magyar Népköztársaság!

„Nekik volt igaxuk»,.“

A Költségvetés milliói

Az eieki Lenin Tsz 8000 holdas határát járva önkénytelenül is az egyesülési közgyűlés jut eszembe. Emlékszem, hátborzongatóan hideg téli nap volt. A Hunyadi Műmelyik család nagyobb területet is megmunkált polna, 'de nem jutott. Volt olyan ház, ahol a tervezés idején csak a családfőt jelentették be, ma pedig harvelődési Otthon nagytermében \ mad-negyedmagával jár dolgozni, barátságos meleget ontottak a hatalmáé kályhák, ezenkívül a kíváncsiság, az izgalom is fűtötte a jelenlevőket. Több mint ezren jöttek el axra a közgyűlésre, ahol „egy falu, egy nóta“ jelszó alatt egyesültek a falu termelőszövetke. zetei és az egyes típusú tszcs-k.

A felszólalásokból, a szűnni nem akaró tapsból arra lehetett követ- lceztetni, hogy a lakosság többsége örül annak, hogy egy szövetkezetben dolgozhatnak, jó munkáért egyformán részesülnek a javakból. Sokan elmondották, hogy

a nagy szövetkezet már

megengedheti magának,

hogy minden növényféleséget a neki legjobban megfelelő dűlőbe vesse, ott alakítják ki a tehenészetet, a sertéstelepet vagy a ju- hászatot, ahol legalkalmasabb számukra a takarmánytermelés. Voltak azonban kételkedők is.

— Én valahogy félek a 8000 holdtól — mondta kissé bizonytalan hangon egy harcsábajuszú, idősebb tsz-tag. — A Rákóczi Tsz. ben jól kerestem, megtaláltam a számításomat, de kérdés, hogy ezután is így lesz-e, meg tudunk-e birkózni a hatalmas területtel.

Erről beszélgetünk most a mezőn, a cukorrépáégyélőkkel is.

— Nem nagyon bíztam még pár hete abban, hogy jól meg tudjuk szervezni a munkát — magyarázza pironkodva egy barna melegítőbe öltözött asszony. — A- mikor a tervismertető közgyűlésen az agronómus bejelentette, hogy 54Q hold cukorrépát vetünk, mert ez sok pénzt hoz a közösbe, megdöbbentem. Meg is kérdeztem tőle, hogy ki fogja majd megkapálni azt a rengeteg répát. Kapát adunk Szatmári elvtárs kezébe is. ö csak mosolygott és azt mondta, rendben van, kapál.

Az asszonyok egy pillanatra kiegyenesítik derekukat s szinte egymás szavába vágva mesélik, hogy mennyire féltek a sok répától, a 44 hold kertészettől. Az elnök és a mezőgazdász hiába magyarázta, hogy meglátják, lesz munkaerő, nem hittek benne. Most jöttek rá, hogy nekik volt igazuk. Két karjukat széttárva mutatják a határt.-r- Csak tessék szétnézni.

Ilyen szép nem volt még az eJeki határ

Jói dolgoztak azelőtt a kis szövetkezetek is, de arra nem volt még példa, hogy május elseje e- lőtt cukorrépát egyeltek volna, most pedig a munkásság nagy ünnepére befejezzük az egyelést. Most az a vita tárgya, hogy néA kertészet felöl egyszer hangos kacagást, máskor vidám nótaszót hoz felénk a friss tavaszi szellő. Később egy javakorabeli, mosolyogósarcú asszony szinte futva közeledik felénk:

— Küldöttségbe jöttem — magyarázza. — Tessék eljönni hozzánk is, a mi munkánkat is érdemes megnézni. Hallottuk, hogy vendég érkezett a Lenin Tsz-be, s mi sem szeretnénk kimaradni a beszélgetésből.

Valóban, a kertészetben is bőven akad látnivaló. Szépen megeredtek a kiültetett palánták, a melegágyi ablakok alatt újabbak várnak ültetésre, készül a kút is, amiből öntöznek szárazság idején.

40 asszony szorgoskodik itt,

tarka szoknyájuk messzire virít, többségük széles karimájú szalmakalapot visel. Papp Józsefné szinte visítva nevet egy-egy jó tréfán, s vidámsága magával ragadja az egész társaságot. Sokat nevetnek Gyúró Mihályné talpraesett „bemondásain” is, de kézügyességben sem maradnák le e- zek a jó hangulatú asszonyok, Tisztelettel beszélnek Nagy Sán- doméról, aki 62 éves létére tavaly 210 munkaegységet szerzett és ez évben sem mulasztott még egy napot sem.

Bogi Jánosné, Turla Győzőné, Petroj Anna és a többiek arról beszélgetnek munka közben, hogy a keresetből ki milyen konyhabútort, szobabútort, szőnyeget, függönyt vásárol, ki tataroztatja a házát, ki akar fürdőszobát berendezni. Az eddigi munkájuk arra enged következtetni, hogy gazdagon zárják az évet és tervük valóra válik.

A határban, bármerre jártunk, gyönyörűen zöldellő kalászosokat, szépen soroló újvetésű lucernákat,

cukorrépaegyelőket láttunk, ösz- szesen 800 tag szorgoskodott a határban. Az évek óta nagyüzemi módszerekkel művelt hatalmas táblákon 70 centis őszi búzát mért az agronómus. A Lenin Tsz tagsága nap mint nap tisztábban látja: érdemes volt egyesíteni a kis szövetkezeteket. Nem kacsintgat- egyik szövetkezeti tag sem a másik területére és nem töri a fejét ■ azon, hogy miért osztanak amazok 16 forinttal többet munkaegységenként. Egyetlen cél vezeti a falu. négy nemzetiségű lakosságát: nagy gonddal megművelni a földet, minél magasabb átlagtermést betakarítani. Ez évben legalább 15 millió forint értékű árut adnak el a népgazdaságnak s bőven jut a jó termésből a tagságnak is.

ART RÓZA

Felszólalás közben

A múlt héten szombaton tartotta meg Békéscsabán, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában III. küldöttközgyűlését a HVDSZ megyei bizottsága. A beszámoló utáni vitában többek között felszólalt Seprényi Sándor elvtárs, a HVDSZ főtitkára, aki hozzászólásában sok hasznos tanácsot adott a tanácskozás részvevőinek további munkájukhoz.

Az idősebbek közül még bizo- ** nyára jól emlékeznek a fel- szabadulás előtti évekre, s az akkori újságokra is, melyek óriás betűkkel hirdették, hogy a megye képviselőtestülete jóváhagyta a költségvetést. Érdemes fellapozni az akkori újságok megsárgult lapjait, s olvasgatni benne, hogy „jó uraink”, a B. Szabó Istvánok, a Murvai Mihályok s a többi, csaknem grófi sorba előlépett több száz holdas földbirtokosok, kulákok mire is fordították akkor a költségvetést. Nagyon pontosan meghatározták, hogy melyik községben, melyik utcákat villamosítsák, hol építsenek járdát, köves- utat és egyéb mást, mely közvetlenül saját kényelmüket szolgálta. Azt is meghatározták, hogy hány ezer pengőt kell tartalékolni a kormányzó, vagy valamelyik miniszter Békés megyébe látogatására, a fénypompás fogadtatásra, s az azt követő tivornyákra, a zártkörű vitézi bálokra, meg ki tudná felsorolni, hogy még mire.

Hogy mi jutott ebből a népnek, a nyomorban, a szennyben éhezőknek, a munkanélküli ezreknek, azok szociális, kulturális és oktatási szükségleteire? Semmi és semennyi. Azaz, uram bocsá’, dehogyis nem jutott. Igen megfontoltan utolsóként megszabta a megyei képviselőtestület díszes gyülekezete az inségmunkákra szám összeget is: a nyolcvan filléres napszámot, melyért az éhségtől szédelgő, rongyos proletárok csaknem összevitatkoztak egymással. Az urak „nagylelkűségéből” azonban többre is futotta. Az Ínség- konyhák fenntartására, a szegény gyerekek szívfájdító karácsonyi megajándékozására is juttattak valamit...

íj most a múltat idéző sorok után jó érzés tudni, hogy mindaz, amiről eddig szóltunk, már csak rossz emlék. A magunk mögött hagyott 15 szabad eszten: A háztáji jószágoknak is jutott legelő Gyomán

— Akkor szavazzunk. | A?, írógépbe papír kerül, s a

— Mire fel? j gépírónő írja a jegyzőkönyvet:

— Mert jóváhagytuk a legelő „Gyoma tsz-községgé alakult,

elosztását. Az új helyzetben szükségessé vált

Ezt nem kell megszavazni, a legeltetési bizottság tulajdonákell megszavazni, mert ennek elosztása a községi tanács jogkörébe tartozik.

— Akkor mi a fenének hívtak ide bennünket? Azért, hogy munka nélkül teljen el egy fél nap?

— Nem. Pusztán azért, mert mi a községi tanács részéről a szövetkezetek képviselőit is meghallgatjuk a legelőelosztásánál, hogy döntésünk igazságosabb legyen. Akkor lehet is gépelni:

Harminchét vagon bab termelésére j szerződtek megyénk tsz-ei

A korábbi hetekhez viszonyítva

sokkal szórványosabban, de még mindig folyik a termeltetési sziergonra, fehér babból pedig 10 vagonra szerződtek a terményforgal- mival megyénk tsz-ed. A födműződéskötés a termelőszövetkeze- j vesszövefkezetek 27 vagon babra

gyénk termelőszövetkezetei a tavalyi 840 vagon búzával szemben az idén eddig 1130 vagonra kötöttek szállítási szerződést. S amíg tavaly egyetlen szem kukoricára | termelési sem kötöttek szerződést a tsz-ek,

ban lévő 2502 hold legelőterület használatát 1960-ra rendezni. Ezt oly módon oldottuk meg, hogy a tsz-ek közös állatállományának legeltetésén túl a háztáji gazdaságok is dús füvű legelőkhöz jussanak...”

A legelő-elosztás azonban nem ilyen simán ment. A római pápát kevesebb vitával választotta meg a bíborosok testületé, mint ami itt a legelő elosztása körül volt. A tsz-elnökök valóságos közelharcot vívtak egymással és a tanáccsal a nagyobb legelőterületért. Több szövetkezetben olyan elgondolás volt, hogy a használatra ajándékba kapott legelőn fübér ellenében a tagok jószágait legeltetik. Ilyenformán a fűbór tarifája a szokásosnál nagyobb összeg lett volna. De voltak olyan elgondolások is, hogy a két és fél ezer holdat a tsz

tek és a terményforgalmi, illetve! kötöttek termelési szerződést megyénk termelőszövetkezeteivel. ek osszák fel maguk között. De e- Egymaga a füzesgyarmati Arany-! szerint a kostelepnek, a háztáji jókalász 40 mázsa vetőmagot igé- szágoknak és az apaállatoknak nyelt, és hat vagon babra kötött nem jutott volna egy talpalatnyi szerződést. A gyulavári semLenin Hagyatéka Tsz három va- j Korábban született is egy olyan eddig 700 vagon szállítására vál- gon babra kötött szerződést, amit elosztás, amit a ballai határrész laltak kötelezettséget. Naprafor- 200 hold kukorica területen, köz-, tehéntartói megtorpedóztak, mert **>* goo vagonra, árpából 178 va- lesként akar megtermelni.

azon a részen a 180—200 tehénnek

j semmi legelőt nem hagytak. Ez egyáltalán nem állt összhangban az állattenyésztés, a háztáji állatállomány növekedésének gazdaságpolitikájával. Vétkes könnyelműség lett volna egyszerűen legelő nélkül hagyni a sok háztáji jószágot. A cél az, hogy minden háztájiban legyen tehén, növendékmarha, sertés és juh. Sem a tehenet, sem pedig a birkát nem lehet az istállóba csukni, még akkor sem, ha egynéhány tsz-vezető, mint Piavara Márton is, nem ért egyet a legelőterület olyanforma elosztásával, hogy a tsz-ek a közös állatállomány tartásához csak a szükséges legelőt kapják meg és a fennmaradó legelőből a községi legeltetési bizottság gazdálkodjon, mert a kétszázas kostelepnek és a többi apaállatoknak egész évre a takarmányt kell biztosítani, a gondozóknak pedig a kereseti lehetőséget.

Dicséretére váljék Juhász János elvtársnak, a községi tanács elnökének, most nem engedte meg, hogy a tsz-vezetők az ajándékló fogát is megnézzék. (És egyeseknek rosszul is esett.) Korábban is így kellett volna ezt csinálni s akkor a felosztott legelőn mindegyik tsz, a legeltetési bizottság is el tudta volna végezni a gondozást, a füvek szárbaszökkenése előtt.

D. K.

dobén a dolgozó nép teszi a tör* vényt, irányítja saját sorsát, s határozza meg a megye költségvetésének a hovafordítását. S a megyei tanácsban a nép fiai, az egy- | kori zsellérek, kubikosok — akik i közül sokan már a felső iskolák padjait is maguk mögött hagyták — nagyon jól tudják, hogy mire fordítsák a költségvetés millióit az 1960-as évben is. A dolgozó nép forintjai a felszabadulás óta oda kerülnek, ahol arra éppen a legnagyobb szükség van.

Említsük elsőnek a szociális és egészségügyi célokra fordított ösz- szeget, a több mint 128 millió forintot, mely mintegy ötmillió forinttal több, mint amennyit 1949- ben költöttünk a szociális és egészségügyi célokra, A 128 millió forintból bővítjük kórházaink befogadóképességét 2348 ággyal. Tudott dolog, hogy ez év első hónapjaiban a szövetkezeti útra tért parasztság mintegy 35—40 százalékkal megnövelte az SZTK-biztosítottak számát. Erre is gondolt államunk, amikor a 128 millió forintot szociális és egészségügyi | célokra jóváhagyta. Vagy amíg a múltban az urak a keserű emlékű menhelyek fenntartására, s a 10—12 gyermekes anyáknak kö- nyöradományként juttattak valamit, addig csak ebben az évben anya-, csecsemő- és gyermekvédelemre 20 100 000 forintot költünk. Ez kétmillióval több, mint a múlt évi ilyen irányú I költségvetés. Óvodák, napközi otthonok bővítésére, építésére több mint 22 millió forintot fordítunk.

^míg a múlt évben a szociális otthonok bővítésére és idős lakóik életének szebbé tételére 12 millió forint jutott, ebben az évben már 16 millió forintot költünk. Kulturális életünk is szépen terebélyesedik évről évre. Amíg 1959-ben 82 millió forintot költöttünk az aisófokú iskolák felújítására, ebben az évben már 97 millió forint jut. A középiskolákra 24 700 000 forintot fordít megyénkben a nép állama. E sok-sok millió forintból jut bőven az oktatási év megkezdésekor a további húsz politechnikai oktatás beindítására is. Mindez ma a nép forintjaiból, a népért.

Népművelési intézményeinkre csaknem négy és fél millió forintot költünk, a fellendült sport- mozgalomra pedig félmillió forintnál többet. Ütjaink, hídjaink korszerűsítésére 14 200 000 forintot, fürdők létesítésére, portalanításra, kutak és törpevízművek létesítésére és a köztisztaságra jóval több mint 16 millió 700 ezer forintot. Tudjuk valamennyien, hogy a megye mezőgazdaságában is alapvető változás ment végbe ez év tavaszán. Éppen ezért apaállatokra, mesterséges megtermékenyítésre és az általános állategészségügyre csaknem 15 millió forintot költ az állam, csak a mi megyénkben.

J^jok mindenről nem szóltunk még, mely ebben az évben a nép dolgos keze nyomán valóra válik. De amiről itt szóltunk, az mind állami beruházás, ezenkívül van a községfejlesztés sok-sok millió forintja. És az ez évben megyénkben beruházott költségvetésből csak 8—10 százalék az az ösz- szeg. amit a lakosság adó címén befizet. Igen, ez a jelen, ez a munkás-paraszt hatalom. így jut egyre magasabbra az a nép, mely szabaddá lett és maga intézi-ppp. sát.

B alkus Imre