Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

4 NÉP ÚJ SÄG I960, április 28., csütörtök A színjátszó fesztivál után Fiatal szívvel, de nagy akarással Legördült a függöny, és a Lakásszentdö Utolsó mondatain gon­dolkodva elköszöntünk a Felszabadulási Kulturális Seregszemle Színjátszó Fesztiváljának megyei döntőitől. Békésen a Kormos ég és a Lakásszentelő volt a záróakkord. Nézzük, mit adott nekünk a két darab. Az első, a Kormos ég Darvas J ózsef tollából az orosháziak elő­adásában maradandó élményt nyújtott. Jól felkészültek Zana János vezetésével az Orosházi Művelődési Ház színjátszói. A darab — mely méltán viseli a Kossuth-díj babérkoszorúját —, otthonra ta­lált az orosházi amatőr színészek között. Szinte smink nélkül az életből „ugrottak” a szereplők színpadra, nem mintha magukat játszanák, de tudták adni az értelmiség és a munkásság problémá­ját úgy, ahogy mi is láttuk, éreztük. Szabó Andor Joó Sándora, Bánki Horváth János Joó Andrása valóban él, közöttünk van azok­kal a hibákkal és erényekkel együtt, melyek felrémlettek 56 kavar­gásában. Nem tudjuk nem igaznak képzelni Szénási Magda (aki maga is 60 éves múlt) Joó-nénijét. Az anya örök típusát rajzolta meg egy kicsit bővítve is a mmikásasszony veleszületett és megtanult öntudatával. Kár, hogy a darab rendezője rosszul választotta meg a női fő­szereplő személyeket. Klári alakítója nem tudott megbirkózni az egyébként könnyű szereppel. Végig didaktikus maradt, erőltetett sab­lon megoldásaival együtt. És itt van Ságodi Lakásszentelője a kamuti kiszesek előadásá­ban. Nem volt hibamentes ez a vígjáték. Látszott, hogy a rendező Gyebnár Julia küszködött a kisközség nagy problémájával, még­pedig azzal, hogy kevés ott a rátermett ember, aki sokat értene a pa_ pír emberek megelevenítésére. Meg is látszott ez a darab szereposz­tásában. Azonban el kell ismernünk, hogy nagy dologra vállalkoz­tak és ezt — becsületükre legyen mondva —, szépen megoldották. Nem színházi kritikus akartam lenni, amikor egy kicsit „erő­sebben” bíráltam a bemutatott műveket. Ügy gondolom, hogy az idei versenyek színvonala követeli ezt. melyről nyugodt lelkiisme­rettel megállapíthatjuk, hogy jó volt, magasszintű volt. Öntevékeny színjátszóink fényre törése ez, és akárhogy is vesz- szük, új kép ez kultúrforradalmunk utolsó 5—6 évében. Amíg pár évvel ezelőtt kézlegyintéssel intéztük el öntevékeny színjátszóinkat, ma már ott tartunk, hogy erejükben bízva, magasabb követelmé­nyekkel léphetünk fel velük szemben is. Kiss Máté Aligha van olyan em­ber, aki ne állt volna mór meg a békéscsabai állomáson a forgalmi szolgálattevő nagy abla­ka előtt. A megannyi te­lefon, az asztalon fel­halmozott iratcsomók sok mindent érzékeltetnek. Elsősorban és mindenek- felett azt, hogy nincs könnyű dolga egy állo­más forgalmi szolgálat­tevőjének. Valamennyi­ünkért felelős ő, s azért a sok-sok millió forint értékű vagyontárgyért is, ami a tehervagonokba nap mint nap fel van halmozva. A szerelvé­nyek összeállításától a vonatok fogadásáig és azok indításáig megany- nyi kötelesség vár rá. éppen munka közben fényképeztünk le az irá­nyítóihelyiségben. Ami­kor a MÁV-hoz került, majd forgalmi szolgálat- tevő lett, s a piros sap­kát fejére tette & az in­dítótárcsát a kezébe vet­te, azzal a gondolattal emelte életében először előtt: bízhatnak a fiata­lokban. és bátran ad­hatják az új generáció kezébe az indítótárcsát, és az élet formálásához, szépítéséhez szükséges minden más szerszámot és munkaeszközt, mert tudnak vele bánni. Ho- rányi Istvánban való­ban nem csalódtak ve­zetői, munkatársai. Az alig 25 éves fiatalember komoly és rátermett for­galmi szolgálattevőnek bizonyult. Az előlegezett bizalomra becsülettel rászolgált. Szorgalmassá- gát a párt, a szakszerve­zet és a szakvezetés fi­gyelemmel kísérte. Ápri­lis 4-én, hazánk felsza­badulásának 15. évfor­dulóján Kiváló Dolgozó oklevéllel tüntették ki Horányi Istvánt. Remél­jük, hogy néhány hónap múlva az oklevelet már a Kiváló Dolgozó kitün­tetést követi. Megvan ehhez minden remény, hiszen Horányi István nemcsak a forgalom-irá­nyításában, hanem mint kiszista is sokat tevé­kenykedik. Horányi István fel­emelt fejjel menetelhet május elsején munkatár­sai között a vörös és nemzetiszínű zászlók a- latt, mert becsülettel helytállt, mert dereka­san teljesítette kötelessé­gét; B. L AMV VOWWWW^\> Kedves vendég érkezik megyénkbe a Szovjetunióból a magasba, jelezve a mozdonyvezetőnek az in- Ezt a felelősségteljes dulást, hogy becsülettel teendőt látja el 1957 óta helyt akar állni. De még a békéscsabai állomáson valami másra is gondolt, a 25 éves Horányi 1st- Arra, hogy bebizonyítja ván is, akit a napokban az idősebb vasutasok OrvoshonSerencmf kiállítás, előadások gyomai egészségügyi hét programjában Az ötéves tisztasági mozgalom egyik jelentős állomása lesz a má­a véradókör-vezetők megyei an­vezetői, egészségügyi és mezőgaz­jus 2—7-ig Gyomán megrende­zésre kerülő egészségügyi hét. A gyomai Vöröskereszt-szervezetek már eddigi munkájuk során igen sokat tettek az egészségügyi kul­túra terjesztéséért- Az emberek nevelése az egészséges életmód szeretettre, nem kis feladat. Sok­sok felvilágosító szó, áldozatos munka szükséges ahhoz, hogy megértessük, nem elég a ruházko­dás, a bőséges táplálék, a helyes életmód kialakításához elengedhe­tetlen az egészséges élet­körülmény is. Ezt pedig az embe­rek tudatának, gondolkodásmód­jának minden téren való formá­lása útján tudjuk elérni. E cél előbbre viteléért szervezik meg a gyomaiak is az egészségügyi hetet, melynek programja felöleli az | egészségügynek csaknem minden területét. Az egészségügyi hét május 2­án ünnepélyes megnyitóval kezdődik a járási művelődési házban. Az ünnepi megnyitó alkalmával dr. Sallai László járási főorvos mond beszédet. Ezzel egy időben nyitják meg az egészségügyi ki­állítást is, ahol képekkel, grafiko­nokkal, tablókon mutatják be az egészségügy helyzetét és a propa­ganda-eszközöket — plakátokat, könyveket stb. Május 3-án az iskolákban bein­dított tisztasági versenyt értékeli az egészségügyi bizottság, mely­nek tagjai: a tisztiorvos, a Vörös- kereszt és a szülői munkaközös­ség képviselői. Értékelik az egész­ségügyi hét alkalmával kihirdetett pályázatra írt dolgozatokat is. Délután a KISZ-székházban ünne­pélyes keretek között osztják ki a jutalmakat. Ünnepi beszédet mond Varga Béla, a II. számú általános iskola igazgatója, majd kultúrmű­sor lesz, utána tábortűz. A többszörös véradók kitünte­tése is szerepel a programban. Az ünnepséget május 4-én tartják | a KISZ-székházban, ahol dr. Rucz László, a Békés megyei Vórkon- zerváló Állomás igazgató főorvosa mond beszédet. Ugyanitt délután kétját rendezik meg. A Vöröskereszt aktívái az egész­ségügyi hét keretében május 5-én délelőtt meglátogatják és köszön­tik azokat az idős, magatehetetlen vagy beteg embereket, akik nem tudnak részt venni a délután meg­rendezésre kerülő öregek napján. A délutáni ünnepségre a község időseit hívják meg, ahol Juhász János tanácselnök megnyitója után Tímár Zoltánná, a megyei ta­nács szociálpolitikai előadója mond beszédet. Az öregeket virággal köszön­tik a fiatalok és kultúrműsor­ral teszik kedvessé a találko­zót. Május 6-án mezőgazdasági na­pot rendeznek, ahol a mezőgazda­ság egészségügyi helyzetéről lesz szó az Alkotmány Termelőszövet­kezet és a Ballal Állami Gazda­ság látogatásával egybekötve. A látogatáson részt vesznek a járás párt-, tanács- és tömegszervezeti dasági állandó bizottsági tagok és aktívák. Az egészségügyi hét utolsó nap­ján, május 7-én kerül sor a KISZ- székházban az orvoskonferen­cia megrendezésére. Részt vesznek ezen a megyei és já­rási főorvosok, tisztiorvosok, állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek vezetői és a Vö­röskereszt járási és városi tit­kárai. Délután a járási művelődési ház­ban ünnepélyes taggyűléssel, majd este a földművesszövetkezet étter­mében közös vacsorával zárul az egészségügyi hét. Az egészségügyi hét alatt több helyen, így a KISZ, MEDOSZ és a MÁV szakszervezet székházában esténként egészségügyi filmeket vetítenek. Május 3-án este a ta­nyaközpontban lesz filmvetítés, 6- án pedig az Alkotmány Tsz-ben és a Ballal Állami Gazdaságban. Már hagyománnyá vált a kis úttörők között, hogy külföldi ba­rátjukkal, barátnőikkel levelezze­nek. Ilyen levelezésből már sok­sok maradandó barátság szövő­dött. A kis Tóth Klári, az I. szá­mú iskola tanulója is a Szovjet­unió egyik távoli részében, Gser­Szovjefunióba, Csehszlovákiába, NDK-ba és Romániába lehet kirándulni májusban az IBUSZ-szai A Szowejtóniöba májustól szeptem­berig naponta indítanak különrepülő- gépet, hatnapos kirándulásra. Ugyan­csak májusban különvonat indul 9 na­pos túrára Moszkvába. Május 20-án W napra különvonat indul Lvov—Kpev— Moszkva útvonalon, A Német Demokratíkws Köztársaság­ba áprilistól novemberig lesznek hat­napos vonat- és au to o us/.k 1 ra n dulíí.sok, melynek útvonala Prága—Dresden— Leipzig. Romániába májustól októberig El napos autóbusz-körutazásokat szervez­nek. Ezenkívül szerveznek több népd demokratikus országot érintő köruta­zást, így Csehszlovákia—NDK 11 nap­ra autóbusszal; Csehszlovákia—Len­gyelország—NDK 12 napra autóbusszal. jaminszkban élő kis barátnőjével hosszabb idő óta levelez. A kis szovjet barátnő egyik levelében azt írta Klárinak: Kedves barát­nőm, most nagy-nagy kéréssel fordulok hozzád. Együtt dolgozik a gyárban édesanyámmal egy né­ni, akinek a férje a felszabadító harcok­ban Magyarországon esett el. A község neve Dévaványa. Arra kérnélek benneteket, hogy­ha lehetőségetek van, kutassátok fel és írjátok meg, hogy hol talál­ható, mert a néni nagyon szeret­né meglátogatni férje sírját. So­kat sír azért, hogy még egy pár szál virágot sem tud a sírjára tenni. A szovjet katona neve: Vetrov Ivan Alekszandrovics had­nagy. Klári vállalta ezt az éj feladatot, és elmondta csapat- vezetőjének is. Sípos Béla tanár írt a férjét elvesztett szovjet asz- szonynak. A barátság szálai már annyira fűződtek, hogy a csabai úttörők meg is hívták magukhoz az édesanyát. A napokban hozott tőle levelet a posta, amelyben megírta azt a szörnyű érzést, a- mely 15 éve gyötörte. „Nagyon fájó érzés volt elveszteni férje­met, de még fájóbb volt az, hogy el sem tudtam temetni, és azt hittem, soha, soha nem fogom látni a sírját. Nagyon köszönöm a csabai úttörőknek azt, hogy segítet­tek nekem. A meghívásukat elfogadom és április 29-én ér­kezem Magyarországra. Addig is, míg személyesen meg tudom köszönni a kis úttö­rőknek kedvességüket, szeretettel üdvözli Vetrova Antonia Kirilov- na.” Nagy a készülődés a Petőfi Sándor úttörőcsapatban, de még nagyobb Dévaványán, ahová hét­főn a délelőtti órákban látogat el a szovjet asszony. Szombaton délután az I. számú I iskolában ünnepélyes csapatgyű lést tartanak. Vasárnap a május 1-i felvonulást Bé­késcsabán nézi meg Petrovna. | Hétfőn pedig Dévaványára kísé j rik el. A csabai* úttörők vendége I lesz a hős szovjet asszony, addig míg Magyarországon tartózkodik. Óvodások birodalma pelnek a „nyilvánosság” A csorvási óvoda nagycsoportosai éppen tízóraira készülnek. Leg­többen tsz-tagok gyer­mekei, tiszták, jól öltö­zöttek, csinosak. Szótlanul ülnek kis asztalkájuknál, csak a naposok, Gécs Éva és Unger Marika tevékeny­kednek. Ők hordják majd szét a kancsókat és a kenyérkosarakat, mert ma éppen tea és zsíros kenyér van az ét­lapon. A felkészülés ideje a- latt néhány vers és ének hangzik el: Zsíros Misi „A kakas”, Bús Évike az ,„Anyám tyúkja”, a kis copíos Farkas Margitka „A cinege cipője” című verset mondja el, majd Balda Marika énekli a „Megy a gyűrű vándor­útra” kezdetű kis dalt. Ügyesen, bátran szere­előtt, amit aztán tapssal jutalmaz a „hálás kö­zönség”. Közben a két napos befejezi a tízórai kiosz­tását. Egymás után ön­tenek a csészéjükbe a gyerekek, aztán jó ét­vággyal nekilátnak ... Kovács Lászlóné, Szé- csényi Lászlóné és Gros- ka Mihályné óvónők büszkén szemlélik őket. Nincs szükség a segít­ségre, a gyerekek — a türelmes nevelő munka eredményeként — „önki- szolgálók”; A kiscsoportosokkal Lászik Mihályné és Hu­szár Istvánná foglalko­zik. Petrik Gyöngyi, Je­néi Julika, Kőtél Pisti és a többi apróság sok gondot, de az eredmé­nyek sok örömet is je­lentenek számukra. Nem felejtkezhetünk meg a dadákról sem. Babinyecz Erzsébet és Kovács Ferencné fá­radtságot nem ismerve dolgoznak az óvoda tisz­taságáért. Ilyen vonat­kozásban is sok dicséret illeti a csorvási óvodát. Végül emlékezzünk meg azokról, akik társa­dalmi munkával külö­nösen nagy segítséget nyújtottak az óvoda szeb­bé, kényelmesebbé való kialakításában. Elsőként talán Huszár István sze­relőt említhetjük meg, aki egymaga 380 forint értékű munkát végzett. Gergely István öt kocsi homokot szállított a gyermekek részére, a- minek az értéke 200 fo­rint. Jenei Józsefné té­rítők kiszabásával és varrásával 100 Ft érté­kű társadalmi munkát végzett. Nem felejtkez­hetünk meg az orosházi határőrség héttagú zene­karáról sem, amely egy alkalommal díjmentesen szórakoztatta a kicsiket és nagyokat. A község dolgozói nem idegenkednék attól, hogy gyermekeiket a napközibe adják, mert tudják, hogy ott kitűnő ellátásban és nevelés­ben részesülnek. Ezért ma már az a baj, hogy kevés a férőhely. De — ahogy a tanácsnál hal­lottuk — ez a probléma is megoldódik: még egy napközis óvoda létreho­zását tervezik. (PASZTOK)

Next

/
Thumbnails
Contents