Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
J980. április 3., vasárnap népújsAg 3 Téves nézetek akadályozzák az árutermelést és felvásárlást A szabadságot és a munkát ünnepelték — Átvették a SZOT é« Minisxtertanáes Vörös Vándor zászlaját — JÁRÁSI, KÖZSÉGI PART- ÉS TANACSSZÉKVÉINK fáradtságot nem ismerve hirdették, népszerűsítették és szervezték az elmúlt években a nagyüzemi gazdaságokat. Fáradozásukra rákerült a korona: megyénk lakosságának többsége a társas gazdálkodás útjára tért. Felismerték a régi szövetkezetek,régi tsz-tagok példájából, párt- és tanácsi szerveink vezetőinek, tagjainak érveléséből, hogy összefogva, nagy táblákon többet lehet termelni, az e- gyéni életmódnál sokkal kulturáltabb, jobb életmódot lebet teremteni. A többtermelésre való törekvés nem frázis — vérévé vált a dolgozó parasztság többségének, a- zért fogtak össze. Most, miután ez vérükké vált, vérükké keH váljon az árutermelés is. Sokan még nem értik, mi az árutermelés, vagy úgy «tik, hogy igyekeznek minél többet termelni, azt széjjel osztani a tagok között, s a fölösleget áruba bocsátják a piacon. Azért értik így, mert párt- és tanácsszerveink szótárából az utóbbi időben szinte kiesett az „árutermelés” szó. 1957 előtt a begyűjtési előirányzatok, az ösz- szegyűlt és még hiányzó mázsa kenyérgabona, hús, tej, stb. hetenként szerepelt a pártszervezetek és a tanácsok ülésein. Mióta a kötelező begyűjtést felváltotta a szabad felvásárlás, azóta az ország ellátásának, a népgazdaság és a külkereskedelem fejlődésének nem könnyű gondját állandóan a vállán érző központi párt- szerveink, a kormány és a fel- vásárlási szerveken kívül más szervezetek nem igen tűzték napirendre az árutermelést és az árufelvásárlást. TÉVEDÉS NE ESSÉK, nem azért emlékeztünk a kötelező begyűjtésre, mintha szükségét látnánk annak, hogy tanácsi szerveink olyan hatalmi szóval, adminisztratív intézkedésekkel fogvagonra. Hangsúlyozzuk: nem kötelező, senki sem erőszakolhatja a tsz-eket, hogy szerződjenek, de ha megértetik velük, ha megértik az állami felvásárlás sokirányú jó hatását, akkor szerződnek, mint a nagybánhegyesi Zalka Tsz — amely 17 vagon búza szállítására vállalt kötelezettséget. S mint ahogyan több mint 300 tsz-tag megértette, mi a jelentősége a kocatartási és süldőnevelési szerződéskötésnek — megértik még többen is. Megértik, hogy ők is, az állam is jól jár, ha a háztájiban erejükhöz mérten baromfit és víziszámyast nevelnek szerződésre. A jólét, az életszínvonal nem valami kinyilatkoztatások hatására emelkedik, hanem az egyre több ipari és mezőgazdasági termék nyomán. S hogy egyre több legyen a hús, a tej, a tojás — abban egyelőre nagy szerepe van a háztáji gazdaságoknak is. EZÉRT NEM ENGEDHETŐ MEG az a kicsinyeskedés, amit egy-egy földművesszövetkezeti i- gazgatóság gyakorol túlzott bizal- i matlanságból. A békési földművesszövetkezet emberei csak akkor hajlandók háztáji baromfinevelésre, hizlalásra szerződést kötni, ha a tsz vezetői írásbeli kezességet vállalnak, ha szavatolják a tsz-tag megbízhatóságát. Csanád- apácán nyilatkozatot iratnak alá szerződéstkötő tsz-tagokkal, hogy amennyiben a kötelezettségnek az állatok elhullása miatt nem tudnak eleget tenni, úgy az előleg összegét a tag bármilyen járandóságából lefogattathatja a földművesszövetkezet. Csanádapácán már annyira túlhajtották a bizalmatlanságot, hogy Lenti Lázámé- val sem kötötték meg a szerződést 50 libára és 50 kacsára, mert tavaly nem tudta teljesíteni toll- szerződési kötelezettségét, s 180 forint előleget öt napi késedelemmel fizetett vissza. (?!) Zsa- dányban az egyik tsz-tag 20 libára és 20 kacsára akart szerződni, de az fmsz csak öt kacsa erejéig bízott meg benne. Közben a MÉK-nél panaszkodnak, hogy a tavalyi csirke, kacsa, liba meny- nyiségének csak egy kis hányadát tudták még leszerződtetni. Hal csoda, hogy nem szerződnek a bizalmatlanságnak ilyen légkörében? Akiben nem bíznak meg, akinek megsértik az önérzetét, az nem fog könyörögni a földművesszövetkezetnek, hogy kössön vele szerződést, hanem kiviszi a baromfit a piacra, pedig tudja, hogy ott rendszerint kufárok kezébe kerül, s csak aztán méregdrágán a dolgozó emberek asztalára. NEM AZÉRT IDŐZTÜNK* sokáig a háztáji baromfinevelés említett problémáinál, mintha túlbecsülnénk a jelentőségét, és mintha meg akartuk volna húzni a vészharangot a baromfiellátást gátló bajok ellen. A termelőszövetkezetek a tavalyinál jóval több baromfi szállítására vállaltak kötelezettséget. Míg tavaly egész évre 260 ezer kilogramm csirkére, 24 ezer pulykára, 7500 libára, 9400 kacsára (felfelé kerekített számok) az idén eddig 333 ezer kilogramm csirkére, 100 ezer pulykára, 40 ezer libára és 22 e- zer kacsára szerződtek. Sertésből négyszer annyit hizlalnak a tsz- ek, mint tavaly. Nincs tehát vészről szó, csupán arról, hogy nem mondhatunk le arról a mennyiségről, amennyivel a háztáji gazdaságok növelhetik a közös gazdaságok által adott sokait. Nem mondhatunk le sem egyes szervek nemtörődömsége, sem egyes földművesszövetkezeti vezetők és dolgozók kicsinyeskedése, bizalmatlansága miatt. Kukk Imre A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat jó eredményt ért el a múlt évben. Április 1-én a Csaba Étterem termeiben ünnepelni gyűltek ösz- sze a dolgozók. Ünnepelték a 15 éves szabadságot, s ünnepelték a munkát, a múlt évi eredményt. A legnagyobb kitüntetést nyerték el kiváló munkájukkal: a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, kiváló vállalat lettek, s elnyerték a Magyar Szocialista Munkáspárt oklevelét. Nagy taps fejezte ki örömüket, amikor Borka Attila elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja üdvözlő szavak után átadta az oklevelet. A kibontott vörös zászlót nézte mindenki, amikor Halász János elvtárs, a Miniszter- tanács képviselője, a belkereskedelmi miniszter helyettese és Nagy László elvtárs, a SZOT elnökségének képviselője, a KPVDSZ központi elnökségének titkára erőt, egészséget, sok sikert kívánva átadta a nagy kitüntetést. A központi szervek képviselői ezután miniszteri kitüntetést adtak át hat dolgozónak, akik legtöbbet tettek azért, hogy a megye kereskedelme lépést tartott szocialista hazánk fejlődésével. Kiváló dolgozókat jutalmaztak e- zen az estén. Tizennyolcán jelvényt, 34-en oklevelet kaptak, s mintegy 100 ezer forintot osztottak ki jutalomként. Ezen az ünnepségen adták át a 41. számú bolt I. brigádjának a szocialista munkabrigád címet jelképező oklevelet is. Kiváló eredményekkel köszöntik április 4-ét Munkával, jó munkával köszöntik április 4-ét a békéscsabai MÁV-állomás dolgozói. A múlt évi 106,8 százalékos tervteljesítésben minden egyes dolgozó lelki- ismeretes munkája benne van. Az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása, az egész évi közlekedésben elért jó munka eredményeként érdemelték ki a Vasutas Szakszervezet kongresszusi zászlaját. A zászlót április 2-án délelőtt vették át a MÁV kultúr- otthonában. Az ünnepségen mintegy 350 dolgozó vett részt, és lelkes tapssal üdvözölték a kitüntetés átadását. A zászlót Borsodi János elvtárs, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője sok sikert kívánva adta át Molnár elvtársnak, az állomás főnökének. Ünnepi beszédet Rácz Kálmán elvtárs, a Vasutas Szakszervezet területi bizottság elnökségének titkára mondott. Ezután két kiváló dolgozó jelvényt és 20 kiváló dolgozó oklevelet, majd mintegy 60 dolgozónak csaknem 40 ezer forintot adtak át. Az ünnepség után, melyre a délelőtt szolgálatban levők is elküldték képviselőiket, siettek vissza, hogy a felszabadulás tiszteletére kezdeményezett ünnepi műszak minden felajánlását teljesíthessék. Nem kisebb feladatot vállaltak, mint azt, hogy az élüzem- szint feltételeit teljesítik, hogy balesetmentesen biztosítják a közlekedést, csökkentik az önköltséget, a lehető legjobban kihasználják a vagonokat. Már eddig is szép eredményeket értek el. A Harsányi-brigád — többek között — a tehervontatók átlagos terhelési tervét 124,6 %-ra teljesítette. lalkozzanak most az árutermeléssel és felvásárlással, mint annak idején. Erre semmi szükség! Az állami raktárakba most lényegesen több — egyik-másik cikkből kétszer-háromszor annyi — mezőgazdasági termék jut, mint a kötelező begyűjtés idején. Pártunk és kormányunk meg sem tűrné, hogy valamelyik községi tanács parancsolóan előírja, hogy a helyi termelőszövetkezetek mennyi mázsa kenyér- és takarmánygabonára, élőállatra és állati termékre kössenek termelési vagy szállítási szerződést. Viszont abba sem nyugodhat bele, hogy bármely járási, községi párt- és tanácsszerv közömbösen szemlélje az árutermelés és felvásárlás alakulását, hogy szó nélkül vegyék tudomásul: az egyik tsz a lehető legtöbb gabonára, élőállatra köt szerződést, a másik meg alig vagy semmire. ILYEN PÉLDA még elég sok van megyénkben. Vegyük példának a kenyérgabonát. A szarvasi járás termelőszövetkezetei 115 vagon búzára kötöttek szállítási szerződést — a mégegyszer akkora területű és sokkal jobb talajadottságokkal rendelkező mezőkovácsházi járás tsz-ei pedig 136 Felvételre keres órás szakmunkást Óraés Ékszerkereskedelmi Vállalat Jelentkezés levélben. Cím: Budapest V„ Vörösmarty, tér 2. 2771 lfoÜ (e*sz Siessünk édesanyám, a vonat nem vár, pontosan indul! — hallottam egy leánytól, amint elhaladt mellettem és karonfogva sietni segítette édesanyját. Valóban így van — gondoltam magamban —, a vonatok pontosan indulnak és pontosan érkeznek,. A békéscsabai vasúti csomópont lüktető élete rendes kerékvágásban halad és rend, tisztaság fogad mindenütt. A rakodóban a katonásan sorakozó árufélék között az egyik fürgén mozgó munkást megszólítom és dicsérem a tisztaságot. — Rend van itt mindig — de most egy kicsit mégis nagyobb a szokottnál, ugyanis az ünnepre, április 4-re készülünk — válaszolja mosolyogva. Ez a barátságos mosoly és az ünnepi hangulat elkísér a fűtőházhoz virvő utamon is. Vasúti kocsikon megyek keresztül, síneket lépek át és közben alaposan figyelnem kell, jobbra, balra, mert a gördítődombról ugyancsak szórják a különböző vágányokra a teherkocsikat. Nem messze tőlem egy idősebb vasutas fiatalosan ugrik le a még szinte robogd szerelvényről!. A- mott fékező eszközzel szaladnak a gördülő kocsik elé. Egy másik vasutas két szerelvény közé lép és pillanatok alatt összekapcsolja. Nagy a munka- láz. ^ Még a pédyán tapasztaltak hatása alatt áMofc, amikor kezet fogok Csontos József eflivtánssafl, a mozdonyjavító műhely egyszerű munkásból lett művezetőjével. — Hogyan emlékezik a felszabadulásra Csontos eüvtárs? — kérdezem. Nem válaszol azonnal, előbb komótosan rágyújt, aztán maga elé fújva a füstöt, mint aki hosszú útra emlékezik, megszólal: — 1920 óta dolgozom a vasútnál. Mint vasesztergályos itt kezdtem és itt is akarom befejezni. Hogy megértsék, mit jelent nekünk a felszabadulás, elmondok előbb egy esetet, mely még a régi világban történt. Két fillér órabér-javítást kértünk, mire nagy bőszen megjelenít az osztályfőnök. Püffesz- kedve állt ki' eiébünk a lépcsőre. Mi meg lenit nézegettük egymást izgatottan, hogy most mi lesz. — Na, mát akarnak? — kérdezte, miközben két hüvelykujját a mellény- zsebeibe akasztotta és megrázta magát, mint aki bennünket akar lerázni. — Nagyságos osztályfőnök úr, két fillér órabér javításért esedeznénk — szólalt meg közülünk az egyik idős munkás. — Most kéne a két fillér javítás, md? De amikor a kommunistákat kellett volna leverni, akkor mindenki húzódozott — válaszolt gúnyosan mosolyogva és megvetéssel elfordult. Nem tárgyalt tovább velünk. Akkor nem voltak jogaink, nem volt szavunk. Olyasmiről, mint fürdő meg az öltöző, álmodná sem mertünk. Huszonötén— harmincán mosdottunk egy vederből. Aztán keserítette az életünket a vasúti kasztrendszer így emlékezik Csontos efrvtáns a régi kapitalista világra. Aztán arról beszél: a felszabadulás után megfordult a világuk. Hallathatják szavukat és van becsületük. Nem keH retfceg- mök a főnök hangulatától. Tisztességes emberi életet élnek. Van korszerű fürdőjük, öltözőjük, van lehetőség mindenre, amit becsülettel el akarnak érni A fia a Szovjetunióban ösztöndíjas tanuló voK. Ott lett textümémök. Most Budapesten dolgozik. Arról beszél Csontos elvtárs, hogy az ő munkáját is megbecsülik. Sztahanovista és kiváló dolgozó oklevelet kapott. Később kiváló vasutas jelvénnyel tüntették ki, ezer forint jutalom kíséretében. Ezt a kitüntetést a parlament épületében nyújtották át a kormány vezetői, abban az épületben, ahova azelőtt munkásember nem tehette be a lábát. Most a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetésre terjesztették fel. — December lJ-án tartom a negyvenéves jubileumomat. Negyven éve, hogy itt dolgozom — mondja mosolyogva. — A háború mit csinált a vasúttal? A felszabadulás után hogy kezdték a munkát? A kérdésre arca elkomolyodik és tekintete megszűkül, májközben válaszol: Minden le volt rombolva. Az egész csomópontot, épületeket, vágányokat, kocsikat bombák szabdalták szét. Mély bombatölcsérek és romok éktelenkedtek mindenütt. Ez volt a helyzet — mondja komoran. A házaimat is bombatalálat érte. Szavad nyomán magam eié képzelteim az 1944 őszi békéscsabai vasútállomást. Az egész vonalhálózat romokban és az embereknek még a fülükben cseng a fasiszta érzelmű művezetőnek az ordítása: Gyerünk emberek egy gépet sem hagyunk itt az oroszoknak! Kiabálhatott azonban amennyit akart, nem sok követőre, segítőre akadt. De mégis elvitték a gépeket, * A felszabadulás pénteken történt. S még néhány nap múlva is csak egy mozdonyuk volt, amit Aradról kaptak. Az első tevékenységük, hogy ezzel az egy mozdonnyal ■'árva szabaddá tették a vágányokat. Aztán az állomás vízhálózatát javították ki. Betemették a bombatölcséreket, takarították a romokat és nekifogtak az építkezésnek. — Kik adták a lelkesítő erőt a munkában? — kérdeztem megszakítva szavait, — A kommunista párt és a szovjet emberek — válaszolja gondolkodás nélkül, s elmond egy esetet. Román mozdonyokat kaptak és ezekhez speciális felszerelést kellett építeni. A határidő rövid voH és a dolog nehéznek látszott. Többen ingadoztak, kételkedtek abban, hogy meg tudják csinálni Akkor megjelent közöttük egy szovjet katona és teü életkedvvel kiáltotta: Nyicsivo, tovarlscs! Nincsen semmi baj, menni fog az, csak csináljuk. És csinálták frissebben, új lendülettel. Határidőre be is fejezték a nagy munkát. Még a messze távolból haMait- szottak az ágyúk dörgései, de ők már elmentek Püspökladány környékére, az ott rekedt, elhurooflt mozdonyokért. Dolgoztak. Nem nézték akkor, ki milyen beosztású. Az vök; a fontos: a vérkeringés gyorsan meginduljon. A forgalmisták is odaálltak a sérült vágányok mellé és együtt állították helyre a vonalaikat, — Kiadott a párt akkoriban egy jelszót. Nagyszerű volt az, ami azután történt — emlékezik Csontos edvtárs. Szinte az egész város jött Velünk a lakosság minden munkában. VoMak közöttük 19-es kommunisták, párttagok és pártonkívüliek, öregek és fiatalok. Ez a támogatás újabb erőt adott nekünk. — Mi volt az a jelező? — Arccal a vasút felél — teü érzéssel ejti ki a szavakat. Érzem hangsúlyán, hogy évek távlatából mérte meg a jelszót, s ezért vált ünnepélyessé a hangja. — Bizony akkor nagy dolgot eredményezett ez a jelszó — mondja, — És ma? Nézzen széjjel — mutat az ablak felé. Nézem a füstölgő mozdonyokat, és ahogy Ide képzelem a távollevőket is, mozdonyerdő jelenük meg előttem. Békéscsaba vasúti csomópont, a megye közlekedéséinek szive, él, lüktet, dolgozik^ Megakad a tekintetem egy ponton. kgytk mozdony mellett a mozdonyvezető hosszan szemléli a gépet. Itt-ott még van egy homályos folt. Az acélalkatrészt végigsímítja a törlőruhával, Miközben hátralép, kezét törli az olajtól, és gyönyörködik a fémkoloeszus csillogásában. Az ő gépe, az ő mozdonya. Tudja meg a világ, hogy ők ketten ünnepre készülnek. Valahol egy hosszú fütty szán a magasba, s mint gyors hírnök, fut szét a sínek felett. A vonatok pontosan indulnak. BODA ZOLTÁN
