Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

J980. április 3., vasárnap népújsAg 3 Téves nézetek akadályozzák az árutermelést és felvásárlást A szabadságot és a munkát ünnepelték — Átvették a SZOT é« Minisxtertanáes Vörös Vándor zászlaját — JÁRÁSI, KÖZSÉGI PART- ÉS TANACSSZÉKVÉINK fáradtságot nem ismerve hirdették, népsze­rűsítették és szervezték az el­múlt években a nagyüzemi gaz­daságokat. Fáradozásukra ráke­rült a korona: megyénk lakossá­gának többsége a társas gazdálko­dás útjára tért. Felismerték a ré­gi szövetkezetek,régi tsz-tagok pél­dájából, párt- és tanácsi szerve­ink vezetőinek, tagjainak érvelé­séből, hogy összefogva, nagy táb­lákon többet lehet termelni, az e- gyéni életmódnál sokkal kultu­ráltabb, jobb életmódot lebet te­remteni. A többtermelésre való törekvés nem frázis — vérévé vált a dol­gozó parasztság többségének, a- zért fogtak össze. Most, miután ez vérükké vált, vérükké keH váljon az árutermelés is. Sokan még nem értik, mi az áruterme­lés, vagy úgy «tik, hogy igye­keznek minél többet termelni, azt széjjel osztani a tagok között, s a fölösleget áruba bocsátják a pi­acon. Azért értik így, mert párt- és tanácsszerveink szótárából az utóbbi időben szinte kiesett az „árutermelés” szó. 1957 előtt a begyűjtési előirányzatok, az ösz- szegyűlt és még hiányzó mázsa kenyérgabona, hús, tej, stb. he­tenként szerepelt a pártszerveze­tek és a tanácsok ülésein. Mióta a kötelező begyűjtést felváltotta a szabad felvásárlás, azóta az or­szág ellátásának, a népgazdaság és a külkereskedelem fejlődésé­nek nem könnyű gondját állandó­an a vállán érző központi párt- szerveink, a kormány és a fel- vásárlási szerveken kívül más szervezetek nem igen tűzték na­pirendre az árutermelést és az árufelvásárlást. TÉVEDÉS NE ESSÉK, nem a­zért emlékeztünk a kötelező be­gyűjtésre, mintha szükségét lát­nánk annak, hogy tanácsi szer­veink olyan hatalmi szóval, ad­minisztratív intézkedésekkel fog­vagonra. Hangsúlyozzuk: nem kötelező, senki sem erőszakolhat­ja a tsz-eket, hogy szerződjenek, de ha megértetik velük, ha meg­értik az állami felvásárlás sok­irányú jó hatását, akkor szerződ­nek, mint a nagybánhegyesi Zal­ka Tsz — amely 17 vagon búza szállítására vállalt kötelezettsé­get. S mint ahogyan több mint 300 tsz-tag megértette, mi a jelen­tősége a kocatartási és süldőne­velési szerződéskötésnek — meg­értik még többen is. Megértik, hogy ők is, az állam is jól jár, ha a háztájiban erejükhöz mér­ten baromfit és víziszámyast ne­velnek szerződésre. A jólét, az életszínvonal nem valami kinyi­latkoztatások hatására emelke­dik, hanem az egyre több ipari és mezőgazdasági termék nyomán. S hogy egyre több legyen a hús, a tej, a tojás — abban egyelőre nagy szerepe van a háztáji gazda­ságoknak is. EZÉRT NEM ENGEDHETŐ MEG az a kicsinyeskedés, amit egy-egy földművesszövetkezeti i- gazgatóság gyakorol túlzott bizal- i matlanságból. A békési földmű­vesszövetkezet emberei csak ak­kor hajlandók háztáji baromfine­velésre, hizlalásra szerződést köt­ni, ha a tsz vezetői írásbeli kezes­séget vállalnak, ha szavatolják a tsz-tag megbízhatóságát. Csanád- apácán nyilatkozatot iratnak alá szerződéstkötő tsz-tagokkal, hogy amennyiben a kötelezettségnek az állatok elhullása miatt nem tudnak eleget tenni, úgy az előleg összegét a tag bármilyen járandó­ságából lefogattathatja a földmű­vesszövetkezet. Csanádapácán már annyira túlhajtották a bizal­matlanságot, hogy Lenti Lázámé- val sem kötötték meg a szerző­dést 50 libára és 50 kacsára, mert tavaly nem tudta teljesíteni toll- szerződési kötelezettségét, s 180 forint előleget öt napi késede­lemmel fizetett vissza. (?!) Zsa- dányban az egyik tsz-tag 20 libá­ra és 20 kacsára akart szerződni, de az fmsz csak öt kacsa erejé­ig bízott meg benne. Közben a MÉK-nél panaszkodnak, hogy a tavalyi csirke, kacsa, liba meny- nyiségének csak egy kis hányadát tudták még leszerződtetni. Hal csoda, hogy nem szerződnek a bizalmatlanságnak ilyen légköré­ben? Akiben nem bíznak meg, akinek megsértik az önérzetét, az nem fog könyörögni a földmű­vesszövetkezetnek, hogy kössön vele szerződést, hanem kiviszi a baromfit a piacra, pedig tudja, hogy ott rendszerint kufárok ke­zébe kerül, s csak aztán méreg­drágán a dolgozó emberek aszta­lára. NEM AZÉRT IDŐZTÜNK* so­káig a háztáji baromfinevelés említett problémáinál, mintha túlbecsülnénk a jelentőségét, és mintha meg akartuk volna húzni a vészharangot a baromfiellátást gátló bajok ellen. A termelőszö­vetkezetek a tavalyinál jóval több baromfi szállítására vállal­tak kötelezettséget. Míg tavaly egész évre 260 ezer kilogramm csirkére, 24 ezer pulykára, 7500 libára, 9400 kacsára (felfelé kere­kített számok) az idén eddig 333 ezer kilogramm csirkére, 100 ezer pulykára, 40 ezer libára és 22 e- zer kacsára szerződtek. Sertésből négyszer annyit hizlalnak a tsz- ek, mint tavaly. Nincs tehát vész­ről szó, csupán arról, hogy nem mondhatunk le arról a mennyi­ségről, amennyivel a háztáji gaz­daságok növelhetik a közös gaz­daságok által adott sokait. Nem mondhatunk le sem egyes szer­vek nemtörődömsége, sem egyes földművesszövetkezeti vezetők és dolgozók kicsinyeskedése, bizal­matlansága miatt. Kukk Imre A Békés megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat jó ered­ményt ért el a múlt évben. Április 1-én a Csaba Étterem termeiben ünnepelni gyűltek ösz- sze a dolgozók. Ünnepelték a 15 éves szabadságot, s ünnepelték a munkát, a múlt évi eredményt. A legnagyobb kitüntetést nyerték el kiváló munkájukkal: a Minisz­tertanács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlaját, kiváló vállalat let­tek, s elnyerték a Magyar Szocia­lista Munkáspárt oklevelét. Nagy taps fejezte ki örömüket, amikor Borka Attila elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja üdvözlő szavak után átadta az oklevelet. A kibontott vörös zászlót nézte mindenki, amikor Halász János elvtárs, a Miniszter- tanács képviselője, a belkereske­delmi miniszter helyettese és Nagy László elvtárs, a SZOT el­nökségének képviselője, a KPVDSZ központi elnökségének titkára erőt, egészséget, sok si­kert kívánva átadta a nagy ki­tüntetést. A központi szervek képviselői ezután miniszteri kitüntetést ad­tak át hat dolgozónak, akik leg­többet tettek azért, hogy a me­gye kereskedelme lépést tartott szocialista hazánk fejlődésével. Kiváló dolgozókat jutalmaztak e- zen az estén. Tizennyolcán jel­vényt, 34-en oklevelet kaptak, s mintegy 100 ezer forintot osztot­tak ki jutalomként. Ezen az ün­nepségen adták át a 41. számú bolt I. brigádjának a szocialista munkabrigád címet jelképező ok­levelet is. Kiváló eredményekkel köszöntik április 4-ét Munkával, jó munkával kö­szöntik április 4-ét a békéscsabai MÁV-állomás dolgozói. A múlt évi 106,8 százalékos tervteljesítés­ben minden egyes dolgozó lelki- ismeretes munkája benne van. Az őszi csúcsforgalom zavartalan le­bonyolítása, az egész évi közleke­désben elért jó munka eredmé­nyeként érdemelték ki a Vasu­tas Szakszervezet kongresszusi zászlaját. A zászlót április 2-án délelőtt vették át a MÁV kultúr- otthonában. Az ünnepségen mint­egy 350 dolgozó vett részt, és lel­kes tapssal üdvözölték a kitünte­tés átadását. A zászlót Borsodi János elv­társ, a MÁV Szegedi Igazgatósá­gának vezetője sok sikert kíván­va adta át Molnár elvtársnak, az állomás főnökének. Ünnepi beszé­det Rácz Kálmán elvtárs, a Vas­utas Szakszervezet területi bizott­ság elnökségének titkára mon­dott. Ezután két kiváló dolgozó jel­vényt és 20 kiváló dolgozó okle­velet, majd mintegy 60 dolgozó­nak csaknem 40 ezer forintot ad­tak át. Az ünnepség után, melyre a dél­előtt szolgálatban levők is elküld­ték képviselőiket, siettek vissza, hogy a felszabadulás tiszteletére kezdeményezett ünnepi műszak minden felajánlását teljesíthes­sék. Nem kisebb feladatot vállal­tak, mint azt, hogy az élüzem- szint feltételeit teljesítik, hogy balesetmentesen biztosítják a köz­lekedést, csökkentik az önköltsé­get, a lehető legjobban kihasznál­ják a vagonokat. Már eddig is szép eredményeket értek el. A Harsányi-brigád — többek között — a tehervontatók átlagos terhe­lési tervét 124,6 %-ra teljesítette. lalkozzanak most az árutermelés­sel és felvásárlással, mint annak idején. Erre semmi szükség! Az állami raktárakba most lényege­sen több — egyik-másik cikkből kétszer-háromszor annyi — me­zőgazdasági termék jut, mint a kötelező begyűjtés idején. Pár­tunk és kormányunk meg sem tűrné, hogy valamelyik községi tanács parancsolóan előírja, hogy a helyi termelőszövetkezetek mennyi mázsa kenyér- és takar­mánygabonára, élőállatra és álla­ti termékre kössenek termelési vagy szállítási szerződést. Viszont abba sem nyugodhat bele, hogy bármely járási, községi párt- és tanácsszerv közömbösen szem­lélje az árutermelés és felvásár­lás alakulását, hogy szó nélkül vegyék tudomásul: az egyik tsz a lehető legtöbb gabonára, élő­állatra köt szerződést, a másik meg alig vagy semmire. ILYEN PÉLDA még elég sok van megyénkben. Vegyük példá­nak a kenyérgabonát. A szarvasi járás termelőszövetkezetei 115 vagon búzára kötöttek szállítási szerződést — a mégegyszer akko­ra területű és sokkal jobb talaj­adottságokkal rendelkező mező­kovácsházi járás tsz-ei pedig 136 Felvételre keres órás szakmunkást Óra­és Ékszerkereskedelmi Vállalat Jelentkezés levélben. Cím: Budapest V„ Vörösmarty, tér 2. 2771 lfoÜ (e*sz Siessünk édesanyám, a vonat nem vár, pontosan indul! — hallottam egy leánytól, amint elhaladt mellettem és karonfogva sietni segítette édes­anyját. Valóban így van — gondoltam magamban —, a vonatok pontosan in­dulnak és pontosan érkeznek,. A békés­csabai vasúti csomópont lüktető élete rendes kerékvágásban halad és rend, tisztaság fogad mindenütt. A rakodóban a katonásan sorakozó árufélék között az egyik fürgén mozgó munkást megszólítom és dicsérem a tisztaságot. — Rend van itt mindig — de most egy kicsit mégis nagyobb a szokottnál, ugyanis az ünnepre, április 4-re készü­lünk — válaszolja mosolyogva. Ez a barátságos mosoly és az ünnepi han­gulat elkísér a fűtőházhoz virvő uta­mon is. Vasúti kocsikon megyek ke­resztül, síneket lépek át és közben alaposan figyelnem kell, jobbra, balra, mert a gördítődombról ugyancsak szórják a különböző vágányokra a te­herkocsikat. Nem messze tőlem egy idősebb vasutas fiatalosan ugrik le a még szinte robogd szerelvényről!. A- mott fékező eszközzel szaladnak a gördülő kocsik elé. Egy másik vasutas két szerelvény közé lép és pillanatok alatt összekapcsolja. Nagy a munka- láz. ^ Még a pédyán tapasztaltak ha­tása alatt áMofc, amikor kezet fogok Csontos József eflivtánssafl, a mozdony­javító műhely egyszerű munkásból lett művezetőjével. — Hogyan emlékezik a felszabadu­lásra Csontos eüvtárs? — kérdezem. Nem válaszol azonnal, előbb komóto­san rágyújt, aztán maga elé fújva a füstöt, mint aki hosszú útra emlékezik, megszólal: — 1920 óta dolgozom a vasútnál. Mint vasesztergályos itt kezdtem és itt is akarom befejezni. Hogy megértsék, mit jelent nekünk a felszabadulás, el­mondok előbb egy esetet, mely még a régi világban történt. Két fillér óra­bér-javítást kértünk, mire nagy bőszen megjelenít az osztályfőnök. Püffesz- kedve állt ki' eiébünk a lépcsőre. Mi meg lenit nézegettük egymást izgatot­tan, hogy most mi lesz. — Na, mát akarnak? — kérdezte, mi­közben két hüvelykujját a mellény- zsebeibe akasztotta és megrázta ma­gát, mint aki bennünket akar lerázni. — Nagyságos osztályfőnök úr, két fillér órabér javításért esedeznénk — szólalt meg közülünk az egyik idős munkás. — Most kéne a két fillér javítás, md? De amikor a kommunistákat kellett volna leverni, akkor mindenki húzó­dozott — válaszolt gúnyosan moso­lyogva és megvetéssel elfordult. Nem tárgyalt tovább velünk. Akkor nem voltak jogaink, nem volt szavunk. Olyasmiről, mint fürdő meg az öltöző, álmodná sem mertünk. Huszonötén— harmincán mosdottunk egy vederből. Aztán keserítette az életünket a vasúti kasztrendszer így emlékezik Csontos efrvtáns a régi kapitalista világra. Aztán arról beszél: a felszabadulás után megfor­dult a világuk. Hallathatják szavukat és van becsületük. Nem keH retfceg- mök a főnök hangulatától. Tisztessé­ges emberi életet élnek. Van korszerű fürdőjük, öltözőjük, van lehetőség mindenre, amit becsülettel el akarnak érni A fia a Szovjetunióban ösztöndíjas tanuló voK. Ott lett textümémök. Most Budapesten dolgozik. Arról beszél Csontos elvtárs, hogy az ő munkáját is megbecsülik. Sztahanovista és ki­váló dolgozó oklevelet kapott. Később kiváló vasutas jelvénnyel tüntették ki, ezer forint jutalom kíséretében. Ezt a kitüntetést a parlament épületében nyújtották át a kormány vezetői, ab­ban az épületben, ahova azelőtt mun­kásember nem tehette be a lábát. Most a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetésre terjesztették fel. — De­cember lJ-án tartom a negyvenéves jubileumomat. Negyven éve, hogy itt dolgozom — mondja mosolyogva. — A háború mit csinált a vasúttal? A felszabadulás után hogy kezdték a munkát? A kérdésre arca elkomolyodik és te­kintete megszűkül, májközben válaszol: Minden le volt rombolva. Az egész csomópontot, épületeket, vágányokat, kocsikat bombák szabdalták szét. Mély bombatölcsérek és romok ékte­lenkedtek mindenütt. Ez volt a hely­zet — mondja komoran. A házaimat is bombatalálat érte. Szavad nyomán magam eié képzel­teim az 1944 őszi békéscsabai vasútállo­mást. Az egész vonalhálózat romokban és az embereknek még a fülükben cseng a fasiszta érzelmű művezetőnek az ordítása: Gyerünk emberek egy gé­pet sem hagyunk itt az oroszoknak! Kiabálhatott azonban amennyit akart, nem sok követőre, segítőre akadt. De mégis elvitték a gépeket, * A felszabadulás pénteken tör­tént. S még néhány nap múlva is csak egy mozdonyuk volt, amit Aradról kaptak. Az első tevékenységük, hogy ezzel az egy mozdonnyal ■'árva szabad­dá tették a vágányokat. Aztán az ál­lomás vízhálózatát javították ki. Be­temették a bombatölcséreket, takarí­tották a romokat és nekifogtak az építkezésnek. — Kik adták a lelkesítő erőt a mun­kában? — kérdeztem megszakítva sza­vait, — A kommunista párt és a szovjet emberek — válaszolja gondolkodás nélkül, s elmond egy esetet. Román mozdonyokat kaptak és ezekhez spe­ciális felszerelést kellett építeni. A ha­táridő rövid voH és a dolog nehéznek látszott. Többen ingadoztak, kételked­tek abban, hogy meg tudják csinálni Akkor megjelent közöttük egy szovjet katona és teü életkedvvel kiáltotta: Nyicsivo, tovarlscs! Nincsen semmi baj, menni fog az, csak csináljuk. És csinálták frissebben, új lendülettel. Határidőre be is fejezték a nagy mun­kát. Még a messze távolból haMait- szottak az ágyúk dörgései, de ők már elmentek Püspökladány környékére, az ott rekedt, elhurooflt mozdonyokért. Dolgoztak. Nem nézték akkor, ki mi­lyen beosztású. Az vök; a fontos: a vérkeringés gyorsan meginduljon. A forgalmisták is odaálltak a sérült vá­gányok mellé és együtt állították hely­re a vonalaikat, — Kiadott a párt akkoriban egy jel­szót. Nagyszerű volt az, ami azután történt — emlékezik Csontos edvtárs. Szinte az egész város jött Velünk a lakosság minden munkában. VoMak közöttük 19-es kommunisták, pártta­gok és pártonkívüliek, öregek és fia­talok. Ez a támogatás újabb erőt adott nekünk. — Mi volt az a jelező? — Arccal a vasút felél — teü érzés­sel ejti ki a szavakat. Érzem hangsú­lyán, hogy évek távlatából mérte meg a jelszót, s ezért vált ünnepélyessé a hangja. — Bizony akkor nagy dolgot eredményezett ez a jelszó — mondja, — És ma? Nézzen széjjel — mutat az ab­lak felé. Nézem a füstölgő mozdonyo­kat, és ahogy Ide képzelem a távolle­vőket is, mozdonyerdő jelenük meg előttem. Békéscsaba vasúti csomópont, a megye közlekedéséinek szive, él, lük­tet, dolgozik^ Megakad a tekintetem egy ponton. kgytk mozdony mellett a mozdonyve­zető hosszan szemléli a gépet. Itt-ott még van egy homályos folt. Az acélal­katrészt végigsímítja a törlőruhával, Miközben hátralép, kezét törli az olaj­tól, és gyönyörködik a fémkoloeszus csillogásában. Az ő gépe, az ő moz­donya. Tudja meg a világ, hogy ők ketten ünnepre készülnek. Valahol egy hosszú fütty szán a magasba, s mint gyors hírnök, fut szét a sínek felett. A vonatok pontosan indulnak. BODA ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents