Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-23 / 95. szám
4 NÉPÚJSÄG I960, április 23., szombat Az idősebb testvér segítségével érünk el magasabb átlagterméseket J/'ész tő áj termelőszövetkezeti község 21 000 holdas határában ötezer holdon alakítottak fai a télen a Béke Tsz nagy tábláit s erről a területről még ebben az évben több kukoricát, cukorrépát, és egyéb terményt értékesítenek, mént korábban a község valamennyi kis parcellájáról. — Az idősebb testvér segítségével érünk el magasabb átlagterméseket — vélekedik erről Márkás Sándor, a szövetkezet elmöke. — A Sárrét szikes talaján, a mienkhez hasonló talaj és éghajlati viszonyok között az elmúlt években kimagasló terméseredményeket ért el a nyolcezer holdas ■füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. A tízéves szövetkezet gazdag tapasztalatokkal rendel- loező vezetői és szakemberei patronálnak bennünket. Segítettek a tervezésnél, adtak kiváló minőségű vetőmagot, a nagy munkák idején pedig mondhatom, hetenként eljárnak hozzánk. A könyvelők az irodában segítenek, az elnök a mezőgazdászok és a brigádvezetők velünk együtt kijönnek a mezőre, megnézik, elég jó magágyat készítettünk-e és milyen módszerekkel rakjuk földibe a tavasziak magját. Nagyon, értékes szaktanácsaikkal. jóindulatú figyelmeztetéseikkel sokat segítenek nekünk. z ő javaslatukra csatlakoztunk a harminc mázsás kukoricatermesztési mozgalomhoz. Vésztő gyenge talaján ez merész vállalkozás volt, de a nagytáblák jó gépi munkája, az idejében történő vetés és növényápolás biztosíték arra, hogy patronálóink fáradsága nem vész kárba. Vésztön azelőtt, ha akadt is néhány gazdának eladó kukoricája, azt községen belül a rászoruló gazdatársak között értékesítették. 1960-ban egyedül a mi szövetkezetünk hatvan vagon kukoricát ad el az államnak. Cukorrépából legalább 250 vagonnal szállítunk a cukorgyárba, többet, mint az elmúlt években az égesz falu. Pillangós -magot négyszáz, kendermagot pedig 160 mázsát adunk a népgazdaságnak. — Sok reményt fűzünk a víziszámyas, a pulyka- és baromfitenyésztéshez is, amire szintén patronálóink javaslatára rendezkedtünk be. Osz- szel csupán pulykából és libából két vagormyi húst adunk a dolgozók asztalára. A szép tavaszi napokban jóleső érzéssel járjuk a határt, elgyönyörködünk a fejtrágyázott, szépen fejlődő őszi kalászosokban, az egyenletesen kelt tavasziakban. Büszkék vagyunk arra, hogy a nagytáblákról minden fontosabb növényből az elmúlt éveknél magasabb átlagtermésre számíthatunk, amiből több jut magunknak és a népgazdaságnak is. —Ary— Mindent a maga helyére! Az elmúlt évben különösen nagymérvű volt a kiskereskedelmi boltok korszerűsítése. Többek között 28 boltot alakítottak át megyénk földművesszövetkezei korszerű, gyors és önkiszolgáló rendszerűvé. Ezt a folyamatot az idén továb folytatják, mintegy ötven boltban. Emellett számos községben kisvendéglő váltja fel a szűkös és szurtas italboltot. Büféket, falatozókat, sorházakat nyitnák. Ez utóbbiak jelentőségét megnöveli az, hogy amíg 1950-ben csak italboltokat üzemeltettek az fmsz- ek, most üzemel TI étterem, 23 kisvendéglő, 29 cukrászda és 18 büfé is. A megye 83 községét, s azt figyelembe véve, hogy az áruforgalom több mint 50 százalékát az fmsz-hálózat bonyolítja le, túlságosan kevés az éttermek, a kisvendéglők és a cukrászdák száma. Ezek szükségessége elkerülte eddig a földművesszövetkezetek vezért meg akarja venni az épületet, de a tulajdonosok ezernyi embertársuk érdekeivel, községük esztétikájával mitsem törődve horribilis összeget kémek az é- pületekért, sokkal többet, mént a- metnmyire az állami szakértők felbecsülték az értéket. Egy másik nagy gátja az újabb és korszerű boltok létesítésének az, hogy számos község főutcáján különböző termelő üzemek, kisipari szövetkezetek foglalták el az üzlethelyiségeket. Nem árulok ei titkot, mindenki tudja, hogy a város és a falu főutcájának, összképének szépítöje a csillogó portába, kirakatú és reklámfényű üzletek sora. Erről megfeledkeztek Csorváson, Gádoroson, Mezöko- vácsházán és máshol, ahol a főutcák üzlethelyiségeit a külsővel keveset törődő dpőjavitó-, szabóüzemek, az állatforgalmi irodák és hasonlók foglalják le. Május 15-től több élelmiszer- és tejbeit árusít vasárnap is A megyei tanács kereskedelmi osztályától kapott tájékoztatás szerint megyénk három nagyobb városában, Békéscsabán, Gyulán és Orosházán a dolgozó asszonyok élelmiszerszükségletük beszerzése miatt május 15-től szeptember 15-ig reggel 6 órától 9 óráig az alábbi üzleteket és tejboltokat tartják nyitva vasárnap: BÉKÉSCSABÁN a Sztálin úti 30-as számú élelmiszer-, a Tompa úti 31. számú élelmiszer- és a Lenkei u.-i 37. számú éleimiszérboltokat. Továbbra is nyitva tart a Sztálin úti 53-as számú fűszer-csemege gyorskiszolgáló- és a Szabadság téri 129. számú fűszer-cse-’ megebolt. A tejboltok közül a Petőfi u,-i és a Hunyadi téri boltok tartanak nyitva. GYULÁN a Városház u.-i 1-es számú fűszer-csemege-, a Városház u.-i tej- és a Kossuth téri tejbolt tart nyitva. OROSHÁZÁN a Győri Vilmos .téri 81- es számú fűszer-csemege- és a Kossuth téri tejboltból vásárolhat a lakosság vasárnap is élelmiszert és tejet. Aranydíszes honfoglalást sírra bukkantak Szarvas határában A szarvas—közép fia Imi tamya- világban lakó Petrovics János tsz- tag háztáji földjén homokbányászás közben régi sírra bukkant. Azonnal értesítette a szarvasi Tessedrk Sámuel Múzeum vezetőjét: Palov József gimnáziumi tanárt, aki több pedagógus társával a helyszínre ment és feltárta a hetven centiméter mélyen, nyugat-keleti irányban fekvő sírt. A sírban honfoglaláskor! gazdag leleteket találtak: ember- csontvázat lókoponyával, lábcsontokkal, lószerszámokkal, ruhadíszekkel. Aranyozott rézöv-veretek, fejdiszek, öt szinarany-veret, a felszerszámozoft lófej aranyozott kan tár-vezetéke, valamint szív- alakú, aranyozott, csuklós rézdi- szek, kengyel és zablakarikák kerültek napvilágra. Megállapították: a homok még több sírt rejt a környéken, s felKiskocsmában Az otthonos egysze- 1 csendben, vagy eredj rűséggel berendezett haza. kiskocsma vezetője megnézte a vendéget és rámutatott a táblácskára, amelyen ez állt: Ittas embert nem szolgálunk ki! A vendég dühös lett. — Nekem ne mutogasson! Minek néz engem? Mi? — Ittasnak. A vendég felkapott egy széket, hogy hozzávágja, de félig se emelte fel, kiesett a kezéből. Amaz most már az ajtóra mutatott és el is indult, hogy kitegye a részeg embert az utcára. Valaki a- zonban megállította. — Várjon, majd én. — Azzal odament a részeghez, szemébe nézett, úgy mondta neki: — Idehallgass. János! Térj eszedre. Semmi értelme, hogy jelenetet csinálj, mert úgyis te fizetsz rá. — Nem érdekel! Megölöm! — ordította a részeg. — Mondom, ne ko- wiédinzz! Maradj A részeg erre nekiment, de csak annyit ért vele, hogy hamarosan kívül találta magát az ajtón. A sarokban most egy idős bácsi szólalt meg: — Hát hajjdk, nagyot változott a világ! Mer az én időmben ilyenkor az asztalba vágták a bicskát, hogy nahát, ki meri onnét kihúzni? De most másképpen van. Oszt így van jól. A cimborája nem értett vele egyet. — No, no! Azért szégyenbe ne hozzák az embert. Mert aki fizet, a’ petyegtet! — Eriggy már Mihály! Tán feltámadt benned a. betyárvir- tus, he? ’ — Fel a’! — És úgy az asztalra tette a poharat, hogy menten levált a feneke, a bor meg a ruhájára ömlött. — No, ládd? Kellett ez neked! — nevetett az idős bácsi. — Hallja? Ne vicsorogjon, mert mindjárt hókon hajítom! — Azt ne tedd! — komolyodott el az ö- reg. — Inkább nem nevetek. Hanem azt mondom neked, hogy ne igyál sokat. Mer az ital olyan, mint a szépasszony: Mentül jobban beié szeretsz, annál inkább szélnek mehetsz! — Lehet, hogy igaza van. De azért egy kisfröccsöt megihat- námk még, — Elfogadom. De azután hazamegyünk, oszt meg se verjük az asszonyt, mint régen. — De nem ám! Mer a végén ő rakna meg minket! „Fenemiz- mus“ van, ha nem tunnál — Miféle? — Női egyenjogúság. — Ez igaz. Sokszor érzem a bőrömön. — Akkor igyuk meg, oszt menjünk. Koccintottak, ittak és elköszöntek egymástól. A kiskocsma pedig élte tovább hétköznapi, de változatos é- letét. tehető, hegy ezen a vidéken az eddig ismert legnépesebb honfoglaláskor! temetőt fedeztek fel. A leleteket a szarvasi múzeumban helyezték ed, s a közeljövőben a községi tanács több ezer forintos anyagi támogatásával, a Nemzeti Múzeum irányításával nagyobb ásatásokkal tárják fel az ezeréves temetőt. zetőinek a figyelmét, ezért a SZÖ- VOSZ most kiadta a jelszót: arccal a vendéglátóipari egységek létesítése, korszerűsítése felé. A nagy program megvalósítása nemcsak a földművesszövetkezeteken, hanem a községi tanácsokon, az egyes lakosokon és kisipari szövetkezeteken is múlik. Köztudomású ugyanis, hogy az fmsz- bottok egy része magánházakban, van. Ezeknek a boltoknak a korszerűsítésére, tatarozására nem költhet az fmsz. Több helyütt eA megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott ennék az állapotnak a megszüntetésére. Most már hozzá kell látni, hogy az üzlethelyiségben ismét bolt legyen, ne ósdi szatócs jellegű helyiségekben árusítsák továbbra is a megnövekedett igényeknek megfelelő modern iparcikkeket. Mert — engedelmet az összehasonlításért — falusi és tanyai boltjaink egy része úgy néz ki, mint a nylon harisnyás láb a bocskorbam. Kukk Imre A növekvő erdőben- Telekgerendáson — Hova, hova Tamási elvtárs? — kérdeztem a pősteleki erdészet vezetőjétől, mikor találkoztunk Békéscsabám. — Telekgerendásra — válaszolta. Május 20-án kétnapos tapasztalatcsere-látogatás lesz nálunk, az alföldi erdőgazdaságok szakembereinek részvétélével. Megtekintik majd a telekgerendási határban olasz módszerrel telepített száz hold nyárfást is. A talajminta- gödröket kijelölni megyünk. Banadics elvtárssal, a megyei erdőgazdaság fásítási felügyelőjével. — Elvisznek engem is? — Nagyon szívesen, van heéy az autóban. Már robog is velőnk a sokat dicsért, szovjet gyártmányú terepjáró a fácánok, őzek és más fajta vadaik majdani paradicsoma felé. Mert nemcsak száz hold olasz módszerrel telepített nyárfás, hanem kétszáz hold vegyes facsemetével beültetett erdő lesz a vízállásos, eddig főleg csak gyomot termő telekgerendási határban. Már útközben nagyon kíváncsi voltam: milyen lehet az az olasz nyárfatelepítési módszer, hogy az egész Alföldről ide jönnek tanulmányozni az erdészek? De tartóztattam magam, és inkább arról faggattam Banadics elvtársat, hogy mivel foglalkoznak a dolgozók Békés megye erdeiben. — Legfontosabb munka a fiatal és új telepítésű erdők kapálása — magyarázta. Bőven van kapálni való — összesen 3600 hold. Azonban a sorok közét gépekkel és fogatokkal ekésztetjük. Az erdőgazdaság 21 fogata és öt Zetora mellé igénybe vettünk négy gépállomási Zetort is... — Két gépállomási Zetor éppen Telekgerendáson ekekapál — szólt közbe Tamási elvtárs. — Még tízzel akarja növelni a megyei erdőgazdaság a fogatok számát — folytatta Banadics elv- társ. — Egy kicsit furcsán hangzik ugye, hogy nem a zetorok szá| mát növeljük’ — mosolyodott el. 1 Ennek az a magyarázata, hogy Bíró Gyula Lajos, gépi erővel csak a friss telepítést tudjuk kapáAaftoi. Az embermar gasságú suhángok közt csak fogat dolgozhat az állomány törése, gyökerének meglépése néíkül. A fiatal telepítéseket ötször is meg kell kapálni évente. — A póstelékd erdészetben is van sok kapáim való? — fordultam Tamási elvtáns felé. — Méghozzá élég sok, 1800 hold. Jelenleg 230 ember, öt Zetor és 9 fogatos erő kapál. Közben vetjük a száz hold kukoricát, mert a lovaknak, mint minden erdészetben, mi magunk termel jük meg a takarmányt. Meg is érkeztünk. Először az egy évre ültetett, 180—200 cm magas, hüvelykujjnál vastagabb, már tavaszi zöldbe öltözött nyár- és akáctelepítés tűnik szembe a csorvási műét mentén. — Ez ac én kísérletem — — jegyzi meg Banadics elvtárs kérkedés nélkül, de látszik rajta: olyasmit érez, amit a festőművész díjazott képe előtt. Az. akác nem szokott olyan magasra nőni, mint a nyár, de úgylátszik itt növés: versenyre kelt, mert igencsak egyforma magas a nyárral, szinte mindegyik. A közepes embernél jóval magasabb kísérleti tábla mellett vagy negyvenen kapálják a föld színétől alig látszó apró csemetéket. Köztük fürgéskedik Nemes Pál- né, G. Nagy Ilona, Gyemó Mária és még többen, akik a 300 holdas erdő telepítésének kezdete óta itt dolgoznak. Horváth Antal brigád- j vezető dicséri őket, mert »endel- keznéfc azzal a tulajdonsággal, am az erdőműveléshez kell: szeretik a fát A fa, az erdő szeretőiével lebet, magyarázni azt is, hogy a Békéscsabai Gépállomás két zetorosa: Spiszják György és Spíszják .kínos szinte kifogástalanul, károkozás nélkül efeékapálja a nem a legnyüegyenesebban sikerűit sorok közét. Végre odaérünk kSváncsiságoim főtárgyához: az olasz módszerrel telepített nyírfáshoz. Távolról csak bokrosodé zabvetés látszik, s az üres, 50 centiméternyi sávok sejtetik: ott húzódnak a visszavágott csemetesorok. — Az orosházi járás KISZ-fia taljad ültették ennek a száz hold nak a felét, társadalmi munkábar — magyarázza Horváth Antal. — Mi ennek az olasz módszer nek a lényege? — sürgettem. — Geordanó olasz professzor nak, a híres nyárfakutatónak, ak a nemzetközi erdészeti szövetség elnöke, könyvéből vettük át — vá laszolja Banadics elvtáns. — A 24f centiméteres sortávolság lehetővé teszi, hogy közzé férjen a vetőgép, s a telepítés első évében ga bonafélét, a második évben kukoricát termelj ülik köztesként. A harmadik évben már rendszerint csak fűmaggal vetik be, mert gyorsan nő a nyár. * Valószínű, hogy így lesz, mer* ezt a vízállásos talajt kedveli s nyárfa. S úgy látszik, hogy a Be kés megyei Állami Erdögazdasá- végleg birtokába vette ezt a terű letet, mert nemsokára egy modern erdészházat építenek. Amint igyekeztem tekintettel felmérni a 300 hold telepítést, arra gondoltam: de sokért nem adnák a csabaiak, ha a városhoz jóval közelebb terülne ed ez az erdő. —Sí--
