Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

1900. április 23., szombat NÉPÚJSÁG 3 Az ifjak szocialista és segítő brigádja nagy alkotó erő A mezőkovácsházi járási párt­bizottság február közepén egyik párt VB-ülésen azt a megbízást adta a községi és termelőszövet­kezeti fiataloknak, hogy az ősszel és tavasszal, azt megelőző évek­ben is a tsz-be lépett idős nyugdí­jas tagoknak a háztáji földjét mű­veljék meg és segítsenek az ottho­ni munkákban. E megbízatást szí­vesen vállalták a fiatalok. Tag­gyűléseken, összejöveteleken be­széltek erről a nemes feladatról. Szinte valamennyi tsz-ben összeírták azokat a nyugdíjasokat, akiknek segítenek Erre a munkára külön önkéntes segítőbrigádok alakultak. Egy- egy brigád általában 10—12 tag­ból áll A fiatalok szinte minden szombat délutánokat és vasár­nap délelőttjüket a társadalmi munkának szentelik. Az aimáskamarási Sailai Tsz KISZ-szervezetében a napokban fejeződött be a politikai oktatás. A záróünnepségen a fiatalok egy­öntetűen határozták el, hogy to­vábbra is együtt maradnak és va­lamennyien belépnek az önkéntes segítő brigádba. Mezőkovácsházán is a napokban alakult meg öt bri­gád, amelynek tíz-tíz tagja van. Mezőkovácsházán már szinte ha­gyománnyá vált az önkéntes se­gítő munka. Az elmúlt nyáron, a- mikor még nem volt tsz-község Kovácsháza, több olyan idős gaz­dának segített a KISZ-brigád, a- kik egyedül nem tudják megmű­velni földjeiket. A segítő brigád legtöbbet az aratáskor tevékeny­A földművelésügyi miniszter rende­letben szabályozta az amerikai bur­gonya-bogár, illetve az amerikai fehér szövőlepke éltem védekezés tenniva­lóit. Az amerikai burgonyabogér etteni eredményes védekezés érdekében a termelők kötelesek a burgonyaültet­vényen a tatejt és a növényzetet a kikeléstől a betakarításig hetenként legalább egyszer gondosan megvizs­gálni. A burgonyabogár észlelését ha­ladéktalanul be keil jelenti a községi, illetve a városi mezőgazdasági szak- igazgatási szerveknek. A burgonyabo­gár eilen társadalmi védekezést is kell folytatni. Sürgős mezőgazdasági mun­kák Idején a mezőgazdasági dolgozók' kedett. Főleg idős özvegyasszo­nyoknak segítettek. Özvegy Tóth Istvénné és özvegy Maityelkáné sokáig hálálkodott a fiataloknak azért a segítségért, amelyet az a- ratáskor kaptak, özvegy Matyel- káné az aratás megkezdése előtti napon két ismerős KISZ-taggal beszélgetett. Az idős asszony szin­te sírva panaszkodott, hogy nem tudja levágatni a több mint egy hold búzáját, mert mindenki a maga munkájával van elfoglalva. A fiatalok, amikor ezt meghallot­ták, azonnal bementek az alap­szervezetükbe és megszervezték a brigádot. Másnap hajnalban el­indultak és alig múlt el dél, már szép, takaros keresztek álltak öz­vegy Matyelkáné búzaföldjén Csak egy nappal később tudta meg, hogy földjéről a búza le van aratva. Kereste, kutatta azokat a fiatalokat, akik segítettek az ara­tásnál. De mindenütt esak azt mondták neki, hogy ezt az önkéntes brigád csinálta A KISZ vezetőit kérte meg, hogy hálás köszönetét taggyűlésen tol­mácsolják a fiataloknak. Azóta Tóth néni és Matyelka néni is tsz-tag lett. A fiatalok az idén sem feledkeznek meg róluk. Az önkéntes segítőbrigád és a szocialista munkaforigád tevé­kenységét nehéz szétválasztani. A fiatalokat mindenütt meg lehet találni, ahol munka van. A szo­cialista munkabrigád általában a termelőszövetkezetben tevékeny­kedik. Szinte minden tsz-ben megalakult. A mezőkovácsházi Oj Alkotmány Tsz-ben a szocia­lista munkabrigád mind az állat­tehermentesfkése érctekében az eflen.- őrző keresésre önkéntes tanuló, úttö­rő és ifjúsági brigádokat te igénybe keil venni. Azok a brigádok, amelyek a keresésben jő eredményt értek el, jutalomban részesülnek. Az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezést szabályozó rendelet értel­mében a fák, cserjék, valamint sző­lők heti kétszeri vizsgálatára figyelő és keresőszolgálatot kell szervezni. A termelő köteles a védekezése a kia­dott szak-útmutatókban foglaltak sze­rint elvégezni. A védekezés elmulasz- 1 tása esetén a termelő terhére közére j dekű védekezést hajtanak végre. ] (MTI) I tenyésztésben, mind a növényter­mesztésben vállalta, hogy a cél­feladatokat, amelyeket a dolgozók állítottak maguk elé — ugyanis a gazdaság éves tervét jóval felül tervezték —, minden körülmé­nyek között teljesítik. Ezért fele­lősséget vállaltak. A végegyházi Szabadság Tsz szocialista munkabrigádja az el­múlt évben 15 hold kukorica ve­téssel benevezett a 30 mázsás mozgalomba. Ezt becsülettel telje­sítették. Országos első helyezést értek el, így tízezer forintot kap­tak. Ezen ajándékot vásároltak a- zoknak, akik részt vettek a bri­gádmunkában. Ezenkívül a fiata­lok egy televíziós készüléket vettek szervezetüknek Az idén 25 hold hibrid kukoricá­val neveztek be a 30 mázsás mozgalomba. A nagykamarás! Űj Élet Tsz KISZ-szervezetének lánytagjai védnökséget vállaltak a baromfi- nevelés felett. Vállalták, hogy ebben az évben minden barom­fit felnevelnek, csak á tsz veze­tősége biztosítsa a lehetőségeket. A medgyesegyházi Béke Tsz- ben nemrég alakult meg a KISZ- szervezet 17 taggal. A fiatalok máris aktívan tevékenykednek. A 17 fiatal eddig több mint 500 munkaórát dolgozott. Kovács András faültetésben, tanyatakarí­tásban eddig 40 munkaórát szer­zett. Kiss Margit szintén 40 mun­kaórát dolgozott. Ezeknek a fia­taloknak az erkölcsi elismerésen túl, a végzett társadalmi munka beszámít a „Fiatalok a szocializ­musért” próbába is. A magyar- bánhegyesi Dózsa Tsz KlSZ-szer- vezete is alig egy hónapja alakult 50 taggal. Itt is megalakult a szo­cialista munkabrigád. A reiormátuskovacsházi terme­lő szövetkezetek fiataljai összefog­tak és a táz-eknek társadalmi munkában tízezer vályogot ver­nek ki. A tsz-ek vezetői ellenér­tékként megígérték, hogy ha a fia­talok az ígéretüket betartják, ak­kor televíziót kapnak. Lehetne szinte vég nélkül so­se! ni, hogy mit csinálnak a mező­kovácsházi járásban a kiszesek. Említeni lehetne a battonyai, a dombegyházi, a kevermesd, a me­zőhegyes! fiatalok áldozatkész munkáját. Egy mondatban mégis azt lehet mondani: a mezőkovács­házi járás fiataljai minden ere­jükkel, tudásukkal eleget kíván­nak tenni a járási pártbizottság­tól kapott megbízatásnak. Csepkó Eta A földművelésügyi miniszter rendelete a burgonyabogár és az amerikai fehér Szövőlepke elleni védekezésről különbség egy combvastagságú, hatméteres gömbfa és egy szál fo­nál között — meséli —, de egy hét múlva már jól ment. És 5 szenvedélyesen kézimunká­zott. A tanítómesterek roppant meg voltak vele elégedve. „Jövő­je van” — így mondták neki az asszonyok; Attól kezdve pedig, hogy Mező­hegyesen felépült a hibridüzem, és S. Tóth a vállalat csabai köz­ponti telepére került, már a reg­geli és esteli be- és kivonatozá­son is vele volt elmaradhatatlan útitársa — kézimunkája. Mondani sem kell, eleinte mun­katársai meglepődtek. Sok min­dent láttak ők már az építőipar­ban, de ilyent még nem pipált senki. Egy pufajkás építőmunkás, aki naponta kétszer vonaton ül, és akinek ölében nem a piros ulti lapjai, hanem kézimunka van._ Persze eleinte nem volt hiány csípős megjegyzésekben. Az úti­társak, barátok számára három napig tartott a csoda, aztán tudo­másul vették, hogy S. Tóth Mi­hály nem mond be sem negy­venszázat, sem betlit, sem kont­rát, hanem szorgalmasan kézi­munkázik. Olyannyira, hogy ma már 400 kézimunkája van. Ezek­ből, mint mondta, összeállít két éjjeliszekrényre, ágyközépre, asz­talra és más bútorokra való térí­tőt. Most készül, hogy két, padló­ig érő függönyt kézimunkázzon. Türelem, asszonytársak, türe­lem! Tudom, mit akarnak kérdez­ni. Nem! A szaktárs felesége, ki­vételesen, nem tartozik azok kö­zé, akik kézimunkáznak. Szereti a férje által készített kézimunká­kat,de ő nem fogalakozik vele, nincs rá sem ideje, sem türelme. De! — mert az alma nem esik messze fájától, kilencéves kisfiúk, Jancsi, már komolyan apja nyom­dokaiba lépett... Ezt is nevetve mesélte: — Jöttek a fiam barátai: „Gye­re focizni Jancsi!” Egyre ritkáb­ban ment. Odaállt mellém és ad­dig nézte, addig nézte, amíg kedvet kapott a kézimunkázásra. Megta­nítottam, és most már nagyon ü- gyesen mozog a keze. Ha kedve van hozzá, hadd tegye. — De most mennem- keli. Nem akarok sokáig elmaradni a bri­gádból. Sürgős a munkánk. Azt kérdezi, milyen érzés? Kitűnő. Nincs is ennél szebb, mikor vala­mit az ember elkészít, befejez és utána gyönyörködni tud benne. Öt perc múlva már egy négy­méteres pallót vonszol fenn az állvány tetején, ahol először lát­tam. • íme egy építőmunkás, aki sza­bad idejében kézimunkázik. De nemcsak a maga örömére és szó­rakozására teszi, hanem másokat is tanít. Előbb a szomszéd ismerő­sök asszonyait, lányait tanította meg — önzetlenül. A vonaton is sokszor adott már „ingyen leckét” s jó napja van, ha látja, hogy a „szekta” tagjai szaporodnak... S ha egyszer valaki egy kézi­munkakiállításon a sok női név mellett egy szép kézimunka alatt ezt a nevet találja: S. Tóth Mi­hály ács, Mezőberény, ne lepőd­jék meg. Ez ő, a mi kedves sza­kink, aki ma is nagyszerűen spor­tol, a súlylökést szereti. Kemé­nyíti izmait, mintha szakmájához, no meg a kézimunkázáshoz nem volna elég erős.., (—á—l—■) Széchenyi István a mezőgazdaság lejlesztéséért (1791-1860) írta: Vincze Ferenc, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának elnöke A XVIII. században gazdasági téren számos európai államban je­lentős fellendülés tapasztalható, ugyanakkor hazánk gazdasági éle­te a Habsburg-elnyomás, a gyar­matosítás miatt lassan sorvadt. Néhány kiváló egyéniség sokat tett a fellendülés érdekében, azon­ban az eredmények nem álltak arányban munkájukkal, mert a kezdeményezésük nem vált moz­galommá, nem hatott széles kör­ben. A francia forradalom már job­ban felrázta a haladó gondolko­dókat és nemzeti létünk problé­máira, gazdasági életünk megerő­sítésére irányította a figyelmet. Megindult a reform-mozgalom s hazánkban is szükségszerűen megindult a kapitalizálódás, azon­ban azt a bécsi udvar és a nemes­ség minden erővel akadályozta. Jellemző gazdasági életünk szer­kezetére, hogy a népesség 95 szá­zalékát a mezőgazdasági dolgozók és nem dolgozók tették ki. A job­bágyok, akik dolgoztak, nyomor­ban éltek; a nem dolgozók, a főnemessóg, a főpapság és a ne­messég viszont jól élt a kilenc millió jobbágy verejtékéből, a ro­botból, a dézsmából, az „ajándé- kok”-ból és az egyéb járandósá­gokból. Széchenyi Istvánnak szívügye volt a jobbágyság felszabadítása, ezt azonban fokoztaitosan akarja végrehajtani. A Stádium című művében ezt írja: „Hunnia minden lakosainak a nem­zet sorába való iktatása életet ter­jesztene], a 9 milliónak ezenkívül is abbóli kirekesztése elkerülhetetlen halált hozand anyaföldünkre. Ez lélekismereti vallomásom!** Széchenyi István ellene volt a feudalizmus intézményeinek, a jobbágyot földhöz akarta juttatni. A Hitel-ben ostorozta a nemes­séget. Az volt az elve, hogy a dézsma a jobbágyot bünteti, mert minél jobban törekszik, minél többet termel, annál többet kell adni dézsmába, Ez a mezőgazda- sági termelés megrontásának leg­főbb módja. Elítélte az ősiséget is, amely gúzsba köti a birtokost, akadályozza a mezőgazdaság fel­lendülését. A nemességet vészesen maradi csoportnak tartotta, amely görcsösen ragaszkodik kiváltságai­hoz. A Világ című művében meg is állapította: „A forentlú birtokosok közönsége­sen — s nem mondom, nincs sok kivétel, mert ae mindenütt van —, keveset aggódnak a honrul, vagy künn költik pénzüket, s élik nap­jaikat, vagy ha idehaza tengenek is, sémi mód nem szolgáljak hazá- jokat.” Helytelenítette, hogy a főnemes­ség jelentős jövedelmét külföldre viszi, főképpen Bécsben költi el. Ha az a sok pénz itthon maradna, az is segítené a gazdasági élet fel­lendülését. Ennek érdekében meg­szervezte a Kaszinót, lóversenye­ket, lófuttatásokat rendezett, ame­lyek elősegítették a főurak itthon- tartását. Külföldön (Anglia, Ará­bia stb.) lovakat vásárolt a hazai lóállomány javítására. Lovakrul J címmel könyvet ir. A Pálya- és Lófuttatási Társa- . ság 1828-ban Lótenyésztő Társa- i Sággá, majd Gazdasági Egyesület­té fejlődött Széchenyi irányításá­val. Az egyesületnek nem kis ér- | deme volt a mezőgazdaság fellen­dítésében. Kiállításokat rendeztek, - többek között 1841-ben juhtenyész­tés! kiállítást, amelyen már nyí­rási próbákat is tartottak. A gyap­jú ekkor igen keresett cikk, fő- j képpen az angol piacokon. A gabonatermelés és a borter­melés kérdéseivel is foglalkozott műveiben. Hirdette a kapásnövé- nyek termelésének hasznát és sa­ját birtokán termeltetett is cu­korrépát, amelynek a feldolgozá­sára Cenken cukorgyárat építte­tett, példát mutatott arra, hogy a mezőgazdálkodás korszerű ter­melés esetén lényegesen több jö­vedelmet hoz. Szükségesnek tartotta a mező- gazdasági szakoktatást, vélemé­nye szerint a mezőgazdaság sok­kal többet adna, ha a tudást meg­becsülnénk, ha a nép értelmi szín­vonalát emelnénk, ha nem len­nének olyan téves nézetek, ame­lyek szerint a mezőgazdálkodást nem kell tanulni. A Gazdasági Egyesületnek azt javasolta, hogy szervezzen szakiskolát. Tanuljunk egymástól is. „Nem nevetséges-e nézni oly gaz­dát, Ki teszem sáfrányt akar ültet­ni, s mindent kipróbál, időt, pénzt, béketűrést áldoz fel s erővel ön­maga akarja kitalálni a leghelye­sebb velebánást, vén szomszédját pedig, ki egész életében jó siker­rel termeszti azt, nem látogatja meg, s tóié utasítást nem kér.’* (Hi­tei.) Széchenyi nem egyoldalú, nem­csak agrárpárti. Éppen a Habs­burg gyarmatosító politika miatt szükségesnek tartja az ipar fej­lesztését. Ennek érdekében ha­zánkat be kell kapcsolni a világ­forgalomba. Ennek egyik eszköze a víziút. Nagy része van a Duna, a Tisza és a Balaton hajózásának megteremtésében. Megnyitja a Vaskaput, amely eddig akadá­lyozta a dunai hajózást. Jelentős munkát végzett a vasútépítés ter­vének kidolgozásában, az első állandó dunai hídnak (Lánchíd), a hajógyárnak, az újpesti kikötő­nek létrehozásában. Széchenyi az Alföldet tartotta az ország éléskamrájának, fejlesz­tése életének egyik célja volt. Tes- sedik és Vedre után Széchenyi is felveti a Duna-Tisza-csatorna épí­tésének tervét. Az ő irányításával jelentős, szinte honfoglaló munkát végeztek a vízi mérnökök (Vásár­helyi, Beszédes, Vedres és mások), akik a Tiszától és a Körösöktől több millió hold árterületet hódí­tottak el. Széchenyi politikáját befolyá­solja nagybirtokos volta. A feuda­lizmus ellen harcol, mégsem tud osztályszemléletétől megszabadul­ni. Nem forradalmár egyéniség, sőt félti az országot a forradalom­tól. Éppen ez állította szembe Kossuth Lajossal, aki a reform- mozgalomnak forradalmi irányt adott. Nehéz lenne eldönteni, hogy a mezőgazdaságnak, vagy az ipar­nak a fellendítéséért tett-e többet, az azonban kétségtelen, hogy igen értékes munkát végzett. Kossuth fellépéséig a politikai életnek is vezető egyénisége volt. Fontos szolgálatokat tett hazájának, pél­dát mutatott az utókornak önzet­lenségében, a nép szeretőiében, a- melyet a Világ című művéből vett mondat is igazol: „Magamat ha­zám igen kis szolgájának tartom, de az hiszem, hogy a legkisebb­nek is vannak nagy és számos kö­telességei.” Úttörő társadalmi munka Az elmúlt napokban a tanítás ulán a kevermesi Petőfi Sándor úttörő csapat tagjai, mintegy 150- en ásóval és lapáttal fogtak hozzá az ároktisztításhoz. Kitisztították az iskola, a kultúrház és a mozi előtti árkot, amelynek hossza kö­rülbelül 300 méter. Ezzel a mun­kával az úttörő pajtások Példát mutatnak, hogy falujuk még szebb és tisztább legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents