Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
4 NÉPŰJSÄG I960, április 22., péntek i ____ H ÉTKÖZNAPOK O O o o o c o o Áprilisi szél nyargal az úton, átvág az árkon, felkap egy tavalyról itt maradt kórót, egy ballangót, s repíti, hajija maga előtt egészen a zölden viruló búzaföldig, s ott megakad a barázdában... Tavasz van. Április. Az úton egy parasztszekér zörög, s a kocsioldalba feldobott három teli zsákból néha egy-egy zöttyenőnél kipottyan egy sárga kukoricaszem. A nap előbúvik a felhők mögül, és sugarait szétszórja a gábortelepi házak felett... Auuo 1922 Még a Békés megyei térképen is csak egy kis karika jelzi Med- gyesbodzás mellett Gábortelepet. Pedig most már nem két-három ház, hanem az egyre sokasodó utcasorok jelzik a születő falut. A falu minden emlékét hangyaszorgalommal gyűjtögető iskolaigazgató, Tyebó György meséli, hogy született Gábortelep. — Ezt a telep gróf Keglovits birtoka volt, s hogy 1922-ben az olcsó munkaerőt valahogy itt tartsák, 800 négyszögöles telkeket osztottak szét, ahol aztán felépültek a vertfalú kis házak. Ez volt itt a Nagyatádi földreform 1922-ben. így maradt aztán egészen 1945-ig. Nem is nagyon keresgettem valami birtok-kimutatási statisztikát Gábortelepen, de a beszélgetések szerint 15 évvel ezelőtt valahogy így nézett ki a határ Gábortelepen; Egy nagybirtokos több ezer holddal, Egy-két nagyparaszt 100 holddal, két-három 50 holddal vagy afelett, körülbelül négy-hat ember 25—10 holddal és talán 20 ember, akinek 400—800 négyszögöl telkükön kívül volt még 1—2— 3 holdjuk. De ezek cselédebbek voltak az urasági cselédnél, mert az csak más földjén cselédeske- dett, de ők még a sajátjukon is béreskedtek. Itt Is a földosztás szüntette meg ezt az egyenetlenséget, de nem oldotta meg egyből, s nem javította meg a gábortele- piek életét. Hisz’ a felszabadulás után itt is elindult egy „közép- parasztizálódási” folyamat. A két- három holdasok közül többen, akik ákk >r kaptak földet, néhány éven belül már megerősödve, komoly kis gazdaságot alapítottak a 10—12 holdon. És, bizony nem egyedüli annak a paraszt bácsinak a véleménye, aki a beszélgetés során ezt mondta: — Tudja, én 1947-ben arra gondoltam, hogy lassan veszek egy cséplőgépet, aztán megveszem a i szomszéd földjét is, mert az nem j olyan jól gazdálkodott... De jobb, hogy nem vettem meg akkor egyiket sem... Nem a tsz miatt..., hanem azért, ami „közte” volt. Igen, ez az a „közte”. Éreztem, hogy itt a begyűjtés és a tsz-szer- vezések akkori időszakában a nem minden hibától mentes politika hatása — ha már másképpen nem is —, de szóban még elő-elő- bukkan. Persze ne gondolja senki, hogy itt Gábortelepen, vagy akár másutt sokat rágódnak a mi termelőszövetkezeti gazdáink az elmúlton, hanem inkább sokat és kedvvel vitatkoznak a jelen dolgain. S az 1960-as tavasznak talán, vagy az 1960-as évnek ez a legnagyobb pozitívuma. 1922-től kezdve tehát, amióta a telep létrejött, még egy emberöltő sem telt el, de oly sokat éltek meg az itteniek és talán olyan sokat tanultak, hogy ma már — bevallva, vagy tagadva is, de — érzik, hogy ez a jó... Az iskolaudvaron 20—30 gyerek' hatalmas lármával válogat egy-1 egy papírrakás, rongyrakás előtt. Úgy néznek ki, mint a hajdani „guberálók”. — Mit csinálnak itt? — fordulok az egyik fiatal pedagógushoz, ki nyugodtan szemléli ezt a zsibvásárt. — Most veszi át a MÉH a hulI ladékot, s a gyerekek ma behord- tak ide minden kacatot. — Mire költitek a pénzt? — fordulok egy feketeszemű kis magyarhoz. — Kirándulásra. — Hova szeretnétek menni? — Hát a Balatonira... Tíz év A faluban 10 éve gazdálkodik a Petőfi Termelőszövetkezet. S mint tavaszi áradáskor a víz, úgy lépték itt is át a mezsgyéket, s ma I már csak hánykódó ladik az egye- | sült táblák között az egyéni parcella. Nehezen vagy könnyen ment, nem kutatom. Itt már lényegesebb az, hogy a „honnét jött” helyett, inkább azt nézzük, hogy hová tartanak. Az utcán egy régi deszka- kerítést reperál egy bácsi. Odalépek hozzá. Lassan megindul a beszélgetés. ' — Tudja, az jár jól a termelőszövetkezetben az első időben, a- kinek van otthon jószága, mert az tud pénzt csinálni. Mert még nem tudni, hogy a tsz mit oszt... — Nem bízik a tsz-ben? — Hát még most léptem csak be januárban, majd év végén kiderül... Az iroda előtt vagy négyen üldögélnek az árokparton. Közéjük telepszem. A beszélgetés miről is folyhatna másról itt is, mint a tsz- röl. — Mennyit ért tavaly egy munkaegység? — Harminchat forintot — válaszolják kórusban. — Igen ám — szól közbe egy feketeképű ember —, de még csak 31 forintot kaptunk meg. — A többivel mi van? — Nem fizeti ki a bank, csak hitegetnek bennünket, az elnök is ezért jár már napok óta Csabára meg a járáshoz. Parázs vita kerekedik, fizet-e a bank vagy nem fizet-, míg valaki végül megszólal: — Áh... olyan az a pénz, mint... — elhallgat, csak aztán félhangosan mormogja szinte magának — temetőből a halott... Köztünk ül a párttitkár is, s ő eddig csak úgy fél'szavakkal válaszolhatott, most ő is kifakad: — A fenét... Kifizetik azt, mert ami jár, az jár! — Tavalyelőtt mennyi volt egy munkaegység értéke? — 19,50 — válaszolják, s már számolnunk sem kell, hogy tudjam, mennyi a különbség.' — Mennyi lesz az idén? — Ezt ki tudja még... — válaszolja Oláh Pál, a párttitkár. — Munkaegység-előleget fizetnek? — Igen, havonta 15 forintot. — Mennyi munkaegységet tudnak teljesíteni egy hónapban? — Az változó, van akinek 10, van akinek 25... Ahogy dolgozunk... — Milyen az elnök? Erre senki sem szól. Már azt hiszem, hogy válasz nélkül hagyják ezt a kérdést, de aztán Szabó Illés kezdi: — Már hetek óta hiteget, hogy utána néz a portának, hát az isten bírja naponta megtenni ezt a négy kilométeres utat, amíg bejövök ide a tanyáról. — De ha nincs pénz — mondja a párttitkár. — Nincs? Hát megvették a 80 ezer forintos házat... — Meg ám, mert az kellett irodának, mert most itt vacakolunk ebben a 2x2 méteres szobában, a- mit se fűteni, se tisztán tartani nem lehet. — Hát én pedig, ha nem lesz porta, hamarosan megyek a másik tsz-be. S erre Szabó Illés természetes mozdulattal nyúl be a belső zsebébe és egy összehajtogatott belépési nyilatkozatot vesz elő. A társaságon moraj fut végig. A párttitkár szólal meg először: — Ügy...? Szóval te már be is léptél egy másik tsz-be. — Láthatod! Igen, Szabó Illés házat akar é- píteni idebenn a faluban, s ma már egyre többen unják a tanyai életet. Itt a beszélgetések során elmondják, ha nem is jöttek volna az agitátorok, bizony többen mindenképpen beléptek volna a tsz-be. És most még egy kicsit ugyan félve, vagy bizonytalanul, de azért két kezükkel dolgoznak, és bíznak abban, hogy nem lesz az rosszabb, mint a 10 holdat dúmi. Cukor és autó Feltápászkodok az árokparttól, s a bezárt földművesszövetkezeti bolthoz megyek, megzörgetem a pléh-táblát. Belülről nem a legbarátságosabb fogadtatás után azért mégis kinyílik az ajtó, s máris megcsap a friss kenyér és a savanyú cukor meg talán a petróleum „csodálatos” illata. A polcról narancs nevet rám, amott pedig felstószolt konzerves üvegek mutatják, hogy a: „háziasszonyok tehermentesítésére indított harcnak” itt is vannak már elővédjei. — Szécsényi János vagyok — mutatkozik be az üzletvezető, a- kit éppen ebéd közben zavartam meg. — Mióta van itt? — Tizenkét éve. Nem ártana egy kis statisztikát összeállítani arról, hogy vajon a boltos szemével milyen változások történtek ebben a kis üzletben. — Egy asztalon kezdtük... — Mennyi cukor fogyott akkor? — Egy zsák elég volt egy hónapig. Most... három mázsa, is kevés. ■ — Cukorka? — Régen kihoztam egy dobozzal, meg tíz kiló vegyest, akkor arra egy vagy két hónapig rá járt a falu. Ma pedig másfél mázsa is elmegy, a gyerekek az ötdekás fogaimat már nem ismerik, , ne- gyedkilószámra veszik a cukrot. — Látom konzerv is van. Fogy? — Nem győzök újat hozni. — Melyik cigarettát szeretik legjobban a faluban? — A Munkást és a Kossuthot. — Kenyér mennyi fogy? — Napi két mázsa. — Mennyi a havi forgalom? — A bolté 45—50 ezer forint, a kocsma is megcsinál ugyanennyit. De nemcsak itt költenek pénzt az emberek, hanem bizony a városban is. S építik a házakat egymás után. A faluban 220 ház van. s körülbelül van Gábortelepen 150 tanya. Három éve van óvoda, s az 1922-ben épült Klebelsbarg-fé- le iskolát is bizony kinőtték már. Oda is kellene vagy két tanterem. — Kul túrházuk? — Talán most építünk — mondják az emberek. — Hány motorbicikli van a faluban? — Hét, de van egy autó is — Kié? — Sin Jánosé, az még maszek. Csak sokat fogyaszt az autója, mert egy nagy ZIM kocsi — ejót nevetnek. A felszabadulás előtt Gábortelepen két rádió volt, most 153 van. Bicikli talán egy vagy kettő volt csak, most meg van már o- lyan család, ahol három is van A postahivatal kimutatása sze- rimit a faluba Népújságból 11 jár. Népszabadságból 22, Szabad Földiből 110, Magyar Nemzetből 2, Ország Világból 11, Élet és Tudományiból 7. Az iskolaigazgatótól kérdeztem meg, hogy olvasnak-e a faluban. A válasz nem volt a legmegnyugtatóbb, mert bizony könyvtára nincs a falunak, csak az iskolának. — Felsőbb iskolába jér-e tanulójuk? — Igen, az óvónőképző iskolában van egy lány, a műszaki e- gyetemen szintén egy, pedagógiai főiskolán is egy. Négy gimnazistánk van. Ebben az iskolában most hatan jelentkeztek továbbtanulásra. Az iskolaigazgató mesélte el azt a történetet, hogy az egyik iparos beíratta fiát középiskolába, de két év múlva meggondolta. Azt monta a fiának: — Gyere haza iparosnak, még többet keresel. Fény és árnyék. Előfordul ez is. A gábortelepi változások sem masabbak, mint a megye bármely más falujában. Dolgoznak, de sokasodnak azok, akik már túUát- nak Gábortelepen, akik érzik, hogy munkájukkal lesz tele nemcsak az ő kamrájuk, hanem mindnyájunké. A falu főutcáján, az árokparton egy kislány kisbárányt legeltet, s a gyerekek, alhőgy jönnek haza az iskolából, körbeveszik, játszanak. A tavaszi napfényben szeretné mindenki kitárni mellét a napnak... Dóczi Imre Új könyv Ady Endre: A FEKETE LOBOGD Meggyőzően bizonyítja ez a gyűjtemény is, hogy népi demokráciánk harca a papi reakció kút- mérgezése ellen nem újkeletű: szerves folytatása annak a nagy felszabadító küzdelemnek, amelyet népünk legjobbjai vívtak századokon át a dolgozó nép igazáért, a haladás ügyével szembeszegülő népellenes erők, s köztük nem utolsó sorban az egyházi reakció ellen. Ady harca az egyházi reakció, a vallás rrtogé búvó népáruló politika ellen irányult elsősorban, s nem általában a vallás és az egyház ellen. Ez azonban nem jelenti azt, mintha közömbös lett volna a vallásos ideológia kérdésében. Nem mint -elvont intellektuális rejtvénnyel került szembe a vallás kérdésével sem: forradalmi harcai során birkózott meg vele. Ady Endre egyházi reakciót támadó vezércikkei, heti, napi jegyzetei közül válogatták ki a szerkesztők e kötet írásait, amelyek 1901 és 1916 között jelentek meg nagyváradi és budapesti lapok hasábjain. A kiváló költő élvezetes, szellemes írásai értékes segítséget nyújtanak a fekete reakció igazi arculatának, történelmünkben betöltött alávaló szerepének leleplezéséhez. Olvassa és terjessze fl KÉPÚJSÁGOT A viharsarki haladó hagyományok tánc-drámában A békéscsabai Balassi Táncegyüttes a viharsarki haladó hagyományokat megjelenítő műsorral k észüil a debreceni nyári népitáncos seregszemlére. Bőm Miklós, az együttes koreográfusa aki hosz- szabb ideig Egerben dolgozott — összegyűjtötte a múltban a Békés megyei nagybirtokokon summás munkát vállaló Heves megyei fel- sőpárkxmyiak emlékezéseit és drámai táncjátékot alkotott. A summás hagyományokat bemutató táncdrámában a grófi ispán erőszakkal elcsábítja az egyik summás legény kedvesét; az elégtételt vevő legény leüti a csábítót, amiért a csendőrök elviszik. A fiatal koreográfus drámai táncos színpadi jelenetnek feldolgozza a Viharsarok forradalmi hagyományait is, köztük az endrődi sortüz történetét eleveníti fel táncjátékban. Új bútorgyár épül Albániában Két hónappal ezelőtt Elbasan- ban megkezdték a hajlítottbútorgyár építését. Az építőanyagok és a gépi berendezés legnagyobb része már meg is érkezett a Szovjetunióból. Az állam 20 millió leket ruház be ennek a tervalkotásnak a felépítésére, amelyet már a jövő év elején üzembe helyeznek. Az új gyár kapacitása évi 60 000 darab bútor lesz. Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi években Albániában jelentősen növekedett a bútorgyártás. Az iparág idei termelése 19 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Új szovjet gyógymód u hipertónia gyógyítására Moszkva. (MTI) D. I. Pancgen- ko kijevi orvosprofésszor kidolgozta a hipertóniás megbetegedések gyógyítását mesterséges klímával. Tervei alapján Kijevben elkészült az első úgynevezett bi- otron, a mesterséges klímájú kórterem. Az első kezelések igen jó eredményt hoztak: a hipertóniás betegek három-négyheti kezelés u- tán kivétel nélkül gyógyultan távoztak. (MTI) Szarvasi Állami Gazdaság sertés önetefőket könyvjóváírással keres megvételre levélbeni ajánlatokat a gazdaság központi irodája címére kér. Szarvasi Állami Gazdaság, Szarvas
