Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
6 NÉPÚJSÁG I960, március 13., vasárnap KEREKES GYÖRGY: ÖZEK Magasság fényes vájárai Haragtalan harcunk a csillagokkal, mint szent szökőár, zeng az űr felé. Csillagpályák görbéi közt sugárzó fényút kering: az égi emberé! A tengerszint alatti gondolattól — amely ősünkben pirkadt láztalan — kiforrt a láng, s csórd ultig-tűz agyunkban már minden percnek szebb máglyája van. Magasság fényes vájárai! föl hát! zúzzuk tovább a kék-aknás eget. lábunkat csillagok fejére tesszük, bolygók sóhajtják majd: Ti győztetek! SIMÁI MIHÁLY Nyelvművelés Nyelvünk életéről Kína festészete Tavaszillat Az elmúlt évben fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum az Iparművészeti Múzeum termeiben megrende- zett új 38. kiállításán Kína festészetének értékes emlékeit mutatja be. A régi és új kínai festészeten kívül a kínai nép mellett legnagyobb festői hagyományokkal rendelkező tibeti nép művészetére is kiterjed a kiállítás. A több mint kétezer éves hagyományokra visszatekintő kínai festészet nemcsak szemléletében, hanem technikájában is eltér az európaitól. Papír vagy selyem alapra tussal és ásványokból nyert színekkel festettek. A kiállított képek közül legnagyobb sikert a XII. századi képek, s a Sümegi Könyvtár helyiségében a Tíz-Bambusz-Csamók képgyűjteménye aratta. Keletről jön és messzi tájak Buja zöldjének mély illatát Hozza magával. Én elsőnek Köszöntőm öt, míg szívem dalát Átdobogtatom a madárnak, Az utcának és temetőnek. Örüljön minden és mindenkit. Ezüstös hasú bárányfelhők Vigyék nevető akarásunk S foganjanak a magyar mezők Virágporos nász zsongásában., Hogy teljesüljék legszebb vágyunki Orgonafürtös vallomással, Mámoros fejjel és boldogan Fogok kezet a szerelemmel: Szememben édes-bús fény lobban S emlékek drága vándorútján Ifjúságomat keresem fel.H Bíró Gyula Lnfttn Ahogy apámat eltemettük, már a sírtól jövet biztatták anyámat a rokonok meg a szomszédok, hogy engem vegyen ki az iskolából: nem való az, hogy ilyen súlyos helyzetben az urat játszom. Énekes Dékány úgy is menesztette Máié Nagy Pistát — az olyan „tedd ki, hadd hűljön” szájtátiból sose lesz jó kovács —, oda olyan zsurmó, „fogd meg” legény kell, mint én vagyok. De anyám nem vett ki az iskolából, csak elmesélte, hogy mit sugdosnak a fülébe az emberek. Kakasszíkről jártam be a békésházi polgáriba. Hat kilométer oda, hat vissza, de mi volt az nekem: ha eset is, vidáman dagasztottam a sarat, mert meg akartam hódítani a tudományokat. Az iskolából magamtól maradtam ki. A tanárok ugyan már az első hetekben megszerettek, nem lett volna velük semmi bajom, de akadt közöttük egy kivétel is: Kapaszdi. Ez csúfneve volt, de egymás között még a tanártársai is így emlegették. Azért ragadt rá ez a megtisztelés, mert — Igenis a javát. — És mit érdemel a diák, ha lazítani akar, ha felfordulást csinál? Ha veszélyezteti a tanár munkáját? — Tanár úr kérem én nem lazítottam. —■ Hisz ordítottál, mint a sakál. Az nem lazítás? — Tanár úr kérem, én minden este kipucolom a csizmámat, de nagy sár van az úton és mire beérünk, sáros lesz. Erre percekig hallgatott, mintha gondolkodna. Azután még nyájasabb lett. — Igazad van kisfiam: ha sár van az úton, sáros lesz a csizma. De remélem nem haragszol, hogy megfeddtelek? — Nem, tanár úr kérem. Ez is szép tőled. Hát nem bántlak a csizmád miatt. Fogjunk kezet és elmehetsz. Gyanakodva adtam, kezet, majd az ajtóhoe mentem, de az zárva volt. Ott álldogáltam, ő meg rámszólt: Bizonyára lesznek olyanok, a- kik meglepődnek a címen. Mi az, hogy a nyelv élete? Hát hogyan élhet a nyelv? — Pedig hát a nyelv él! Az emberek ajkán — már jó néhány ezer év óta. Ha érdekel bennünket, hogy milyen nyelvhelyességi problémák állnak a középpontban napjainkban, akkor azzal is kell törődnünk, milyen nagyobb nyelvi változások játszódtak le a magyar nyelvben. Csak éppen villanásszerű rövidséggel szeretnék bemutatni egykét fontosabb változást, amely azt bizonyítja, hogy nyelvünk is állandóan fejlődik. Legrégibb hazai írásos forrásunk a latin nyelvű Tihanyi a- pátság alapító levele 1055-ből. Ebben az oklevélben számos magyar szó, kifejezés, sőt mondattöredék található a latin szavak között. Elegendő csupán egyetlen mondat- töredéket idéznünk: Feherüváru reá meneh hodu utu reá. Ezt ma így ejtenénk: Fehérvárra menő hadútra. Idézett példánkból azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy ebben az időben sok olyan szavunk magánhangzóra végződött, amelyet ma már szóvégi magánhangzó nélkül ejtünk, pl. utu — út, fehérü — fehér, váru — vár, hodu — had. A -ra, re határozórag még önálló névutőszerű határozószó volt: pl. utu reá — útra- Ebből az írásos emlékből néhány mai helynév 900 évvel ezelőtti hangzására is fény derül: pl. bola- tin (Balaton), tichon (Tihany), su- migy (Somogy), thelena (Tolna). Részletesebb elemzésbe ne bocsátkozzunk, elégedjünk meg ennyivel! Nyelvi fejlődésünk hosszú útja választ el bennünket ettől az állapottól. De nemcsak a szavak hangalakja és a nyelvtani szerkezet változik meg idők folyamán. A szavak jelentése is megváltozhat. Említ, ■ünk erre egy-két példát. Régi nyelvünkben a bájos boszorkányost jelentett. A trágya eredeti jelentése cukor, fűszeres édesség, egykorú szakács- j könyvekben ilyen kifejezést találunk: nádmézzel trágyázd meg. A ravasz szavunk eredeti jelentése róka. Ha a XVI. sz. második felében élt Balassi Bálint költeményeit olvasgatjuk, számos olyan szóra bukkanunk, aynelynek jelenése ma már megváltozott: Én keserves szívem hozzá oly [állandó, Mint fenőfa télben nyárban maradandó, Nem tétova hajló, Nincsen dolgaimban semmi álnak [háló (Balassi kritikai kiadás 21. vers) Az itt idézett versrészletben az állandó jelentése hűséges, a tétova értelme ide-oda, a háló ravaszság, gonosz szándék értelemben fordul elő. A szár szó régi jelentése láb, lábszár. Ebben a jelentésben fordul elő az említett szó Fazekas j Mihály Ludas Matyi c. elbeszélő költeményében: „Nyáron a legyet a szárán csapkodta napestig.” Petőfi Csatában című költeményéből idézzük a következőt: Ropog, hosszan ropog csatárok fegyvere. Ma a csatár szavunk a sportnyelv szókincsébe tartozik, az első sorban küzdő futballistát jelenti. A felsorolt példák azt bizonyítják, hogy nyelvünk állandóan.vál- : tozik. A nyelvi változások a nyelv j szigorú törvényszerűségei alapján mennek végbe. A nyelvi változások körébe sorolhatjuk a nyelvhelyességi hibákat is. Hibáknak a- zért nevezzük ezeket a jelenségeket, mert a magyar nyelv törvény- szerűségeitől elütő módon keletkeznek. Szabó Géza i szégyellte, hogy iparos az apja és többnek akart látszani. Ha csak alkalom adódott rá, mindig felöltötte a tartalékos hadnagyi egyenruháját. Kapaszdi egyszer felszólított, hogy folytassam az olvasást és észrevette, hogy a szomszédom könyvét kérem el. —* Hát Varga Péter, a te könyved meg hói van? — Még nem tudtuk megvenni, tanár úr kérem — feleltem szégyenkezve. Jobb lett volna, ha azt hazudom, hogy otthonhagytam, mert Kapaszdi mérgesen nekemugrott: — Engem akarsz falhoz állítani, te gazember? Ismerem én a sziki csavargókat! Eladtad a könyvet és dohányt vettél az árán! — Tanár úr kérem, én nem dohányzóm. — Akkor elittad! Ti kocsmázni is szoktatok. — Én nem járok kocsmába, tanár úr kérem. — Velem feleselsz, csibész?! — kiálltotta és úgy vágott képen, hogy kiestem a pádból. Ettől kezdve nenn mehettem el előtte, hogy belém ne kössön. Szokása volt, hogy a tízperces szünetek végén megállt a folyosón, szemben a lépcsővel és mustrálta a felvonulókat. Jaj volt ilyenkor a szikieknek, ritkán úszták meg pofon nélkül. Engem is elkapoít nap nap után. Egyszer mert siettem, „tolakodtam”, máskor mert bámészkodtam, „tolongtam”. Ügy próbáltam menekülni, hogy egy-egy csoport mögött a fal mellett osontam föl. Néhányszor sikerült is, de egy alkalommal észrevette a lopakodásomat és kiemelt a.csoport mögül. Emlékszem, november közepén volt. — Miért bújkálsz előlem? Nem tiszta a lelkiismereted? — ijesztett rám. — De tiszta, tanár úr kérem. — Hogy Verme tiszta, mikor csupa sár a csizmád?! — s azzal durr, hogy tántorogtam. Elöntött a düh és elkezdtem kiabálni: — Jól tudja a tanár úr, hogy hat kilométerről járók be, hát azért sáros a csizmám. El akartam szaladni, de elfogott. A diákokat beparancsólta a tantermekbe, engem meg bevitt a földrajzi szertárba és bezárta az ajtót. Tudtam, hogy ebből iszonyatos verés lesz, ezért az ablak felé tartottam. De megsejtette a szándékom és az utam állta. Nyájasan, mosolyogva beszélt. — Ugye te haragszol rám, kisfiam? — Nem tanár úr kérem, csak... — Látod ez szép tőled. És mit gondolsz: vajon a tanár a javát akarja-e a diáknak? No, mire vársz? Talán magad is érzed, hogy nem lenne igazságos dolog, ha ép bőrrel úsznád meg ezt a súlyos fegyelmi vétségei. — Tanár úr kérem, a kulcs... — A kulcs a zsebemben van. No gyere csak idei Ahogy odamentem, elővette a nádvesszőt. — Azért nem bántalak, hogy sáros a csizmád, ezt megmondtam. Csupán azért kapsz, mert hívtalak vissza a folyosón, de te megtagadtad az engedelmességet és nem jöttél. Elfutottál előlenu Mi a véleményed: tartozik-e engedelmességgel a diák a tanárjának, aki az egészségét, az életét áldozza azért, hogy jóra-szépre nevelje? — Igenis, tanár úr kérem... — Tudod-e te azt, hogy ha a katona nem hajtja végre a parancsot, akkor főbelövik? Milyen katona lesz belőled, ha így kezded? A felettesed parancsát semmibe veszed, elszaladsz... — Tanár úr kérem szépen... — Igazságot teszek-e én, ha ezért most megbüntetlek? — Tanár úr kérem..-.. — Egy szóval felelj! Igen, vagy nem? — Igen — nyögtem kínomban. — No akkor feküdj le erre a podra! Kegyetlenül összevert. Amikor felugrottam, a fejem, fülem, nyakam, kezem ütötte. Hiába sírtam, nem volt irgalom. Ahogy megszabadultam a kezei közül, összeszedtem a holmim és hazamentem. Másnap már Énekes Dékány műhelyében fújtattam a tüzet. Rá három esztendőre egy este Kapaszdit valaki megtámadta az utcán. Vérébe fagyva találták a járókelők, két hétig nyomta az ágyat. Csendőrök nyomoztak az ügyben. A szálak Szikre vezettek. Tőlem is megkérdezte a tiszthelyettes, amikor épp a dudvás Szemenyei lovát vasaltam: — Te keresztelted meg Kapaszdit? — Én oszt igazán nem. — Hisz bajod volt vele neked is. — Lehet hogy volt, de mgr elfelejtettem. — Jobb lesz hé, ha bevallód, mert ha másoktól tudom meg, nagyon megszorítalak. Mi nem ku- korieázunk ám! • A nyomozás nem vezetett eredményre. Kapaszdi nem ismerte fel a támadót, a szikiek meg tudtak hallgatni, E, KOVÁCS KALMAN Hogyan lettem kovács?
