Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara 60 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek I960. MÁRCIUS 13., VASÄRNAP MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Az idén 9—10 százalékkal vár több árut a mezőgazdaságtól az ország, mint tavaly A megyei tanács szervezésében értekezletre jöttek össze március 12-én, szombaton Békéscsabán a megyei vállalatok vezetői, a já­rási tanácsok mezőgazdasággal foglalkozó elnökhelyettesei és az állatforgalmi vállalat megyei, já­rási kirendeltségének megbízottai. A jelenlévők előtt Laszi Pál, a megyei tanács elnökhelyettese e- lemezte a megye 1959. évi árufel­vásárlás! eredményeit, a termelő­szövetkezeti mozgalom kialakulá­sa után mutatkozó új helyzetet, az 1960. évi árutermelési és fel- vásárlási feladatokat. Beszámoló­jában részletesen szólott a kettős feladatról, amely mezőgazdasá­gunk előtt az idén és a követke­TANÁCSKOZTAK m KtSZ-alapsxervexetek titkárai Szombaton egésznapos ta­nácskozásra jöttek össze a me­gye KISZ alapszervezetemek titkárai. A megyei pártbizott­ság nagytermében Baukó Mi­hály elvtárs, a megyei KISZ- bizottság titkára beszédében az ifjúság előtt álló tavaszi, nyári munkafeladatokról szólt. Hangsúlyozta, hogy a VII. pártkongresszus tiszteletére in­dított „Ifjúság a szocializmu­sért” próbában a fiatalok jól megállták helyüket. A tavaszi munkák során sok-sok feladat hárul a megyében lévő KISZ alapszervezetekre. Egyik ilyen nagy akció a tavaszi faültetés. Az előző években is több mil­lió facsemetét ültettek el a ki- szisták, és elnyerték az Orszá­gos KISZ Központ vándorzász­laját. A zászlót továbbra is meg akarják tartani, és ebben az évben több mint 2 400 000 fát akarnak elültetni. A beszámoló és a felszólalá­sok után külön megbeszélést tartottak a területi, üzemi, kö­zépiskolai, hivatali, valamint a termelőszövetkezetek KISZ- titkárai. Ismét akadt öttalálatos szelvény a lottón Hetek óta érdeklődve lesték a népszerű szerencsejáték résztve­vői, hogy mikor ér el valaki is­mét ötös találatot a lottón. Ez a legutóbbi, 11. heti sorsoláson be­következett, miután egy csepeli lottójátékos pontosan eltalálta a kihúzott öt számot, amely nem kevesebb, mint 1583 529 forint nyereményt jelent számára. A négytalálatosokra így viszonylag szerényebb összeg jut. Megyénk­ben az S 3 198 164 számú szelvé­nyen értek el négy találatot, s ez 19 549 forintot fizet. ző években áll. Ezt a termelőszö­vetkezeti mozgalom fellendítésé­vel, a közös gazdaságok megszi­lárdításával egyidejűleg az áru­termelés növelésével oldjuk majd meg. 1960-ban megyénk területén a tavalyihoz mérten 9—10 százalék­kal növelik a felvásárló szervek tevékenységét, azaz ennyivel több áru felvásárlására készülünk. A szerződéskötésekben lemaradás tapasztalható, így egyáltalán nem lehetünk nyugodtak afelől, hogy a még le nem szerződött áruk az ország gazdasági vérkeringésébe jutnak. A felvásárló szerveknek széles szervező munkát kell ki­fejteni, hogy megyénk az áru­termelés idei tervét teljesítse — állapította meg, majd részletesen foglalkozott az állattenyésztés és növénytermesztés helyzetével, a tennivalókkal. A beszámolót vita követte. A vitában felszólalók sok hasznos tapasztalatot mondtak el. 30 mázsa rántanivaló csirkét szállított a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat Budapestre A Békéscsabai Baromfifeldolgo- felvásárlását — túlteljesítik. zó Vállalat az idei első negyed­éves terv teljesítésében kissé ne­hezen vette az első akadályt. Ja­nuárban mind a baromfi, mind pedig a tojás felvásárlásában le­maradtak a tervtől. A második hónap már kedvezőbbnek bizo­nyult. Március első hetében a ba­romfifelvásárlásban még mutat­kozott lemaradás, a tojásfelvásár- lásban azonban nemcsak hogy pó­tolták a januári kiesést, hanem az időbeni tervet túl is teljesítet­ték. Előreláthatólag az első ne­gyedéves tervet — 8 millió tojás Rejtett tartalékok Halaspusztán Szeghalom szomszédságában, a debreceni műút mellett nyúj­tózik a Halaspusztai Állami Gazdaság. Január 1-től két kisebb üze­met csatoltak ide: a Vésztői Állami Gazdaságot és a Dévaványai Gyapjútermelő Vállalat füzesgyarmati üzemegységét. így az itteni emberek most már 8 ezer holdon gazdálkodnak. A határ roppant sáros. Az ember fél lábszárig süpped, ha lelép a betonkockákról. Lóháton és könnyebb kocsikon járnak az itte­niek. A Nagy-Sárrét kellős közepén vagyunk. Az őszi szán. tás sötéten csillog. A szél csípős. Az ember, ha teheti, árnyékba hú­zódik, onnan szívesebben gyönyörködik az ébredező tájban. Milyen szép is ez a vidék! Különösen itt, ahol a múlt század dereka táján még feneketlen mocsarak, ingoványok, nádat, szittyót termő földek húzódtak, s ma pedig az emberi kéz alkotta csator­nákban gyűlik össze Nagy-Sárrét fölösleges vize, ezzel a föld las­san itt is bőven termővé válik. a füzes gyarmati és halaspusztai üzemegységekben. Ha a növény­termesztés teljesíti a termelési tervét, akkor az állattenyésztés terven felül 1,5 millió forint tiszta haszonnal zárhat! Ez az ő véle­ményük. A főagronómus titokban még ennél nagyobb jövedelmet remél. Majd eldől, kinek lesz igaza. (D. K.) A vállalat a baromfifeldolgozás­ban szokásosan jelentkező holt­szezon miatt most készül fel az ősszel várható csúcsmunkákra. Megkezdték a hűtőház rendbeho­zását, tatarozását, új szigetelést adnak három teremnek és új gé­pekkel teszik korszerűbbé a fel­dolgozást. Elsősoban a kövérliba* kopasztót szerelik fel új gépek­kel; A tojásszezon mellett nem állt le teljesen a baromfi feldolgozása és hizlalása sem. Eddig mintegy százezer csirkét adtak át a terme­lőszövetkezeteknek és állami gaz­daságoknak nevelésre. Több álla­mi gazdaságból pedig már vissza is kaptak, s a héten 30 mázsa ide* rántanivaló csirkét szállítottak Budapestre. Különösen a Felső­nyomási Állami Gazdaságból kap­tak vissza nagyobb mennyiséget,- eddig 22 mázsát, ahol Kovács Mar­git farmvezető gondos ápolásával megfelelő súlyú és színű baromfit nevelnek. A héten folyamatosan tízezer csirkét szállíthatott el a vállalat az állami gazdaságból, a- hol 400 mázsa baromfira és 130 ezer tojásra kötöttek szerződést, melyet még szeptember előtt tel­jesíteni akarnak. A legszebb csir­kéket a Szabadkígyósi Tangazda­ság tanulói nevelik kisebb meny- nyiségben ugyan, de legjobb mi­nőségben. Az egyesített gazdaság élén új igazgató áll: Szántó Lajos. Tíz éve dolgozik a „szakmában”. Gondolom, az igazgatói beosztást bátran nevezhetjük ennek, hiszen sokoldalú képzettséget, a vezetés­ben, a politikai életben nagy jár­tasságot követel. Szántó elvtárs a gazdálkodás­ban hasznos tapasztalatokat szer­zett, így ezzel magyarázható, hogy az új környezetben hamar felismerte a helyzetet. Megnyerte a szakemberek bizalmát is. Ja­nuár óta több dolgozóval megis­merkedett. Napról napra bonta­kozik ki előtte ez a sárréti vidék, de nem a tengelyig érő sáros, ha­nem a kövér kalászokat, a nagy kukorica-csöveket és a szép cu­korrépát nevelőé. A feltáratlan tartalékokra gondol. Ebből bi­zony sok szunnyad itt az embe­rekben és a termőföldben. A fő­agronómus, Mészáros István is ezt tartja. Ö több éve telepedett ide, s az a meggyőződése, hogy a ho­zamokban mutatkozó alacsony szélsőségek — bizony az is előfor­dult már, hogy a vetőmagot is alig adta vissza a föld — olyan évekkel váltakoztak, mint a ta­valyi is, amikor a terméseredmé­nyekről készített grafikon oszlo­pai túlnőtték a milliméterpapírt. Búzából 12,3, őszi árpából 14,62, kukoricából (májusi morzsolt) 18, cukorrépából pedig 144 mázsát ta­karítottak be. zel, náddal borított határrészen a kiváló és magas terméshoza­mok bölcsője ring. Az itteni föld fiedig még ennél is többre képes. A főagronómus újságolta, hogy az idén jórészt a tavalyi tényle­gesen elért termelési sikereket ál­lították tervbe, tűzték a gazdaság elé azok megtartását. így holdan­ként a 18 mázsa májusi morzsolt kukoricát, a 140 mázsa cukorrépát szeretnék megtermelni. Adottsá­gaik ehhez megvannak, talán még többhöz is! A földet eddig is úgy megművelték, hogy ennek a ter­mésnek még kedvezőtlen időjárás esetén is meg kell lennie! Egyébként az egyesített gazda­ságok termelési tervét most ké­szítik. Ennek teljesítését a dolgo­zókkal beszélik meg és velük kö­zösen készítik el az ellentervet Megtorpedózzák az évről évre rémként kísérletező mérleghiányt. Már most úgy látják, hogy ez a küzdelem sikerrel jár. Kukoricá­ból nem 18, hanem 20 mázsa szemtermés, cukorépából 150—155 mázsa holdanként hozam eléré­sére gondolnak. A dolgozók han­gulata bizakodó. Ök maguk is lát­ják, hogy az itteni gépekkel a ren­delkezésre álló vegyszerek segít­ségével bővebben teremhet a föld, s arról beszélnek, miért ne ter­meljenek többet, ha egyszer mód­jukban áll. Előre lépni, | A tudományban | elért ered­mények bátor átültetése azt pél­dázza, hogy ezen a korábban viz­el őre és újból előre, hogy ne csak vegyenek, hanem tegye­nek is a nemzeti jövedelemhez. Ezt a dicsérendő célt tűzték ma­guk elé, s az idei évben ennek va- lóraváltására készülnek a vésztői, Mákvetés szünetében Az országútszéli földek a már­ciusi nap fényében barnára pi­rultak. Rajta emberek, lovakat hajtanak, gépeket vezetnek. Az egyik vetőgépes csoport éppen cigarettaszünetet tart. A Szöllősi Állami Gazdaság gyümölcsöse melletti táblán vagyunk. Itt hét pár lófogattal símítóznak, vetnek. A talaj felső része szá­raz, szinte pariik a simító alatt. Néhány centire lejjebb nedves a föld. Ebbe a nedves részbe ve­tik a mákot. A vetőgépek cso- roszlyáit jól felhúzták, mert az apró mákszem befullad. ha mélyre kerül. Beszélgetnek. Bubik Sándor, aki a vetőgépet kormányozza, sérelmezi: miért nem kaphat ő háztájit, hiszen egész évre szerződött? Társaival együtt találgat, mert azt az in­dokot, hogy ő csak időszaki munkás — ezeknek ugyanis nem jár — nem tartja elfogad­hatónak. Március 1-től december 31-ig dolgozik majd a gazdaság­ban — így szól a szerződés is — és neki mégsem lehet háztáji földje? Hát akkor kinek lehet? A szakszervezethez kellene ta­lán fordulni, s ott megadnák a választ, veti közbe Dénes And­rás, a faros. Meg kellene ezt egy kicsit alaposabban nézni, mert nem lehet az, hogy egy családfenntartónak, akinek e- gyébként nincs földje, éves szer­ződése viszont igen, ne adjanak háztájit — bonyolítják a gondo­latot. S mit mondanak a szakszerve­zeti vezetők? — Az állami gazdaságok ház­táji földet csak állandó dolgozó­iknak biztosítanak. Amennyiben Bubik Sándor a Szöllősi Állami Gazdaság állandó dolgozójává válik, vagyis meghatározatlan időre ott folyamatos munkát vállal — tehát nem december 31-ig —, úgy a háztáji földre jo­gosult. Ha már itt tartunk, mondjuk el azt is, hogy az időközben oda­jött Hajdú János kevésnek tartja a fogatosok keresetét. Most szerelt le katonáéktól. Fia­tal, életerős ember, aki szíve­sebben dolgozna teljesítmény­bérben. Idézi is nyomban azt az időt, amikor így dolgoztak. Ak­kor havonta nem ezer, hanem 1400—1500 forintot is kerestek. Érdekes változás ez. 1956—57- ben itt Szöllősön is szóvá tették a fix havibért. Ez akkor megfe­lelt, ma azonban nem. Szerin­tük úgy lenne jobb, ha ismét visszaállítanák a teljesítmény­bérezést, mert az a jelenleginél sokkal jobbam ösztönzi az em­bert a több és jobb munkára. A rövidke pihenőnek véget vetnek. Elfoglalják munkahe­lyeiket. Gulácsi János, a lóhajtó csettint. A két ló elindul. Foly­tatják a mákvetést. —sik

Next

/
Thumbnails
Contents