Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

1900. március 11., péntek NÉPÚJSÁG 3 A cigányokról beszélgettek A magunk mögött hagyott másfél évtized alatt tíz és százez­rek élete változott meg. De a múlt keserves évtizedeinek nyo­mait még nem mindenütt tudtuk eltüntetni. S amikor a tennivalók kerülnek szóba, a cigányok élet körülményeinek megváltoztatása különösen hosszan tartó vitát képez. Örvendetes, hogy a cigányok sorsa mind több embert érdekel. Erről győződtünk meg a napok­ban a békési vasútállomás nagy várótermében is, amikor általunk két ismeretlen mrmkásember beszélgetését végighallgattuk. A cigá­nyokról beszélgettek. Ügy véljük, nem lese haszontalan, ha ezt a be­szélgetést, ha úgy tetszik vitát, mások is megismerik. — Ezek a mi községünk sötét foltjai — mutatott ki az ablakon az idősebb férfi az állomás előtt elsiető két cigányasszonyra. — Sötét foltok? Miért? — kér­dezte amaz, miközben cigarettára gyújtottak. — Mert nem dolgoznak, lopnak, vagy kéregetnek, ingyenélők... — Jó . De legyünk őszinték. Kö­zöttünk nincs sötét folt, nincs gazember’ Mondjuk olyan, aki nem az inged vinné el, hanem a lakásodat lenne képes kirabolni? Esetleg a pénzedért leütni? _ i — Te újságolvasó ember vagy ugye? — Az... — Csak az utóbbi két hónapban jó néhány lopást, csalást, okirat­hamisítást követtek el megyénk­ben és tudod-e, hogy a tettesek közül hány volt cigány? _ ? — Ha jól emlékszem, mindösz- sze kettő. És mernéd ezek után azt mondani, hogy ránk ez a jel­lemző? — Dehogyis! — Mert mi mások vagyunk — ugye? De őket lehet szidni, gú­nyolni és ráadásul még hallgassa­nak is, mert cigányok? __7 — Emlékszel még a felszabadu­lás előtti évekre, amikor együtt kutyagoltunk ki és haza Békés­ről Kamutra? — Persze, hogy emlékszem™ — Akkor azt sem felejtetted el, amikor a kulák semmirekelő gazembernek titulált, mert az egyik nap a hatvan tojásból egyet elejtettél és eltötrött? Emlékszel hetekig ezt panaszoltad nekem és a többi hozzánk hasonló sorstár­sunknak. És fájt — igaz jogosan — hogy a semmirekelőnek, gazem­bernek nevezett. Szörnyű élet volt ; az ugye? De a cigányok még ret­tenetesebb körülmények között él­tek akkor is... — Azóta már eltelt másfél év­tized... — Mit tettél — persze ez nem­csak rád vonatkozik — a másfél évtized alatt azért, hogy a cigá­nyok kivétel nélkül rendes em­berek legyenek? — Mit tettem? Felelősségre a- karsz vonni? — Ne beszélj butaságot... — Különben megmondom. Ha bejött az udvaromba közülük egy is, úgy kizavartam, hogy nem volt ideje a kiskaput kilincsre behúzni... — Sajnos, soknak ez ma is osz­tályrésze, mert nem fordítunk kellő gondot a cigányokra. Nem érünk rá velük foglalkozni. Tü­relmünk sem volt hozzá. Pedig hallgatnak a szép szóra. Elhiszed? — Nem tudom... — Miért mondod azt, hogy nem tudod? Ismered itt Békésen a ci­gánybírót? — Hogyne... — Több mint hat éve egy álla­mi gazdaságban dolgozik. Szere­tik és becsülik. Szeretik? Három­szorosan kitüntetett kiváló dol­gozó... — Jó, hát az... — Na, nemcsak az. Nézd meg koratavasztól későőszig, hogy a vonatokon szombaton este meny­nyi cigány jön haza, akik vasár­nap este mennek vissza az álla­mi gazdaságokba. Legtöbbjük már szépen öltözködik... — Az igaz, hogy vannak köztük, akik szépen öltözködnek. — Pedig elhiheted, nem azért öltözködnek szépen, mert a te inged, meg az én nadrágom el­lopták, hanem azért, mert dolgoz­nak. — Jó-jó, hát nem mondom én, hogy mindegyik olyan, mint a- meiyik az ingemet elvitte... — Nem bizony, sőt a legtöbb már nem olyan. És az igazsághoz tartozik az is, hogy akik még nem dolgoznak, azok közül is so­kan örömmel vállalnának mun­kát... — Na azért azt már nem hi­szem, hogy ha akarnának dolgoz­ni, nem tudnánk... — Nem hiszed? — Ugyan miért ne vennék fel őket? — Nem haragszol meg, ha őszin­te leszek? — Nem, csak mondd. — Azért, mert még sok vezető — mint te is — nem tartja a cigányokat teljes embernek, nem bíznak, de sok helyen nem is a- karnak bennük bízni. Több he­lyen a téglagyárban sem akarnak nekik munkát adni. A termelő­1 szövetkezetekbe is sok helyen je­lentkeztek tsz-tagoknak a cigá­nyok. Néhány helyen azonban ri­degen elutasították őket, mond­ván: a cigányok menjenek vájo- got vetni. Pedig a cigányoknak is éppen annyira joguk van az élet­hez, mint mindenki másnak és ahhoz is, hogy munkát kapjanak. Vagy szerinted ez nem így van? _ 9 — Én nem mondom, hogy nincs közöttük kicsapongó, meg olyan is, akinek a munkától viszket a bőre. De valamennyiünk közös ügye, hogy segítsük őket egytől- egyig minél előbb a becsületes élet útjára. Hozzuk ki őket foko­zatosan a putrikból, a szenny­telepekről. Különösen vonatkozik ez a vezetőkre. S amit nem kap­tak meg a múlttól, kapják meg a jelentől. Egyetértesz ezzel? — Egyet, persze, hogy egyet — I mondta, miközben kezet nyújtva elköszöntek egymástól, i Balkus Imre Tavaszi munka az orosházi járás tsz-eiben Az orosházi járás termelőszövetkezetei a homokosabb talajon megkezdték a tavasziak vetését. A kardoskúti Kossuth Tsz és a gerendási Petőfi Tsz eddig 10—10 hold mákot vetett el. A nagyszc- nási Dózsa Tsz a 25 hold mákból 20 holdat, az 50 hold borsóból pedig 13 holdat vetett el. A tavasziak vetése folyamatban van. A borsó és a mák után pénteken, szombaton 70 hold tavaszi árpa ve­tését is megkezdik. A Dózsa Tsz tagjai teljes lendülettel dolgoz­nak, most készítik a dohánypalánta alá a melegágyat. A kertészek is serénykednek, piklrozzák a paprika-, paradicsompalántákat a me. legágyakban. Megkezdték a 15 hold szőlő nyitását s újabb 15 hold telepítését. tett másnak egy szemet is levenni róla; az első termést piciny üveg­be főzte be, és két évig őrizte. Ak. kor bontotta fel, amikor Pista be­mutatta neki menyasszonyát. Megehetjük, most már többet te­rem. Ez karácsonykor volt. És a- mikor újra virágba borult a fa, a fiatal asszony ismerte már egész történetét. Ügy bizony galambom, ami ezen terem, egy szemig be kell főzni. Majd meglátod, milyen jó lesz akkor. Mert az ilyesmit nem lehet előre kigondolni™ Másnap reggel a csersznyefa mosolygó virágaira árvaság bo­rult. Kardosékhoz asztalos jött és az ablakokra fekete függönyöket szegezett. Az orvos annyit mon- 3ott, a fáradt szív megpihent. Pis- ;a aztóta azt sem engedte, hogy 'elesége szedje le a cseresznyét. A gyerekeknek sem volt szabad. Uert azok is voltak már, telik az iő. Elbukott azóta mór Gömbös, Jussolinl Is. Hitler még tartotta nagát. Koratavasz volt ekkor is. lárcius. A harmadik unoka volt ton. De már nagyon közeledett, sert a bába mindig noszo­gatta Pistát, legyen ám meleg­víz. A füzes pedig annyi idő óta nagyon megritkult, már a nyula- kat Is meg lehetett benne látni, és táblák álltak sor­ban, hogy tilos fát szedni. Az asszony meg ott bent olyanokat kiáltott már, majd kiszakadt a dobhártyája. Mindjárt kell a me­legvíz. Itt ez a kis gally, még át sem melegszik a kályha. Reggel meg fürdetni keil megint... Kint havas eső csapkodott. Olyasvalami kiáltás fojtogatta torkát, mint amikor a fejszét meglátta. De akkor volt, akinek kiálthatott volna. Most kinek ki­áltson? Rányomta homlokát a konyhaablakra és belebámult a szürke éjbe. összeverődtek a cse­resznye vékony gallyai. Hányta még magát a tél, bár nagyon megkopott a szél karca. Nem csípte vörösre az ember fülét, or­rát, de meleg víz azért csak kel­lett. A kamrába nyitott be. Le­vette a polcról a kis befőttes üve­get, melybe az anyja a cseresz­nyefa első termését rakta. Most Is cseresznye volt benne. Ügy szo­rította magához, mint akkor reg­gel az anyját, amikor többet nem nyílt szólásra az ajka. Azt hagyta neki örökül, hogy a cseresznyefa az unokáké. És mit csináljon most? Melegvíz kell, mindjárt kiált az unoka, és csak egy kis gally van, a tél megevett minden fát a kert­ből, csak a cseresznye maradt Fejét felemelte, tenyerébe bele­váj ód tak ujjal, s a következő pil­lanatban a kamra földpadlóján ezernyi darabokban hullott szét a kis befőttes üveg, a cseresznyék fényüket vesztve, a földpadló po­rában gurultak, a vörös befőttlé az apró gödrökbe szaladt szét. — Mi az?! — szaladt ki a bába, — Megyek vizet melegíteni. A bába megcsóválta a fejét és viszament a szobába. Reggel már nem verte össze a szél a cseresznyefa gallyait. Csak a frissen fűrészelt tövét csapkodta a havas eső™ Cserei Pál VJtvtfyka az*iskolába** j\Tem hiszem, hogy segítene a helyzet tisztázásán az, ha most az iskola pontos címét és nevelőinek nevét közölnénk. Mert ugyan az ügy kivizsgálása egy is­kolában történt, de ez nem jelenti azt, hogy tanulságul ne szolgálna más iskolában is. Elkerülhetetlen az, hogy ott, a- hol emberek dolgoznak, egymás között súrlódás ne keletkezzen. Nem vagyunk egyformák, egyik ember víg kedélyű, a másik in­kább magába zárkózik, s elvégzi munkáját, s nem vesz részt eset­leg a közösség szórakozásában, életében. Mindnyájan, és ez alól senki sem kivétel, hibával terhel­tek vagyunk, sokszor vélt sérel­meinkért megsértődünk és esetleg éppen ilyen könnyen mi is meg­bántuk valakit. Fokozottan áll ez olyan esetben, mikor különböző vérmérsékletű, különböző felfogá­sú emberek dolgoznak együtt. Az iskola, ahol az eset történt, a me­gyének egyik legjobb ellátottság­gal rendelkező iskolája. Minden feltétele megvan, hogy komoly oktató-nevelő tevékenységet fejt­sen ki és pedagógusaiban meg is van az a képesség, hogy ezt a fel­adatukat ellássák. Mégis hónapok óta tartó egymás elleni áskálódás, s egymásról, egymás között törté­nő pletykázás oda vezetett, hogy ma a testületben sokan rossz szemmel néznek egymásra, szót­lanul ülnek egymás mellett az értekezleten és nyilván nevelői tevékenységüket sem tudják úgy folytatni, ahogy azt kellene. történet, ami felszínre hoz­ta az ügyet, szinte szokvá­nyos: Egy iskolai közös rendez­vényen az egyik kartárs többet ivott a kelleténél és így illumi- nált állapotban gátlás nélkül va­lót és valótlant mondott kartár­saira. Az ügy végül tetlegesség- gel párosult, amit tetéztek azzal, hogy a falu szája előtt egymást mártogatták be, egymásra kenve, s felnagyítva hibáikat. Ilyesmi bizony nem válik dicsőségére e- gyetlen nevelőtestületnek sem. Nem hiszem el, hogy a szülők és a gyerekek erről ne vettek volna tudomást. Hiszen hetekig más be­szédtéma sem volt sem a fodrász­üzletben, sem az étteremben, mint éppen a pedagógusok vitája. Hogy ez mennyire káros, azt kü­lön hangsúlyozni sem kell. Per­sze nem arról van szó, hogy a pedagógus ne igyon meg egy po­hár bort, vagy urambocsá, a pe­dagógusnak ne udvaroljon senki. De tegyék ezt úgy, hogy a szoci­alista együttélés szabályait ezzel ne sértsék meg. Ne sértsék meg az emberek jóérzését, ne botrán- koztassák meg a szülőket. Nem hiszem, hogy boldogan bízza a gyermekét egy édesanya olyan nevelőre, akinek már a híre is rossz. S ha pláne, ez igaz is. ak­kor már ott a természetes gyógy­mód nem segíthet, ott művi be­avatkozásra van szükség, hogy éppen, a pedagógusok légköré^ ne szennyezze egy-egy ilyen renitens nevelő. Jennél az iskolánál is harminc nevelő dolgozik együtt, de mikor azt kérdeztük, hogy há­nyán vesznek részt társadalmi munkában, hányán segítenek a termelőszövetkezeteknek, bizony a falu párttitkára egy kézen meg tudta számolni azt a néhány ne­velőt, aki sziwel-lélekkel segít az új falu kialakításában. Tudom, hogy a nevelői munka nagy erő­kifejtést jelent a nevelőknek, de ha ezt belső viszályok még forgá­csolják, akkor valóban nem ma­rad semmi sem arra, hogy a tár­sadalom építésében úgy is részt vegyenek. A pedagógusok sem különleges emberek, és nem kí­vánunk tőlük valami különlegeset és emberfelettit. De elhisszük, hogy a pedagógusok többsége mélységesen elítéli azt a pedagó­gust, aki pletykázással rontja a légkört, mérgezi kartársainak bi­zalmát másik kartársában. ■ ^ tantestület az ügy lezárása végett egy értekezletet hí­vott össze, ahol tisztázni szeret­ték volna a megtörténteket. Ez azonban nem sikerült megnyug­tató módon. Az eset tanulságát mindenesetre levonhatjuk: kul­turáltan és emberségesen nézzük munkatársunk hibáit és ne sérte­gető, ledorongoló hangnemben bí­ráljuk, hanem segítsük abban, hogy kijavítsa, amit hibának ro­vunk fel, de vegyük észre azt is, ha mi hibázunk! (Dóczi) Szorgos emberek AZ IDÉN IGEN SOK ESŐ H ULLOTT Kaszaper határában is. A föld nyirkos. Néha-néha pár napra eláll az eső. Ilyenkor köny- nyű szél vonul át az egybeszán­tott hatalmas táblák fölött. A fe­kete rög barnára pirul, szétomlik. Öröm a szemnek látni, hogy az őszi mélyszántást milyen eredmé­nyesen dolgozza meg az idő, a víz, a szél és a nap. Itt Kaszaperen sem restek az emberek. Szinte mindennap kijárnak a határba, és valósággal lesik azt a pillanatot, mikor mehetnek rá a szántóföld­re. Minden percet ki akarnak használni, mert az idei tavaszon bizony igen sok lesz a munkájuk. Egyesült a Lenin és az Aranyka­lász Termelőszövetkezet, így az együttes terület szántója 2365 hold lett. Sok időbe telik, amíg ezt a területet be tudják járni, amíg a földbe az életet elvetik. EZEKKEL A SZORGOS EM­BEREKKEL találkoztunk Kasza­per határában. Borsót vetettek a Lenin Tsz gyümölcsösével étel­iemben lévő táblába. Dinka Mar- cél, Nagy József, Kozák József, Magyar Kálmán, Balázs Lajos, Czinkota Mátyás és Szél Sándor, a párttitkár, valamennyien gyep­lőt, ostort tartottak a kezükben, és jóleső érzéssel ballagtak a lovak vontatta fogas után. Közöttük két új belépő dolgozott: Nagy József meg Balázs Lajos, akikkel a ré­giek egy sort tréfálkoztak. A TÁVOLBAN — ahol a dél­előtt folyamán fogasoltak — két vetogépet és két magtakarót von­tató fogat körvonalai rajzolódnak ki. — Ott már vetnek — mutat a távolba Szél elvtárs. — ötven holdba kerül ide, takarmányborsó. Igaz, nyirkos egy kicsit a föld, kárt azonban nem teszünk benne, gondoltuk, minden percet kihasz­nálunk, s elvetünk. DINKA MARCELÉK a fogás szélén néhány perc pihenőt tarta­nak. Cigarettaszünet. Ezután is­mét kézbe kerülnek a hajtószá­rak és folytatják munkájukat. Estig itt befejezik a fogasolást, holnap pedig már ebbe a táblába is pereg a mag. DK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents