Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

6 NÉPÚJSÁG I960. március 6.. vasárnap QlifÁll Leóéi uitokahAg^omLw-z Egy januárvégi napon nálatok jártam. Emlékszel még rá, Hú- gocskám? S ha véletlenül elfelejtetted volna már azóta, akkor en­gedd meg, hotry ez úton emlékeztesselek rá, mert kötelességemnek tartom, hogy szóljak hozzád. Odakinn hideg szelek jártaik. De a jó meleg szobátokban a szép, nagyméretű csempekályha mellett, kelle­mes volt üldögélve figyelni téged. Igen, téged húgom, ki érdeklődő kérdésemre nagy örömmel mutattad középiskolai félévi bizonyítvá­nyodat. Példamutató magaviselet, jelesek özöne, az osztály legjobb tanulmányi eredménye. Szüléiddel együtt én is mily büszke öröm­mel néztem fel rád, ki boldog, megelégedett mosollyal ajkadon, most már a nagy tükör előtt hajladoztál, szüléidtől ajándékozott szép, nyúlánk termeteddel, eszményien karcsú derekaddal. A fény megtört a kisestélyid taft-selymén. Hosszú, szép ívelésű nyakadon csillogtak a kisestélyidet kiegészítő nyakékek kövei. Gyönyörű, ma­gas boltozata, fehér homlokodat körülövezte a legújabb divat sze­rint fésült lágy, selymes fényű, hatna hajad. Nagy, barna, értelmes tekintetű szemed ábrándosán merengett el, ki tudja hová? Halkan folyt a szó sok mindenről, s többe k között arról is, hogy hova men­tek majd az iskolai szünetben szórakozni? Félvetődött a kérés, hogy jó lenne, ha egyszer édesapátok is elkísérne arra a bizonyos szóra­kozóhelyre. Hadd gyönyörködne két szép lányában, amint azok kéz. ről kézre járva, lejük a táncot. S ekkor felhangzott a te kiáltásod. *— Nem! Nem, nem! Apus ne j öjjön, el tudom képzelni azt a lát­ványt, amit majd nyújtana az asztalok mellett. Elbóbiskol, és az e- rösen foghijjas ajkai még jobban beesnek barázdás arcába. Csúnya látványt nyújt majd előre-hátra hajló düledezése. — És arcoddal utánozva mutattad kinézését. Semmi esetre sem jöhet, mert ha úgy fogja meglátni az Endre, belőlem is ki fog ábrándulni még! S e fel­kiáltó szavak csattantak, mint a pofon, az édesapád szívén. Oh, te ifjú lány, fel bírtad-e fogni, hagy mit tettél? Megütötted édesapádat, annyira, hogy ütésed fájdalmát én is megéreztem, s velem egyetem­ben az egész társadalmunk. Ügy éreztem, mintha a szoba levegője is meghűlt volna hirtelen. S odakünn az erősödő szél süvítésében, mely belekapaszkodott ablakszárn!jatokba, mintha édesapád hangta­lan, befelé jajduló, félrfeltörő zokogását hallottam volna. Mintha egy kísértet támadt volna fel. A letűnt Horthy-rendszer, melyben a gyermek szégyellte szüleit! Gondolj csak húgom vissza édesapád szomorú ifjúságára! Ki­csiny gyermek korában, az első világháborúban elesett az édesapja. Nyelvmü vetés Bálát rendezni, vagy bált rendezni? Sétáljunk végig Békéscsaba leg- r&t, A bál címszónál a kö- forgalmasabb részén, a Szt. 1st- vetkező kifejezéseket találjuk: Árván maradt testvéreivel, és megözvegyült édesanyjáról. S a ha­lál nem sok idő múlva édesanyjukat is elragadta gyermekei köré­ből. Az árván maradt fiú szíve majd megszakadt forrón szerető szülője után. A kegyelemkenyér, mely azután jutott részére, na- gyon-nagyon sós volt, a ráhulló árva keserves könnyeitől. Hányatott-vetődött, mint egy céltalan kis csónak az akkori élet poshadt, zöldnyálkás, hináros vizén. De ő nem merült el a fenyege­tőn lehúzó hínárban, hanem a küzdelemben megacélosodva felnőtt. Ma mar neked kis húgom, ez úgy hangzik, mint egy mese, mely úgy kezdődött: hol volt, hol nem volt, hol volt unokája, s új ruhája. E kegyetlen élet kísérte akkor is, amikor megnősülve csalá­dot alapított. Jött a második világháború, és véres vihara őt is a harctérre vetette, ahol vállperec-sérüléssel kórházba került, s majd onnan haza, családja körébe. Emlékszel, húgocskám, mikor gyermekkorodban a betegség csont-bőrré csúfított meg? Akkor ő mily aggodalmasan féltő szere­tettel karolt át sérült karjaival, eszébe sem jutva szégyellni téged. Sőt még jobban szeretett és dolgozott éretted. Haja galambősz lett. Nem törődve kihulló fogai megcsinúltatásával sem! Lemondott ön­maga ápolásáról, hogy te légy az ápőltabb. Iskoláztat! Mit gon­dolsz, kinek köszönheted, hogy a tudomány telt pohara feléd is van nyújtva, hogy oltsd el vele a tudás utáni szomjad? Az új társadal­mi rendszerünknek, melynek hasznos tagja édesapád is. Amely tár­sadalom nem tűri azt, hogy a gyermek szégyellje atyját, aki a kö­zért dolgozva, családjának él. Mit gondolsz, magaviseletéddel há­nyast érdemelsz meg? Semmi esetre sem példamutató jelest!! Ha at­tól félsz, hogy az a fiatalember azért ábrándul ki belőled, mert meg­fáradt, törődött munkás édesapádat nem a legszebb külső kinézettel szunnyadni látja, akkor te előbb, mint ő tőled, fordulj el tőle meg­vetően. Mert nem érdemli meg, nem méltó arra, hogy te, húgocs­kám, az első szerelem illatos álmait tékozold rá!!! De ugyanakkor vigyázz!! Jól vigyázz! Hogyha szülői tiszteletből nem javítsz az év ■másik felében, akkor esetleg majd ö fog elfordulni ezért jogosan tő­led! Édesapád megérdemli, hogy tiszteld, és mikor vágyik a szere­teted után, akkor ne sajnáld üde, rózsás arcodat arcához szorítani, gyermeki szeretettel. E soraimat tükörnek szántam, és arra kérlek, hogy most az egyszer ne a szobátokban lévő tü körbe pillants bele, hanem ebbe a tükörbe, melyet egész társadalmunk nevében nyújtok feléd. Nézz bele hosszan, és majd te magad döntsd el, ki a szebb, vonzóbb? Ki a szeretni valóbb benne? Te, húgom, vagy az élet küzdelmeiben megfáradt, barázdás arcú, őszhajú édesapád? S ha majd ráeszméltél arra, hogy mit követtél el édesapáddal, s marcangolja lelkedet az önvád, akkor gondolj arra, hogy nem elbuktatni akartak, hanem felemelni... Igen. felemelni, hogy társadalmunk méltó tagja legyél, s hogy büszkén nézhessek fel rád, ki képviseled majd a szülők iránti példamutató magaviseleteddel is a jövőnk ifjúságát. H. J-né. ván téren és Sztálin úton! Aka­ratlanul is szemügyre veszünk jó néhány táncmulatságra hívó pla­kátot. Szinte mindegyikhez lehet­ne helyesírási és nyelvhelyességi szempontból egy-két szó megjegy­zést fűmi. Most inkább azzal a bizonytalansággal foglalkazzunk, amely a bál szavunk tárgyas alakja körül uralkodik. Egyik plakáton az illető szervezet bálát rendez, a másikon bált — mikor melyik kifejezés van többségben. A napokban egy ismerősöm azt kérdezte tőlem, a bál főnév tárgy­esete hogyan helyesebb: bált vagy bálát. Tehát pontosabban az a kérdés, hogy a bál szó után a t tárgyrag előtt kell-e a kötőhangzó vagy nem. Tudnunk kell azt, hogy o szavak rágós alakja min­dig régebbi alakot őriz meg, pl. az ég főnév tárgyragos alakja eget. Ez azt mutatja, hogy a az emlí­tett szó a t rag kialakulása idején kéttagú volt: ege. Az alanyeset alakja (ég) pedig a mai állapo­tokra mutat rá. Ebből láthatjuk, hogy nem használhatunk önké­nyesen kötőhangzót. Tehát nem mondhatom azt — az ég szó mai alakjából kiindulva — „Nézem a csillagos éget’’, hanem azt kell mondanom: „Nézem a csillagos eget”. Az asztal főnév tárgyragos alakja asztalt, a t rag előtt nincs kötőhangzó. Nem mondjuk azt: „Vettem egy új asztalai”, hanem: „Vettem egy új asztalt”. Ezek után rátérhetünk a bál szó problémájára. Szavunk az új­felnémet ball átvétele, az újíel- németbe pedig a franciából ke­rült. A XVII. században tűnt fel először nyelvünkben. A bál sza­vunk sohasem volt a magyarban kéttagú, ezért a tárgyragos alakja nem lehet bálát, csupán bált. Ezzel kapcsolatiban üssük fel A Magyar Nyelv Értelmező Sfótá­„Megnyitja a bált, bált ad, bált rendez.” Az egészet össze­gezve azt kell megjegyeznünk: a bál tárgyragos alakja bált. A bálát alak nyelvhelyességi hiba! Mindenképpen kerüljük! Mégis hogyan alakulhatott ki a bálát alak? — Bizonyára tájnyelvi ere­detű, olyan tárgyragos szó hatá­sára alakult ki, mint pl. váll — vállat, ház — házat. Szabó Géza Kétszázhűsz rézkarc a felszabadult Magyarországról A Képcsarnok Vállalat vidéki és budapesti művészeket bízott meg,- hogy rézkarcokban dolgoz­zák fel a főváros és a megyék el­ső tizenöt szabad évének nagy vívmányait, fontos eseményeit. Összesen 220 rézkarc készült, a- melyeket huszonkétezer példány­ban küldenek a megyékbe, felsza­badulásunk 15. évfordulójára. Egy-egy megye átlag száz soroza­tot kap. Htapasb %actH.ih.ia i indig lélkesed­; tem az újért. • Sohasem értet- \ tem meg a- ; zokat az embereket, akik idegeii­• kedtek az újtól, attól, aminek a 5 jó oldalait még nem is ismerték. S Optimista vagyok. Minden új jö- ! vőjében látok valamit. Mint ■ ahogy minden új jövőjében van • is valami. • A legújabb újdonság számom­• ra nemrégiben az volt, hogy ; hanglemezt helyettesítő képesla- í pok jelentek meg. A főváros • egy-egy nevezetes építménye, ; dal kíséretében. ; Előre kívánnám leszögezni, > hogy régóta tudom, miszerint a • kerthez tartozik a rózsa, stb... • Mégis meglepett, mikor pl. a • Lánchidat láttam a képen, és Ü hallottam a hozzá felvett dalt: ■ „Hosszú az a nap, amely a csó- ; kod nélkül múlik el...” Hasonló ■ értelmű dalokat hallottam már ■ hasonló „ lemezről”, annak ide- ! jén a negyvenes évek elején, ; német és más elkészítésben, de ■ ahogy visszaemlékszem, a kép is • valami „szerelmetes ábra” volt olyankor. Annak is tudatában í vagyok, hogy napjainkban a for- ] mabontás korszakát éljük. A tar* ialombontósról azonban, legjobb tudomásom szerint még nem e- sett szó... többi — eddig megjelent — képeslap-lemezt nem sorakoztatom ide, hiszen közis­mertek. Mindenesetre, reménye­ket fűzök a közeljövőben meg­jelenendő újabb képes-lemezek­hez. Alig várom már, hogy megje­lenjen a „János vitéz”-bői az a kép, mikor Jancsi búcsúzik llus- kájától. Dal: „Csau bambinó...” Alit várom, hogy az egyik matyó falu életéből egy fonóka fény- képfelvétele megjelenjék. Dal: „Gyönyörű így este- Budapest...” Alig várom, hogy kedves dalaim közül megjelenjen a „Három a kislány” kedves, pajkos, csevegő dala: „Tschöll papa lányai mi vagyunk...” Kép: kézfogás — két szakállas, 75—80 éves bácsi ta­lálkozik a Margitszigeten... Alig várom... remélem, minden igényt kielégít majd, ami a ké­pes lemezek kiadásában ezután következik. Meg kell valtanon\ hogy ebben a legújabb újban a ; kezdet kezdetén ; nekem sem volt ■ sok bizodalmám. ■ Azonban az élet, a gya- ■ korlat segítségemre jött, és bizo- ; nyitotta, hogy ha nem is értem [ még meg az összefüggéseket, biz- \ tosan van benne valami művészi : vagy logikai magasság vagy : mélység. És én e gyakorlati bi- • zonyíték után egy pillanatig ■ sem kételkedem többé az újdon- • ság jövőjében. A gyakorlati példa a követke- • ző: Orosházán az egyik üzlet előtt ■ láttam egy rajzlapra készített : reklámot: narancs 36 Ft, sava- S nyű káposzta 3 Ft. [ Tekintve, hogy egy lapon volt : a kettő, kerestem az összefüg- ! gést a két dolog között. Csak ■ akkor találtam meg. mikor vet- ■ tem narancsot, és megkóstol \ tam... : J^izonyára ilyen magasb hár- ; mánia van az új képes- ■ lemezek által ábrázolt kép és a i rájuk felvett dalok között is. : Csak sajnos, nem vagyok elég > képzett fogyasztó ahhoz, hogy ! ezt a magasb harmóniát a ma- í gam erejéből felfedezzem. BECK ZOLTÁN j Továbbtanulás — Jó reggelt, tanító úr! Egissl­gire kívánom az íccakai nyugo­dalmat. — Jó reggelt. Szilágyi bátyám! Üljön le. Mi járatban van? Hogy érzi magát? — Köszönöm kérdísit, megva­gyok. Csak az öregsíg, a’ ne vóna. Nem kis teher ez a 72 esztendő, hájjá. Elfáradtam. De azír edgyüt- tem magáho. — Jól tette. — Az unokám dógába kerestem fel, tanító úr. Merhogy az apja mindenkippen valami teknikomha akarja kűdeni a gyereket. Nem mondom, jó lehet az is, de én máskíppen beszíltem megadógot Janival. — Mondja el, Szilágyi bátyám. — Mégpég úgy, hogy tanító le- gyík a gyerek. Rígen is a tanító vét a falu esze, hájjá! Azír aka­rom. — Ennek semmi akadálya nincs, Szilágyi bátyám. Jani kitűnő ta­nuló, szorgalmas, jó gyerek. Je­lentkeztetni kell a gimnáziumba s ha azt elvégzi, mehet tovább a tanítói pályára. — így helybe’ vagyunk. Akkor legyík szíves, csinálja meg aztait a továbbító lapot, tanító úr. — Azt most nem lehet, Szilágyi bátyám, mert ahhoz legalább az egyik szülő jelenléte és aláírása szükséges. Az öreg megvakarta füle tövét — Akkor baj van, az áldóját néki! — Miért volna baj? — Merhogy ük a teknikomba kívánják, mondom magának. A tanító gondolkozott. Az öreg is. — Hájjá, tanító úr! Tanáltam én valamit. Csinájjík hát olyan lapot. Az egyiket nékem, a gim- náziomrul, a másikat nékik, a teknikomrul. Oszt eztet kűggye ^1, amit én írok alá. Erre a tanító vakarta meg füle tövét. Mit tegyen, hogy meg­nyugtassa az öreget? Kis idő múl­va határozott. Gondolta, majd meggyőzni a szülőket a dologról. Elővett egy továbbtanulási lapot, kitölötte és Szilágyi bácsi elé tet­te, hogy írja alá. Az öreg * boldogan tette fel szemüvegét. Fogta a tollat és alá- kanyarította nevét a papíron. — No, e’ megvan. Osztán mivel ..'tozok, tanító úr? — Sémivel, Szilágyi bátyám. — A’ nem lehet! Szivessígir szí- vessíg jár. Ehun egy százas, ez a magájé. A tanító tiltakozott. — Hogy gondol ilyet? Nem fo­gadom el! — Mír nem? Kevéselli? — Dehogy, dehogy. Értse meg, hogy nem jár nekem semmi. Az öreg elkomolyodott. — Akkor nem biztos az uno­kám dóga. Fogaggya már el, háj­já! — Nem lehet. Ilyesmi csak a múltban fordult elő. Ma nincsen ilyen. — Nincs a fene! Ami jár, a’ jár. Segített rajtam, meg az ono- kámon, megérdemli. Nem is mik el addig, míg el nem teszi a pízt. A tanító felállt az asztaltól. Az ablakhoz ment. Kinézett. Aztán hirtelen mentőötlebe támadt. — Ugye úttörő a maga unoká­ja? — A’ hát. — Nos, akikor az úttörokassza javára elfogadom a százast, ha átveszi tőlem ezt a nyugtát. — Aggyá ide. Mit bánom én, hogy hova köti a pízt. Csak tanító legyík az unokám. Azzal kezet fogott a tanftővat s megelégedetten távozott.

Next

/
Thumbnails
Contents