Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, március 6., vasárnap Tanácsaink előtt állő feladatokról Békás megye tanácsai az elmúlt időszakban komoly eredményeket értek el pártunk és kormányunk által rájuk bízott párt- és állami feladatok végrehajtása során. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése terén jó eredmény az, hogy 76 községből, városból het­venegyet termelőszövetkezeti köz­séggé, várossá szerveztek át. Ez­zel a megye összes földterületének 80 százaléka szocialista szektorrá vált. A megyében a mézőgazdaság szocialista átszervezésének fela­data nagyobbrészt megvalósult. A lelkesítő eredmények felada­tunkká teszik, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezése u- tán olyan lelkesedéssel oldjuk meg a megszilárdítás feladatait, amilyen lelkesedéssel dolgoztunk eddig. A munkák során állanr dóan erősítenünk kell tanácsaink testületi munkáját, a tömegszer­vező, politikai és kulturális ne­velő tevékenységet. Tanácsaink az elmúlt tíz esz­tendő alatt bebizonyították, hogy alkalmasak a rájuk háruló felada­tok ellátására és munkájuk során jó eredményeket értek el. A fej­lődés munkájukban azonban nem minden területen kielégítő. Hibák tapasztalhatók a tanácsülések megtartása és látogatottsága te­rén. Amíg az 1958. évi választások után a tanácsüléseken a tanácsta­gok 80—82 százaléka jelent meg, 1959. december 31-én a tanács­tagoknak már csak 61 százaléka vett részt a tanácsülésen. Az em­lített időszak alatt 7 tanácsülés maradt el, míg 21 tanácsülést má­sodszori összehívásra sikerült csak megtartani. A látogatottság csök­kenése mellett hiba, hogy igen nagyszámú az igazoltalanul távol­maradók száma. Az állandó bizottságok munká­ja az utóbbi időben, egyes esetek­től eltekintve nem fejlődött kielé­gítően. A különböző szintű taná­csoknál mindössze egy-két állan­dó bizottság működik, illetve fejt ki tevékenységet. A végzett mun­kájukról nem számolnak be ta­nácsülésen, hogy azzal serkentsék őket a jobb munkára, a gyengén, vagy egyáltalán nem működőket pedig a munkák vitelére, A mezőgazdasági állandó bizott­ságnak, különösen ebben az idő­ben segíteni kellene a termelőszö­vetkezetekben az építkezések be­indítását, a szükséges tervek elké­szítését, a munkaszervezetek kia­lakítását, az eredményes gazdasági év megalapozásával kapcsolatos termelési tervek elkészítését. Szí­vós szervező és politikai felvilágo­sító munkával elő kellene segíte­ni, hogy a termelőszövetkezetek ne tervezzenek alacsonyabban az elmúlt évi eredményekhez viszo­nyítva. Működjenek közre abban, hogy a termelőszövetkezeti tagok vigyék be a szövetkezetbe a szük­séges vetőmagot. A szövetkezetek csatlakozzanak a 30 mázsás kuko­ricatermelési mozgalomhoz. A termelőszövetkezetek között kez­deményezzenek versenyt és dol­gozzák ki ennek feltételeit, külö­nös tekintettel az árutermelés fo­kozására. Segítsék elő, és szervező munkával járuljanak hozzá, hogy az alapszabály és a 3004/1 és 2-es kormányrendeletek tartalmát a tagok megismerjék. A művelődésügyi állandó bi­zottság segítsen e téren a mozielőadások, ismeretterjesztő és szaktanfolyamok szervezésével, könyvtári hálózat bővítésével. Se­gítse elő az új közösségben való éles kialakítását. Harcoljanak minden eszközzel az emberek fel­írta: Dr. Gacsályi Béla a kormánytitkárság munkatársa datának szociahsta átalakításáért, fejlesszék a közösség ügye iránti felelősségérzetüket, a szocializmus építése során elért vívmányaink megbecsülését. A végrehajtó bizottság a tanács általános hatáskörű végrehajtó, rendelkező szerve. A végrehajtó bizottság feladatait tagjainak ál­landó, tevékeny közreműködésé­vel oldja meg. Tagjai részt vesz­nek a végrehajtó bizottság ren­delkezéseinek meghozatalában, a végrehajtó bizottság szervező munkájában és rendelkezések végrehajtásában, ellenőrzésében. Az elért eredmények mellett a- zonban állandóan javítani kell a munkájukat, mert ez azt is je­lenti, hogy a falun és a városon kialakult új társadalmi viszonyok között nem lehet a régi módon igazgatni. Ezért a végrehajtó bi­zottságok munkáját megfelelő po­litikai, közgazdasági színvonalra kell emelni. Ennek érdekében ja­vítani kell a gazdasági szervező és ellenőrző munkát. Fokozni kell az ellenőrzést. Meg kell szüntetni a függetlenített és nem függetle­nített v. b. tagok közötti különb­séget. Az előterjesztések előkészíté­sében, a hozott határozatok vég­rehajtásába be kell vonni vala­mennyi v. b.-tagot. Biztosítani kell hogy a két ülés között, vala­mennyi v. b.-tag lássa el a tagsá­gából reá háruló feladatot. Tevé­kenységük nemcsak az üléseken való részvételben, szervezésben merüljön ki, hanem aktív munká­sai legyenek a végrehajtó bizott­ságoknak. A felsőbb szintű vég­rehajtó bizottságoknak töreked­niük kell arra, hogy a határozatok hozatalánál elsősorban az alsóbb szintű végrehajtó bizottságokra és vezetőire támaszkodjanak. A hozott határozatok végrehaj­tásáról valamennyi szintű tanács végrehajtó bizottság vezetője, vagy a határozatért felelős sze­mély számoljon be. Javítani kell a beszámolás módszerét is, még­pedig elemezni kell a határozat politikai és gazdasági kihatásait. A magasabb szintű tanácsok v. b. vezetői vegyenek részt az al­sóbb szintű tanácsok v. b. ülése­in, felszólalásaikkal emeljék a v. b.-ülés színvonalát, segítsék a jó határozatok kialakítását. A sokrétű feladat eredményes végrehajtása megkívánja, hogy a szakigazgatási szervek is aktív szerepet vállaljanak a meg­valósítás során. A szakigaz­gatási szervek — különösen a megyei — jól megállták a helyü­ket a rájuk háruló feladatok ed­digi végrehajtása során. A mun­kájukban azonban jelentkezik olyan deformálódás, amire fel kell hívjuk a figyelmüket, hogy idejé­ben változtassanak rajta. A jö­vőt illetően úgy változtassák meg munkájukat, hogy tevékenységü­ket ne csak a szakigazgatási szemlélet vezesse. Ennek érdeké­ben adjanak nagyobb segítséget a tanácsoknak a tömegkapcsolatok szervezésében. Munkájukat kap­csolják össze a testületi szervek segítségével, a tömegkapcsolatok erősítésével. Keressék fel az ál­landó bizottságokat, a tanácstago­kat, tanítsák a v. b.-vezetőket a fontosabb szakigazgatási teendők ellátásra. A területüket érintő na­pirendi pontok tárgyalásánál ve­gyenek részt alsóbb fokú tanács és v. b.-üléseken, és hozzászólá­saikkal segítsék a végrehajtó bi­zottságok munkáját. A napiren­den szereplő szakigazgatási feladat végrehajtásáról az alsóbb szak­igazgatási szerv tevékenységéről, munkamódszerükről mondják ei véleményüket. A végrehajtó bizottságok veze­tése az utóbbi időben stabilizáló­dott. A v. b. vezetőinek a megyé­ben elért eredményekben komoly szerepük volt. Az eredemények megszilárdítása és fokozása azon­ban megköveteli, hogy nem lehet a régi módon vezetni, hanem új módszerek, de ezen belül is első­sorban magasabb képzettség szükséges. Ezen a téren akad pó­tolnivaló, biztosítani kell, hogy a v. b.-vezetők, főként korban arra alkalmas tagjai megszerezzék az általános műveltséget, a szakmai feladatok ellátásához szükséges iskolákat. Azok a vezetők, akik nem rendelkeznek az általános iskola 8 osztályával, ezen a téren, akik ezzel rendelkeznek, maga­sabb iskolai végzettséget érjenek el. Téves az olyan felvetés, hogy a 10 év alatt megállták a v. beveze­tők a helyüket, nem szükséges a továbbképzés. A megfelelő kép­zettség megszerzését nem külön­böző szervek kívánják meg, ha­nem a falun és a városon egyaránt végbement gazdasági és politikai változás. A községfejlesztési feladatok végrehajtása és megvalósítása a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése után egyik legkiemelke­dőbb tevékenysége volt a tanácsi szerveknek. A községfejlesztésre fordítható összeg állandó és foko. zatosan emelkedett, örvendetes tény, hogy az emelkedés elsősor­ban a lakosság hozzájárulásából tevődik ki. Az elkövetkezendő időben e jó és hatásos eredményt meg kell tartani és fel kell ké­szülni arra, hogy a termelőszövet­kezetek megszilárdítását ezen ke­resztül is segítsék és támogassák. A termelőszövetkezetekbe, külö­nösen ma nagy problémát jelent az óvoda, napközi otthon létesí­tése. A községfejlesztést, mint községi tanácsaink kezében, jelen­leg legszélesebb anyagi bázist, fel kell használni arra, hogy a prob lémák megoldásában segítsék és könnyítsék a termelőszövetkeze­tek nehézségét. A községfej­lesztési bevételi tervek tel­jesítésén túl törekedni kell tanácsi szerveinknek az elő­irányzott pénzeszközök meg­felelj felhasználásáról, a beter­vezett létesítmények megépítésé­ről. Ezen a téren is problémák vannak, igen nagy összegű az év- ről-évre áthúzódó maradvány. Amennyiben ez nem nagyobb lé­tesítmény megvalósítására van tartalékolva, nem a lakosság és tanácstagok akaratán alapszik, a lakosság passzivitását vonhatja maga után. Ezért az elkövetke­zendő időben törekedni kell ezen hiányosságok felszámolására, hisz a lakosság azért fizeti a község- fejlesztést, hogy minél előbb lát­ni, használni akarja az új járdát, az új utat, kommunális és egész­ségügyi intézményt A befizetett pénzeszközökhöz képest kevés a társadalmi munka. A társadalmi munkában való bevonás a taná­csok eszmei és politikai nevelő tevékenységének megvalósításá­nak egyik eszköze. Ezt a mun­kát a tanácstagok, végrehajtó bi­zottságok és v. b.-ok vezetőinek további szervező munkájával, egyre magasabb szintre kell emel­ni. A társadalmi tevékenységet, a közösségért végzett munkát a hozott áldozatokat mint népünk új tulajdonságait kell alaposan továbbfej leszteni. Az előttünk álló nagy felada­tok megvalósítását tegyék a me­gyében társadalmi üggyé, mert csak az egész társadalom közre­működésével juthatnak előre. Ha mindezeket a feladatokat megva­lósítják, ezzel lehetővé teszik pár­tunk VII. kongresszusának a ta­nácsokra háruló feladatok egy ré­szének végrehajtását, és méltóan ünepelhetjük tanácsaink 10 éves évfordulóját. Legszebb húsvéti ajándék a könyv! Vásároljon könyvet családjának, ismerőseinek és rokonainak a földművesszövetkezetek járási könyvesboljaiból, valamint azok vidéki könyvbizományosaitól. Nagy választékban kaphatók: Szépirodalmi, ifjúsági, poltikai, valamint mesés- és szakkönyvek! 124 Az asszonyi kéz öröme Kesében kézimunkával ül az ablaknál, egyedül. De sokszor ült így, s gondolatai el-elkalan- doztak, amíg ujjai gépiesen mo­zogtak a fonállal. Kötött, horgolt, hímzett mindig, amióta csak visz- szamelékszik. Lányos ábrándjai­ban sokszor felidézte a jövő ké­pét. Szépen berendezett otthon, csipkékkel, párnákkal — kézi­munkájával — ki bél élt, díszes puha fészek és gyerekek, akikneK köti majd a szebbnH-szebb hol­mikat. A szép otthon meglett hamaro­san. Ki is bélelte, fel is díszítette és várt. Várt arra, hogy majd a gyerekek is jönnek, de hiába. Nem lehetett gyermekük. Munkát nem vállalhatott, ami betöltötte volna szabad idejét. Beteg szíve nem bírta, s így otthon a férj tá­vollétében egyedül, a kézimunka, a kötő- és horgolótű, a színes fo­nál volt vigasza, társa, melyben örömét lelhette. Képzelete, dús fantáziája egymás után szülte a jobbnál-jobb ötleteket. Amikor a nőtanács titkára — látva ügyes keze munkáját — megkérte, adja át tudását, tanítsa az asszo­nyokat, lányokat, Takács Pálné örömmel vállalta, s már nem volt egyedül. A gyomai fiatalasszony már nem érezte üresnek, magá­nyosnak az életét. A szakkör tag­jai — melyet vezetett — sokszor felkeresték, kérték tanácsát, ami­kor egy-egy» mintánál megakad­tak. Szívesen segített, magyará­zott. A csendes kis ház egy­szerre megtelt piros kalapú gom­bákkal, magakészítette babákkal, melyeknek ruháit is megvarrta, vagy horgolta. A vendégek pedig nem győzték dicsérni munkáját. Megtanult szabni és ruhákat varrni is, s a szabó-varrókör ve­zetését is elvállalta. Mozgalmas lett az élete. Legjobban a játéko­kat és a kézimunkát kedveli. Va­lóságos mestere a játékkészítés­nek. Mindig újabb ötleteket talál ki, s most már mese-illusztráció- kat is készít. > Mikor a játékokat kérdezzük, felcsillan a szeme az élénk beszé­dű asszonynak. — A fiamnak készítettem elő­ször egy babát, mert azzal szere­tett játszani — szólt mosolyogva. — Van ám nekem egy aranyos kisfiam — teszi hozzá gyorsan, s már elő is kerül a fénykép. Fe­kete hajú, öt év körüli fiúcska mo­solyog ránk a képről. — Lacika nem az enyém, úgy hoztuk Pestről, de úgy szeretem, mintha az enyém volna. Má­sok pedig azt mondják, hogy le sem tagadhatnám, annyira ha­sonlít — s ebben benne van már egy kis büszkeség is. — Tudják, milyen édes volt, amikor ide hoz­tuk? — folytatja jókedvűen. — Mindent megcsodált, a teheneket, a libát, kiskacsákat. Mi pedig úgy örültünk jöttének. Nem is adnánk már a világ minden kincséért sem. Magam készítettem neki a játékokat is. Bizonyság kedvéért elő­kerülnek a szekrényből. Pillana­tok alatt valóságos játókkiállítás- sá változik a szoba. Az asztalra piros nyelvű, gombszemű fehér kutya telepszik, mellette tyúk- anyó sárga csibéivel jól megfér. A heverőn szürke hátú hatalmas elefánt. Sárgás agyarait kakaskö- rörabŐl csiszolta ki az ügyes női kéz. Hátán négerbaba csimpasz­kodik. Odébb Röfi a rózsaszínbő­rű, fekete frakkos malac áll két- lábon a íehéríülű Ugrival, a nyu­szinemzetség tagjával. Még a hosszúcopfos csacsi is megjelenik egy báliruhás baba társaságában. Takácsné — a játékok mestere —, amióta elvállalta a szakkör veze­tését, már sok asszonyt megtaní­tott erre, s öröme telik abban, hogy sajátkészítésű játékaikkal lephetik meg ezek az asszonyok gyermekeiket. — Nagyon szeretek a szakkörbe járni, szeretem az asszonyokat, lányokat és úgy örülök, ha lá­tom, hogy már maguk is elkészí­tik a játékot — mondja. A játékkészítő- és kézimunka­szakkörbe 50-60 asszony jár. Szor­galmasak, könnyen tanulnak, csu­pán egy bánatuk van, hogy nincs megfelelő helyiségük: amióta a szakkör beindult, már a harmadik helyre költöztek. Ilyenkor aztán hurcolják a kellékeket, gépet, vat­tát, posztódarabokat, babákat, s ez igencsak a kedvüket szegi. A szakkör gondja most Takácsné gondja is, és mindent megtesz, hogy ne szűnjön meg a kör. Most a játékokból kiállítást is rendez az asszonyokkal. Szíve­sen, örömmel dolgozik a kis kö­zösségben, s így teszi magát hasz­nossá a háziasszony, aki átadja tu­dását másoknak is. Kasnyik Judit

Next

/
Thumbnails
Contents