Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-30 / 76. szám

1969. március 30., szerda g 3 Épül a korszerű üzemház A Békéscsabai Faipari Ktsz tagsä gának régi kívánsága teljesül néhány hónap múlva, amilkor befejeződik a korszerű üzemház építkezése. Bátrabban nézzünk szembe hibáinkkal Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a múlt év végén kezdte el a Berényl úton az üzemház építését, amely hozzávetőleg 5 700 000 forintjába kerül a szövetkezetnek. A nagyarányú építkezésen a nagyte Ifesltményü betonkeverőgépet láthatjuk rmmka közben. érdekesek vagyunk mi, embe­rek. Ha történetesen valaki meggondolatlan, vagy tájékozat­lan embertársát visszarántja egy csúszós, mély szakadék széléről, alig győzi hallgatni annak őszinte hálálkodását. Jó, hogy szóltál. Nem is figyeltem a veszélyre. Há­lás vagyak, hogy megmentettél. Legyünk jó barátok... és így to­vább köszöni a segítséget. De fi­gyelmeztess valakit munkájában elkövetett hibáira, vagy jellembeli fogyatékosságaira, esetleg téves nézeteire, bizony a jóindulatodat nem mindig kíséri köszönet, sőt... De nézzünk egy-két mai jelen­séget a segítő szándékú bírálatok fogadásával kapcsolatban. Igaz, ezek a jelenségek ma már nem általánosak, nem jellemzőek, de még sűrűn előfordulnak, bizony­ságul, hogy élnek még bennünk a régi világ felfogásai, rossz szoká­sai. V oltam egy gyűlésen, ahol a fel­szólalók általában helyesen figyelmeztették egyik elvtársukat hibáira, helytelen nézetére. A bí­rálat mellett elismerték a munká­ját és senkinek nem jutott eszé­be, hogy az illető nem lenne al­kalmas beosztására. — Ha én ilyen vagyok, akkor engem le kell váltani — szólt fel­Megjelent a termelőszövetkezeti tagok öregedési és munkaképtelenségi járadékáról szóié kormányrendelet végrehajtási utasítása A Magyar Közlöny 25. számá­ban megjelent a termelőszövetke­zeti tagok öregségi és munkakép­telenségi járadékáról szóló kor­mányrendelet végrehajtási utasí­tása. • ' Kimonja a rendelet, hogy öreg­ségi és munkaképtelenségi jára­dékra csak az a személy jogo­sult, aki a járadék iránti kére­lem előterjesztése időpontjában valamely termelőszövetkezetnek tagja. Ha a kérelmező abban a naptári évben, amelyben a kérel­mét előterjesztette, 120 (nők 80) munkaegységnél többet teljesített» már csak a következő évben jogo­sult a járadékra^ Munkaképtelenségi járadék, ál­lapítja meg a továbbiakban a ren­delet. csak megfelelő orvosi iga­zolások alapján és csak a munka- képtelenség időtartamára jár. A munkaképtelenségi járadékot igénylő termelőszövetkezeti tag orvosi vizsgálatáról az Országos Nyugdíjintézet intézkedik. Rendelkezéseket tartalmaz a végrehajtási utasítás az özvegyi járadék folyósításáról. Kimondja, hogy a termelőszövetkezeti tag halála esetén házastársát özvegyi járadék legkorábban 1960. január első napjától illeti meg, de csak abban az esetben, ha maga is ter­melőszövetkezeti tag. Nem kaphat özvegyi járadékot az a termelő­szövetkezeti tag, akinek a házas­társa 1959 előtt halt meg, s 1958. január 1-től számítva nem folya­matosan volt tagja valamelyik termelőszövetkezetnek. Ha az özvegyi járadékra jogo­sult egyéb törvényszerű nyugellá­tásban is részesül, az özvegyi já­radék és az egyéb törvényszerű nyugellátás együttes összege nem haladhatja meg a havi 260 forin­tot. Ha az özvegyi járadékra jogo­sult munkaviszonyban áll, vagy kereső foglalkozást folytat, az öz­vegyi járadék csak akkor folyó­sítható ha tevékenységéből szár­mazó keresete — jövedelme — 1 nem lépi túl a havi 260 forintot, j Ha a járadékra jogosult tag a! termelőszövetkezetekből kilép,1 vagy a termelőszövetkezet köz­gyűlése jogerősen kizárta, akkor a kilépés, illetve kizárás jogerőre emelkedését követő hónap első napjától a járadék kifizetését meg kell szüntetni. Az öregségi és munkaképtelen­ségi járadék iránti kérelmet, mint a rendelt előírja, annál a ter­melőszövetkezetnél kell benyújta­ni, amelynek a kérelmező tagja. özvegyi járadék kérelmezése ese­tén annál a termelőszövetkezet­nél, amelynek a meghalt házas­társ elhalálozása időpontjában tagja volt. A járadékot annak a hónapnak első napjától, de legföljebb 3 hó­napra visszamenően folyósítják. amelyben az igényjogosultság fel­tételeit a kérelmező igazolni tud­ja. öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő személyek betegellátásra csak olyan terme­lőszövetkezetben jogosultak, a- mely a vonatkozó előírások sze­rint a szakszervezeti társadalom- biztosítási központtal a betegségi ellátásra megállapodást kötött. A rendeletet 1960. január 1 nap­jától alkalmazzák. (MTI) "■■*aaBBaaaaaaaaaBaaaaaBaBaBaBaaaaaBBaaaBBaaBaBaBBHaaaaaaBBaaBaaaaaaBaBBaaaaaBaaaBBBaaaaB ’fuznetn ú-ad&dái ..... JgÉ SERTÉSHIZLALÁSI SZERZŐDÉST a* Altat forgalmi Vállalattal hevülten az elvtárs és menten le is mondott tisztségéről, mert na­gyon mérges volt. Ö a megsértő­dök azon típusához tartozik, aki csalhatatlannak hitte magát és ha bírálják, azonnal odavágja, hogy jöjjön helyembe, aki jobban tud­ja. Megszokta, hogy dicsérik okos­ságáért s eszébe sem jut, hogy a másik jóindulattal van iránta, a- mikor figyelmezteti. Kijózanítani az ilyen embert úgy lehet a leg­jobban, ha nem sajnálkoznak fe­lette, hanem a valóságnak megfe­lelően, egy nyelvet beszélnek és a kollektíva erejével hatnak rá. Sajnos mindig vannak olyanok, akik hajlamosak arra, hogy ál- szolidaritást vállaljanak, pedig jól tudják, hogy helyes volt a kritika. Ha valakivel rosszat lehet tenni, akkor így lehet talán legjobban. Erről jut eszembe egy egészen ér­dekes eset. Általános — helyeseb­ben, akinek nem inge, nem veszi magára — érvényű cikket írtam helység-megnevezés nélkül az olyan vezetőről, aki majd meg­szakad, mégsem halad. Vezetésé­vel születnek ugyan jó gazdasági eredmények, de lépten-nyomon megsérti a kollektívát. Mindent egyedül akar elintézni. Nem szá­mít a többi vezető munkájára is az egyszerű dolgozók kezdemé­nyezéseire. Lyukat beszél az em­berek hasába, a lényegtelen dol­gokra több időt fordít, mint a lé­nyegesekre. Éjfélekig ülésezteti az embereket és így tovább, ilyes­miről szólt a cikk. Válaszként egyszerre két levelet kaptunk. Az egyik névtelen volt, míg a másikat a párttitkár írta. Mindkettőben az volt, hogy az ö tsz-elnökük nem olyan ember és ezért kértek, menjünk el hozzá­juk. Elmentem. \ z elnök agyonolvasott újsá­got vett elő és piros arccal tiltakozott: Aki őrá ilyet írt, csak az ellenségnek segített — mondot­ta. A beszélgetésen ott volt a párt­titkár, a tanácstitkár és az elnök öccse is. ök hallgattak. Az elnök pedig beszélt az életéről, nemes cselekedeteiről, bátorságáról, küz­delmes személyes élményeiről, > meg arról, hogy bárkinek átadja a helyót, ha jobban tudja csinál­ni. Közben szerettem volna szól­ni, kérdezni, de már megint csak újra ő beszélt. Véleményem lát­hatóan nem nagyon érdekelte. Már egy órája mondta a magáét, azt, hogy egyik ellenlábasa az or­ra elé tolta ezt az újságot azzal: most aztán jól megírták rólad, mi­lyen vagy. Igaz, előfordult, hogy éjfél utánokig üléseztek, de min­dent meg kellett tárgyalni. El­mondta, milyen szép eredménye­ket értek el a tsz-ben, azt is, hogy minden ügyben hozzá, az elnök­höz fordulnak az emberek, mert a kisebb vezetőkben nem nagyon bíznak. Sokat beszél az ember? Hát kénytelen rá, ha a többiek nem szólnak, a gyűléseken hall­gatnak. Amikor megjelent a cikk, elkapkodták az újságot, ő nem is jutott hozzá, csak a szomszéd köz­ségből tudott egyet szerezni, mert ő nem járatja, nem ér rá olvasni... — Szertelenül beszélt tovább. Sza­vaiból és ahogy ránéztem a jelen­lévőkre, mindent megértettem. Biztosan tudtam, hogy az írás te­libe talált. Meg is kérdeztem, mi­ről ismertek rá, hiszen a tapaszta­lataink máshonnan származtak és az elnök és a község nevét nem is írtuk. — A jellemvonásokról is­mertünk rá. Kerestük, mikor volt itt nálunk újságíró és kivel be­szélt. Nem találtuk — mondottá az öccse. Uzek szerint mindenki tudott ^ a hibáiról, de nem merték megmondani neki. S ami a leg­rosszabb, amikor a községbeliek ráismertek és felháborodtak, ak­kor akadt két ember, a párttitkár és a névtelen levélíró, akik ment- ten „védelmére” keltek, ahelyett, hogy őszintén megmondták volna: bizony ez rád is illik, észrevették a községben is. Ha becsületesen akarsz eljárni, egyet tehetsz: Igye­kezz megváltozni, jobb munkastí­lust kialakítani. Valószínű, azért nem adták meg ezt a segítséget az elnökük­nek, mert érezték, tudták, hogy nem köszöni meg, sőt esetleg rossz szemmel nézi az őszintesé­güket. önmagukat is kímélték ön­ző módra, de vajon nem becsüle­tesebb dolog, ha azt mondom ba­rátomnak: Vigyázz! Figyelj a hi­báidra, mert ha nem törődsz ve­lük, fejedre nőnek, szakadékba visznek, elsüllyedsz, megsemmi­sülsz, elveszted az emberek bi­zalmát. S nem becsületesebb do­log erre azt válaszolni: köszö­nöm elvtársak a segítséget, élek vele. Mondom, érdekesek vagyunk mi emberek, ha nyíltan látható buktatóra figyelmeztet­nek, megköszönjük, de ha hibá­inkról van szó, céklaszínűek le­szünk a méregtől. Mégis érdemes figyelmeztetni egymást, mert mindegyikünknek legbensőjében, valahol a szíve mélyén van vala­mi, az önbírálat, mely a bírálatra megmozdul és azt súgja: beszél­hetsz te gazdám, amit akarsz, barátaid figyelmeztető szavai mé­gis csak igazak. Roda Zoltán Hétszázhatvan mázsa csokoládéfigura, negyvenöt vagon tojásdrazsét másfélmillió csomag tojásfesték kerül a holtokba Az édesség-, az illatszer- és a I virágboltok már most megkezd­ték a felkészülést a húsvéti for­galomra. A raktárakat mindenütt feltöltik szezoncikkekkel. Az é- desség- és a csemegeboltokban az idén minden eddiginél több cso­koládéfigura, tojáscukor, díszdo­boz, likőr várja a vásárlókat. A kereskedelem számításai sze­rint sehol sem lesz fennakadás. Tiszta csokoládéfigurákból hét- százhalvan mázsa kerül az üzle­tekbe. Lesz elegendő csokoládé- nyuszi, kisbárány, csibe, és tojás öt vagon nugátot és három va­gon csokoládéval bevont fondant- : figurát is készítettek a gyárak. ! amelyek már szintén az üzletek­ben várják a vásárlókat A köz­kedvelt tojáscukorból 45 vagon- i nyit osztottak el az ország cse- B*ge- és édességüzleteiben. Drá- i gább likőrös-készítményekből másfél vagonnal kaptak az üzle­tek. Üj díszdobozokat is forga­lomba hoznak. Ilyen lesz többek között a műanyagtetős, tojás ala­kú díszdoboz, amit hatvan forint­ba kerül és negyven deka konya­kos meggyet tartalmaz. Porcelán bevonatú nyuszifigurákból har­minc mázsát adnak el a boltok A likőrgyárak újfajta italokkal kedveskednek a vásárlóknak. Ek­kor hozzák forgalomba az új konyakkülönlegességet is, ami ki­zárólag tokajhegyaljai borból ké­szül. Gyümölcslikőrökből tizen­ötezer, kávé-, kakaó-, csokoládé- és tojáslikőrökből pedig huszon­ötezer palack kerül a boltokba. Az illatszerboltokban nem lész hiány. A locsolkodókat is gazdag választék várja. i/-\

Next

/
Thumbnails
Contents