Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-29 / 75. szám

4

KÉPÚJSÁG

I960, március 29., kedd

Ter máik út-furán,

> útbővítés, kultúrotthon-építés

a községfejlesztési hitelekből

Az Országos Takarékpénztár é- vente sok százmillió forint ösz- szegü községfejlesztési hitelt bocsát a tanácsok rendelkezésére, melyek a hitel segítségével a lakosság érdekeit szolgáló beruházásokat hajtanak végre. Békés megyében az elmúlt évben 15 tanács kapott községfejlesztési hitelt, 6 962 000 forint összegben. Ebből az összegből Békéscsaba 2 000 000 forintot termálkút fúrására, Kardoskút 570 000 forintot bekötőút építésére, Mezőko- vácsháza 600 000 forintot kultúr- otthon-épitésre, Szarvas 500 000 forirtot ivóvíz-kút fúrására és a vízhálózatba való bekapcsolására használt fel.

A megye legnagyobb községfejlesztési hitelét a Békéscsabai Városi Tanács igényelte az Országos Takarékpénztártól, mint említettük 2 000 000 forintot és annak segítségével nagy gyógyhatású termálvízhez juttatta a városi fürdőt. A napokban ellátogattunk a csabai fürdőbe és elbeszélgettünk Bozsó Tamás részlegvezetővel arról, hogy milyen változásokat hozott a termálkút fúrása és felhasználása a fürdő életében.

— Köztudomású — mondotta —. hogy fürdőnk a termálkút fúrása előtt közönséges „síma” vízzel működött, melyet szénfűtéssel melegítettünk fel a fürdésNagy esemény színhelye volt péntek este az eletki Hunyadi Művelődési Otthon nagyterme: a Magyar Rádió német nyelvű felvételt készített az itt élő német anyanyelvűek szereplésével. Ösz- szesen huszonötén mondták el anyanyelvükön, hogyan élnek, a felszabadulás óta hogyan szépült,

hez kívánatos hőfokra. Elképzelheti örömünket, amikor a múlt évben a fúrási munkálatok befejezése után ehelyett a 2000 méter mélységből felfakadó 80 fokos gyógyvizet bocsáthattuk vendégeink* rendelkezésére.

— HONNAN TUDJÁK, HOGY GYÓGYVÍZ?

— A hőforrás vizét itt városunkban és Budapesten is, szakértők alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetetették alá. Megállapították, hogy többek között 4,5 százalék jódot, 14,5 százalék szénsavat és sok egyéb gyógyhatású ásványi anyagot tartalmaz, és kitűnően szolgálhatja a zsábás, ízületes, reumatikus és nőgyógyászati betegek gyógyulását. Azt is mondhatnám, hogy gyógy- hatása még a hajdúszoboszlói vizet is meghaladja.

— NÖVEKEDETT-E A FORGALOM A TERMÁLVÍZ

BEVEZETÉSE ÓTA?

0

—Ezt két számmal kívánom bizonyítani. 1958-ban, stranddal e- gyütt, mintegy 40 000 volt fürdőnk látogatóinak száma. Tavaly már — F>edig csak évközben lett a gyógyvíz bevezetve — mintegy 84 000-en fürödtek nálunk. A növekedés oka mindenekelőtt az, hogy sokan, akik eddig Szobosz- lóra, Gyulára, Balatonfüredre, Gyopáros-fürdőre mentek gyógygazdagodott életük. Beszéltek a szórakozási lehetőségekről is, a művelődési ház klubszobájáról, olvasóterméről, televíziójáról, a moziról, a nemzetiségi együttes sok szép turnéjáról. Ezenkívül a2 eleki németek anyanyelvükön küldtek üzenetet a külföldön élő rokonaiknak.

kezeltetés végett, most már a mi fürdőnkben is megkaphatják mindazt a szénsavas, iszap- és sósfürdő-kezelésf, amit eddig csak hosszas utazgatás és költségek után vehettek igénybe. Hogy ez milyen megtakarítást jelent, az mutatja, hogy egyedül csak azoknál, akik eddig Békésre jártak gyógyfürdőt venni, eddig mintegy 41 000 forint az SZTK útiköltség-megtakarítása.

— MEGTÉRÜL-E A VÁROSNAK EZ A NAGY BERUHÁZÁS?

— Nagyonis. Mint mondottam, ugrásszerűen nőtt a fürdőlátogatók száma és ezzel a fürdő bevétele is. Ezenkívül a legnagyobb megtakarítást az adja, hogy amíg eddig évente 120 vagon szenet fűtöttünk el, ezt sikerült 41 vagonra leszorítanunk. Ezt is megszüntetjük, mihelyt sikerült, más fürdők példája nyomán, a termálvizet a fürdőépület fűtésére is felhasználnunk. Ha ezt is megvalósítjuk, akkor az azt jelenti, hogy évente mintegy 250 000 forintot takarítunk meg.

— MILYEN TERVEIK VANNAK?

— A következendő hónapokban, években tovább akarjuk bővíteni, szépíteni fürdőnket, új medencéket építeni, valóságos kis fürdőparadicsomot építeni. Természetesen ez anyagiak kérdése, de reméljük, hogy ez is megoldódik. A csabai lakosság máris felajánlotta, hogy társadalmi munkával segíti ezeknek a terveknek mielőbbi megvalósítását.

Az 1960-as évben mintegy 13 tanácsnak nyújt az OTP községfejlesztési hitelt, 6 170 000 fórin- tos összegben. Ebből Dévaványa és Gyula fürdőt, Hunya, Sarkad, ; Bucsa művelődési otthont, Gyo- j ma törpevízmüvet épít, illetve : bővít. I

Némeí nyelvű rádiófelvétel készült Eleken

/huü {eggheiüttk

„Puska"

A szó az ágyút jelentő orosz „puska” szóból származik. Jelentése; lőfegyver, amivel általában élőlényeket lőnek le; átvitt értelemben rossz diákok felelés előtt „puskát” készítenek, hogy a tanárt „lőjjék le”, mintha tudnák az anyagot.

Ilyenkor, madárcsicsergös tavaszon gyanús külsejű „sápadt arcú idegenek” jelennek meg a ligetben kezükben botnak álcázott lőfegyverrel, s kattanásos hangokat hallatva elnémítanak aztán egy-egy éneklő madarat. Nem, nem, nem a verébre értettem, nem azt lövik — mert az lőhető —, hanem a tiltottat, a fák „orvosait”: a harkályt.

Az igaz, hogy a Sztálin úton kevés az éneklő madár (bár éjfél után sokkal több az éneklő „dervis”), de hogy a sápadt arcú idegenek szórakozhassanak, e- zért az úgyis csak 500 méterenként elhelyezett 25-ös villanykörtéket lövöldözik. Nem is csodálatos aztán, hogyha a városra ráborul az est, valóban sötét van, csak a sápadt hold szór némi ezüstös fényt a szürke tetőkre. Még jó, hogy a neont nem lövik, mert azon az úton igencsak egy- egy rendőr is látható. A sápadt arcú idegenek fajtája azonban igen „szapora”. A kis sápadt arcúak még nem lőfegyverrel jftr» nák, hanem kétágú fára kötött gumival ellátott lövőszerszámmal, amit népies nevén, s a köz- tudatban is csúzlinak nevez a nép. Ezek a kis sápadt arcúak igen tanulékonyak. Sokszor túltesznek szüleiken, mert nemcsak az éneklő madarakat lövöldözik, hanem egy-egy nagyobb ablak láttán különös vágyat éreznek, hogy az üvegcsörgés hangjaira ütemes lépésben iszkoljanak. De ugyanez a vágy nyilvánul meg lelkűkben, ha egy-egy köztérre kitett szobrot latnak. Érdemes megnézni a Kossuth téren felállított halfogó nő bronz szobrát, teljesen össze-vissza lövöldözték. Kutatóink és búváraink megállapították, hogy jóformán egyetlen centiméter épp testrész sincs a szerencsétlen nőn.

A sápadt arcú idegenek ellen egyetlen egy orvosság van. Nemrégiben már a városi tanács szabálysértési előadója tárgyalta e- zek ügyét és egy sápadt arcú idegent 300 forint pénzbüntetésre ítélték, a gyereket pedig dorgálásra, a légpuskákat pedig elkobozták. Ez ugyan erőszakos leszerelés, de jó lenne valahogy önkéntesen is megvalósítani, s a sápadt arcú idegeneket kiűzni a városból. Dóczi Imre

Megkezdték a közös munkát az új termelőszövetkezetek asszonyai

Békés megye új termelőszövetkezeteibe^ teljes lendülettel megindult a tavaszi munka. A földeken, a kertészetekben és a tanyaközpontokban mindenütt ott szorgoskodnak az asszonyok és lányok is. A magyarbánhegyesi Hunyadi Termelőszövetkezet határában 180 holdas nagytáblán naponta 140—160 asszony és leány ülteti nagy szorgalommal a dugványrépát. A pusztaottlakai Üj Élet Tsz magyar, román, szlovák és német anyanyelvű nődolgozói szemen- kint válogatják a földimogyorót, hogy a 106 holdas nagy táblába csakis jó csíraképességű, egészséges mag kerüljön. Gyulán az Aranykalász Tsz kertészetében nevelik és ültetik a gyenge palántákat, de segítenek az építkezésnél, a vetésnél is.

SIKLÓS JÁNOS:

IC&zMdi Utole,i

Diztosan tetszik neki, hogy minden lében kanál — suttogta szomszédjának egy gyomorbetegnek látszó, száraz ember.

Horváth meghallotta. Válaszolni akart, de az elnök megelőzte.

— Másról mondjon le... Miért éppen erről?

Állt, mint valamilyen kirakott céltábla. Gondolatait rendezgette. Bántotta, hogy így megszégyenítette az elnök, meg a száraz ember suttogása. Ki akar minden lében kanál lenni? Még szép, hogy azt nem gondolja magában: ezért valami külön díjazás is jár.

— Kíván még szólni? — kérdezte az elnök.

— Most mondják meg, mit csináljak? — tárta széjjel karjait, mint a tápéi pléhkrisztus.

Halk duruzsolás volt a válasz, néhányan lesunyt fejjel hallgatták, Horváth pirosra izzott arccal ült vissza a székre.

«

1^ Hód, Eszti... akinek a férje kisisten, az csak ittyen- fittyen és már megy is, fütyül a munkára. így van ez. Te meg dolgozz a gépin, amíg lófrál a városban — tüzelte Kissné a kövér Esztit, aki éppen egy szakadt szállal vesződött Horváthné szövőgépe mellett.

— A gyűlésen kéne szóvá tenni ezt — okoskodott Kakusziné.

— Én ... én szóljak? Ki a fene mer ezekkel a fejesekkel ujjat búzni. Még csak az hiányozna.’ —

nézett csodálkozó tekintettel Eszti a többiekre.

— Enyje, enyje, de rossz a májatok — állt a vitatkozó asszonyok közé az idős Máriássi néni —, talán ti még soha nem kéredz- kedtetek el a műszakból? Horváthné szó nélkül állt be akár- melyikőtök helyére.

— Na, majd én, majd én leszek az — vágta csípőre két karját a nagyszájú Kiss Andrásné —, aki a gyűlésen megkérdezem: milyen jogok illetik a munkásasszonyokat a demokráciában? Egyformák ezek a jogok, vagy nem egyformák?

— Te ne kérdezzél a mi nevünkben... helyetted is mink csináljuk a munkát — vágott vissza Kakusziné.

— Ne avatkozz te gyerekügybe... neked még rendes urad sincs — tromfolta le Eszti a Ietye- íetye asszonyt.

— Ne hánykolódjál hé, mert a szádba „verem a cipőm sarkát — fordította komolyra a helyzetet Kiss Andrásné.

— Ugyan, ugyan... való ez... ilyesmi, komoly asszonyokhoz? — állt meg Horváthné gépe előtt a

művezetőnő.

Az asszonyok hirtelen elcsendesedtek. Hirtelen keverednek méregbe, olyanok, mint a nyári forgószél, néhány perc, pár józan szó és helyén az eszük.

Szálába fordult a dolog, csak tri.ssné motvn«ott még, hogy nem hasyja_annjtiban. Szóvá teszi az igazgatónál is.

— Jól van, csak eredj — mondta a művezetőnő és közben azon tűnődött, hogyan tudja egy ilyen tüskeasszony megzavarni a többiek fejét. Az irigység vagy az idegesség tépdesteti őket egymással? Pedig nem olyan kifinomult a ravaszságuk, hogy mutatóban csinálják a haragot, meg a szeretetet, úgy cselekszenek, ahogyan éreznek. Jószándékból segítenek egymáson, tisztességből, nem számításból.

»

Tói elkésem — szuszogta a ** főutca forgatagában Horváth. Annyit beszélnek ezek az állandó bizottsági tagok, hogy kín kivárni, amíg véget ér. Nem csinálom én tovább. Van más ember is a kerületben.

A liget salakos útjára fordult, hogy megrövidítse a távolságot. A fasor két oldalán keskeny cserjés húzódott a liget hosszában. A vörös-lilás bozóton túl nagy lombú öreg fák csöndes nyugalommal hintették sáfrányos levelükkel a fáradt pázsitot. A nap délutáni, erőtlen sugáréval árnyalta, színezte az őszt. Néhány gyalogos járókelő sétált az út mentén, zöldre festett padokon fiatal lányok, fiúk ültek, távolabb meg fehér hajú bácsikák beszélgettek.

— Milyen jól ez a nyugatom — állt meg néhány másodpercre.

A gondolatok kusza rendetlenséggel szaladtak végig ezer felől ügyelő agytekervényein. Itt sétáltak Évikével ketten, jövőt tervező gondolatokkal. Talán nincs is olyan pad, amelyiken ne ültek volna langyos szeptemberi estéken. Akkor nem vette észre, hogy milyen szén a lassan járó, hallgatag ősz. Láthatatlanul jön, észrevétlenöl érik, mint az ember.

— Kiszépült a természet — állapította meg magának. — Jó volna sétálni az asszonnyal, a kis Évával, meg Lacikával... Na, majd vasárnap délután.

Fekete szemű lány, meg egy pattanásokkal tűzdelt arcú fiú ült a pádon, nem figyelték az ősz szépségét, meg a járókelőket. Egymást nézték.

— Szépek vagytok, kedvesek — mormogta büszkén és meggyorsította lépteit.

Zsebkendőjével végigsímftotta arcát, sebes mozdulattal nyitott be.

— Már egy órája várlak, Horváth kartárs — fogadta a titkárnő —, itt van Szaniszló főosztály- vezető is.

— Mondja, Horváth, mi a maga munkaköre? — kérdezte Szaniszló a szobába lépőt. — Pontosan egy órája várják itt az elvtársak.

— Kérem, én még ebédelni sem értem rá... — kezdte volna, de hirtelen abbahagyta a meg sem kezdett mondatot.

Q ondolta, hogy valamilyen csodatevő manók tréfálnak vele, visszacsempészték a délelőtti népfrontgyűlésre, éppen úgy érte a korholás most is, igazságtalanul. Tehet ő arról, hogy a helyiiparral annyi baj van? Három megye állami iparával félannyi a gond.

A beruházás kevés, a gépek a- vultak, a tanács meg követeli a pénzt útjavításra, közvilágításra, meg lakásokra, színházra...

A Mezei, meg a Somogyi any- nyit beszélt, hogy az ember idegei vitustáncot kezdenek, mire befejezik. Folyton az egyéni bajukat sírják...

— Kezdjen tárgyalni — utasította a főosztályvezető a jelenlevők előtt.

— Hagyja ezt a nyegle viselkedést Szaniszló elvtárs. A pök- hendiségért nem jár kormánykitüntetés és — elharapta a mondat másik felét, érezte, hogy túllőtt a célon. Keményebben dobta vissza a labdát.

— Először is: kikérem magamnak ezt a hangot, másodszor: a- zért kapja a fizetését, hogy a a munkáját elvégezze... ez az első.

Horváth összehúzott szemöldökkel, indulattól tüzelve állt néhány másodpercig, azután nyugodt hangon válaszolt:

— Keresse meg azokat, akik lopják a napot... talál belőlük a saját környezetében... Azokat leckéztesse, megérdemlik ... még akkor is, ha bensőséges kapcsolat fűzi őket magához ... Azt hiszem, világosan beszélek. Ilyen légkörben nem tárgyalok. Elnézést kérek — sarkon fordult és faképnél hagyta a főosztályvezetőt.

— Hallatlanul ideges a Horváth elvtárs, néha szükséges figyelmeztetni, nem akarom, hogy tiszteletbeli munkása legyen az államnak. mint egyik-másik üzem- igazgatónk — oldotta fel nyugodt hangon a feszült helyzetet Szaniszló.

A többiek megértő mosollyal nvugtäztäk a főosztályvezető igazát.

— Áz egyeteme fs félben van. A hét elején írtak a tanulmányi osztályról... nem tanul... egyszerűen nem értem ... Na. de — sóhajtott keservesen — térjünk a tárgyra.

A rend helyreállt.

(Folytatjuk