Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-27 / 74. szám

6

KÉPÚJSÁG

I960, március 27., vasárnap

„A szocialista kultúrpolitika az irodalmi örökség értékelésénél múlhatatlanul arra kényszerül, hogy még a múlt vitathatatlan értékei között is bizonyos different ctolást, bizonyos kiválogatást végezzen saját állami és általános népnevelői érdeke szerint, és e- kőzben elkerülhetetlen, hogy még a klasszikusok között is egyesek inkább kerülnek előtérbe, mások pedig bizonyos fokig hátrább szorulnak, annak az akusztikának megfelelően, amelyet műveik a jelen feladatainak megoldása közben a jelenben kiváltanák vagy kiválthatnak" — állapítja meg Révai József, a Társadalmi Szemle 1958. évének 9. számában Madách Imréről írt tanulmányában.

Ez a feltétlenül helyes tétel igazolódott be a „Nyugat“ nagy nemzedékéhez tartozó Kosztolányi Dezső esetében is. Irodalomtudományunk ugyanis nem dolgozta fel eddig teljes életművét, nem állapította meg reális helyét a XX. század polgári és proletárforradalmaktól terhes első évtizedeinek irodalomtörténetében.

Nem tagadta meg ezzel irodalmi hagyatékát. Ekés bizonyítékát adta annak, hogy magáénak érzi műveit akkor, amikor Édes Anna című regényét megfilmesítette, a- mikor a Pacsirta című kisregényét a nagy példányszámú Olcsó Könyvtárban megjelentette, amikor novelláinak három kötetét közreadta, amikor a különböző irodalmi fórumokban annak idején megjelentetett cikkeit és tanulmányait összegyűjtötte és kiadatta (írók, Festők, Tudósok című 2 kötetes munka), vagy amikor törődött a nagy költőtársakkal folytatott levelezés gondozásával és publikálásával (Babits Mihály, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső levelezése). S lehetne sorolni tovább azokat a vele kapcsolatos kisebb kiadványokat, time lye k felszabadulásunk óta napvilágot láttak.

Mégis tisztázatlan mindmáig irodalmi egyénisége és helye, s csak homályos körvonalait tudjuk meghúzni, holott a felszabadulás előtti magyar irodalomnak, jelentős egyénisége volt, s annálc érezzük ma is. Mi magyarázza meg

irodalomtörténészeink feltáró és értékelő munkásságának késését?

Kosztolányi munkássága nem tartozik szorosan bele irodalmunk forradalmi tengelyébe. Abba a Petőfi, Ady, József Attila által meghatározott és megszabott i- rányzatba, amelyet irodalomtörténésze ti vizsgálódásunk és esztétikánk helyes értékelési alapul felállított és elfogadott. Távol állott tőle az igazi forradalmi szemlélet. Nem tudott odaállni egyetlen zászló mögé sem, hogy annak teljes életében híve maradjon. „Nem hiszem — írta a Magyarország 1934. ápr. l.-i számában —, hogy az író bármiféle pártpolitikának lekötelezhetné magát, mert ezzel hivatását és hitét tagadná meg, eladná azt a fölényét, hogy mindent és mindenkit egyszerre érthessen meg.” Ezért állította szembe a „homo aestheticust, a szabad szemlélőt” a „korlátolt és elavult cselekvővel, a homo moralis“- szal, ezért menekült a maga ele- fántcsonttomyába, ahonnan legfeljebb csak „szívére veszi terhűnk. gondunk, vállára venni nem. bolond" az ember, még ha költő is — ahogyan József Attila írta később.

Nem egy verséből meleg részvét hangja csap ki a szenvedők világa felé, ez azonban nem lehetett és nem. lehet elég az imperializmus, a fehérterror kegyetlen viharai között. Nem lehet hőséhez, Esti Kornélhoz hasonlóan nézni az életet:

Ne mondd te azt se, ezt se, hamist se és ig-azt se, ne mondd, mi fá* tenéked, ne kérj vigaszt »e,

Kosztolányi Dezső

1885-1936

légy mim ffi-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki nem beszélő, röpülő, meg nem álló.

arra a csodálatos mélységű elme- futtatására hivaibkozunk, amelyben Arany Shakespeare-fordítá- sának paraszti jellegű nyelvét Nem lehet « közömbösséget védte meg támadóival szemben, vállalni írói ars poétikának, még Ebben a cikkben Shakespeare akkor sem, ha túl „mely a se- „csontos és inas” nyelvéről bersz «*.«mu.s««,*

hogy Arany igen helyesen fedezség”. Nem lehet azt tűzni célul, hogy

A céda életet fesd azt, ami vagy te, tettesd,

i t ( i i « i f i

■... légy üres te s könnyű, könnyű, örökre-játszó.

Érméi jóval többet követelt a kor. Határozott elszánást, bátor

te fel e nyelv magyar megfelelőjét a XVI. századi „durva, szókimondó, izgatott, fehér izzásig hevített, szenvedélyektől fuldokló, zajgó" magyarság vitanyelvében.

Kritikai megjegyzéseiben, impresszionista kritikáiban is csak költői hangot, a szenvedő milliók nagyszerű ötletek villantak fel. A irányító vezetését. Olyan maga- hangulat, az első benyomásoktól tartást, amilyet a kor költői ve- függő vizsgálódás ugyanis el-elmaradnak ezek, ha ugyanakkor a magyar élet egy-egy szeletének sivár, kilátástalan rajzát is megadja egyben az író.

Igen jellemző, amit regényhőseiről írt maga Kosztolányi: „Mindegyik alakomnak meg tudnám adni pontos lakáscímét.” A rossz orvost vidéken látta mint kisgyerek, Néró császárával egy budapesti kávéházban feketézett, Pacsirta hozzátartozóival sürgönyöket váltott a regény megjelenése előtt, s noha lebeszélték a mű közzétételéről, mégis megjelentette azt, Édes Anna cseléd- könyvét íróasztala fiókjában őrizte. Hősei tehát élő figurák voltak, nem elképzelt, fantázia teremtette alakok.

zére, a Kosztolányi által eleinte dicsért, majd támadott Ady vállalt, olyan költői hitvallást, amelyet a kor másik nagy formaművésze, Tóth Árpád fogalmazott meg:

Magyar költő, bár íclhokan is költsön, Hátha a magyar Jövő szebben épül, Ha szívünk vérét vakolatul venné.

Erre a határozott elszánásra ő nem volt képes. Nem is lehetett, mert nem akart pártos költő lenni. Még tendenciózus is csak igenigen ritkán volt: 1907-ben, amikor rövid időre a Népszava ünnepi számaiban is jelentek meg versei, a világháború idején, amikor elítélte verseiben a háborút, bár csak a borzalmak hangjáig, a tehetetlenség szomorú érzéséig tudott eljutni, s azt vetítette ki magas művészi formájú költészetében. Minthogy pedig félt a forradalmi tömegektől, noha szerette az emnyomta a reális értékelést, a forma a tartalmi vizsgálódást.

Szavai különösen akkor dagadtak erőteljessé, amikor a felelős magyar kritika hiányairól beszélt: „E kedvetlen, hitehagyott, éhes sereg mögött, melyet a magyar írók alkotnak, meg kell teremteni az irodalmi tüzérséget, a kritikát... Felelős irodalmi kritikusokat a bástyákra, kik önállóan ítélkezhessenek“ — követelte e- gyik cikkében. Különben nem lehet várni, hogy irodalmunk, költészetünk művészileg magasabb rendűvé, népünk közkincsévé válik.

Különösen novellái tanúsítják jó kritikai látás- és ábrázolásmódját. Ezekben is a lélekrajz a fontos. A lélekanalizis azonban nem szorítja háttérbe soha az általa, jól ismert, kedvenc kisembereket. Közelről szemléli, jól látja és szereti őket. Meleg szívvel, nagy művészettel fordul mindig feléjük.

Mint mondottuk, a kép, amelyet ma érzünk róla, csak elnagyolt. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy ez egyre jobban tisztuljon, markánsabb arcélű legyen. Bízunk benne, hogy gyorsan fejlődő irodalomtudományunk lerója vele szembeni adóját is, s kiemeli életművéből mindazokat az értékeket, amelyek a jövő embere számára is feltétlen szükségesek lesznek. Nagy

Költői értékét ma elsősorban nyelvművészete, csodálatos euro- prózai munkássága őrzi. Ezekben péer műveltsége, magas művészi a drámai szerkesztés, megjeleni- igénye a magyar nyelv legtudato- tés és nyelvi megformálás művé- sabb művelői közé emelik. Sok- szi remekeit adta. Sajnos, itt sem sok hibája ellenére ezért emléke- állt osztályharcos szemléleti dia- zunk reá születésének 75. évfor- bert, és szánta nyomorúságát, elv- poru Kora divatos freudista lélek- Auláján. Nemcsak a töretlen élettelenül elsodorta az ellenforradalom áradata. Nem volt szilárd elvi alapja, amelyen meg tudhatott volna állni. így jutott el végül a reakciós Üj Nemzedék szerloesz- tőségébe is.

analízise hatott reá, s így vált pályának van tanulsága, van a minden témája egy-egy csudálatos buktatókkal teli utaknak is! S ha felépítésű lélekrajzzá. A borzai- emberi magatartásából kevés po- mas Néró a féltékeny, dilettáns zitívumot is tudnánk levonni, költő rajza lett. Édes Anna, a ki- -neveljen bennünket drága magyar zsákmányolt cselédlány egy sze- nyelvünk iránti alázatos ragaszjátékosság, merész nyelvi zsong- relmi tragédia bonyolult lélekta- kodása és szeretető, a munka ap- lörség, gazdagon rímes furcsa já- rejtélye, Pacsirta, a család nya- vajának, külső formájának meglökök jellemzik ezt a ma embere, kán maradt vénlány szüleiben becsülésében tanúsított rendítheöntudatlanul kifejlődő gyűlöletnek tetten hite.

művészi leírása stb. Akkor is azok ELEK LÁSZLÓ

a jelen építése szempontjából a régi értékítélethez képest sokat devalválódott költészetet. Ragyogóan megfogalmazott sorok, szépen cizellált költői képek váltogatják benne egymást. Nincs bennük egyetlen henye mondat sem. Játékos önvallomások arról a „négy fal között” élő költőről, a- ki költőtársait nem műveik mondanivalója, hanem formai értéke szerint ítélte meg elsősorban.

Igen jellemző, hogy ezt a jelleget Ady mindjárt első kötete megjelenésekor felismerte költészetében. „Emberi dokumentumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat. Valami félelmetes új egyéniségek tolakodásával vagy tiltakozásával sem keseríti ő el a jámNYELVMŰVELÉS

Ax lyról

Egy társaságban parázs vita kerekedett: hogyan kell helyesen ejteni az olyan szavakat, amelyekben ly betű szerepel, mint pl.: hely, folyó, gólya, vályú, pehely, golyó stb.

Három különböző vélemény áWt egymással szemben.

Az egyik vitázó azt állította, hogy az ly-t 1 hangnak kell ejteni. Igazának bizonyítására szűkebb hazájára, Dunántúlra hivatkozott, ahol 1-t mondanak az ly helyén. A másik azt állította, hogy j hangnak kell ejteni az ly-t. Hiszen az egész Tiszántúlon, sőt az ország fővárosában is j-nek ejtik. A harmadik fél véleménye szerint az ly-t se nem 1-nek, se nem j-nek, hanem jésített 1-nek nek kell ejteni; olyan hangnak, amelybe egy kis j-hang is belevegyül. Elmondta, hogy Mezőkövesd környékén így ejtik az említett szavakat: goljő, gólja, föl jó, stb.

Mindegyik annyira határozottan ragaszkodott álláspontjához, hogy nem is tudták egymást meggyőzni.

A Dunántúlon valóban 1-nek ejtik az ly-t, a palóc nyelvjárásban jésített 1-nek, más területen általában j hangnak. Tehát mindenkinek jogában áll úgy ejteni, ahogy szűkebb hazájában megtanulta. De a köz- nyelvben, a művelt emberek nyelvén az ly-nek a hangértéke megegyezik a j hangértékével. Csak írásban különbözik pl. a tutaj és a karvaly j hangja, különben teljesen egyformán ejtjük. Ebből a megállapításból önként adódik a másik kérdés. Ha az ly-nek és a j-nek teljesen egyforma a hangértéke, akkor miért nem használunk egyszerűen csak j-t az ly- helyett helyesírásukban. Régóta vitatott kérdés már ez.

Az ly történetéről is kell beszélnünk ahhoz, hogy világosan megértsük, miért nem törölték helyesírásunkból. Az ly régen azt a hangot jelölte helyesírásunkban, amelyet a palóc nyelvjárás máig is megőrzött, a már említett jésített 1-t. Első ly-os helyesírási emlékünk a XIII. század elejéről való (1215: Pechely). Egy későbbi hangtani változás eredményezte az ly-nál jelölt jésített 1-nek j-vé alakulását.

Ma tehát az ly és a j hangértéke teljesen megegyezik. Az ly-os szavak a nyelvünkben lejátszódó hangtani változás fontos emlékei. Ezért védi helyesírásunk.

SZABÓ GÉZA

^TKLŐS JÁNOS:

ICazMdi

törtökön reggel Is, reggel Széles, asztali naptárában bogaiéi nyolckor leült íróasztala rászott, félig alvósan, alig lelte mögé és lassan böngészgette az új- meg az órák beosztását... ságot. Ez a megszokott, így indul — Délután négy óra megfelel?

a nap. Írhattam volna hétfőt, — Igen, jó lesz — hangzott a

szerdát, de a mostani csütörtökön vonal másik végén, furcsa históriák keveredtek Hor- — Rendben van, viszontlátásra, váth József osztályvezető körül. bosszankodott, hogy megza- Érthetetlenül fáradtnak érezte —— varta a telefon... Álmos fábor lelket... Ö művész, ő költő, ő magát, szokatlanul nehéznek a radtsága lassan engedett, értelme író... Kosztolányi Dezső azt cse- karjat, a lábát. A kora reggeli helyreállt.

lekszi művészi módon, amit Szász csöndesség elringatta, lapos pillo- — Hű, az angyalát! — csapott Károly kézműves mesterként is gással bámulta a betűket, kever- az asztal üveglapjára. rosszul csinált." írta az 1907- te a gondolatokat, mint a rosta a — Mi történt, osztályvezető karben megjelent Négy fal között ci- pattogatott kukoricát. társ? — állt meg az ajtóban,

mű kötet, bírálatában. Orvosi cikket olvasott a fáradt- nagyra nyitott szemekkel a mun- élgt rentjgS kerékvágásba lendült

Valójában művész volt, irodai- Ságról, meg a túlságosan terhelt kába érkező titkárnő. volna Horváth osztályvezető hivami író. Geliert Oszkár mondja idegekről. S ebből az újságközle- Meglepődött, resteilte a hangos- tali működésében.

róla egy helyen, hogy egyetlen ményből előlépett Gandhi, aki o- kodást, azt hitte, hogy egyedül

kortárs sem volt, még a hivatalos lyan éhségsztrájkot csinált, hogy van. Tréfára fordította a dolgot:

kritikusok közölt sem, aki úgy ozóta se volt olyan... Mondom, Mondja csak elvtársnő, hoegyik harmadam fogadná a csavargyár telepítésével foglalkozó bizottságot, a másik harmadom meg szülői értekezletre menne a Kékesi utcai iskolába, a harmadik harmadam meg fogadóórát tartana a Ságvári telepen... — mondta elképzeléseit borús kedvvel.

— Ilyesmit nem varázsolnak elő a tudósok még a harmadik évezredben sem.

— Nana, nem olyan biztos... Miért ne lehetne olyan balzsamot előállítani, amellyel összeragasztanák az embert, mint a porcelánbabát... az egyiptomi piramisokban található múmiák...

— Ugyan, Horváth kartárs — ellenkezett a titkárnő.

— Jól van, na... Hívja föl Kecskeméti elvtársat a textilből.

— Igen, hívom — s ezzel az

T dős néni tipegett be az aj- tón és köszönés után alázatudott volna verset elemezni, aki előlépett és így szólt: oly mélyen át tudta érezni egy- — Hallod-e Jóska, Te meg csi- egy mű szépségét, sorainak dal- nálj egy alvósztrájkot... vegyél ki lámát, mint ő. Molekuláira, atom- egy hónap szabadságot és aludjál jaira szedte a verset, s rendelke- éjjel-nappal, étien, szomjan... ha zett azzal a rendkívüli adottság- kibírod, híres ember leszel. gal, hogy érzékletesen meg is tud- — Rendben van Gandhi úr.. ta magyarázni a versek esztétikai megpróbálom... szépségeit. . Brr... brrr... brrr — pattogott

Elég, ha a Szeptember végén nyers csörgéssel a telefon. nagyszerű esztetizálására, vagy Horváth megrezzent, az álom- Goethe 8 soros versének, az „Über kép eltűnt az újság lapjai között. allen Gipfeln" magyar fordítása- — Tessék — szólt rekedt tóinak értékelésére gondolunk, vagy rokhangoa.

gyan lehetne egyszerre három helyre menni?

— Sehogyan se.

tosan tudakozódott:

— A Horváth urat keresném, nagyon kéne beszélni vele — néhány másodpercig megállt, nézte

— Nem találtak még ki valami a szőke, fiatal lányt, aztán tovább

ilyesmit? folytatta. — A fiam ügyében... is— Holdrakéta már van, a szív- mer éngem a Jóska, a szomszé- beteg ember szívét kiveszik, he- dunk vót.

lyette egészségeset kap, de ezt a — Mit mondjak, ki keresi? — ... hogy is mondjam.... három fe- szólt közbe a titkárnő, lé menést, még nem sikerült elő- _ A Gregus néni, Alsósorrúl. állítani. Sokáig sírdogált az idős asz— Mégis milyen jó lenne, most szony és Horváth ügyetlenül vi- fnegharmadolnám magam... Az gasztalta. Közben magában átkoz-