Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
ISM. március 2X, vasárnap KÉPÚJSÁG 17,3 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak a BéKés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalatnál „Te vagy a gazda Jóska, hát nem érted...?“ Item tértek haza üres zsebbel a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat központi termelési tanácskozásának résztvevői. Örömmel hallották, hogy tavalyi munkájuk után a vállalat 17,3 napnak megfelelő nyereség- részesedést oszt dolgozóinak. A művezetők vették át a nyereség- részesedést tartalmazó betétkönyveket, hogy majd átadják a munkásoknak. Franyó Pál ácsnak, aki 10 . éve dolgozik a vállalatnál 1800 forint, Haász István asztalosnak 1500, Mlinárcsik György festőnek 1200, László Andrásné segédmunkásnak pedig 900 forint körül volt a könyvében, összesen 285 e- zer forint talált gazdára. Április 2-án pedig további 29 ezer forint jutalmat osztanak ki. Hogyan sikerült ezt elérni, arra adtak választ a beszámolók. Varga Mátyás, a vállalat igazgatója tájékoztatta az építésvezetőket, művezetőket, a központ vezető beosztású dolgozóit a múlt évi munkáról, az idei legfontosabb feladatokról. Az eredeti tervet 111,5 százalékra teljesítették, azonban a II. félévben módosították a tervet, s így az éves tervteljesítés 94,8 százalékos lett. Ha nem sikerült a felemelt tervnek eleget tenni, a termelés egyéb mutatói mégis kedvezően alakultak. A bérfelhasználás 84,1 százalékos volt, az egy főre eső termelékenységi tervet 112,1 százalékra teljesítették. Mindez kedvezően hatott a nyereség alakulására, a 8,83 százalékkal szemben 14,42 százalékot értek el, ami egymillió 333 ezer forint többlet-nyereségnek felel meg. Nagyon meg kellett küzdeni a vállalat dolgozóinak apért, hogy az idén is nyereséget kaphassanak. Amint beszámolójában a Vallalat igazgatója elmondotta, a térvlemaradás oka elsősorban az volt, hogy nem kapták meg idejében a terveket és költségvetéseket, a létesítmény-jegyzéket pedig többször módosították. Növelte a nehézséget az is, hogy egyes a- nyagok beszerzése is nehézségekbe ütközött, valamint a szakipari dolgozóknál gyakran megsértették a munkafegyelmet. Ha sikerült volna minden gátló körülményt elhárítani, akkor a vállalat dolgozói jóval több nyereségrészesedéshez juthattak volna. A vállalat erre az évre 25 milÁprilis 1-én érkeacik kajánkba a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese — közismert néven Mojszejev-együttes — április 1-én érkezik meg Budapestre és attól kezdve több héten át vendégszerepei hazánk fővárosában és vidéki városokban. Az együttes vendégszereplései, utazásai során 300 000-nél több kilométert tett meg a Szovjetunióban és külföldön. Az együttes vezetőjét, Igor Mojszejévet számos külföldi országban tüntették ki, s megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Lenin-rendet is. (MTI) A Csárdaszállási Állami Gazdaság felvesz tehenész brigádvezetőt, valamint traktoros gépész szakképzettséggel rendelkező, gyakorlott SZ—100-as és RS- 09. Maulwurf traktor- vezetőit. Jelentkezés a #azdasag központjában. 180 ; „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered, A munkát dalolom- ki a szabadság írtjára visz gyász és romok felett.’* (Juhász Gyula) lió 400 ezer forintos tervet kapott. Ebből csaknem hétmillió forintot tesz ki a termelőszövetkezeti építkezés. Ahhoz, hogy ennek lelkiismeretesen eleget tehessünk — mondotta Varga elvtárs —, elengedhetetlen a munka termelékenységének további emelése, a gondosabb anyagtakarékosság, a minőség javítása, a műszaki színvonal emelése, a munkafegyelem további szilárdítása. Ha ezeknek nem teszünk eleget, akkor nehezen birkózhatunk meg a megnagyobbodott feladatainkkal. A tanácskozáson ezután a főmérnök és a főkönyvelő beszámolója hangzott el, majd a résztvevők mondták el javaslataikat az idei tervvel kapcsolatban. Papp István, a II. számú építésvezetőség vezetője, az üzemi bizottság termelési felelőse olyan kezdeményezéssel állt elő, amelyet el is fogadtak valamennyien. Javasolta, mert mint mondotta megvan hozzá az alap, hogy az idei tervet december 15-re fejezzék be. Hu- gyecz János, az anyagcsoport vezetője és mások is azt kérték, hogy a termelőszövetkezeti építkezéseket mielőbb kezdjék el. Ehhez azonban az szükséges, hogy mielőbb megtörténjenek a helykijelölések és a szerződéskötések. Ez azért is fontos lenne, mert akkor megkezdhetnék az a- nyagkiszállítást, amihez most még sokat segíthetnének a termelőszövetkezetek is. így pedig jóval e- Iőbb hozzáfoghatnának az építkezésekhez. A vitában sok hasznos javaslat hangzott még el. Ezzel azonban még nem fejeződött be a feladatokról való tanácskozás, mert a különböző munkahelyeken, a kisebb kollektívák tanácskozásain részletesen megvitatják a terveket és feladatokat, S az a kezdeményezés, hogy a vállalat december 15-re teljesítse éves tervét, e- gész biztosan mindenütt megértésre és követésre talál majd. Ha pedig így lesz, akkor valószínű, hogy a jövő esztendőben sem lesz kevesebb a betétkönyvekben nyereségosztáskor. Eleinte hallani sem akartak a dologról. Révész Pali bácsiról az „Élő panasz és kétségbeesés” szobrát lehetett volna megmintázni, mikor néhány hét múlva rádöbbent saját döntésére és munkára hívták. A brigádvezető, Fodré elvtárs beszélt vele: — Kezdeni kéne, komám. Ránk jött a szántási idő. Holnap reggel gyere ki a pusztára. — Hagyjatok engem! Hogy én menjek?! Kiért, miért? Mi lett belőlem néhány hét alatt?! Tavaly hat hold cirkot vágtam le, hogy kocsit, lovat vegyek, s most semmim sincs! Én nem megyek! Nem megyek oda, tudjátok, sohasem megyek... Még csak ki sem fizettétek az árukat! — Ejh, komám, éppen erről lesz szó az esti gyűlésen. Még ebben a hónapban megkapjátok a visz- szatérítés első felét. Dolgozni meg kell, máskülönben mit eszünk a télen... — Hát csak dolgozzatok, engem hagyjatok — temette két kezébe az arcát a kínlódó Révész Pál. S másnap mégis megindultak a szekerek a szántók felé. Ott zörögtek el Révész ablaka előtt, a- hogy bekanyorodtafc az úton, a Bíró puszta, az Urbán tanya, meg a harmadik üzemegység irányába. Főleg régi tagok hajtották a lovakat, frissen, fiatalon a téli „álmosság” után, annak a ritmusnak az izgalmában, mely minden tavasszal, mikor az új magot vetik, magával ragadja a földszerető parasztot. S a közeli szántásokról beldbbentette a szellő Révész Pali bácsi portájára is a jósziagú föld illatát. Könnyű bizsergést, ugyanakkor mély egyedüllétet érzett tőle a gazda, s elkeseredésében belerúgott a lába körül ólálkodó kutyába. Az vonyítva ódalgott arrébb. Róla jutottak eszébe lovai. Most biztos ott húzzák az ekét valamelyik barázdában, hacsak... Hiszen a tagsághoz képest elég kevesen mentek azért ki! 850-en vannak összesen, s ha 100-an, 150- en kezdtek, sokat mondok. Ettől felvillanyozódott Révész Pál. Magára kapta feles kabátját, s gyerünk az istállóba! Már kívülről megérezte: itt vannak még az ő lovai. Megindultál) lépett hozzájuk, lám, itt hagyták őket neki. Jó ember ez a Fodré, biztos ő intézte így — gondolta és sietősen fogta ki a lovakat. — No Ferkó, ne időzzünk soká, úgyis elkéstünk már — noszogatta a jobbikat. Ferkó egyetértőén horkantott, és szinte vidáman állt a szekér elé. Révész felrakta hátúira az ekét meg a boronát, s maga alig tudott felkapaszkodni a bakkra, mert a teher éreztén, mintha friss vér szökött volna Ferkóék ereibe is, fickándozva indultak meg a kapu felé. — Hééé! De sietős lett egyszerre a dolgotok! — dohogott Révész, majd morogva, ahogy féltékenységében zsörtölődik az ember, hozzátette: — Gyorsan átneveltek benneteket a közösben! Mikor a kapun kifordult, akkor lépett ki az istállóból az egyik fogatos és utána kiáltott: — Hova, hova Révész bátyám? — Hova? Szántani öcskös... Mit tátod a szád?! * Az Urbán tanYCi úgy el volt hanyagolva az utóbbi években, hogy bizony a kunágotai Petőfi régi tagjainak nem volt valami jó reklám. Szekérútjain mindenfelé bokáig ért a gaz, a szét- hordott trágya. Egy kosz volt az egész környék. Mikor Lisztóczki István, mint hozzáértő, fiatal gazda átvette ennék a brigádnak az irányítását, több társával együtt meglátogatta területét, s szégyen ide, szégyen oda, csak álmélkod- nd tudtak ennyi nemtörődömség láttán. —■ Emberek! — mondta Lisztóczki. — Nem lehet, hogy így hagyjuk ezt a tanyát. Ki tart velem a rendebhozásában? — Mások után takarítsuk a szennyet? — vetette ellene valaki. — Akárki után, most már mi lettünk a gazdák benne — állt a brigádvezető mellé Szlávik Lajos, Tejes János, Papp Tivadar meg Kotroczó. Nyomban el is határozták, hogy felkeresik a többieket és rábírják őket, hogy vegyenek részt a rendcsinálásban. A három-négy nap alatt, amíg újjávarázsolták a nagy tanyát, az első közös munka közben meleg baráti kapcsolat szövődött a brigád tagjai között. Tréfálkozva, viccelődve, egymással évődve tették a munkát, közben közelebbről is megismerték egymást. Ügy összeszoktak, hogy később a szántás- nál-vetésnél ez a brigád lett az eL ső. Legtöbb tagja, így Kotroczó, Szlávik, Angyal és sokan mások a 850 négyszögöl helyett naponta 1530 négyszögölet szántottak, de nem egy akadt közöttük, aki 2000 négyszögölön felül teljesítette a normát. Idős Fekete Sándor olyan hévvel fogasol ma is nap-nap után, a megízlelt közös munka jó hatására szinte vetélkedve a többiekkel, hogy a fiatalok sem bírják követni. Kétszeresét végzi el az átlagnak. Varga Lajos pedig 14 soros vetőgéppel többet vet naponta, mint sok fiatal, 18 sorossal... * Az új munkakörülmények új munkaerkölcsöt is formálnak a közös útra nemrég lépett emberekben. Ennyi nép között mindig akad kihúzó, nyerészkedő, a közös érdekkel nem sokat törődő ember, aki még nem érzi úgy a helyét, a termelőszövetkezetben, mint a többiek. Ilyen K. J. is, akinek két lova van jó erőben. A közös istállóban nincs elegendő férőhely, még takarmány sem minden behozott jószág ellátására, így K. J. lovai is saját istállójában maradtak ideiglenesen s takarmányozásukat is K. J. vállalta, persze térítés ellenében. Egy ló után naponta nyolc forintot kap külön, meg a munkaegységet, de csak akkor, ha dolgoztatja is a lovakat. K. J., hogy ne mondjon rá senki rosszat, mindennap ki is hajt, ám a megszabott 850 négyszögöl helyett csak 200—300 négy. szögölet szánt fel. Turpisságát észrevették az emberek, és szóvá is tették. A helyzet azonban nem akart változni. Ekkor Fekete Sanyi bácsi beszélt a többiek nevében is vele. — így komám, nem lehet! Tudod mit csinálsz te? Becsapsz bennünket. Engem is, meg magadat is. Zsarolod a termelőszövetkezetet. — Eriggy már. Hát miért csapnálak én be téged?! — sértődött meg K. J. — Miért-e? Mert kevesebbet szán tsz, mint kellene, de azért a pénzt felveszed. — Aztán miért fáj az neked? — A saját zsebdből is kiveszed azt a pénzt Hát nem érted Jóska, hogy te is gazda vagy a közösben?' Szövetkezeti gazda lettél, érted?! Ha nem dolgozol rendesen, magad is kárát látod ennek... — Hát hiszen... csak tudod, kímélni akartam a lovakat — mentegetőzött K. J. . De Fekete bácsiék biztosak abban, hogy holnap már őt is magával ragadja a közös munka lendülete, s annyit szánt, vet majd, mini a többiek. Varga Dezső Termelőszövetkezetek! Termelőszövetkezeti tagok! A jövedelem fokozására új ak dókkal új lehetőségeket biztosít az Állatforgalmi Vállalat! 1. Háztáji szerződéses sertés hizlalás szervezése és bonyolítása után a tsz 0,50 Ft—1,50 Ft-ig kg-ként lebonyolítási díjat kap. Fokozzuk tehát a háztáji gazdaságban a szerződéses sertéshizlalást! 2. 1959. január 1-e után alakult, illetve jelentős területtel felfutott tsz-nél a tagok háztáji gazdaságában lévő kocák szaporulatára kötött süldősz erződésből eredő süldőkre a tsz 1961. évre köthet határidős sertéshizlalási szerződést! Érdemes szervezni a tagoknál a kocatartási akciót! Ez az akció az 1961. évi árualapot biztosítja. A szaporulat közösbe való hízóbaállításkor rövidlejáratú hitelt kap a tsz! 3. 1959. január 1-e után alakult, illetve jelentős területtel felfutott tsz-nél a tagok rész éré, indokolt esetben a tsz részére is ivarérett süldőkocát ad a vállalat a szaporultból történő kifizetésre, illetve tsz- nél középlejáratú hitelből történő kiegyenlítésre. A tsz koc ánként 2 q kölcsön takarmányt is igényhelhet! Ez az akció is árualapot biztosít előzetes befektetés nélkül! Részletes felvilágosítást nyúj t a vállalat központja és valamennyi kirendeltsége. 136 Békés megyei flllatforgalmi Vállalat Békéscsaba. Telefon: 10—34. Búcsúztak az öreg harcosok Pénteken délután megható, bensőséges ünnepségen vettek részt Szarvason az 1909-ben született veterán katonakötelesek. Az ünnepséget a járási katonai kiegészítő parancsnokság rendezte, melyre 150 idős harcost hívott meg, hogy ünnepélyes keretek között búcsúztassa el őket a katonai szolgálattól. A bensőséges ünnepségen a kiegészítő parancsnokságtól díszes emléklapot kaptak, a nőtanács tagjai pedig minden résztvevőnek j piros szegfűt adtak át a megbe-[ csvlés és tisztelet jeléül. Ez volt az első ilyen alkalom, hogy ünnepélyes keretek között mentették fel az idősebbeket a katonai szolgálat alól. Ezt a megbecsülést sokan fogadták meghatódva, s köszönték meg könnyes szemmel az ünnepség rendezőinek a meleg, baráti szavakat, amellyel búcsúztatták őket. Az ünnepség után a földművesszövetkezet zenekara játszott, s még sokáig maradlak együtt a családias hangulatú találkozón az i idősek és fiatalok. I • K. J.
