Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-23 / 70. szám
4 HÉPŰJSÁG március s*©r@a Túlteljesítették a felvásárlási tervet Füzesgyarmaton (Tudósítónktól) Füzesgyarmaton az eimúlt évben szép eredményeket értek el a felvásárlók. A hízottsertés felvásárlási terve 3200 darab volt, ezzel szemben 4518 darabot vásároltak feL Kétszázötven darab vágómarha helyett 320 darabot vásároltak a községben, mely 121 százalékos eredményt jelent. A vágóborjú felvásárlási terve száz darab volt és az elmúlt évben 209 db-ot vásároltak fel, tehát több mint 200 %-ra teljesítették tervüket. Jól alakult a hízósertés felvásárlás is. 1960-ra .4400 darab hízottsertésre kötöttek eddig szerződést a községben. Hangverseny a Balassi Művelődési Otthonban Hétfőn este a Balassi Művelődési Otthonban nagyszámú közönség előtt szerepelt a békési földművesszövetkezet szimfonikus zenekara. A békéscsabai II. számú általános iskola szülői munkaközösségének meghívására jqttek el, és a zenekar a mintegy másfélórás műsort ajándékként adta az iskolának. A hangverseny bevételéből a szülői munkaközösség így többet adhat a tanulóknak, kényelmesebbé, szebbé teheti második otthonukat, az iskolát. A zenekar tagjai nagyrészt pedagógusok, munkásszülők, akik napi munkájuk után, szabad idejüket feláldozva készültek, s tanulták a műsorszámokat. Éppen ez növeli az est értékét, emeli a hangverseny jelentőségét. Műsorukat igen jól válogatták össze. Bemutatták Mozart Egy kis éji zene című szerzeményét, Bramhs V. és VI. magyar táncát, Erkel, Gounod, Fasang és más zeneszerzők művei. A zenekart nagy hozzáértéssel dirigálta Alt Sándor karnagy. A hangverseny előtt a Tanácsköztársaság megalakulásának 41. évfordulójáról rövid megemlékezést mondott Bocskai Mihályné elvtársnő. GONDOK A PATYOLATNÁL Békéscsabán a szép bérházak mellett, az élővíz-csatorna partján, mintegy hetven éves múltra visszatekintő, régi épületben dolgozik a vállalat. A kapun belépve, vegyszerek orrfacsaró iliata árulkodik. Az udvaron egy tehergépkocsiról a ruhákat rakják. A vállalaton belüli közlekedés leáll ilyenkor, mert a helyszűke miatt a gyalogosnak is oldalt kell fordulnia, ha odébb akar menni. Ha pedig a másik bejáraton érkezik a látogató, tiszta és szennyes ruhák között juthat az udvarra. Itt az induló és a végállomás is. Az érkező szennyes ruhák itt találkoznak a már meg- tisztultakkal. Kicsi, szűk helyiségben, a lehetőségekhez mérten rendbe rakott, tiszta ruhák mellett, ott sorakozik a szennyes is. Amikor pedig válogatásra kerül a sor, bizony embernek kell lenni a talpán az illetőnek, aki átve- rekedi magát a ruhahalmazon. Kétszeresen nehéz így dolgozni. — A legnagyobb elővigyázatosság, figyelem mellett is előfordul, hogy keveredés történik — mondják az itt dolgozók. )( A másik teremben már mosnak, vegyszerekkel tisztítanak. Tisztítanak, de hogyan. Nem a minőséggel van baj, hanem a módszerrel. Kezdetleges eszközökkel, nehéz, megerőltető kézimunkával távolítják el a foltokat a ruhákból. Csoda-e ezek után, hogy a vállalat nem tud gyorsan dolgozni? A nehéz fizikai munka, az egészségtelen körülmények mellett a munkások szociális igényeinek kielégítése sincs meg. A munkateremben öltöznek, tisztálkodnak. Télen a dermesztő hidegben, nyáron a fullasztó hőségben az udvaron, semmitől sem védve veszik át a ruhát. Nem a vezetők tehetnek ezekről. Szinte lehetetlen megoldani, hogy korszerű módszerekkel, megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak. Lehetetlen építkezni, toldozni-fol- dozni, hiszen a hely már így is olyan szűk, hogy a további építkezések a mozgást is lehetetlenné tennék. Igen sok a panasz azért is, amiért gyűrötten szállítják ki a ruhákat a megyébe. Egy olyan gépkocsi kellene, amelybe vállfára akasztva szállíthatnák a ruhát. Egyelőre nincs. )3y A sok hiba, panasz mellett persze van dicséret is. A vállalat az elmúlt évben is nyereséggel dolgozott. Dolgozói keresete növekedett és ha nehezen is, de minden lehetőt megtettek azért, hogy a lakosság elégedett legyen munkájukkal. Több megyének dolgoznak s Debrecen, Szeged elégedett munkájukkal. A munkások és a vezetők azonban már kevésbé. Még jobban, olcsóbban tudnának dolgozni, ha korszerűbb berendezéssel, megfelelő helyen végezhetnék munkájukat. Hogy csak az olcsóságnál maradjunk, harminc- negyven százalékkal tudnának olcsóbban dolgozni, amennyiben a technika 1960. évi szintjének megfelelő gépek végeznék el mindazt, amit ma még kézzel csinálnak. A minőség is sakkal jobb lenne. Ezt fogják bebizonyítani a napokban üzembehelyezett TRY géppel is, melyet Fekete István, a vállalat karbantartója szerelt fel. Ez az új gép sok ember kézzel végzett munkáját szabadítja fel. Gyorsabb, olcsóbb, és jobb. — Ilyen gépek kellenének és egy olyan épület, ahol mindennek megvolna a helye — így a vezetők. Éppen ezért Kruzsfitz Tibor elvtársat, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét kértük meg, hogy nyilatkozzon e kérdésben. — Az igény és panasz jogos — mondotta Kruzslitz elvtárs. — Ha nincs az ellenforradalom, ma már korszerű Patyolatunk lenne. A 17 millió forintot azonban elvitte az ellenforradalom. A telek megvan, a tervek készek. A terveket felvittük az illetékes minisztériumba, ott azonban a második ötéves tervbe nem vették be. Egyelőre nem tudjuk, hogy mit csinálunk, de hogy két-három év múlva még komolyabb probléma lesz, az biztos. A vállalat jelenlegi helyén és felszerelésével nem lesz Tégla, cserép, mész, fedéllemez, ajtó, ablak és mindennemű építőanyag nagy választékban áll az építkező lakosság rendelkezésére a járási székhelyeken lévő TÜZÉP-telepeken ISO képes megoldani a közületi tisztításokat. Gépkocsit azonban hamarosan kapnak. X A vállalat és a megye illetékes szervei minden lehetőt megtesznek, hogy segítsenek. Ügy látszik, az illetékes minisztériumból még nem nézték meg a békéscsabai telepet. Pedig igazán megtekinthetnék és akkor talán maguk is rájönnének, hogy a jelenlegi helyzetet nem lehet sokáig tartani. Nem lehet közömbös, hogy Békéscsaba, illetve Békés megye Patyolat Vállalatának munkásai milyen körülmények között dolgoznak, de az sem, hogy a lakosság igényeinek mennyiben tudnak eleget tenni. Ma jnér József /Jhai {eg^etätolt Hogy kerül a csizma a határozatba? Bizony, bizony, latyakos télvégi időben szárhegyig besározó- dik a csizma a városban, hát még a határban. A sár az nem válogatja, hogy a főmérnök, vagy a technikus csizmáját kenje-e össze. Annak mindegy. A technikusnak viszont nem mindegy, mert ő nem költheti fel álmából a főmérnököt azzal, hogy „András, mosd meg a csizmámat“. Ilyen még nemigen fordult elő a történelemben, mivelhogy a technikus jóval lejjebb van a ranglétrám, mint a főmérnök. Negyvenöt előtt ezt több főmérnök éreztette is állanában, nehogy megfeledkezzen róla a „kis” technikus. — Jó, hogy most már nincs így! Most -már embernek tekintenek mindenkit, foglalkozására és beosztására való tekintet nélkül! No, no, álljon a lelkendezés! Sok minden előfordul még a Nap alatt. Még az is, hogy a főmérnök megmosatja a csizmáját a technikussal, a technikus az esetet elpanaszolja két munkatársának, s az egyik mindjárt le is rajzolja a főmérnököt, amint az egyik kezével az alvó technikust rázza, a másik kezében pedig a sáros csizmáját tartja. A rajz kikerült a faliújságra, amiért aztán a technikus is, a rajzot készítő munkatárs is írásbeli megrovást kapott az igazgatótól. Sőt még a másik munkatárs is; aki látta, hogy készül a rajz, s mégsem jelentette. — Azt tetszenek mondani, hogy ne találjak ki ilyen ostobaságot? Bár inkább csak kitaláld tam volna, mintsem hogy ilyesmi megtörténjen. Mert megtörtént és nem is valami *s- tenhátamegetti helyen, hanem megyénk egyik illusztris városában, Gyulán. Az ember elmosolyodik, amikor hallja, hogy a csizmái lemosó technikuson, meg a rajzot készítő munkatárson kívül még az is írásbeli megrovást kapott, aki csendesen szemlélte a rajz elkészültét. De aztán hamarosan eltűnik a mosoly, s töpreng, hogy miért nem a főmérnök kapott megrovást? Ha engem keltene fel a felettesem, hogy mossam meg a csizmáját, enyhébb felindult Ságomban vem is tudom, mit mondanék A technikus igazgatója viszont félreértette a dolgot, azt írta fegyelmi határozata indoklásául, hogy „Nevezettek cselekményükkel a műszaki dolgozókra vonatkozó párthatározatot gúnyolták fei, igyekeztek lejáratni." No, no, arra nincs és nem is lesz párthatározat, hogy a műszakiak bárkivel is megalázó szolgálatoltat végeztessenek, de arra van, hogy a kritikai szellemet ápolni kell, s azok pedig, akik a bírálót üldözik, felelősségre kell vonni, büntetésben részesíteni. És itt inkább a bírálat vaskosan megfogalmazott visszautasításáról van szó. Azért hált tekintélyféltésből ne burkoljuk valamilyen határozatba a sáros csizmát. Kukk Imre /í y ff%tt%í Ezer éve nem láttunk errefelé újságírót — iogad bennünket a gyomai járási könyvtár vezetője, Dankó Jánosné. — Túlozni tetszik, hiszen ötszáz évvel ezelőtt már jártunk itt — viszonozzuk a tréfás fogadtatást, de hamar komolyra fordul a szó. Ha nem is olyan régen beszélgettünk utoljára, azt azonban már elfelejtettük, hogy hány könyvből válogathat a gyomai olvasóközönség. Nyomban kiderül, hogy jelenleg pontosan 6976 közül. Nagy szám és milyen változatos, gazdag! Szépirodalom, történelem, mezőgazdasági-, ipari- és tudományos, szakirodalom, útleírás, kulturális és műszaki olvasnivalók tömege. Mindez csupán évi 3 forintért, mondhatni — ingyen. — Vajon tudják-e a gyomaiak, hogy ez a köny- nyen elérhető kincsük létezik és a rendelkezésükre áll? — Nem állítom, hogy kivétel nélkül mindenki, de a község lakóinak többsége tudja. Hiszen ősrégi olvasóink is vannak szép számmal. Közülük is a veteránok veteránja, a 70 esztendős Bari János bácsi, aki a könyvtár megalakulása óta hűséges olvasónk. Földműves ember létére nagyon érdekli a természettudományos irodalom. Meglett kora ellenére példamutató módon tartja a lépést az idővel. Mindig a legfrissebb tudományos műveket viszi. — A nők sem vallanak szégyent. A könyveknek egyik ilyen szerelmese Megyeri Lászlóné parasztasszony, tsz-tag. Mesz- sze kint, tanyán lakik, de még sárban és hóviharban is bejön, csakhogy olvashasson. Egy másik asszony-olvasónk, Kótáné meg annyira szereti és becsüli a könyvet, hogy ahányat csak kivisz, szép kék papírba csomagoltan, címkével ellátva hozza vissza. A gyerekek közül különösen a Berner Jóska követi példáját. Nagyon vigyáz a könyvtári könyvekre és mikor itt van, csendesen, illedelmesen viselkedik. — Az ám! A gyerekekről, az ifjúsági olvasók-* ról jut eszünkbe, mi újság errefelé a József Attila olvasómozgalomról? Hiszen köztudott, hogy ezt a mozgalmat az a nagyszerű szándék keltette életre, a KISZ azért szervezte és állt az élére, hogy minél több leány és fiú kedvelje meg a műveltségszerzés egyik bő forrását, a könyvet és váliék az olvasás mindennapi életszükségletükké. ^Jjp Dankóné elvtársnő nem kertel, őszintén közli, hogy noha eredmény van^.egyálta)án nincsenek vele megelégedve. Eddig erre a szép akcióra 23-an iratkoztak, akik a bronz-, az ezüstös aranyfokozatú jelvények megszerzésére, s ezzel igyidejűleg a rendszeres olvasás, a magasabb szocialista műveltség megszerzésére törekednek. A gimnázium és a gépállomás fiataljai között élénk szervezőmunka folyik. — Talán az lehet az elevenebb mozgásnak az akadálya — véljük —, hogy még nem ismerik mindenütt részletekig menően a József Attila mozgalom tartalmát. Lehet, hogy sok helyen azt sem tudják, létezik-e, holott a jól megalapozandó műveltség és ezzel a szélesebb politikai és kulturális látókör kialakítása szempontjából az olvasásnak az ifjúság körében való rendszeressé tétele nagy jelentőségű. — Egy kicsit az a baj itt nálunk — veti közbe a könyvtárvezető —, hogy nincs gazdája a mozgalomnak. A könyvtár is meg a KISZ is szervezte és szervezi a területen, de nem egészen egybehangoltan. Nálunk a könyvtárban úgy oldottuk meg a dolgot, hogy KISZ-tag lévén, mindkét területet képviselem. Az lenne szerintem a jó, ha más könyvtárakban is KISZ-fiatal végezné társadalmi munkában ezt a feladatot. ^Hj Abban mindkét részről egyezünk, hogy a József Attila olvasómozgalmat és célját jobban, szélesebb körben kell ismertetni. És ha már a propaganda kérdésnél tartunk, megkérdezzük, hogyan, miként propagálja magát a könyvtár a lakosság körében? A már jól bevált DIA-filmvétítések, időnként könyvkiállítások mellett egy új olvasó-toborzó mozgalmat indítunk. Megkérjük olvasóinkat, hogy aki csak teheti, hozzon magával egy újat. A családban, továbbá barátok, ismerősök, munkatársak körében sokan vannak olyanok, akik csak azért nem olvasói a könyvtárnak, mert eddig senki sem biztatta őket, senki sem kalauzolta el őket a könyvtárba. Az olvasó-toborzók kétszeresen jól cselekednek: embertársukat a műveltség forrásáig vezetik, ők maguk pedig szén. értékes könyvjutalomban részesülnek. (jp| Kedves, új hírrel zárul beszélgetésünk. A gyomai Alkotmány Termelőszövetkezetben ez évben létesült egy 200 kötetes fiókkönyvtár. Hasonlóképpen más tsz-ekben is szerveznek fiókkönyvtárakat. Búcsúzáskor a szocialista emberréíormálásnak hhez a jó módszeréhez sok sikert kívánunk.
