Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-22 / 69. szám
hépOjsá et I960, március 22„ kedd Tiz nap Dombegyház termelőszövetkezeti község! téli tanfolyamán * \ pártoktaitási tanfolyamot ve- zettem a VII. kongresszus anyagából Dombegyház tsz-köz- segben. A feladat az volt, hogy megismertessük a falu dolgozó parasztjaival — akik most már tsz-tagok — a párt politikáját, a kongresszus határozatait, megvitassuk velük kérdéseiket, problémáikat és ezzel felvértezzük ő- ket a tsz-ek megszilárdítása során előttük álló politikai és gazdasági feladatok elvégzésére. Szerencsés volt a tanfolyam időpontjának kiválasztása. A tanfolyamot január 20-án kezdtem el, amikor a községben legkevesebb a munka. Megérkezésemkor ugyanis éppen befejeződött a községben a tsz-ek szervezésével kapcsolatos munka, a dolgozó parasztok zöme belépett a tsz-be és az eddigi népnevelői tevékenységet felváltotta a megalakult tsz- eket megszilárdító politikai és gazdasági tevékenység. A kedélyek még természetesen nem nyugodtak meg, a most belépett új * Megjelent a Pártáiét márciusi szá- mában. tsz-tagok várakozó állásponton voltak, ellenséges hírverések is lábra kaptak, a községben valóban élénk és feszült volt a helyzet. Ebben a helyzetben a községi párttagok véleménye szerint is időszerű volt a kongresszusi előadássorozat megtartása. Az e- lőadások hatására megnyugodtak a kedélyek, érveket kaptak az elvtársak további politikai munkájukhoz és lehetőséget a község pártonkívüli dolgozói is, hogy megismerjék pártunk célkitűzéseit. 4 rra törekedtünk, hogy a község számottevő vezetői részt vegyenek a tanfolyamon, így a községi pártbizottság tagjai, a helyi tanács vezetői, a tsz- ek vezetői, pártvezetőségi tagjai, a KISZ-szervezet vezetői, az e- gyéb tömegszervezetek helyi vezetői, a pedagógusok stb. A tanfolyamon lényegében „nyílt” megbeszéléseket tartottunk. Minden egyes foglalkozáson bárki részt vehetett. A speciális témáknál külön gondot fordítottunk arra, hogy a téma iránt érdeklődők ott Jelentéktelennek látszik Meg kell hagyni, nem könnyű a termelőszövetkezetek éves tervét úgy összeállítani, hogy minden fontos növónyféleség szerepeljen benne, s hogy szerződéskötés nélkül ne kelljen elküldeni a ter- ményforgalrm, az aprómagtermeltető, a kendergyár, a cukorgyár és a földművesszövetkezet embereit se. S még csak fontossági sorrendet sem lehet felállítani, mert maga nemében a bab és a burgonya is olyan fontos, mint a kenyér és cukor. Csakhogy a burgonya fontossága leginkább akkor nőtt meg, megyénkben és országosan is, amikor nem lehetett beszerezni, amikor kénytelenek voltunk tetemes valutáról lemondani, mert egyszerűen még belföldi fogyasztásra se volt bab, nemhogy külföldre tudjuk szállítani. Most sincs bab, „hiánycikké” vált, s egy kilogramm ára már egy kiló marhahús ára fölé nőtt a budapesti piacon. No ném azért nincs, mert nem tudnánk megtermelni, hanem azért, mert egyszerűen elfeledkeztünk róla, mint a sertéshúsról egy-két évvel ezelőtt, amikor mindenki csak szarvasmarhát akart hizlalni. Mezőgazdasági nagyüzemeink egyszerűen „bagatell” dolognak tartották a bab és a burgonya termelését. Csak tartatták, mert erre az évre megyénkben m ár csaknem 1000, országos viszonylatban pedig 35 000 hold burgonyára kötöttek termelési szerződést a tsz-ek. Megyénk nem nagyon dicsekedhet az 1000 hold burgonyával, mert ez csak egy részét képezi a helyi szükségletnek is. Igaz, hogy nem a legjobb burgonyatermő földekkel rendelkezünk, de a- zért meg tudnánk termelni, s tegyük hozzá, meg is kell termeljük a szükséges mennyiséget, hogy Szabolcsból és más burgonyatermő vidékről oda jusson a burgonya, ahol nem lehet, vagy nem érdemes burgonyát termelni. Az eddig leszerződött csaknem 1000 hold burgonya jelentőségét nem akarjuk lebecsülni a világért sem, hiszen szerény számítások szerint is 40 000 mázsát jelent a tavaly helyben nagy keservesen felvásárolt 1800 mázsával szemben. A vetésterület még növekszik is. Pl. az újkígyós! Aranykalász Tsz eddig 54 kh.-ra kötött szerződét, úgyhogy 50 holdba a tagoktól vásárolta fel a vetőgumót, s előreláthatólag még összevásárol tőlük vagy húsz—harminc holdba valót. Ráadásul több termelőszövetkezet nemcsak a szerződés szerint kötelező holdanként negyven mázsát adja át, hanem a teljes termést: holdanként hatvan—száz mázsát. Ez ősszel dől el. Most a vetésen, s főleg a vetőgumó biztosításán van a hangsúly. A tsz-tagok, főként az új belépők többségének birtokában van vetőgumó. Ha nem léptek volna tsz-be, most elvetnék a kis parcellába. Mivel a földjük közösbe került, a közös földbe kell kerüljön a vetőgumó is, vagyis be kell adják úgy, mint a tavaszi árpa, kukorica és más vetőmagot. Ha még marad, ne etesse meg az állatokkal, hanem vesse el a háztájiba. Ha minden termelőszövetkezeti parasztcsalád vet a háztájiba is néhány száz négyszögöl burgonyát, azért csak nagyon hálás lesz nekik az ország lakossága. A lényeg: minél több burgonyát vetni és termelni a közös és a háztáji földeken. S ez a kívánság a babbal kap csőlátásán is. Bár a korábbi évekhez képest jelentős javulás van. A tavaly ugyancsak nagy keservesen felvásárolt három vagon babbal szemben eddig nyolcszázötven mázsára kötöttek szállítási szerződést a tsz-ek. Nagy a két szám közti különbség, de a bel- és külföldi igényeket, no meg a lehetőségeket tekintve, nem lehetü nk meglégedve vele. A bab ugyanis köztesként jól megterem a ku koricasorokban, s csak a vetése és a betakarítása okoz gondot. Azonban azok a tsz-tagok, akik közt egyéni művelésre lesz osztva a kukorica, fele termésért szívesen elvetik és betakarítják a babot. Helyes volna ezt már jó előre megbeszélni a növénytermesztő tagok kai minden tsz-ben, hogy lehetőleg minden sorosan vetett kukoricába kerüljön bab. A babtermelésnek és termés elosztásának ez a módja gyors ütemben terjed az egész országban, hiszen mindenütt felismerik: jól jár vele a tag is, a tsz is, a népgazdaság is, mert nem is olyan jelentéktelen ez, mint amilyennek látszik. *■ V.-----------------------------------------------------------------------------------------------l egyenek. Pl. „A kulturális fejlődésünk” témánál megkértük az általános iskola igazgatóját, hogy hívjon el az előadásra minden pedagógust. Amikor pl. a kisiparosokat érintő témáról beszéltünk, a tanfolyamon több helyi kisiparos is részt vett. így történt, hogy már az első foglalkozáson is többől vettek részt, mint ahány főt oda meghívtunk és a létszám állandóan nőtt. A tanfolyam átlagos létszáma 80—90 fő volt, de volt olyan nap, amikor 100—120 főre emelkedett. A tanfolyam 10 napon keresztül minden este kb. másfél-két órát vett igénybe. A hallgatók kérésére vasárnap délelőtt is előadást tartottunk telt házzal. A tanfolyam munkájában nemcsak a férfiak, hanem az asz- szonyok és a fiatalok is részt vettek. ^ z eredményes munkában, úgy gondolom, szerepet játszott az is, hogy a tanfolyamon alkalmazott módszerek a hallgatóság igényeinek megfeleltek, így sikerült szoros kontaktust teremteni a hallgatósággal. Egyes foglalkozásoknál például sikeres volt a „kérdés—felelet” módszer. A mezőgazdaság szocialista átszervezése téma megvilágításánál — amikor a nagyüzemi gazdaságok előnyeit a kisüzemi gazdaságokkal szemben tárgyaltuk —, a kérdés felvetése után legalább 20 —25 kéz emelkedett a levegőbe. A felszólalók helyes érveket soroltak fel a nagyüzemi gazdálkodás mellett. így a vitát csak irányítani és a vita eredményét csupán összefoglalni kellett. Helyes volt az előadást térképpel és a község életéből szerzett helyi adatokkal, általános statisztikákkal szemléltetni. A szemléltetés tetszett a hallgatóságnak, megértették a kérdéseket, szinte együtt éltek a tanfolyammal. y éleményem szerint a Központi Bizottság Ágit. Prop. osztálya helyesen dolgozta ki hat témábam a kongresszus anyagát. Különösen nagy volt az érdeklődés a mezőgazdaság szocialista átszervezése: a népi hatalmunk erősítése; és a nemzetközi helyzet témái iránt. Amennyire csak lehetett, igyekeztem a vitát a gyakorlati kérdések felé terelni, de ugyanakkor gondot fordítani arra is, hogy az egyes témáknál elvi, vagy általános politikai jelentőségű kérdéseket is megvitassunk. így minden téma bevezetőjénél felvetettem az illető téma jelentőségét, pl. a „Mezőgazdaság szocialista átszer- vezése”-nél azt, hogy „ez a kérdés csak a parasztság ügye, vagy országos ügy-e?” vagy miért foglal el olyan döntő helyet a marxizmus—leninizmus elméletében és gyakorlatában a parasztkérdés?” A résztvevők legtöbbször meglepően világos, elvileg helyes válaszokat adtak. tanfolyam eredményeiben része van annak is, hogy a tanfolyam első napján bizalmiakat választottunk. Ezek az elvtársak felelősek voltak azért, hogy esténként a tanfolyamon megjelenjen a hallgatóság. Meg kell mondani, a bizalmiaknak nem volt sok dolguk, hiszen a dolgozók maguktól is szívesen eljöttek az előadásokra. A tanfolyamon kívül alkalom idódott a pártszervezet, a tsz és az emberek egyéni problémái megoldásának segítésére is. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy eredményes volt a Dombegyházán eltöltött tíz nap. PÉCSI JANOS Okai {egybetürUc. Közelebb az Egyik országgyűlési képviselő a március 16-i megyei tanácsülésen felszólalásában azt mondotta: kerüljünk közelebb az emberekhez, mert ha valaha szükség volt erre, úgy most különösen ... S ezt a megállapítását a mezőgazdaságban decemberben, januárban végbement változással bizonyította, nagyon helyesen. A mindennapi életből vett megannyi példával illusztrálta az emberekhez való közeledés fontosságát. S a szünetben a folyosón a csoportokban beszélgető megyei tanácstagok legtöbbje éppen erről beszélgetett. Érdemes, sőt szükséges ezen elgondolkozni. Hisz az közismert dolog, hogy decemberben, januárban, de még márciusban is megyénkben jó néhány ezer parasztember választotta az új paraszti életet, a nagyüzemi gazdálkodást. Ezek az emberek önként, saját elhatározásukból léptek a többet ígérő élet útjára. Az önkéntességet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szövetkezetek új gazdái már a legtöbb községben munkához láttak. De nem lennénk tárgyilagosak, ha megfeledkeznénk, vagy szem elől tévesztenénk, hogy a több évtizedig egyénileg gazdálkodó parasztemberek gondolkodása azemberekhez zal még nem változott meg, hogy termelőszövetkezeti tagok lettek. Egy részük bizalmatlan is az újjal szemben. Ezekkel az emberekkel sokat kell beszélgetni a szövetkezet dolgairól és erősíteni bennük elhatározásukat. Nem elég azonban ezt csak kinyilatkoztatni. Közeledjünk e- zekhez az emberekhez őszintén, beszélgessünk velük aggályaikról. Segítsünk nekik ügyes-bajos dolgaikban eligazodni. De nemcsak a termelőszövetkezet új tagjairól szólt a megyei tanácsülésen ez az országgyűlési képviselő. Arról is beszélt, hogy még nem vagyunk valamennyien kíváncsiak a gondokkal bajlódó emberek dolgaira. Beszélünk velük, ha hozzánk jönnek, csak az a baj, hogy néha felszínesen. Nem mondott ez az országgyűlési képviselő megrázó javaslatot, csupán annyit: kerüljünk közelebb az embertársaink eszéhez, szívéhez, hogy lássák és érezzék, nincsenek magukra hagyva gondjaikkal, hogy mellettük vanmak azok a vezetők, elsősorban is a kommunisták, akik hivatottak levenni az egyszerű emberek válláról a gondot. S ez nem nehéz feladat, ha a kommunisták, a vezetők valamennyien részt kérnek ebből a nemes cselekedetből. Balkus Imre Békéscsabai gimnazisták a színpadon Harmadik éve végez dicséretes I kulturális munkát, a Békéscsabai Rózsa Ferenc Általános Gimnázium KISZ színjátszó csoportja. Mint a szintén fiatal Szabó Géza tanár, a huszonöt tagú szereplő- gárda rendezője elmondotta, tavaly Moliére Fösvény című öt- felvonásos vígjátékának bemuta- sával, nemcsak Békéscsabán, hanem Gyulán is babérokat arattak. Az idei tanévben pedig Ságodi József Lakásszentelő című három- felvonásos vígjátékát tűzték műsorukra, emelyet Kétegyházán, Eleken és Nagykamaráson szépszámú közönség tetszését megnyerve adtak elő a közelmúltban. A mai életünket tükröző, érdekes színdarabot kiemelkedő sikerrel mutatták be a Békéscsabai Balassi Művelődési Házban tartott városi felszabadulási seregszemlén is. A műkedvelő gimnazista lányok és fiúk, köztük elsősorban Beraczka Mária, Galambos Magda, Janecskó Mária, Sándor Miklós, Benedek Éva és Szakáll János üde, élettel teli, tehetséges alakítása sokáig emlékezetes élménnyel gazdagította a közönséget; Képünkön balról Jobbra nézve Galambos Magda, Sándor Miklós; Benedek Éva és Janecskó Mária láthatók a Lakásszentelő egyik jelenetében. Érdemes megjegyeznünk e tehetséges fiatalok nevét, bizonyára találkozunk még velük a színpadokon. Közülük tö bben, az érettségi előtti tanulásból is időt szakítva, „áldoztak Thália, s a szocialista kultúra oltárán.” (B. L.) Jól sikerült foto-esztétikai előadás volt a Hegyei Könyvtárban A Megyei Könyvtár „Ismeretszerző csütörtök” elnevezésű társasdélutánjának vezetésére legutóbb dr. Csütörtöki Lajos szegedi orvost, az amatőrfényképezés kiváló ismerőjét és művelőjét kérték fel. Az előadó vendéget szépszámú érdeklődő várta csütörtökön délután hat órakor a könyvtár olvas ótermében, s a neves szakember a hozzá intézett kérdésekre válaszolvaértékes előadást tartott a foto-esztétikáról, a művészi fényképezés helyes módjairól. Különösen azt hangsúlyozta, hogy mai, erőteljesen fejlődő fotoművésze- tünk elveti az öncélú l’art pour Vart felfogást, s elsősorban a közösségi alkotómunka, az új világ alapjait lerakó ember alakjának, tevékenységének, életének művészi ábrázolását helyezte előtérbe, így a fotóművészet is a szocialista társadalom építését hivatott szolgálni, előbbrevinni. Ennek sokrétűségéből gazdag választék nyílik amatőr fotósainknak — hangoztatta színvonalas előadásában.
