Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

NÉPŰJSÄG I960, március 20., vasárnap A uéssd'ái A sárga ház az estébe hajló szürkületben méltóságteljesen hallgat, titkait magába zárja, s az ablakból kiszűrődő fehér fényzu- hatag adatt egykedvűen mennek tovább a járókelők. A kapun fe­hér zománctáblára kiírva: Dr Medgyesi Ferenc orvos. Az orvos magas, erős férfi, sportaaikóbam, kigombolt fehér ingben, fehér hajjal, a- n* koráról árulkodik ugyan, bár az évszámoknak hinni sohasem szabad. A rendelő egyszerűen be­rendezve, csak szokatlan masinák az asztalon azt mutatják, hogy itt más is van. A halványkék színű filmvetí­tő, két magnetofon, lámpák, kap­csolók csodálatos össze-visszásáé­ban, mintha legalább valamilyen mozigépházban lennénk. Igen. Van, aki bélyeget gyűjt, s így ismerkedik meg a világ sok­sok országának népével, történe­tével. Karunk érdekes gyűjtő- szenvedélye lett a papírszalvéta gyűjtése, és a most már gyufa- címkéket gyűjtőgetók után azt hiszem, ez a legérdekesebb, amit ez az orvos művel; filmet gyárt. ^ Filmgyártás? Házzá fel szemöldökét az olvasó,igen. mind­egy, minek nevezzük, Medgyesi Ferenc a könnyen lángra lobbanó fifanszalagra rögzítette a füzes- gyarmati tsz-ek munkáját, tagjai­nak életét. Tudom, ez csak hír lenne az újságban, de az egyszerű rotációs papírt elf új né a szél. A filmtekercseket pedig megőrzi majd az akimímum-doboz. Nem tudom, nem kérdeztem Medgyesi Ferenc tói, hogy rokon-e vagy csak névrokona a híres szobrászmű­vésznek, aki kőbe véste Sárrét vi­lágának ismerős alakját, a „Ju­hászat. De ha az anyakönyvi ki­vonatok rubrikái nem is bizonyít­veti magát a doktor, s úgy mond­ja: — Hogy? Ügy, hogy bevágtam magam az autóba, s irány a határ, és ahol csak találtam valamit, azt fényképeztem. De nézzük meg a filmet. A fehér neonvilágítás kial­szik, s csak az ajtóra függesztett vászon és a halkan duruzsoló mo- zigóp ad egy kis világosságot. A vendégek — vagyunk vagy né­gyen —, odaülünk a vetítőgép mellé, s úgy nézzük a vásznat, olyan csodavárásra, mintha még ilyet nem láttunk volna. Most az egyik magnetofon hangszalagján felhangzik a zene, majd lehal­kul, s egy kattanás, már pereg a másik magnó is, és egy kedves leányhang lágyan ejti a szót: — „Sárrét... rövid szócska, kur­ta földrajzi elnevezés. De ha a mi vidékünk embere hallja, megbi zsereg benne a vér, ajkára szök­ken a szó: szűkebb hazánk ez, amelyben élünk. A mi világunk, melynek szikes földjét nagyapá­ink vére, verítéke áztatta százado­kon át, tette termővé, hogy oly sok munka árán sokszar csak so­vány kenyeret is adjon. — S pereg a szó tovább, a film még nem világítja meg a vásznat, de csukott szemeink szánté látják a sziket... Sárrétet™ Most világos lesz a vászon, s megjelenik az első kép. A füzes- gyarmati tanácsháza, régi ház, ré­gi titkok tudójaként. A kedves lányhang mondja a magnóról: „Ebben az épületben valamikor gróf Blarcksteinék szájaize sze­rint mérték az igazságot és sem- mizték ki az egyszerű paraszt- embereket.” A filmképek tovább szaladnak. S már az új Sárrét képeit látjuk, megelevenedik a lucemafcaszálás, cukorrépaekézés, aratás, cséplés, tarlóhántás, digózás, az állatállo­mány. Ez az új világ, ahol győ­zelmes vasparipák szántják a föl­det, s a kiegyenesedett hátú pa­raszt büszkén néz a jövőbe™ ^ A gép kattan egyet, s elsö­tétül a vászon, végére ért a film. — Tetszett? — fordul hozzánk. — Tetszett... — állapítjuk meg. — Pedig ezt még rosszul csi­náltuk meg, mert forgatókönyv nélkül a szöveget a képekhez ír­tuk. — Segítséget homnét kapott? — A pártbizottságtól, a pesti­ektől. — Tervei? — Majd szeretnék egy másik filmet készíteni, aminek már for­gatókönyve is lesz, tervszerűen fényképezni. — Családja van? — Igen, a legidősebb 21—20— fi és a legkisebb négy és féléves. — Más szenvedélye van? — A cigatetta. Naponta 80-at szívok. — Autója van? — Igen, egy kis Wartburgom, csodajói szalad. — Szabad ideje van a filme­zésre? — Nem nagyon, sok betegem van, a tanácsnál v. b.-tag vagyak, a dolgozók iskolájában egészség­tan órákat tartok és még van egy pár elfoglaltságom. — Itt akar maradni, Vésztőn? — ? ... Miért mennék el? — húzza fel szemöldökét. — Minek örülne a legjobban? — Annak, ha egyszer a televí­ziónak is használható filmet ké­szíthetnék Vésztőről, megváltozott életünkről™ Azt hiszem, Medgyesi Ferenc kívánsága teljesük Dóczi Imre HÍREK Talán majd Benedek Azt tartja a szájhagyo­mány, hogy: Sándor, Jó­zsef, Benedek ,zsákban hozzák a meleget. Most az egyszer Sándor is meg József is levizsgá­zott. Sándor hűvös szél­lel köszöntött be, József meg, amint tegnap reg­gel a rádióból értesül­tünk, havazással lepte meg a pestieket. Bizto­san kilyukadt a zsákjuk.-------------------------­N em marad más hátra, mint az, hogy ezek után a harmadikban bízzunk. Talán majd Benedek megembereli magát... fp-) — Felszabadulási irodalmi em­lékversenyeket rendeznek me­gyénk általános iskoláiban. A bé­kési járásban különösen sok ta­nuló vesz részt a fogalmazási, szavaló- és egyéb versenyeken. — TANÁCSÜLÉSEN beszélték meg március 19-én Szeghalmon a járás 1960. évi költségvetését, az 1959. évi községfejlesztési tervek teljesítését és az 1960-as község­fejlesztési terveket. —• Kulturális fejlődésünk né­hány kérdése címmel előadás lesz március 22-én Békéscsabán, a Tiszti Klub politikai tanfolyamán. — Áramszünet. Értesítjük fo­gyasztóinkat, hogy a nagyfeszült­ségű vezetéken végzendő karban­tartási munkák miatt 1960. már­cius 20-án, vasárnap reggel 6 órá­tól 14 óráig a Sztálin út (vasútál­lomástól) Trefort, Illésházi—Sal- lai—Szarvasi — Lenin—Luther— Irányi—Munkácsy—Bartók B.— Temetősor által határolt terüle­ten, továbbá a Bánszki utcai bér- házakban áramszünetet tartunk. FELHÍVÁS A városi tanács végrehajtó bi­zottsága értesíti a lakosságot, hogy aki 1959. november és de­cember, valamint 1960. január hónapjában csomagolt szódabi­karbónát vásárolt, ne fogyassza el, inert abban méreg van. Ha ilyen csomagolású szódabikarbó­nát vásárolt, a Városi Rendőr­kapitányságnak szolgáltassa be. Végrehajtó Bizottság — Felszabadulási emlékestet reftdez március 28-án este 7 órai kezdettel Orosházán a városi nő­tanács és vöröskereszt szervezet. Az emlékesten az MSZMP városi bizottságának munkatársa tart e- lőadást, majd teával és sütemény­nyel vendégelik meg a résztvevő­ket. — Klubdélutánokat és egyéb összejöveteleket rendez Bucsán a nemrég alakult KISZ-szervezet. Megkezdte működését a tornász­csapat is, és a fiatalok mór ké­szülnek a megyei spartakiádra. — Tóth Lajos, a Szeghalmi II. sz. Állami Ált. Iskola tanulója já­ték közben szemsérülést szenve­dett, s ezen balesetből kifolyólag 25 százalékos rokkantságát figye­lemve véve, az Állami Biztosító 6250.— forint kártérítést fizetett, mivel a tanulónak 5 forintos évi díjú kötött tanulóbalesetbiztosítá­sa volt. 169 — Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak, akik édesanyánk, nagy­anyánk, testvérünk, özv. Kovács .lánosné temetésén megjelenésük­kel fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek, ezúton mondunk köszöne­tét Gyászoló család. 12607 Emelkedő hőmérséklet Felhős Idő, több helyen még havas­esővel. Mérsékelt szél. A nappali hő­mérséklet vasárnap 1—2 fokkal maga­sabb lesz. Várható legalacsonyabb éj- I szakai hőmérséklet 0—plusz 3, a szél- védett helyeiken gyenge fagy. Legma­gasabb nappali hőmérséklet 4—7 tofc között. (MTI) ják a két Medgyesi közötti vér- rokonságért, mégis rokonok ők, abban, hogy életünk egy-egy da­rabját megörökítik, kőben s film. tekercsen. Most itt ül vetem szemben, hát- rasímítja őszülő haját, kattan az öngyújtó, s máris a 'kék cigaretta- füst halvány ködbe vonja be a rendelőt. — Mióta filmezik? — 1927 óta. Harminchárom éve. — Első „nagy” filmje miről szólt? — Egy vésztői május elsejéről. — Űjra rágyújt a cigarettára, pe­dig az előbbit még alig szívta ed. — Későbbi filmjei? — Azok is vésztőiek, ilyen volt például a munkásőrség-avatás. — Mostani filmje hogy készül? — A járási pártbizottságon lát­ták a május elsejéről szóló fil­memet, s azt mondták, hogy jó lenne, ha a füzesgyarmati tiz­ekről egy filmet készítenék. — Hogy fogtak hozzá? — ebne­Cukrószati bemutató és vásár A vendéglátóipart napok alkal­mából hétfőn Békéscsabán, a Kis­hajó táncos-mulatóhely összes ter­meiben nagyszabású cukrászalti bemutatót és vásárt rendeznek. A cukrászok ez alkatomra 40 flaöita különböző tésztaféleséget készíte­nek. Többek között konyakmegy- gyet, marcipános mandulát, friss túrós, mákos és diósrótest, tortát vásárolhatnák a vevők. Érdekessé­ge a bemutatónak az is, hogy helyszínen készítik a Békéscsabára közikedveit tejszínes édességeket és árusítanák fagylaltot is. Doktor úr kérem, fft megda­gadt ■— mondtam a körzeti orvo­sunknak a minap. — Semmi baj, nem fertőző mosolygott biztatóan. Meggyógyítjuk, csak tartsa be az folytatta és írt egy receptet. Ezt a gyógyszert váltsa ki vele a bőrt. e— Pemzlivet? Ecsettel. — Köszönöm. Míg ez a beszélgetés lezajlott, mellettem négy öreg feigyurt ingujjban bátorkodott a gyógyító tű alá. Közben egy Úépzelt beteg pedig lógó orrát távozott, mert rájöttek, hogy egészséges, mint a makk. Mindez öt—tíz perc alatt egyik nagymúltú városunk heike- picike SZTK rendelőjében történt nyolc türelmes ember jelenlété­ben. Arcomon megnyugvással távoztam és három napig szorgalma­san pemliztem. A daganat viszont nem vette figyelembe, hogy én pemzlizek. Egyre keményeden. — Kérlek, kérdezzétek meg az orvost, ha arra jártok, hogy mi legyen a daganattal —- szóltam reménytvesztve a családhoz. Egy cédulát hoztak válaszként, hogy a daganat a bőrgyógyá­szatra tartozik, mely a kórházban van. Felkerekedtem és most már sántikálva elmentem a kijelölt helyre. Egyáltalán nem lepett meg. hogy a váróterem ott is pirinyó és mégis öt ajtó nyílik belőle. Megszoktam úgy amennyire, hogy csak a kultúrházaink, a vendéglőink nagyok, no meg a sportsta­dion. örömmel üdvözöltem egyik ismerősömet, aki a fal tövében sarkán guggolva pihent. Önkéntelenül megszámoltam, hogy még hat szék és egy árva fogas, ha szűkén is, de elférne. Közben két gyermek kiment és leültek a várótrem előtti ud­vari padra. Áztam, visszajöttek azzal, hogy kint hideg van. Valaki átadta a helyét és leültem. Mögöttem két börtönlakó állt csíkos ruhában. A börtönőr az előbb vágta zsebre a bilincseket. Erről eszembe jutott, hogy milyen jó riport lenne ebből, ha megszöknének. De nem bolondok megszökni — gondoltam —, ak­kor sohasem kapnak recepteket, amire orvosságot vásárolhatnak... Másfél óra múlva hagytam, hogy soron kívül behívjanak. Talán arra gondoltak, hogy ha egy újságíró sokat várakozik, mindig kita­lál valamit. Isten uccse igazuk van... — ...Itt megdagadt — mondtam a barátságos orvosnak. — Eddig mit csinált vele? — kérdezte. — Pemzliztem. — Belsőleg semmit? ==■ Semmit. ~ Írok penicilinU — Arra érzékeny vagyok. Olyan i vörös leszek tőle, mint a főtt rák. — Akkor azt nem szabad — állapította meg és írt egy más­fajtát. (Az itt kapott receptekkel a beteg még visszamegy a kezelő­orvoshoz átíratni). Észrevettem, hogy az asszisztensnő kedvesen, mosolyogva közeledik felém egy tűvel. Nyomta volna belém, hogy milyen a vérem. — Ha-ha! Most elszédütök — kacagtam kissé idegesen és egy szék után nyúltam. ■— Most nem fontos —intette le a kedves asszcnvyt a világ leg­drágább doktora. Ereztem, hogy ezzel a különös vérszerződéssel örökre a szívembe zártam, — Most a legfontosabb a daganat eltávolítása r— folytatta. Ké­rem menjen át a sebészetre. Átmentem a sebészetre. A „pincében’’ kismillióan várakoztak. A rendelőben viszont felelőségteljes nyugodtság fogadott. Megnyitjuk —' szólt kedvesen a doktorasszony. — Elszédülök — jelentettem be és szék után néztem. — Azért fektetjük le. Kérem vetkőzzön, és feküdjön a műtő­asztalra. Foglalkozása? Üj ságiró. — Érdemes? r— Nagyon. — Meg van elégedve a munkakörével? ■— Meg. Naponta több ezer emberhez szólhatok, — Szép hivatás. — A főszerkesztőm... akartam róla is valamit mondani, de tor­komban maradt a hang, mert jött a fagyasztás és a kés... — Most bekötjük. Aztán gyorsan öltözzön fel, mielőtt elájul. — Meggondoltam — jelentettem ki határozottan. — Nem ájul el? — Eszembe jutott, hogy ma nőnap van. Csak nem okozok ■ nőknek pont e napon kellemetlenséget? Mosolyogjunk. — Szép is az élet, ha ilyen gondos kezek őrzik az ember egész­ségét — gondoltam amint hazafelé lépkedtem, aztán eszembe jutott a guggoló ismerősöm. Lefeküdtem és írtam arról, hogy egy tágas központi rendelőintézet ma jobban kell a városnak, mint egy falat kenyér. Az írásom befejező részében, felhívtam az illetékesek fi­gyelmét, hogy ha az építkezések sorrendjéről döntenek, ne hagyják figyelmen kívül az SZTK rendelő falának tövében guggoló betege­Megy a beteg vándorútra utasítást — és kenje be

Next

/
Thumbnails
Contents