Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-20 / 68. szám
HÉPÚJSÁG I960, március 20., vasárnap Megtettük emberül! — Virradón arra riadok, hogy géppuska köhögi — ratata... — s újra: — rataita^ épp a fejünk fölött. — Felugróm úgy, ahogy vagyok és még velem sokan. Golyózáporban mellettem ez, az is elzuhan. A parancsnokunk kiabál: — Tűnj az árokba már! Nem jutsz az ágyúkig soha, a tüzűk lekaszál'! — Vetem magam a mélybe le, lesem, hogy csend legye«, csak egy kevéske némaság és újra kezdhetem a rohanást, s ha eljutok..; — Nem gondolom tovább, mert ágyú dörren: — A miénk! Ká lőtt, az angyalát! Már működik az ütegünk! — A túlpart füstiben álL A gépfegyveres csőcselék elnémult, nem kaszái, beléjük nyomtuk hangjukat! — Fékezzük a tüzet. De megmozdul a rekettye®. — Elvtársak, nincs szünet, a gyalogságunk rohamoz! A dombról vízözön módján reánk a völgybe le szüntelen özönöl — No tüzér — mondom — most ns lesz? Ágyúval nem lehet közeiről csak ügy irtaná legyet meg verebet. — Kézibusára, emberek! — hangzik a biztatás. — No, Kaszás Laci, itt a vég — de drágán adjad ám azt a suaztemyi életed!._ — Rohamozok falán robban gránátom és lövök, szúrok, vágok, veszett erővel — szinte alig is kapok lélegzetet. Szuronyhegy vállán, zúg felém: vetem, dobom magam az ágyú mögé, hogy talán testem ott védve van. Por, füst, ordítás, vérpatak és minden, amá kell kézitusához, itt zubog. Méltóképp esem eü __De mi ez? — Rettentő hurrá zeng zűrön, zajon át. F ejem emelem, ámulok — a burzsuj katonák rohama lassul, elakad, s Kassabéla felől a völgy mögötti faluból bátran előretör egy vörös gárda és tüzel! Az ellenáradat feltorlódik, majd visszahull és — vadul megszalad. — Földet reszkető dörrenés! Kassa alól tolat, S lövi az ellent vígan egy vörös páncélvonat, — Hurrá!... Hajrá!... — és zeng a völgy most már mindenfelől. Rémült faikaként menekül vörös öklünk elöl a fehér ebek rongy hada. Üldözzük vészesen. A visszavonulásokért elégtételt vészén ütegünk, meg a többiek: vágunk, verünk vígan! Megfizetünk most annyiért e helyütt annyian! — Agyúink torka csendesül, lassan a harc eh&. Antit meg kellett tenm, azt megtettük emberül! _ Hatodaink közt ott pihen szlovák, ruszin, magyar, cseh, román, orosz proletár... — Lám, elvünk így kavar testvért testvérrel együvé: mind élni-halni kész, hogy boldogabb legyen e táj és — minden földi rése.! ÍJj Ke*»« (A szerző A VÖRÖS TU/fiR ctimi elbeszélő költeményéből). Két veterán az életéről Végigharcolták életüket, dolgoztak, küzdöttek az elnyomott nép felemelkedéséért. A felszabadulás után élet- és harci tapasztalatukkal munkálkodnak a szocialista társadalom felépítéséért. Szeretet és megbecsülés övezi őket, tiszteli forradalmi becsületességüket a fiatalabb korosztály. Legtöbbjük 1919-ben, a Tanácsköztársaság kivívásában és védelmében kezdte mozgalmi munkáját, és közülük ma is sokan vannak, akik vezetik harcunkat, vagy tapasztalataikkal segítik mozgalmi életünket. Most, a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmával M edgy es egyházán megkértünk közülük kettőt, mondják el életüket, harcukat. ból Nagykanizsára szállítottak, a háború végéig tartottak fogva. Hej de sokszor megkínoztak! Mi megúsztak néhányon, ele nagyon sok elvtársunk nem érhette meg a felszabadulást. Minket is ki a- kartak végezni, de aztán sietős volt az urak útja, mert a szovjet csapatok már ott voltak, és nem adtak időt a mi kivégzésünkre. ...... , , , , .. Mit mondjak még? Itt vagyunk, Melis János elvtárs . , tanul' mnk>és amig tudunk, már néhány éve nyugdíjba vonult, de ma is mindennapos vendég a pártházban, mert ahogy mondja, jólesik elbeszélgetni ott a fiatalabb elvtársakkal. Mit mond az Setéről: — Bizony, mi nem úgy nőttünk fel, mint a mostani fiatalok. Sokat ♦ szenvedtünk, nagyon sokat, amit j nagyon nehéz lenne szóban el- { mondani. Talán el sem hinné a * tam, s akik ma is vezetik az országot. A Margit körúti fegyházaddig dolgozunk a párt vezetésével a népért. szavai istvanné mennyit kellett dolgoznunk a mindennapi kenyérért. És az a sok $ harc, amin keresztülmentünk! ♦ 1905 óta veszek részt a munkás- t mozgalom harcaiban. Ott voltam $ az első kubikossztrájkban és 1906- « ban vezettem az alföldi aratósztrájkot Bár sztrájkunkat a lovascsendőrök leverték, és utána a ló után kötve vonszoltak bennünket a szolgabíróságra, de harcun- ♦ kát nem adtuk fel. A 14-es hábo- } rúig mint szakszervezeti vezető * dolgoztam, aztán besoroztak, de a ♦ 18-as forradalom alatt hazakerül- ? tem. Nagyon boldogok voltunk 1919-ben, azon a szent márciusi napon, amikor kivívtuk a Tanács- köztársaságot. Kimondani sem tudom azt a boldogságot, ami ak- * kor az emberek szívében volt. i A Tanácsköztársaság alatt a f direktórium elnöke voltam, és a } párt megbízásából vöröskatonákat | Egésznapos munkásvédelmi filmbemutatói rendeznek Békéscsabán A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkásvédelmi bizottsága március 22-én, kedden délelőtt kilenc órai kezdettel egésznapos munkásvédelmi filmbemutatót tart a Békéscsabai Téglagyár művelődési otthonában. A filmbemutatón a vállalatok biztonsági megbízottai, munkásvédelmi felügyelői vesznek részt, a rendezőség ugyanakkor szívesen látja az érdeklődőket is. A Tanácsköztársaság évfordulójára monográfia jelent meg a magyar vörös hadsereg harcairól A Tanácsköztársaság 41. évfordulója alkalmából a Zrínyi Kiadó gondozásában napvilágot látott Liptai Ervin A magyar vörös hadsereg harcai című monográfiája. A kötet részletesen ismerteti a proletárdiktatúra hadseregének 1919-ben, az imperialista intervenciósok ellen folytatott harcait. Motorkerékpárosok, kerékpárosok, figyelem! Levélbeni rendelésre azonnal postán utánvéttel swJHít minden tipúsú belföldi, külföldi motorkerékpár és kerékpár alkatrésoeket O „Verseny" Műszaki Áruház Szeged, Mérey u. 15. 14146 Élő történelem fj gy viszi azt a más embert megroskasztó hatvan esztendőt, mint az üres zsákot, legényesem a félvállára dobva. Most is ott hajlong fiatalosan a pallón, mintha nem is a századforduló évében született volna. S ahogy elnézem ritkuló ősz haját, b hallgatom mostani fiatalok egy része, hogy * beszedet, akaratlanul is arra gondolok, hogy ez az ember maga az---------1,~^ -------------- 2 élő történelem. Ahogy beszél, amilyen ízesen, érthetően szövődnek s zavai mondatokká, magam előtt látom fiatalságát. Szinte visz magával vissza.., ...Amerre a szem ellát, minden fehér. A nagy csendben a szánokat húzó lovak nyakába akasztott csengő hangja me66ze hallik. A házak ereszein meg-megjelentek a jégcsapok. Enyhe tél volt 1918 januárjában Békéscsabán is. Az alvégen a szőke fejű Lipták Gyurkának, a fiatal ácssegédnek, alighogy befordult a kiskapun, ajkára fagyott az utcám még jókedvtől derült mosoly. A szobában ott várta a nevére küldött behívó. Nem sok idő volt a siránkozásra. A központi hatalmak seregeit már mindenütt szorongatta az antant. Kellett a katona, még ha az tizenhét éves, akkor is. Bevonult, így lett a Gyurkából György, Lipták F. György honvéd. Egy pillanatra megállt. Megállt, hogy átugorjon egy kikeletet, mely nem hozott számára tavaszt, egy forró nyarat, mely épp oly zord volt, mint a tél ott a messzi idegen földön. Aztán ősz lett. lehulló sárga leveleket vitte, sodorta a szél. A fák koronái között olyan híreket duruzsolt, amelyek melegséget okoztak az emberekben. Vége a háborúnak — susogták. S ez öröm volt, még akkor is, ha azt a központiak vesztették el. Aztán az őszirózsás forradalom híre ott Pesten egy új fuvallattal száguldott földeken, városokon át. Békéscsabán egy kicsi házikóban a háborúból hazatért fiút ölelgetett a család. A háború utáni nyomorúságtoboroztam. A Tanácsköztársaság 2 ^an azonban egy-egy hazatérő katonafiú, férj, apa csak pillanatleverése után illegalitásba vonul- | nyi öröm volt- Egy kenyérevővel több lett, s munkalehetőség sétám, de a román csendőrök elfog- } ho1- olyan volt 32 ország, mint a felbolygatott méhkas. Mozgolő- tak, megkínoztak és internáltak. ♦ úások, követelések mindenütt. S aztán újra tél lett. Lipták F. Szabadulásom után, 1922-ben me- J Györgynek ezen a télen már nem volt oly mosolygós kedve, mint gint internáltak 16 hónapra, de % e§y évvel előbb. Sokat tanúit. Megtanulta gyűlölni azokat, akik amikor szabadultam, újra munká- I miatt éhezett, akik miatt társai nem térhettek haza. Gyűlölte a hoz kezdtem, felvettem a kapcso- | fegyvert, mellyel halált osztogatott, azért, hogy aztán neki és sok latot az elvtársaimmal. 1933-ban ♦ szegény embernek rosszabb legyen. Munka nélkül telelt át. Hogyne buktam le újra... De nem is mon- 5 várta volna tehát a tavaszt, mely megújhodást ígért. Sándor, Jó- dom tovább, rossz visszagondolni * zsef, Benedek napját várta, a tavasz fordulatát, a melegebb, jobb a sok börtönévre, éhezésre és kín- $ napokat. Benedek napján aztán beköszöntött a tavasz, az igazi zásra. Szomorú emlékek ezek. De % tavasz. volt benne szép is. Azok az elvtár-1 /győzött a proletárdiktatúra. Miénk az ország __ száguldott a s ak, akikkel együtt dolgoztunk,* hír szerte az országban. Az orosz fogságból hazatértek léptudják, hogy milyen boldogok vol-1 ten-nyomon magyarázták, hogy milyen élet lesz ezután. Az alig tunk, ha egy-egy összejövetelt! tizenkilenc esztendős Lipták F. György számára is meghozta a tame 'tarthattunk, kijátszva a csend- r vasz, amit várt. Dolgozhatott, építhetett, ácsolhatta továbbra is, őrség figyelmét. Nehéz volt a ♦ de most már a magafajta emberek házikóját. Amerre járt, az öröm- pártmunka, de ha még egyszeri könnytől csillogó szemek kacagását látta. Ügy szívta magába a tavasz hozta új levegőt, mint aki egyszerre akarná pótolni mindazt, amiben eddig nem volt része. Üjra megállt. Az emlékeiben keresgélt, s aztán folytatta. Névnapra készült. Április 23-án azonban újra otthagyta az otthont. Letette az ácsszerszámot, s ismét fegyvert vett kezébe, de most már a munkáshatalomért. Ütközet, harc, győzelem, visszavonulás, öröm, s bánat váltogatták egymást. Délen a román királyi hadsereg, északon a cseh reakció, másutt francia katonák támad- nekem már pihenés kellene. Erre} tó‘k a fiatal tanácsköztársaságot. Lipták F. György északon har- gondoltál ugye? Tudod, mi nekem I Tokajnál. a pihenés? Járom a falut, nézem ♦ Júliusban elszakították századát a többiektől. A Bülkkön túl a sok épülő házat, üzleteket, | magyarok, a Bülkkön innen a támadók. Az utat egy gépgyönyörködöm a napról napra j puskafészek zárta el. Ha megjelentek a tanácsköztársaság katonái, gyilkos lövedékek fütyültek feléjük. Míg egyszer sikerült.. A nap még alig vüágította meg a fák koronáit, amikor négy vöröskatona kúszva közeledett a géppuskafészek felé. A hegy oldalán telepített szőlőtőkék között lélegzetüket is visszafojtva kúsztak. Ha nem sikerül, meghalnak. Még néhány méter, néhány perc. Ügy érezték, hogy megfulladnak a hőségtől, ami belül éppúgy égetett, mint kívül. Célhoz értek. Nyolc katona állandóan figyelte az utat. Géppuskájuk halált osztogatón tátongott. Észre sem vették, hogy felettük négy vöröskatona közeledik. Aztán egy villanás, és szabad volt az út. Mély lélegzetet vett, talán éppúgy, minit akkor, ott, a hegyen. jV'em sok történt ezután — folytatta. — Vácott ért bennünket a szomorú nap. Ami ezután jött, azt elmondani is nehéz. Üldözés, keserű kenyér, megpróbáltatás. Dolgoztam, de becsületem nem volt. Lipták F. György már hatvan éves. Még töretlen erejű férfi. Életének nagyobb része a múltba nyúlik. De azért dolgozik becsülettel a Békéscsabai István Malom munkásaival együtt. Amit tesz, gyermekeiért teszi. — A három gyermekemért, a fiatalok jövőjéért Olyan egyszerűen mondja ezeket a nem hétköznapokba illő szavakat, ~ Majnár József újra születnék, ha még egyszer új- * ra kellene kezdeni, akkor is a < népemért harcolnék, mint eddig. • — Hány éves Melis elvtárs? t — 75 múltam. Nem is vagyok ♦ én még olyan öreg, ugye? * — Hát— 75 év, azért mégis} csak... j — Tudom, tudom mire gondolsz.; szebb községünkben. Katona Vince elvtársi is régi harcosa a munkásmozgalomnak. ö is nehéz utat járt meg a harcban. Nem volt könnyű. — 1932-ben alakítottuk meg a pártot Dombiratoson. Lényegében akkor kezdtem dolgozni a mozgalomban. Nagyon nehéz volt, mert illegálisan kellett dolgoznunk, és bizony egy rossz lépés, s máris lebuktunk. Sajnos ez történt velem 9 is 1938-ban. Hadsereg elleni izgatás címén letartóztattak, és bezárták. Szabadulásom után rendőri megfigyelés alatt álltam, de a mozgalomhoz így is megtaláltam az utat. Mondhatnám, a rendőrök szeme előtt kellett részt vennem a munkában. 1941-ben újra be-} csuktak a Margit körúti fegyház- ' ba. Ht nagyon sok olyan elvtár*-&
