Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-18 / 41. szám

4 hépGjság I960, február 18., csütörtök „A király nevében44 premierjén E mmanuel Robles francia író kitűnő drámáját játsz- sza e napokban a Békés megyei Jókai Színiház. Az izzó feszültségű dráma főhőse Momserrat, a spa­nyol gyarmati hadsereg fiatal tisztje, aki különös módon kap­csolatba kerül Bolivárral, a spa­nyol elnyomók elleni harc vezéré­vel — és hívévé szegődik. Ezen a ponton fordul meg a fiatal tiszt sorsa: felismeri, hogy a nép mel­lé kell állnia, a nép szabadságáért kell áldoznia életét, mert az ügy, amit eddig szolgált hamis, igaz­ságtalan, embertelen. Monserrat elbukik, a spanyolok szemében á- ruló, és keservesen kell bűnhőd­nie. Mielőtt azonban megölik, ki akarják csikarni tőle Bolivár tar­tóskodásának helyét, akit halálra keres a spanyol ármádia; Monser­rat azonban hallgat, és — bár hallgatása ártatlanul elfogott tú­szok életébe kerül — mégis fel­mentjük őt, mert milliókért tette amit tett, a nép felszabadulásáért vállalta tíz ártatlan ember halá­lát is. Mondanunk sem kell, hogy az író, amikor 1948-ban megírta drá­máját, azért fordult a történelmi allegóriához, hogy még szabadab­ban, még nyíltabban bemutathassa a háború után újjáéledő fasizmus, a gyarmati francia politika igaz­ságtalanságának kendőzetlen ar­culatát, és az e politika megtes­tesítőinek aljasságáról, emberte­lenségéről egyetlen rántással dob­ja le a leplet, — vigyázzatok: Izquierdó és az újfasiszták sem­miben sem különböznek egymás­tól, egy töröl metszett gazemberek valamennyien. Hegy Robles-nek mennyire si­került szándékát kitűnő művészi eszközökkel megvalósítania, és hogy mennyire sikerült színhá­zunknak Robles drámáját hűség­gel és politikai mondanivalójának megfelelő nyíltsággal és őszinte­séggel bemutatnia, — arra a pre­mier közönsége egyöntetű vá­laszt adott az előadásvég kitörő tapsviharával. Ilyen egyértelmű véleménynyilvánításra talán csak az elmúlt évad „Ilyen nagy szere­lem” bemutatóján, és azt megelő­zőleg az „Optimista tragédia” pre­mierjein emlékezünk, és ehhez csak azt kell még kötelezően is hozzátennünk: már vártuk, hogy mikor lép a közönség elé társula­tunk ilyen darabbal, és ennyire megvalósított művészi igénnyel. Ha a rendezést (Máté Lajos fő­rendező munkája) vizsgáljuk, Robles elképzelésének — az a- dottságok különböző oldalait is te­kintve — megvalósulását megál­lapíthatjuk. Végre — áltlánosság- ban — mentes volt ez a darab az előző egynéhánynál tapasztalt 6zereposztási tévedésektől, min­den szereplő a helyén volt, színé­A Békés megyei Iparcikk Kis-i kereskedelmi Vállalat dolgozói a I múlt évi munkaversenyben sok | helyes kezdeményezést és munka- módszert alkalmaztak. Az idén az MSZMP Központi Bizottságá­nak és a SZOT felhívására itt is ismét szocialista munkaversenyt kezdeményeztek, amelyben a dol­gozóknak mintegy 95 százaléka párosversenyben vetélkedik egy­másul. illetve egyéni felajánlást tett. A kereskedelmi hálózat fejlesz­tésére, vagyis új kereskedelmi formában működő egységek kialakításához körülbelül hétezer óra társadalmi munkára tettek vállalást. Ennek értéke 50 ezer i szi alkatának jól megfelelő figu­ra megformálását kapta felada­tul. A király nevében bemutató­ja fényesen igazolta azt az egy­szerű szabályt, hogy a jó szerep- osztás már többé-kevésbé képes kivívni a sikert is. Ezt persze fe­lesleges emlegetnünk, ezt nagyon jól tudja mindenki, és bízunk abban, hogy most már mind rit­kább lesz az üyen vagy olyan o- kok miatt erőltetett szereposztást tévedés, mert ilyesmire valóban nincs szükség, es a művészi igény is tiltja. Nem szükséges sokáig időznünk a darab méltatásánál, egyetlen szó kifejezheti az általános véle­ményt: — kitűnő. Az előadás jól hangsúlyozza a politikai monda­nivalót — mely most, az emléke­zetes algíri újfasiszta események után Robles szándékát még job­ban aláhúzza, de érezhető tiszta­sággal csendül fel a komor, tra­gikus események sodrából egy o- lyan magával ragadó, mély költői- ség is, mélyet ritkáin élvezhet az ember. A majdnem tökéletes szereposz­tás igazán kiváló alakításokat produkált, vagy inkább: biztosí­totta ezek lehetőségét. Monserrat és Izquierdó az iszonyú drámai feszültség két fő pólusa, ez a két szerep méltó megformál ókra ta­lált Szoboszlay Sándor és Major Pál személyében. Szoboszlay ele­mi erővel érzékeltette a rettene­tes lelki vívódással birkózó, de hitét soha el nem vesztő fiatal tiszt utolsó óráit, de hallgatása is nagy erőt sugározott, és beszédes volt. Major Pál Izquierdó alakí­HUSZONÖT HÁZIASSZONY lá­togatott el hétfőn Békéscsabán a Kötöttárugyárba és a Forgácso­ló Szerszámgyárba. A háziasszo­nyok klubja és a nő tanács szer­vezésében első alkalom volt ez, hogy kollektiven meglátogatnak egy üzemet olyan asszonyok, a- kik még soha nem jártak üzem­ben. A Forgácsolóban megcsodálták a korszerű gépeket. Beszélgettek az itt dolgozó nőkkel, akik kivé­tel nélkül könnyebb beosztásban dolgoznak. Megnézték az ipari tanulók munkáját. Képzésükkel igen sokat törődik az üzem veze­tősége. Meggyőződtek a dolgo­zókról való gondoskodásról is. látták az ízlésesen berendezett, ebédlőt és több más létesítményt. a kötöttárugyárba is nagy örömmel látogattak ed. Itt I különösen a tisztaság, az egész- I séges környezet tetszett a házi­forintnak felel meg. Ebből jelen­tősen kiveszik részüket a KISZ- fiatalok is. A gyulai KISZ alap­szervezet tagjai 760, a békéscsabai KISZ-szervezet tagjai pedig 500 órának megfelelő társadalmi munkát ajánlottak fel. Az idei munkaversenyben a terv túlteljesítése mellett a költ­ségek csökkentésére is nagy gon­dot fordítanak. A vállalásokat mindenütt lelkes hangulatú ter­melési tanácskozásokon tették. A szocialista brigád címért az idei első félévben három brigád versenyez egymással. Ebből kettő a Békéscsabai Műszaki Boltban, egy pedig a Sztálin úti Ruházati Áruházban. tása sokrétű, és egy sor kitűnő eszközt, módszert jól használ fel, hogy a hódító embertelenségét, cinikus aljasságát tükrözze, lát­tassa. Izquierdó nagy és nehéz szerep, a dráma három felvoná­sának jelenetsorait ő tartja ösz- sze, ő hajtja, pergeti s feszíti a húrt, majdnem pattanásig. Major alakítása méltó eddigi csabai si­kereihez. A színlap szerinti sorrendet be nem tartva kell elsőnek ezután Körösztös István (a kereskedő) és Szkmka Márta (az anya) alakítá­sát kiemelnünk. Mindketten drá­mai erővel, átéléssel formálták meg alakjaikat. A többi szereplő közül Győrvári János (a színész) a kivégzése előtti jelenetben nagyszerű. Forgács Kálmán (a fazekas) élethű egyszerűséggel ját­szotta az elnyomás ellen lázongó, és a nép szabadságáért még ilyen borzalmas módon is halni kész szegény mesterembert. Tetszett még Balia Olga (Elena), Nagy István (Pater Coronil), Rajna Mi­hály (Morales), Köti Árpád (a pa­raszt). Kár, hogy Kiszely Tibor (Ricardo) igen fontos szerepét minden különösebb átélés nélkül, csupán felszínes külsőségekre é- pítve akarta megoldani, és emi­att néhány fontos jelenetben é- rezhetően fellazult a konfliktus megrázó mélysége. Gyimesi Tiva­dar, Zeke László, Radó László, Gyurcsek Sándor és Gábor Mag­da is hozzájárultak a sikerhez. A díszlettervező Fehér Miklós és a vendég jelmeztervező Schäffe r Judit munkája dicsérendő, az e- lőadás nyeresége volt. SASS ERVIN rálták a gyár készítményeit, a szebbnél szebb kötött pulóvere­ket, kabátkákat, gyermekholmit. S mivel a gyár vezetősége meg­engedte, valóságos divatbemuta­tót tartottak a kötött holmikból. Sorra próbálták fel a legszebb darabokat Csupán egyet sajnál­tak, s ezt szóvá is tették, hogy mindezt az üzletekben nem lát­hatják és nem vásárolhatják meg. A háziasszonyok meglátogatták az üzemi bölcsődét és napközi otthont, ahol a dolgozó nők gyer­mekeire vigyáznak. Nagyon tet­szett itt is a ragyogó tisztaság, a gondos orvosi felügyelet, az apró­ságokkal való szerető bánásmód. Az ebédlőben megismerték az üze­mi étkezést, ugyanis itt ebédeltek, s kivétel nélkül mindnyájan di­csérték az ételeket. Többen meg­jegyezték, hogy otthon sem főz­nek jobbat. A KÜLÖNBÖZŐ szociális jut­tatások elismerése mellett megle­pődtek azon a messzemenő gon­doskodáson, amit a nők iránt ta­núsít a gyár vezetősége. Az üzem­ben külön harisnyaszemfelszedő dolgozik, s tervezik, hogy kozme­tikust és női fodrászt is biztosíta­nak, hogy az üzem nődolgozói munka után csinos frizurával, ápolton lépjenek ki a gyárkapun. A GYÁR DOLGOZÓI is öröm­mel fogadták az őket látogató há­ziasszonyokat és ezt a hangoshír­adón is tolmácsolták. Az asszo­nyok ebéd után elmondták ta­pasztalataikat a gyár vezetőségé­nek, s a legnagyobb elismeréssel adóztak a dolgozókról való gon­doskodásról. Hasznos volt ez a látogatás és bizonyára követi az elsőt a többi is. Kasnyik Judit Háziasszonyok látogatása az üzemekben asszony okinak. Női szemmel bí­Figyelemre méltó munkaversenyt kezdeményeztek a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói A SZOVJET FILM ÜNNEPÉNEK lemutatói Kezedben az élet A történet néhány évvel ezelőtti, igaz eseményt elevenít fel mély drámaisággal és hitelességgel. Kurszk városában sok évvel a háború befejezése után földalatti lőszerraktárra bukkantak. Az egyik bomba felrobbant, és két halálos áldo­zatot követelt. Ebből a nagyon szomorú valóságból írták film-forgatókönyvüket Agranovics és Szahnyin írók. Rendkí­vüli erővel idézik fel a válságos órák levegőjét. Klara Lucsko és Oleg Sztrizsenov remek színészi alakítá­sa mellett jelentős szerepe van Marina Sztrizsenovának, aki az életben is és a filmen is Sztrizsenov felesége. Rizsov operatőr szép képei és Karavajcsuk kifejező mu­zsikája fokozza a film hatásosságát. (Bemutatja a Szabadság filmszínház,) A béke első napja A sokat sejtető cím valóban felejt­hetetlen perceket i- déz, egy csodálatos szerelem szívszoron­gató kibontakozását és tragikumát, az é- let legszebb óráiban, a béke első napján. A háború apoka­liptikus látomása látja meg először Ólját, a kis, töré­keny, fekete szemű, Gioconda-mosolyú egészségügyi nővért. És az éjszaka csend­je már a kis német városka utcáin kisé­ri őket, hallgatja terveiket, jövőbe né­ző vágyaikat. A fia­aki Ólja karjaiban búcsúzik el az élet­től. A film írói: Rúd- nyeva és Olasnszkij, rendezője Szegelj, a- ki Kulidzsanov társ­rendezője volt a Múló évek című, a brüsszeli világkiállí­táson díjjal kitünte­tűnöben van, a le­győzőitek vállalták a teljes megadást, s már csak az esztele­nek védekeznek. A kis város középkori székesegyháza előtt, a nagy téren, kezé­ben fehér zászlóval, Platonov hadnagy fegyverletételre szó­lítja fel a templom­ba menekült néme­teket. Egy SS-tiszt még utolsó sorozat­tal válaszol, de kato­nái elrántják a gép­puska mellől. Rö­viddel ezután a templom előtti tér néma tanúja lesz a lefegyverzésnek, de a fanatikus tiszt e- gérutat nyer. Este — az első bé­kés estén — benső­séges ünnepségen ta­lálkoznak a győztes szövetségesek. Pla­tonov hadnagy itt tál hadnagy Lenin, grádból szakadt ide, az egyetem katedrá­járól, Ólja pedig csak most kezdené meg egyetemi tanul­mányait. Mindket­ten tudják: a törté­nelem nagy napja, a béke első napja aző sorsukban is fordu­latot jelent. A meg­talált élet és a fel­lobbanó szerelem mámorát érzik. És másnap? Plato­nov , hadnagy barát­ja, Ólja ezredtársa elmeséli, hogy ő ré­gen szereti a fiatal lányt, s úgy tekinti őt, mint menyasszo­nyát. Platonov autó­ba ül és elhatározza, többé nem tér visz- sza. De a sors más­képpen dönt: a város határán bujkáló SS- tiszt golyója halálra sebzi a fiatalembert, tett film forgatásá­nál. „A béke első napja” a szovjet film klasszikus ha­gyományait folytató, modern művészi eszközökkel élő al­kotás, amely a mai szovjet filmgyártás jelentős műve. írói és rendezője nagy emberszeretettel raj­zolták meg hősei­ket, lírai képsorok­kal illusztrálták az ébredő, bensőséges szerelmet. A filmen egyben végigvonul az intő jel: a hábo­rú igazi végét nem egyedül a fegyverle­tétel jelenti. Eszünk­be jutnak a halha­tatlan Julius Fucik szavai: „Emberek, szeretlek bennete­ket, legyetek ébe­rek.” (Bemutatja a Bri­gád filmszínház.)

Next

/
Thumbnails
Contents