Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-17 / 40. szám
4 HÉPŰJSÁg 1960. február 17., szerda A tanyavilág közkedvelt vendégei Álig ütötte el az óra a dél* tizenkettőt, amikor a művelődési autó megérkezett a Bánhidi-ma- jorba. Felnőttek és gyerekek egyforma örömmel fogadták a kedves vendégeket s türelemmel várták, amíg kirakják a „kellékeket“. Nagy öröm olt számukra, hogy magyar film vetítettek „Akiket a pacsirta elkísér” címmel. Az egykori cselédek és elnyomott kisparasztok nyomorúságos életét látva az idősebbek saját életük megelevenitését látták a filmkockákon. Néma csendben figyeltek minden apró részletet s amikor felgyulladt a villany, befejeződött az előadás, egyetlen kérdéssel fordultak a vetítőkhöz valameny- nyien: — Mikor jönnek legközelebb? Mert itt az istenhátamögötti tanyavilágban nagyon szeretik a filmet s bizony ritkán jár náluk a művelődési autó. Fél óra múlva újabb áHoEgy este a csabai Ruhagyár kultúrtermében hidieg téli szél szinte borotválja az ember arcát. Ilyenkor jól esik a Békéscsabai Ru hagyár kultúrtermének hatalmas tömbje mögé húzódná és felnézni a kivilágított ablakokra, amint bivogatóan fénylenek. A könyvtárszobában nem nag y a forgalom. Mindössze négyen „böngésznek” a kirakott művek között, s közben halk&i tárgyalják ennek vagy annak a könyvn ek szépségeit, vagy unalmas részeit — Szombat, az igen. Akkor „ csúcsforgalom” van — mondja Balázs Mária könyvtáros. — Sok szór 50—60 olvasó is itt szorong a szobában. Egyébként 323 állandó olvasónk van. Kissé távolabb a kultúrterme kben már kevésbé van csend. Már a folyosón lehet hallani a biliárd golyó csattogását, közben nagy kiáltozást, ami az e „sportban” j áratos ember előtt legalább 20 rosszat jelent. Valóban a biliárd szobában „nagy üzem” van. öten- hatam várják, hogy sorra kerüljenek. Egy ír és négyen felváltva kergetik a három színes golyót. Pár lépéssel odébb a nagyterem. Világos van ott is. Éppen egy vita tanúi lehettünk. A tánccsopo rt próbálna, s az asztaliteniszezők is edaenének. Szavak innen-omnan, s. a vita éleződik. A táncosoké a fölény, hiszen ki tudná felvenni a versenyt tizenkét éles lánytorokkal! Végülis megegyeznek. Az asztaliteniszezők lepakoiják a színpadon felhalmozott asztalokat, székeket^ a lányok fölmermek, próbálnak. A terem másik fele marad az asztali teniszezőké. — Petrovszki mester egy pil lanaitra. Hogy állunk a ping-ponggai? — öt mérkőzésből négyet megnyertünk, egyet elveszítettünk. Edzeni kellene s akikor lenne remény, hogy továbbra is jól szerepelünk. Az a baj, hogy lassan kiöregszünk a játékból — Utánpótlás? — Lenne. Itt van ez a Jani gyér ék, cspk még kiforratlan. A „backhand”-je gyenge. — No, nézzük csak. A fehér kaucsuk-labda pattog ide-oda, és Szenteczkd János, már mint a Jani gyerek, olyan tenyerest üst le, hogy még a mestere is elismerően bólint. Közben nyílik az ajtó. Időseb b néni lép be két kisifiúvai. — Lesz ma televíziós előadás ? — kérdi. — Ott van a folyosó végén, m énjén csak be nyugodtan — hangzik a válasz. S míg a bi'liárdgolyófc ide-oda futnak az asztalon, ropják a táncot a lányok, leütnek, védnek a ping-pongozók, telik, múlik az idő. —ár. mási felé robog nehéz terhével a kocsi. Botospuszta magyar és román anyanyelvű lakói várják őket. Itt vetítés előtt könyvkölcsönzést bonyolítanak le. Egyikmásik asszony 5—6 kötetet hozott vissza s válogatja az újabbakat. Közben elégedetlen megjegyzéseket hallani: — Oly ritkán jönnek, hogy az utóbbi napokban már nem volt mit olvasni, pedig minden estéért kár, hisz most érünk rá, nyáron a mező rendszeres elfoglaltságot ad. Egy 35 év körüli asszony újabb Gárdonyi-művet keres, mert amint mondotta, legutóbb az „Egri csillagok”-at olvasta és éjfél felé alig bírta letenni. Mindig elhatározta, hogy már csak egy oldalt olvas, de a kíváncsiság nem hagyta nyugton, hogy mit is csináltak az egri nők, hogyan segítették a csatát. A filmet a puszta apraja-nagy- ja megnézte. Itt is az a kérés, hogy legalább hetenkint egyszer eljöhetnének, szívesen gyalogolnak kilométereket, hogy láthassanak egy-egy jó filmet. Éjfélre jár, amikor a művelődési autó Csaba felé halad. Vank István, a Békés megyei könyvtár munkatársa és Vágási István gépkocsivezető vidám nó- tázással igyekszik elűzni az álmosságot. Kiderült, hogy csaknem mindennap úton vannak. Rendszerint délelőtt indulnak s bizony gyakran éjfél után kerülnek haza. Csupán az utóbbi egy hónap alatt 1200 könyvet kölcsönöztek és 27 alkalommal vetítettek filmet a tanyavilágban. Munkájukat nagyon szeretik, örülnek, hogy ők vihetik el a kultúrát a falvaktól is távol élő tanyasiak számára. Kisdobos-a vertás Nagyszabású ünnepség színhelye lesz vasárnap a Békéscsabai Téglagyár kultúrterme. Ugyanis ezen a napon avatják id a VI. számú iskola kisdobosait. Vasárnap mintegy 100 kisdobost avatnak. Valamennyi kispajtásnak a szüleit is meghívják erre a kedves ünnepségAhol a jövő szakmunkásai tanulnak A Békéscsabai Ruhagyár 10 éves működése folyamán ez évben történt meg először, hogy gondoskodtak a szakmai utánpótlásról. A műit évűén kezdtek meg egy tanuló-varroda építését, s január 4-én adták óit rendeltetésének. Azóta 30 kislány tanulja nap mint nap a varrást. A korszerűen felszerelt tanuló- varrodából két év u- tán már mint szakmunkások kerülnek majd ki a jelenlegi tanulók. R Népújság irodalmi A Békés megyei Népújság Szerkesztősége irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton részt lehet venni a mai élettel kapcsolatos elbeszélésekkel, tárcákkal, irodalmi igénnyel megírt riportokkal, szatírákkal. Az elbeszélés, a tárca terjedelme 120—140, a riporté 80— 120, a szatíráé 60—80 gépelt sor lehet. A pályázat jeligés. A szerkesz tő bizottság azonban fenntartja a jogot arra, hogy a közlésre alkal más műveket a pályázat lejárta előtt a szerző teljes nevével a lap ban közölje. A pályázatokat „Irodalmi pályázat” megjelöléssel az alábbi címre kérjük: Békés megyei Népújság Szerkesztősége, Békéscsaba, Irodaház. A pályaművek beküldhetők 1960. március 1-től 1960. május 1-ig. A legjobb pályaműveket a sze rkesztő bizottság a következőképpen jutalmazza: Riport: I. díj 400 Ft II. díj 250 Ft III. díj 150 Ft Elbeszélés, tárca: I. díj 500 Ft II. díj 300 Ft III. díj 200 Ft A pályázat eredményét és a pályadíjak 1960. június 1-i számában tesszük közzé. . BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Szatíra: I. díj 300 Ft II. díj 200 Ft III. díj 100 Ft odaítélését lapunk SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA Hat napos tanfolyam brigád vezetőknek A gyulád járáshoz tartozó termelőszövetkezetek brigádvezetői részére hatnapos tanfolyamot szervez a járási tanács. A tanfolyam a jövő hét folyamán kezdődik, ahol a munkaszervezetek kialakításával és egyéb fontos feladatokkal ismerkednek meg a brigádvezeitők. A itamfolyamot a Felsőnyomási Állami Gazdaság kereki üzemegységében tartják, meg. Egy „halhatatlan” halála jy em, ő nem halhat meg anélkül, hogy halhatatlanná ne váljék. A gondolat kezdetben csak bi- zsergette, majd egyre mélyebben hatolt tudatába, eluralkodott felette, s ö hűséges alattvalójává szegődött. Mikor első versét papírra vetette, tudta, hogy ez halhatatlanságának bár kezdeti, de igazi lábnyoma. Azt mondták a családban, hogy: — A Jancsink, az aztán a János! Mások mást mondtak, ám ő összehasonlította versét a nagyokéval, és büszke őrömmel fedezte fel, miszerint ott használ nagybetűt, ahol ők kicsivel operálnak, és fordítva. — Elütök! Egyéniség vagyok! — kiáltotta otthon, a tükör előtt. Hamarosan házi múzeumot létesített. Mamájától elkérte gyermekkori tárgyait, emlékeit, a pelenkáktól a fényképekig, meg a törött játékokig. Elképzelte, hogy egyszer majd az igaziban, a Jánusz Ferrómusz Múzeumban (Becsületes nevét a, Vas Jánost ugyanis áthál- hatatlanitotta Jánusz Fer- rómuszra) egy vitrin előtt megállnak rajongói és áhítattal mondják: — A Mester pelenkája... IS esőbb már iskolafüzeteit, minden firkál- mányát, még a boltban kapott számolócédulákat és a mozi-, színház- és vasúti jegyeket is gondosan félretette az utókor részére. Az utóbbiakra a nevét is felírta, hadd helyezzen majd a kegyelet emléktáblát minden bolt, kulturális intézmény és vasútállomás falára, ahol csak megfordult. Úgy érezte, mindenütt és mindenben az ő lángoló halhatatlansága él, Ver, dobog. Valahová utaztában egyszer átrobogva rég odahagyott szülőfaluja állomásán, mély tisztelettel emelt kalapot. Mivel útitársai csak kihalt pályaudvart látnak, megkérdezték, hogy kit üdvözölt. Fennkölt áb- rázattal válaszolta: — E faluban született a halhatatlanok halhatatlanja, Jánusz Ferrómusz, a lánglelkű poéta! A kérdezők gyorsan kalapot emeltek, nehogy irodalomtörténetben való járatlanságukkal túlzott feltűnést keltsenek. Telt-múlt az idő, s a hallhatatlanság izzó vágyako- zóját húsz esztendejének- partján heves és tartós hideglelés érte: — Ö? Ebben a korban Rimbaud már megírta világhírű verseit, de nekem még nincs hírnevem — kiáltott fel fogvacogva. A második hideglelés 26 éves korában rázta meg, a- kár a macska az egeret. Petőfire féltékenykedett akkor, mert ő már 26 évvel jegyet váltott a halhatatlanok páholyába. — De höl vagyok én? Irodalmi klubok, munka- közösségek, folyóiratok, írószövetség! Emberek! Vakok és süketek vagytok? Hát nem látjátok, hogy itt él közietek a világmindenséget rázó Jánusz Ferrómusz?! eszketve gondolt arra, hogy a semmibe sepidegekkeá. Febrohant «3 írószövetségbe és öklével verte az asztalt: — Hát lehetséges? Hát megengedhető?! — üvöltötte. Itt állok 26 évem gigászi tehetségével és hagyják, hogy megrohadjak?! Az elősietők nyugtatni próbálták és végtelen szívélyességgel érdeklődtek, hogy kiről és miről van szó. Küldött-e hozzájuk vagy bárhová a műveiből? Felkutatják, előkeresik, s ha netán érdemtelenül heverhették valahol a kéziratokat, elégtétel lesz és minden. — Csak az irka-firka érdekli önöket, az ember nem? — tajtékozta. — Dehogyis nem, elsősorban az ember, de hát az író esetében mindez a műveiben kell, hogy tükröződjék. Szabad a becses nevét? A halhatatlanság szerelmese Utáni pózba vágta magát: — Jánusz Ferrómusz! ^ z irószövetségiek ösz- szenéztek, majd e- gyikük bátortalanul megkérdezte: H as idő, Nem bírta tovább as Hogy tetszett mondani? Jánusz Pann... Pannó- niusz?... — Ferrómusz! —■ vágta ki extázisbán. — Tisztelet, becsület, de ilyen nevű alkotótól az u- tóbbi 15 évben semmiféle kézirat sem érkezett — hangzott a válasz. — A terveim, az elképzeléseim, az hekuba? —csattant fel, majd hevesen sorolni kezdte őket: — A halhatatlanság apohheozisa, verses drámatervezet, Vitám a vitázókkál — epigramma töredék, Eget verek, ha nagy leszek! — hősi eposz, vázlat, ezenkívül temérdek nagy alkotás terve szunnyad agyamban, azaz bocsánat: rázza, tépi koponyám falát! Hát lehet eny- nyi heveset, tüzeset, nagyszerűt észre sem venni?! I- rásos bizonyítékaim vannak arról, hogy a világ közönye miatt naponta hány versbe- kivánkozó gondolat hal hősi halált. —Füzetet kapott elő és oldalakon át Olvasta a verscímeket. — Szép, magukkal ragadó címek — bólogattak, az illetékesek—, de hol a hozzájuk való szöveg? Irodalmi alkotások szöveg nélkül, nem gondolja, hogy túl me* rész formabontás lenne? — Itt vannak! Hát nem értik, őrültek! Itt, bent vannak, ebben a remek velőben! Mondják, mit akarnak még egy zsenitől, hogy a halhatatlanság talapzatára pattanhasson?! « Jegyszer egy humorista költözött városunkba. Nem volt több, se kevesebb, csak a napi sajtó humorigényének szorgalmas kielégítője. Amihez hozzányúlt, abból humoros írás lett. — Egyszer azt hallotta a lakásadójától, hogy a padlás tele van mindenféle fura irka- firkával. Még az előző lakó hagyta hátra. Meghalt az illető, mert nem lehetett halhatatlan. —i Humoristánk fülét hegyezte, majd felszáguldott a padlásra és turkálni kezdett a holmiban. Orrát fintorgatva abbahagyta, majd másnap a lapban — azaz bocsánat, telefonon felhívta a MÉH figyelmét, miszerint a Gödény utca 5/b padlástere zsúfolva van pelenkákkal, iskolásfüzetekkel, meg néhány zsák számolócédulával, mozi-, meg vasúti jegy- gyei. Kiváló csemege a —1 MÉH-nek! Üj Rezső
