Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
6 I960, február 28., vasárnap MÉPÚJSÁG Hazafelé Grayed a. szél, csak a bús akácok hulló lombja lebben, különös koncert vad akkordja nyög mégis a szivemben, s mint a terhelt vonatszörayek alatt, ha sírnak a sínek, konok hangon zakatolva malinak az elkopott rímek. Csordákba gyűlő érzések árja, a sikoltó szavak: süketek, tompák, mint az üres hordók, ha kábán konganak. Ütnek, vernek, nyomomba szegődnek, s szépülő utamon vibrál a múlt, mint egy vásott tűjű, nyék ergo gr am afon. Visszhangzik a stíl aj, táncos órák elcsépelt lemeze, hamis fények, hideg tüzek után vajon érdemes-e feltörnöm komoly arcom zord árnya mögé vont acélzárt, vagy hagyjam már nyugodni a szívem, ezt a konok Caesart ? Félre tőlem, te nyihogó kétség! Nem jöhetsz velem! Minek a lakat?... Tied a szívem muzsikás szerelem. Szép emberi ábránd, ringass engem termékeny öledben, s biztass, mint szél a bús akácot, ha hulló lombja lebben. 1959. október TÓTH LAJOS A dolgaikhoz megtérő kezek... ...és harcfcalan napokról álmodoznak a dolgaikhoz megértő kezek... ... és szól a percek szerszámvillogása; a Tett vagyok, s áss A lkotás leszek... ... é6 zeng a csúcs, a fények tiszta csúcsa; be szép is mind mess zebbre látszani, — nézvén, hogy válnak törpiilő ködökké a mély sötétség óriásai... ... s kiált a fegyver: rend szelíd parancsa, hogy én fémtollú békesség legyek, — most boldogságért lábhoz tesz nyugodni erőnk, mely egyre erőteljesebb!... SIMÁI MIHÁLY • Jó, hogy hazajöttél, fiam, Húgod, rég, az öbölbe -ment Vásznát kimosni. Alkonyul... Nézd meg, mit csinál odalent. Mintha jobbkedvű lenne már! Tett-vett a házban és dalolt. Mielőtt elment, átölelt... Ez nekem olyan furcsa volt. Karjára szedte vásznait. Fölvette üres korsaját A pirosbabos kendőjével Kötötte be szép szöghaját. Hol marad ennyi ideig? Lehet, a sírhoz is betért A temetőbe, hisz tudod, Anyjával most is egyetért. Mentem volna utána én. öreg vagyok... beteg a lábam. Ö meg nem bírja el szegény, A sok vásznat, a kosárban... A fiú ment, s hol mély a part, Meglelte húga korsaját. Ott fogta meg a fűzgyökér Széjjelterült aranyhaját... ZÓLYÁNE RÁCZ ETUS ___________________________________✓ KEREKES GYŐR GY: BOLDOGSÁG Nyelvművelés Látjuk vagy lássuk? Juhász Gyula eddig ismeretlen feljegyzései Tartós Taussig Ármán egyko- ri szegedi képzőművész Los Angelesben élő fia érdekes fényképmásolatokat küldött a szegedd irodalomkutatóknak Juhász Gyulának a művész emlékkönyvébe írt bejegyzéseiről. 1918- ban például még azt írta az emlékkönyvbe, hogy „A művészet elefántcsonttornya ragyog felém”. 1922-ben azonban már ezt írta a korábbi sorok alá: „Juhász Gyula azóta már lejött az elefántcsonttoronyból és az örök haladás e- gyenes útján megy tova ” 1924- ben: „A legszebb álomvilág: az igazság diadalát és az elnyomottak szabadulását álmodni”. A fotókópiákat a szegedi tudományegyetem Juhász Gyula gyűjteményében helyezték eL A személyvonat a szokásos tempóival halad. Az utazás végtelennek tűnik. Akaratlanul is a kocsiban beszélgetőkre irányítom figyelmem. Közömbös témáról folyik a szó, inkább csak azért tereferélnek, hogy teljék az idő: „Meggyógyult már a Miska Iába? — Még nem, odahaza gyógyítsák, a felesége borogassa ólomecetes ruhával. — Mi meg befessük a kocsikat. — Én azt hiszem, hogy potyára fogyasszák a festéket, azok a régi kocsik nem leszneác már ettől újak." Elégedjünk meg ezzel a kis beszédtöredékkel. Mai nyelvünk gyakori nyelvi hibájával találkozunk benne. A beszélő a tárgyas igeragozásban a jelentő módot a jelen időben a felszólító móddal cseréli fel. Helyesen tehát így kellett volna a ragozott igealakokat ejteni: gyógyítják, borogatja, befestjük, fogyasztjuk. Ez a szabály a nyelvtanok stílusában megfogalmazva nehéznek tűnhet annak, aki könyvből nem tanult vagy most sem tanút nyelvet. De mégis sokat jelent, ha felhívjuk a figyelmet erre a súlyos nyelvi hibára.A t végű igéknek a tárgyas igeragozás jelentő mód jelen idejű alakjai pl. a lát ige esetében: látom, látod, látja, látjuk, látjátok, látják. Ha valami mondanivalót közölni akarok, ezt a ragozási formát használom, pl. Ezekből a példákból világosan látjuk az eredményeket. Ha valakit fel akarok szólítani, akkor a következő ragozást használom: lássam, lássad, lássa, lássuk, lássátok, lássák. Ezt csak felszólítás esetén használjuk, pl. Lássuk meg világosan azt az eredményt, amelyet ezek a példák mutatnak! A nyelvi hiba eredetéről ejtsünk egy-két szót! Nem idegen hatásra keletkezett, népnyelvi eredetű. A palóc nyelvjárásban igen gyakori a Jelentő mód helyett a felszólító mód használata. Ez a jelenség ott sokkal kiterjedtebb, nemcsak a t végű Igék tárgyas ragozására vonatkozik. Tehát ha nem idegen eredetű, akkor miért küzdünk ellene? Nyelvünk kifejező eszközeinek szegén yítését eredményezné, ha a felszólító mód hatalmasodnék el. SZABÓ GÉZA gimn. tanár. Onkiválasztó könyvesbolt nyílik Békéscsabán Az Állami Könyvterjesztő Vállalat békéscsabai fiókját a Sztálin úton az elmúlt héten bezárták és hozzáfogtak az átalakítási munkálatokhoz. Az üzlet fapadló burkolatát felszedték s betonkockával fedték be. A régi, elavult könyvespolcok helyébe modern, új fényezett polcokat raktak. A pultok eltűntek és helyettük kényelmes fotelek és ízléses asztalok foglalták el a helyet. A padlót szőnyegekkel fogják borítani. A jövő héten nyílik meg megyei székhelyünk könyvszalonja, ahol mindenki saját maga választja ki a neki megfelelő könyvet. Az átalakítási munkálatok több mint 60 ezer forintba kerülnek. Itt csak magyar nyelvű könyvek lesznek. Az idegennyelvű kiadványok és a zeneművek a, Szent István téren lévő antikvár könyvesboltban szerezhetők majd be. PÉVÉCÉ Sose gondoltam volna, még álmomban sem, hogy a pévéoé olyan kedves ismeretséget szerez, és olyan kellemes perceket, mint legutóbbi utazásom egyik élménye. Már csak azért sem gondolhattam erre. mert a pévécé, mint ismeretes, fontos hiánycikk.^ Pesten történt. A Nyugatinál fölültem egy villamosra. Késő volt már. Az eső is esett. Kevés utas volt. A legendás hírű pesti villamoson így még ülőhely is a- kadt. Akadt annak a magamkorabeli fiatalembernek is, aki egy megállóval később szállt föl, és leült velem szemben. Ahogy elhelyezkedett, első dolga az volt — természetesen —, hogy fölnézett. Mégpedig, mint általában lenni szokott, azt nézte meg, hogy ki ül vele szemben. Vagyis rámnézett. Én már előbb ránéztem, tekintetünk tehát találkozott. Elmosolyodott. — Jóestét! — köszönt, és nyújtotta a kezét. — Jóestét! — köszöntem, és nem utasíhat- tam vissza a kézfogást. Közben, mint a pergő film. villámszerű gyorsasággal mondta: — Hol is találkoztunk? Honnan is ismerjük egymást? Megvan! A Műanyagból! Ugye onnan? Hogy is hívják? Tudom, hogy i-re végződik a neve. Ugye, hogy i-re? Ügy van! Bánki úr! Ugye, hogy jó memóriám van? — Nagyszerű — voltam kénytelen elismerni. De mielőtt elmondhattam volna, hogy nem a Műanyagból vagyok, nem i-re végződik a nevem, és csak átutazóban vagyok Pesten, már újabb kérdést tett fel. — Mondja csak aztán, mi van a pévécével? Éppenséggel tudtam, hogy mi is az a pévécé. mert éppen az elmúlt héten akartam venni néhány métert, és nem kaptam. Azt azonban nem tudtam, hogy most milyen problémáknak kell lennie a pévécével kapcsolatban. De most már nem okozhattam csalódást derék barátomnak. Homlokomat összeráncoltam, mintha gondterhes lett volna, aztán csak úgy mondtam: — Hát, probléma, nagy probléma. Ha tudta volna, hogy különösen nekem most milyen probléma! Aztán folytattam. — Kevés van belőle. Pedig a vidék is egyre rendeli, de nem tudjuk szállítaná. — Külföldről nem kapnak? — Valami keveset kaptunk most Csehszlovákiától, de az a központi vállalatoknak sem elég. — Na és amit a nyáron maguk csináltak itt a műanyagban? Igaz, hogy maga gépész, de azért biztos tudja, hogy hogyan fogadták az új műanyagokat. Valamivel megköny- nyebbültem. Gépészmérnök vagyok tehát. Ez mentesít valamelyest a műanyag-problémától. Most már nyugodtan folytattam a beszélgetést, úgy, ahogy azt korábban a pestiektől tanultam: beszélni, csak beszélni. Vagy ha úgy tetszik: blabla, blabla... — Hát, tudja, az úgy van, hogy új még a dolog. Mi ugyan használjuk már, de a vidék még idegenkedik tőle. Nem bíznak benne. Pedig jó. Biztos vagyok azonban benne, hogy előbb-utóbb nem lesz ez probléma. Hiszen a vidékiek is (ezt lekicsinylőén mondtam, még legyintettem is!) megismerik már a műanyagot. Nemrég vidéken jártam, és láttam ott is műanyag-kiállítást. Nagyon sokan nézegették... — Bocsánat, hogy közbeszólok, ne felejtse szavát. A nyáron én is sok műar.yagkiállítást láttam Nyugat-Németor- szágban voltam. Düsseldorfban. Csodálatos dolgokat lát az ember! Persze, nem olyanokat, amit mi ne tudnánk megcsinálni. Az übermenschek sem különbek ám a magyar embernél! A magyar parasztnak sokkal több esze van, mint azoknak. Nem is beszélve az ilyen dörzsölt városiakról, mint mi! Itt a térdemre ütött, és jót nevetett. Én is jót mulattam magamban... Kiderült még a továbbiakban, hogy Ö a minisztérium műanyagosztályán előadó, és hogy a jövő héten meglátogatja üzemünket. — Szeretettel várjuk — mondtam neki —, jobb lenne minél gyakrabban, hogy mindig lássák, milyen újdonságokat csinálunk. Mert a jelentés az csak jelentés... — tettem még hozzá. A híd után. Budán szállt le. Megígérte, hogy gyakrabban meglátogatja a Műanyagot, örült, hogy találkozott velem. Amikor elment, gondoltam csak, hogy nagyon csúnya dolog volt részemről, hogy belekon- tárkodtam Bánki űr szakmájába. Az is nagyon csúnya dolog volt, hogy kértem a gyár gyakori látogatását Bocsánatot is kérek ezúton Bánki úrtól, de- hát kényszerítő helyzetben nem tehetünk mást, mi — dörzsölt pestiek! Beck Zfdtá*
