Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
6 ft ÉP ÚJSÁG I960, február 21., vasárnap Békés megyeiek a szabadszállási gépészképzö szakiskolán T ízezer traktort kap ebben az évben a mezőgazdaság — adták hírül az újságok az év első napjaiban. A gépek már készülnek a Vörös Csillag triaJktor- gyárban és más mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekben. De nemcsak a gépek készülnek, hanem méltóképpen tanulással várják a traktorokat a majdani kezelőik is. Az országban két traktoros iskolán képezik az új szakemberezeteknek a magasabb termés- eredmények élérésében. Hogy felkutassuk a Békés megyeieket, kalauznak a csorvási születésű oktató: Dór István elvtárs vállalkozik. Felkerestük a B. osztályokat, ahol a legtöbb megyei van. Találomra a B/3-as osztályba lépünk be. Szakmai szemináriumra készülnek a hallgatók. Szenczi János előadó a műtrágyaszóró beállításáról és a szakmát. Teljes ellátást kapunk, munkaruhát, ezenkívül fizetést is. Ha jól beosztjuk a pénzünket, még spórolhatunk is. A legónyemberek 300 forint ösztöndíjat, a családosok jóval többet, van olyan is, aki 950 forintot kap. Egy másik osztályba látogattunk el, ahol egy külön padban egy idősebb bácsi jegyzete fölé hajolva, szorgalmasan tanult. — Szilágyi Mátyás Okányból — mutatkozik be. — Nem nehéz már a tanulás, Szilágyi bácsi? — Van, amikor egy kicsit nehezebb. Főleg a gyakorlati rész nem megy úgy, ahogyan szeretném. A napokban a négyzetes vetésnél sültem fel egy kicsdf. Máthé László a mütrágyaszó két. Tizenkétezer egyszerű parasztember, tsz-tag válik géphez, technikához értővé. Az egyik ilyen gépészképzö szakiskola Szabadszálláson, Bács-Kiskun megyében van, ahol jelenleg is kétezer traktoros tanul. A szabadszállási iskolán megyénk 210 tsz-tagja sajátítja el a gépkezelő szakmát. A napokban felkerestük a megyénkből ott lévő tanulókat, hogy elbeszélgessünk velük gondjaikról, bajaikról, s Egymást segítik a tanulásban a Halász testvérek. megkérdezzük, nem bánták-e meg, hogy ezt a szakmát választották. A bejárati kapunál hatalmas félkör alakú tábla hiideti: Szabadszállási Gépkezelő Szakiskola. A körlet a reggeli órákban o- lyan, mintha egyetlen lélek sem tartózkodna itt. A bejárat melletti emeletes épület egyik ajtaján kopogtatunk. Bentről írógép kattogása hallatszik. Találomra éppen az igazgatói irodába nyitunk be, ahol fiatal kislányok, asszonyok gépelnek, diktálnak, készítik az évzáró kimutatásokat. Hamarosan befejeződik az első négyhónapos iskola, s kikerül kétezer traktoros, szakmunkás. akik már a tavaszi nagy munkák ideién minden tudásukkal segítenek a termelöszövetkeró beállításáról beszél. annak baleseti védekezéséről kérdezi a hallgatókat. A B/3 osztály tanuló valamennyien Békés megyeiek. Az őszhajú előadó, Szenczi elvtárs is Tótkomlósról került az iskolába. áthé Lászlót, az okányi Alkotmány Tsz tagját a Me- zőgyáni Gépállomás javasolta az iskolára. Máthé elvtárs egyszerű szavakkal válaszol az előadó kérdéseire. Megszerette a gépet és úgy érzi, hogy elsajátította a szakma elméleti és gyakorlati részét. Hetenként három nap előadás és egyéni tanulás van, három nap pedig a tanultakat gyakorlatban is átveszik. Harmincegyholdas kísérleti telep áll rendelkezésükre. Itt minden műveletet kipróbálnak. Huszonöt román gyártmányú UTOS gépen a szerelés technikáját ismerik meg. Van ezenkívül minden géptípus és fajta, amelyet a gépállomásokon meg lehet találni. Még a legújabb típusú Vlagyimirec traktorokból is van jó néhány. A B/3 osztályban találkoztunk a két Halász testvérrel. Mind a ketten szorgalmas, jó tanulók. Őket a kondorosi termelőszövetkezetek javasolták az iskolára. Nem is vallottak velük szégyent! Az előadók dicsérik szorgalmukat. Egymást segítik a tanulásban. Halász István az idősebb, még nem dolgozott gépen. Sándor már több éve gépállomási dolgozó, de még eddig iskolán nem volt. István azt mondja: Neki a gyakorlati rész a nehezebb, azért „csak” jó négyes eredményt tudott elérni. A szüleik tsz-tagok évek óta. Szorgalmasan tanulnak, hogy méltók legyenek a bizalomra. Ügy kívánnak dolgozni már a tavaszi munkák idején is, hogy termelőszövetkezetükben jó terméseredményeket érjenek el, mert ezzel a szüleiket és valamennyi tsz-tagot is segítik. két fiatalember csak jót mond az iskoláról. — Mi bajunk lehet itt? — mondja István. — A gondunk az, hogy tanuljunk és sajátítsuk el — Nem kell szerénykedni Szilágyi elvtárs — biztatja a mellettünk álló oktató. Előfordul az néha, hogy nem úgy megy, mint ahogyan az ember elképzeli. Igaz, egy kicsit gyengébb osztályzatot kapott, mint amit már megszoktunk tőle, de a sok ötös között egy gyengébb is „elcsúszik”. Eddig még mindenből ö- töst kapott, nagyon-nagyon szorgalmas. — Régóta dolgozik gépállomáson? — Nem voltam ón még ott egy napot sem. Tavaly tavasszal alakítottunk egy tsz-t. Tizenkét hold földdel léptem be, úgy, hogy őszre kezdjük a munkát. Gépeket csak a dűlőúton láttam, sohasem tudtam, melyik milyen fajta. Azt sem tudtam, hogy melyik az e- rőgép és melyik a munkagép. De már fiatalkorom óta vágytam a gépre. Sokszor elképzeltem magam, amikor a barázdában az ökrök vagy a lovak után ballagtam, hogy én most egy jó gépen ülök, és figyelem annak egyenletes ütemeit. S ez a vágyam csak most, 52 éves koromban teljesült. Nagyon szeretem a gépet, s azt mondom, ha most legalább 30 é- ves volnék, meg sem állnák a tanulással addig, míg gépészmérnök nem lennék. Észre sem vettük, hogy már a négy hónap eltelt. A napokban itt járt az igazAz 53 éves Szilágyi Mátyás kitűnő tanuló. gatónfc, a Mezőgyáni Gépállomásról. Nagyon megvigasztalt, hogyha hazamegyek, olyan gépet kapok, amilyet szeretek, lánctalpast. A mi gépállomásunk a legjobb most a megyében. Nemrégen elnyerték a kongresszusi vándorzászlót. Táviratot küldtünk nekik, s ígértük, hogy ebben az évben már mi is hozzájáA gép pontos beállításától függ a négyzetes vetés — magyarázza az oktató. De nemcsak az épületben, a határban, gyakorlati munka közben is találtunk Békés megyei traktorosokat. Éppen a négyzetes vetés műveleteit tanulmányozták. Az iskolán a gépek technikájának elsajátítása mellett fontos helyet foglal el a négyzetes vetés gyakorlati munkája is. Már I nem lehetne kiszámolni sem azt, | kerül. Ezenkívül az iskola felszerelése, a sok tanulmányi gép, a- mely a termelésből kiesik, újabb tízezer forintot jelent egy-egy személyre, amelyet szintén az államunk visel. Szabadszállási Gépészképző Szakiskola nevelőinek a | gépállomások vezetőihez csupán I az a kérésük, hogy a hazakerülő föld végén leszállt a gépről éa látta, hogy nem jó a csatlakozás. Ilyenkor az oktató megkérdi: mikor lesz egyenlő a keresztsorok csatlakozása? A tanuló, aiki mellette áll, feleli: „A keresztsorok megfelelő csatlakoztatása egyenes vonalú keresztsorok nyerése érdekében a két bütyökfogó által biztosított siettetés összege egyenlő legyen a vezérlőhuzal vándorlásának mértékével. így például, ha a vezérlő huzal vándorlása 24 cm, a vetés siettetését bütyökfogón 12 cm-re állíthatjuk be. A kivetett magnak nem szabad a vezérlőhuzal bülyke alatt elhelyezkednie, hanem a vetést megfelelően siettetni kell, így biztosítva van a pontos vetés.” jV- em könnyű ezt megtanulni, de szükséges, hiszen a meg- növekedett termelőszövetkezetekben a gyors és pontos munkát csak megfelelően elsajátított gépi technikával lehet elérni. Az iskola vezetői, oktatói mindent elkövetnek, hogy négy hónap alatt a traktorosok minden munkafolyamatot megismerjenek, hogy a későbbiek folyamán a gyakorlati munkával párosítva, kiváló szakemberek váljanak belőlük. Államunk nagyon sokat költ egy-egy szakember nevelésére. A négy hónap alatt egy-egy traktoros képzése több mint 12 ezer forintba pontossággal halad a négyzetbe vető gép. hogy a 122 holdnyi legelőn hányszor és hányszor forgott kereszt- be-hosszába a négyzetbe vető gép, hogy mind a kétezer ember megértse annak technikáját. Sok. szór bizony elkeseredést okozott egyik-másik tanulónak, mikor aj szakembereket tudásukhoz mérten, megfelelő gépre ültessék, hogy ne vesszen kárba se a fáradság, se az a sok pénz, amit államunk költ a szakemberek képzésére. Csepkó Eta rulunk ahhoz, hogy azt a vándorzászlót meg is tartsuk. |7 gy másik épületben 25 román gyártmányú UTOS traktort szerelnek. Minden gépet 20—25-en állnak körül. Az oktatók magyaráznak, a hallgatók peA Gyomai Gépállomás jövendőbeli traktorosai nagy figyelemmel hallgatják az oktató szavait. dig nagy figyelemmel kísérik az oktató mozdulatait A Gyomai Gépállomás jövendőbeli traktorosainak éppen az olajozási rendszert, az indítómotor működését magyarázta Fabó János oktató. Balogh Ferenc, Jakus István, Bordács Mihály, Hanyecz Imre és a többiek nagy figyelemmel kísérik az oktató szavait.
