Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

6 ft ÉP ÚJSÁG I960, február 21., vasárnap Békés megyeiek a szabadszállási gépészképzö szakiskolán T ízezer traktort kap ebben az évben a mezőgazdaság — adták hírül az újságok az év el­ső napjaiban. A gépek már ké­szülnek a Vörös Csillag triaJktor- gyárban és más mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekben. De nemcsak a gépek készülnek, ha­nem méltóképpen tanulással várják a traktorokat a majdani kezelőik is. Az országban két traktoros is­kolán képezik az új szakembere­zeteknek a magasabb termés- eredmények élérésében. Hogy felkutassuk a Békés me­gyeieket, kalauznak a csorvási születésű oktató: Dór István elv­társ vállalkozik. Felkerestük a B. osztályokat, ahol a legtöbb megyei van. Találomra a B/3-as osztályba lépünk be. Szakmai szemináriumra készülnek a hall­gatók. Szenczi János előadó a műtrágyaszóró beállításáról és a szakmát. Teljes ellátást ka­punk, munkaruhát, ezenkívül fi­zetést is. Ha jól beosztjuk a pén­zünket, még spórolhatunk is. A legónyemberek 300 forint ösztön­díjat, a családosok jóval többet, van olyan is, aki 950 forintot kap. Egy másik osztályba látogat­tunk el, ahol egy külön padban egy idősebb bácsi jegyzete fölé hajolva, szorgalmasan tanult. — Szilágyi Mátyás Okányból — mutatkozik be. — Nem nehéz már a tanulás, Szilágyi bácsi? — Van, amikor egy kicsit ne­hezebb. Főleg a gyakorlati rész nem megy úgy, ahogyan szeret­ném. A napokban a négyzetes vetésnél sültem fel egy kicsdf. Máthé László a mütrágyaszó két. Tizenkétezer egyszerű pa­rasztember, tsz-tag válik géphez, technikához értővé. Az egyik ilyen gépészképzö szakiskola Szabadszálláson, Bács-Kiskun megyében van, ahol jelenleg is kétezer traktoros tanul. A sza­badszállási iskolán megyénk 210 tsz-tagja sajátítja el a gépkezelő szakmát. A napokban felkeres­tük a megyénkből ott lévő tanu­lókat, hogy elbeszélgessünk ve­lük gondjaikról, bajaikról, s Egymást segítik a tanulásban a Halász testvérek. megkérdezzük, nem bánták-e meg, hogy ezt a szakmát válasz­tották. A bejárati kapunál hatalmas félkör alakú tábla hiideti: Sza­badszállási Gépkezelő Szakisko­la. A körlet a reggeli órákban o- lyan, mintha egyetlen lélek sem tartózkodna itt. A bejárat mel­letti emeletes épület egyik ajta­ján kopogtatunk. Bentről írógép kattogása hallatszik. Találomra éppen az igazgatói irodába nyi­tunk be, ahol fiatal kislányok, asszonyok gépelnek, diktálnak, készítik az évzáró kimutatáso­kat. Hamarosan befejeződik az első négyhónapos iskola, s kike­rül kétezer traktoros, szakmun­kás. akik már a tavaszi nagy munkák ideién minden tudásuk­kal segítenek a termelöszövetke­ró beállításáról beszél. annak baleseti védekezéséről kérdezi a hallgatókat. A B/3 osz­tály tanuló valamennyien Békés megyeiek. Az őszhajú előadó, Szenczi elvtárs is Tótkomlósról került az iskolába. áthé Lászlót, az okányi Al­kotmány Tsz tagját a Me- zőgyáni Gépállomás javasolta az iskolára. Máthé elvtárs egyszerű szavakkal válaszol az előadó kér­déseire. Megszerette a gépet és úgy érzi, hogy elsajátította a szakma elméleti és gyakorlati ré­szét. Hetenként három nap elő­adás és egyéni tanulás van, há­rom nap pedig a tanultakat gya­korlatban is átveszik. Harminc­egyholdas kísérleti telep áll ren­delkezésükre. Itt minden műve­letet kipróbálnak. Huszonöt ro­mán gyártmányú UTOS gépen a szerelés technikáját ismerik meg. Van ezenkívül minden géptípus és fajta, amelyet a gépállomáso­kon meg lehet találni. Még a legújabb típusú Vlagyimirec traktorokból is van jó néhány. A B/3 osztályban találkoztunk a két Halász testvérrel. Mind a ketten szorgalmas, jó tanulók. Őket a kondorosi termelőszövet­kezetek javasolták az iskolára. Nem is vallottak velük szégyent! Az előadók dicsérik szorgalmu­kat. Egymást segítik a tanulás­ban. Halász István az idősebb, még nem dolgozott gépen. Sán­dor már több éve gépállomási dolgozó, de még eddig iskolán nem volt. István azt mondja: Ne­ki a gyakorlati rész a nehezebb, azért „csak” jó négyes ered­ményt tudott elérni. A szüleik tsz-tagok évek óta. Szorgalmasan tanulnak, hogy méltók legyenek a bizalomra. Ügy kívánnak dol­gozni már a tavaszi munkák ide­jén is, hogy termelőszövetkeze­tükben jó terméseredményeket érjenek el, mert ezzel a szüleiket és valamennyi tsz-tagot is segí­tik. két fiatalember csak jót mond az iskoláról. — Mi bajunk lehet itt? — mondja István. — A gondunk az, hogy tanuljunk és sajátítsuk el — Nem kell szerénykedni Szi­lágyi elvtárs — biztatja a mel­lettünk álló oktató. Előfordul az néha, hogy nem úgy megy, mint ahogyan az ember elképzeli. Igaz, egy kicsit gyengébb osz­tályzatot kapott, mint amit már megszoktunk tőle, de a sok ötös között egy gyengébb is „elcsú­szik”. Eddig még mindenből ö- töst kapott, nagyon-nagyon szor­galmas. — Régóta dolgozik gépállomáson? — Nem voltam ón még ott egy napot sem. Tavaly tavasszal ala­kítottunk egy tsz-t. Tizenkét hold földdel léptem be, úgy, hogy ősz­re kezdjük a munkát. Gépeket csak a dűlőúton láttam, sohasem tudtam, melyik milyen fajta. Azt sem tudtam, hogy melyik az e- rőgép és melyik a munkagép. De már fiatalkorom óta vágytam a gépre. Sokszor elképzeltem ma­gam, amikor a barázdában az ökrök vagy a lovak után ballag­tam, hogy én most egy jó gépen ülök, és figyelem annak egyenle­tes ütemeit. S ez a vágyam csak most, 52 éves koromban teljesült. Nagyon szeretem a gépet, s azt mondom, ha most legalább 30 é- ves volnék, meg sem állnák a ta­nulással addig, míg gépészmér­nök nem lennék. Észre sem vet­tük, hogy már a négy hónap el­telt. A napokban itt járt az igaz­Az 53 éves Szilágyi Mátyás kitűnő tanuló. gatónfc, a Mezőgyáni Gépállomás­ról. Nagyon megvigasztalt, hogy­ha hazamegyek, olyan gépet ka­pok, amilyet szeretek, lánctal­past. A mi gépállomásunk a leg­jobb most a megyében. Nemré­gen elnyerték a kongresszusi vándorzászlót. Táviratot küld­tünk nekik, s ígértük, hogy eb­ben az évben már mi is hozzájá­A gép pontos beállításától függ a négyzetes vetés — magyarázza az oktató. De nemcsak az épületben, a határban, gyakorlati munka köz­ben is találtunk Békés megyei traktorosokat. Éppen a négyzetes vetés műveleteit tanulmányozták. Az iskolán a gépek technikájá­nak elsajátítása mellett fontos helyet foglal el a négyzetes ve­tés gyakorlati munkája is. Már I nem lehetne kiszámolni sem azt, | kerül. Ezenkívül az iskola felsze­relése, a sok tanulmányi gép, a- mely a termelésből kiesik, újabb tízezer forintot jelent egy-egy sze­mélyre, amelyet szintén az álla­munk visel. Szabadszállási Gépészképző Szakiskola nevelőinek a | gépállomások vezetőihez csupán I az a kérésük, hogy a hazakerülő föld végén leszállt a gépről éa látta, hogy nem jó a csatlakozás. Ilyenkor az oktató megkérdi: mi­kor lesz egyenlő a keresztsorok csatlakozása? A tanuló, aiki mel­lette áll, feleli: „A keresztsorok megfelelő csatlakoztatása egyenes vonalú keresztsorok nyerése érde­kében a két bütyökfogó által biz­tosított siettetés összege egyenlő legyen a vezérlőhuzal vándorlásá­nak mértékével. így például, ha a vezérlő huzal vándorlása 24 cm, a vetés siettetését bütyökfogón 12 cm-re állíthatjuk be. A kivetett magnak nem szabad a vezérlőhu­zal bülyke alatt elhelyezkednie, hanem a vetést megfelelően siet­tetni kell, így biztosítva van a pontos vetés.” jV- em könnyű ezt megtanulni, de szükséges, hiszen a meg- növekedett termelőszövetkezetek­ben a gyors és pontos munkát csak megfelelően elsajátított gépi technikával lehet elérni. Az iskola vezetői, oktatói mindent elkövet­nek, hogy négy hónap alatt a traktorosok minden munkafolya­matot megismerjenek, hogy a ké­sőbbiek folyamán a gyakorlati munkával párosítva, kiváló szak­emberek váljanak belőlük. Álla­munk nagyon sokat költ egy-egy szakember nevelésére. A négy hó­nap alatt egy-egy traktoros kép­zése több mint 12 ezer forintba pontossággal halad a négyzetbe vető gép. hogy a 122 holdnyi legelőn hány­szor és hányszor forgott kereszt- be-hosszába a négyzetbe vető gép, hogy mind a kétezer ember megértse annak technikáját. Sok. szór bizony elkeseredést okozott egyik-másik tanulónak, mikor aj szakembereket tudásukhoz mér­ten, megfelelő gépre ültessék, hogy ne vesszen kárba se a fá­radság, se az a sok pénz, amit ál­lamunk költ a szakemberek kép­zésére. Csepkó Eta rulunk ahhoz, hogy azt a vándor­zászlót meg is tartsuk. |7 gy másik épületben 25 ro­mán gyártmányú UTOS traktort szerelnek. Minden gépet 20—25-en állnak körül. Az okta­tók magyaráznak, a hallgatók pe­A Gyomai Gépállomás jövendőbeli traktorosai nagy figyelemmel hall­gatják az oktató szavait. dig nagy figyelemmel kísérik az oktató mozdulatait A Gyomai Gépállomás jövendőbeli trakto­rosainak éppen az olajozási rend­szert, az indítómotor működését magyarázta Fabó János oktató. Balogh Ferenc, Jakus István, Bordács Mihály, Hanyecz Imre és a többiek nagy figyelemmel kí­sérik az oktató szavait.

Next

/
Thumbnails
Contents