Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-15 / 12. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. január 15., péntek Miért sikkaszthatott özv. Alexa Istvánná a Mezőherényi Pamutszövőipari Vállalatnál? HÍREK Amikor valaki megkárosítja a nép vagyonát, a legtöbb esetben csak arról beszélnek az emberek: 6 csinálta, vállalja a következményeket. Arról csak ritkán esik szó, hogy ellenőrzés is van a világon, mely hivatva lett volna figyelemmel kísérni az illető munkáját, tevékenységét Erre gondoltam, amikor a napokban a megyei rendőrfőkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztályán belelapoztam a Mezőberény, Micsurin utca 15 szám alatt lakó özv. Alexa Istvánná nyomozati irataiba, aM 1949-ben mint szövő munkás került a Mezőberényi Pamutszövőipari Vállalathoz. Egy évvel később — 1950-ben — irodai munkakörbe helyezték, időfedvéteie- zőnek. S a karrier tovább teljesedett azzal, hogy 1951-ben már a könyvelésbe küldték. Alexáné ekkor tanuláshoz kezdett. Két év múlva — 1953-ban — képesítő könyvelői vizsgát tett, s ezt követően könyvelői munkaikörben dolgozott. Később bérelszámoló csoportvezető lett, ezzel egy időben őt bízták meg a pénztárosi teendők ellátásával is. És ezzel kezdődött a baj. Ebben az időben Alexáné havi fizetése 1200 forint volt. Amikor pedig sötét dolgaira rábukkantak, 1350 forint volt a havi fizetése. Alexáné ebből a ke. resetből másodmagával — öt éves gyermekével — élt. Ennyi pénzből két személynek becsületes módon is meg lehet élni — és még okirathamisítással sikkasztani sem kell. Émelygős dícsérgetés, mely a sikkasztáshoz vezetett Jó néhány személyt kihallgattak Alexáné ügyében. Valameny- nyien azt mondták: Alexáné munkáját mindig kifogástalanul látta el. A vállalat vezetői a vádlottat tartották legjobb munkaerőnek. Sőt a revizorok a vizsgálati jegyzőkönyvbe Alexáné munkáját csaknem az egekig dicsérték és minden tekintetben megbízható' személynek tartották. S a sorozatos dícsérgetésen túl a vállalat vezetősége anyagi juttatásban sem volt vele szemben szűkmarkú. Az elvtelen dícsórge- tés azonban megbosszulta magát. Pontosabban az elvtelen dícsór- getés és az ellenőrzés hiánya, mely találkozott, egymással. Ugyanis a vállalati központ revizorai, s a vállalat helyi revizorai később elmondták, hogy mindenre kiterjedő pénztári ellenőrzésre, vagy bérszámfejtő ellenőrzésre nem is emlékeznek Alexáné sikkasztásának leleplezéséig. Ezek után érthető, hogy nyugodtan ügyködhetett Alexáné, és hogy 1955-től zavartalanul okiratot hamisított, ehhez — az émelygős dícsérgetéseken, és ellenőrzés hiányán túl — az is hozzájárult, hogy a bérelszámolási és a pénztárosi teendőket is Alexáné látta el. E két reszort ugyanis annyira összefügg egymással, hogy az egyik beosztásban elkövetett visz- szaélést a másik beosztásban helyre lehetett hozni, el lehetett simítani. Ha azonban a 40 hónap alatt a bérlistákat, vagyis a végelszámolásokat ellenőrzésképpen csak egyszer is összeadják, beszorozzák, máris kiugrik a bűncselekmény. Ezt persze nem tették meg. De Alexáné fondorlata sem hiányzott A nyomozás során többen azt mondták: nagyon csendes és magába zárkózott asszony Alexáné. Ügy látszik igaz az, hogy a látszat néha csal, mint ebben az esetben is. A vállalat vezetői csak részben ismerték meg Alexánét a több mint fél évtized alatt. A tények ugyanis erre engednek következtetni. S most íme, a fondorlat, melyet a „minden tekintetben legmegbízhatóbb” irodista „dolgozott”: A nyomozás során a szakértőknek nem volt nehéz megállapítani, hogy Alexáné 1955-től 1959 október 24-ig folyamatosain követte el a bűncselekményt, vagyis az okirathamisítással párosuló sikkasztást. Csaknem öt év alatt több mint 45 ezer forinttal károsította meg a nép vagyonát. Ezenkívül a befizetésre váró biztosítási és •nyugdíjjárulékból is elsikkasztott több mint 5800 forintot, így a népgazdaságot és a vállalatot ért kár meghaladja az 50 800 forintot. S ez minden évben több mint tízezer forint könnyen jött pénzt jelentett Alexáménak, a „szerény és minden tekintetben legmegbízhatóbb” asszonynak, hogy az üzem vezetőinek szavaival éljünk. Nem érdemtelen szólni „ügyességéről”. A sikkasztásnál kezdetben a következő módszert alkalmazta: a munkásállomány végelszámolásánál a bérlistán össze- adási hibákat „vétett”, olymódon, hogy az összesen rovatban nagyobb összeget állított be, mint amennyinek a valóságban lenni kellett volna. Ezt a magasabb ösz- szeget vezette keresztül az összesítőkön, vagyis ennek megfelelően j ügyből a nagyon is komoly tanul- igényelte a munkabért a banktól. I Ságot. A pénztárba is ennek alapján he- 1 Baikus Imre helyezte kiadásba a kifizetett bér-' összeget. Persze ne képzelje sen- • ki, hogy ezek után a munkások ] több pénzt kaptak. Alexáné csak • a ténylegesen járó munkabért fi-. zette ki. A többletet zsebre vágta. ] Ezt rendszerint minden hónap < 11—i bérfizetésnél tette. Ami azt< illeti, nem is volt megvetendő ‘ minden hónapban az említett mó- < dón 1000—1200 forinttal „növelni” az 1350 forintos havi fizeté- sét. Ezt a módszert azonban csak« 1956 októberig alkalmazta. Később „új“ módszert talált fel Mégpedig azt, hogy nem a vég- elszámolásnál „követte” el a „hibát”, hanem az előlegfizetésnél. Néhány szövőnő munkabérét száz forinttal többre növelte, mint a- mennyi a teljesítmény alaipján lehetett volna. Az átírókönyvelésnél, az egyéni törzslapon és a bérlistán az általa felemelt előleg összege szerepelt, az összesítésre is ez került rá. A bérkifizetési ta- sakokra azonban a vadóságban járó előleget tüntette fel. Hogy az összeg egyezzen, a tasakokba tett bérlista perforált részén mór a valóságnak megfelelően javította vissza az öszeget. Súlyos hiba lenne, ha a vádlott vezetői, s az ellenőrzésre hivatott revizorok nem vonnák le ebből az Megy a gőzös. Itt van, megjött végre. Apró fehér pelyheivel minden kis rést megtalál, letelepszik a háztetőre, a fák ágaira — tisztes fehér koronát rakva rájuk —, könnyedén ■száll a váltunkra, sapkánkra, szinte észre sem vesszük, máris hóemberek vagyunk. Pihéje megsimogatja arcunkat, s ha széi kerekedik, bizony meg is csíp. Ez lehet figyelmeztetés is, ne haragudjunk rá, hiszen oly kedves örömet szerez a legkise b beknek. Annyi édes kacagás fogadta az első napon, úgy örültek érekzé- sének azok, akiket mi a lg jobban szeretünk. S ha néha komoly gondot okoz, nehezíti munkánkat, megbocsátjuk neki, mert örülünk a gyermekek vidám játékának, a kipirult, mosolygós arcocskáknak. Az egyik emeletes ház előtt kacagás, dalolás hangzik: „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...” — halljuk a gyermekek vidám dalát. S az erőteljes hangskálába itt-ott vékony cémahang is belevegyül, talán kicsit pö- szén, de annál kedvesebben. No lámcsak, milyen különös menet, 6—8 szánkó összekötve, egymás után, mindegyiken ül egy kislány vagy kisfiú s három nagyobb húzza az így szerkesztett „gőzösf‘, a kicsinyek pedig vígan dalolnak utcahosszat. Mégiscsak kedves ez a jó öreg, aki fehér köntöst adott a nyári virág és lomb- kincsétől megfosztott városnak, s mosolyt csal a gyermek és felnőtt arcára. (Kasnyik) Időjárásjelentés Erősen párás idő, felhőátvonulásokkal, sokfelé havazással. Mérsékelt szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 11—mínusz 16. A hideg 'Idő tovább tart, további havazásokkal. — SZABÁS-VARRÁS és kézimunka tanfolyam indult 18 részt_ vevővel Csanádapácán a nőtanács szervezésében. A szakkör vezetője özv. Náfrádi Zoltánná. Minden héten két foglalkozást tartanák a szakkör résztvevői a községi tanács nagytermében. Történet egy „ neh “ jya látod, ott az a tanya. Elég messze van. Dagaszthatjuk odáig a sarat. Ä fene egye meg. Régen mondtam, hogy miért nem csinálják már meg a tanyaközpontokat. Nem kellene ilyen messze bandukolni ebben az átkozott sárban. Mit gondolsz, otthon lesznek? — Remélem. Egyébként úgy hiszem, hiába megyünk ehhez a Kovácshoz. A múltkor beszélt vele a sógorom, és azt mondta, hogy hozzá reggeltől estig is járhatnak. A két tsz-szervező meggyorsította lépteit, s nemsokára ráfordultak a tanyáha vezető útra. Benn a házigazda nem éppen barátságosan fogadta őket. Kovács István olyan 30 év körüli férfi, egyike a- zoknak a nyakas parasztoknak, akik ha egyszer megfogadtak valamit, nem engednek az istennek sem belőle. A- mikor meglátta a két embert, már tudta, hogy miért jönnek. t— Aggyon isten jónapot — köszöntek barátságosan az érkezők. •— A tsz miatt jöttek? — Igen. — Na, hozzám aztán hiába. Megmondtam rég, hogy ne zaklassanak.. Majd belépek..., de arra ugyan, várhatnak. két szervező ösz- szenézett, s az e- gytk megcsóválta a fejét. j — Nem addig van az Kovács szomszéd, láthatja, hogy a környékbeliek már mind beléptek, csak éppen maga okoskodik. Mit gondol, hogyan vélekednek maga felől az emberek? Tudhat ja, hogy a szövetkezet ugyanúgy várja magát is, mint a többieket. — Amit megmondtam, megmondtam. O- lyan isten nincs az égben, hogy én. tsz-tag legyek. Elvetettem a búzámat, felszántottam a földet, tán csak nem hagyom ott? Olyan vetőmagom van, hogy keresni kell hozzá hasonlót. Hiába érvelt a két a- gitátor, Kovács István nem hajlott a jó szóra. Mikor visszatértek az i- rodába, az elnök már látta az arcukon, hogy nem sikerült- Hiába, Kovácsot nem lehet „megagitálni”. — No, mi újság? — kérdezte az elnök az 1- rodába visszaballagó két agitátort. — Á — legyintettek —, nehézfejű ember. Köti az ebet a karóhoz. Nem is megyünk többé hozzá, meglesz a tsz nélküle is. — Nem úgy van, elv- társak. Nekünk minden emberre szükségünk van. Kovács István nem olyan, hogy ne értené meg az idők szavát. Ha egyszer nem siker-ült, el kell menni hozzá még- egyszer, többször... Egyszer majd csak meggyőzzük! Biztosan nem jól érveltetek nála. — Annak ugyan érvelhetsz. Csak fújja a magáét, hogy nem és nem. Kijelentette, hogy olyan isten nincs az égben, hogy ő belépjen. Eljöttünk. Egyébként ma már húszán írták alá a nyilatkozatot. E- hol vanak-e. Nézd csak: a Nagy János, a Szekeres Sándor, a Varga József meg a többiek. Mind tekintélyes paraszt. Az elnök sorra nézegette a nyilatkozatokat, majd elrakta a fiókba, ahol már több mint 100 sorakozott egymás után. ★ A z emlékezetes nap óta körülbelül egy hónap telt el. A tsz irodája most is olyan hangos volt, mint akkor. A szervezők egymásnak adták a kilincset. Ki ennyi, ki annyi aláírt belépési nyilatkozatot hozott. Ügy déltájtoan Kovács István is befordult a tsz irodájába. Az elnök meglökte a mellette álló könyvelőt. — Na nézd, a Kovács István. Ugyan mit akarhat? Tán csak nem?..-. Kovács István egy kicsit zavartan lépte át az iroda küszöbét, köhin- tett vagy kettőt, levette sapkáját, majd az elnökhöz fordult. — Hát itt volnék elnök elvtárs. — Látom — mosolygott az elnök —, aztán mi célból? — Csak úgy benéztem, hogy mi újság a tsz körül. — Már azt hittem, maga is tag akar lenni — firtatta tovább az elnök. Kovács István elmosolyodott. Tekintetét körüljáratta a jelenlévőkön, majd a könyvelőhöz fordult. — Adjál már egy o- lyan nyilatkozatot, te Mátyás. Hadd nézzem meg. Aztán tollat kért, majd tintát, M ikor elment, az emberek összenéztek. Az elnök nevetve szólt a Kovácsoknál járt szervezőkhöz, akik a múltkor úgy megjárták nála, — No, mit mondtam? Most nem volt nála senki, mégis eljött. Tudtam én azt, hogy nem olyan makacs ember az a Kovács, csak hát... szokták így az emberek. Talán egy fél órát sem beszélgettek, amikor újra kinyílt az ajtó. A küszöbön újra Kovács István jelent meg. — Meggondoltad István? — nézett rá csodálkozva az elnök. — Nem én, csak azt akarom mondani, hogy osszatok be engem is. — Hová? — Agitálni. — Téged?! A múltkor még azt mondtad, hogy olyan isten nincs az égben, hogy te belépj. Most meg már agitálni is akarsz? — Miért? — húzta ki magát Kovács István.— Azt gondoljátok, én nem értek ilyesmihez? Dehogynem! Megtanultam, hiszen annyian voltak már nálam, mikor jött valaki, már kívülről tudtam, hogy mit mond. y^ z elnök elnevette magát, s csak úgy tréfásan megjegyezte. — „Ügy látszik, mégis csak „van isten”, István! Nagy hahota fogadta a szavát. iaatyik Tibor — „Kommunista erkölcs és a I vallás” címmel tartott előadást Putnoki Gyula elvtárs, az MSZMP I gyomai járási bizottságának tit- j kára. Az előadáson hetven hallgató vett részt. — Ebben az évben megkezdik a fürdő létesítéséhez szükséges kút fúrását Dévaványán. A terv az, hogy évenként 1 200 000 forintot fordítanak a kút és a fürdő építésére a községben, míg véglegesen elkészül. — Új büfét és dohányárudét építettek Szarvason az autóbusz váróhelyiség mellett. A büfében üditő italokat és süteményeket - árusítanak mejd. Az építkezésre 16 ezer forintot fordítottak községfejlesztési alapból. — Három új véradóicö/t szervez a megyében a vöröskereszt. Füzesgyarmaton, Gyomán és tjjki- gyósón alakítják -meg a véradókört. — Orosházán szabás-varrás és kézimunka tanfolyamot indít a városi nőtanács. A tanfolyamon az általános iskolát elvégző fiatal lányok is részt vehetnek. — Műszaki továbbképző tanfolyamot tartanak minden héten pénteken Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Otthonában. — Hirdetmény. Békéscsaba Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága felhívja a lakosság figyelmét, hogy házaik, illetve bérleményeik előtt a gyalogjárót, tekintettel az időjárásra, fokozottabban tartsák tisztán. Csúszós, jeges időjárás esetén homokkal, pernyével, vagy salakkal szórják fel a gyalogjárót. 23 Eredmények, tervek Kétsopronyban A Kéísopronyi Aponyi-földi Általános Iskola szülői munkaközössége a tanítási év megkezdése óta igen szép eredményeket ért el. A pedagógusok nevelő munkájában segítenek, de nem feledkeznek meg az iskola anyagi támogatásáról sem. Az ősz elején bálát, teadélutánt rendeztek, hogy a tanulókat megajándékozhassák. Ez sikerült is és az ünnep előtt nagyszabású Télapó-ünnepséget rendeztek, ahol minden gyermek jól szórakozott. Farsangra terveznek egy jel- mezbálat, tavasszal pedig az iskola felsőtagozatú tanulóit viszik kirándulásra egy hétre a Mátrába. Ehhez többek körött a tanulók őszi lelkes munkája is hozzájárult, mert a Micsurin Tsz-ben dolgoztak és az így megtakarított pénzt is a kirándulásra fordítják. Szpisják Pálné Kétsoprony
