Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. január 10., vasárnap A párttagok és pártonkívüliek tömegei tanulmányozzák a párt VII. kongresszusának anyagát Az elkövetkező napokban, hetekben a párt tagjai különbö­ző formákban tanulmányozzák a pártkongresszuson elhangzott nagy jelentőségű beszámolókat, felszólalásokat, feladatokat. A megyei pártbizottság szék­házában a Marxizmus—leniniz- mus és az Időszerű kérdések tanfolyamainak járási konfe­rencia-vezetői január 15-én is­merkednek mélyebben a párt- kongresszuson elhangzottakkal. Később, 18—23-a között a sze­mináriumok vezetői a járási apparátusokban vesznek részt konferenciákon és 26-án a párt- alapszervezetekben kezdődik meg a pártkongresszus anyagá­nak tanulmányozása. Január második felében a községi párttitkárok, tanácsel­nökök és KISZ-titkárok két na­pon át folytatnak tanulmányt hasonló céllal. A felsőfokú pártoktatásba is beiktatták a VII. pártkongresz- szusről szóló élőadásokat és szemináriumokat. Január 18— 25 és február 1-én a Marxizmus —leninizmus esti egyetem hall­gatói és a szakosított konferen­ciák vezetői együttesen vesznek részt az előadásokon. Az előbbieken túl kéthetes téli tanfolyamokat szervez a megyei pártbizottság. A tanfolyamok huszonegy községben indulnak meg, ezeknek előadásait me­gyei, valamint központi előadók tartják. Azokban a községekben pedig, ahol nincs szervezett pártoktatás, tömegpropaganda előadásokat tartanak. ■■■■•■■■■■■■■■•■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»«■■■■■■■■■■■■■■■■■a' Gaifskell a csúcsértekezletről Kingston (AP) Hugh Gaitskell, az Angol Munkáspárt vezető ve­zetője pénteken Kingstonban a kelet-nyugati csúcsértekezlet ki­látásairól kijelentette, hogy a csúcsértekezleten olyan eredmé­nyeket kell elérni, amelyek meg­felelően befolyásoljak a világ jö­vőjét. Szerinte a kormányfői ta­lálkozón megegyezést köthetnek az atomfegyver-kísérletek be­szüntetésére, a berlini kérdés megoldására és az európai lesze­relésre. Sok ezer budapesti dolgozó kísérte utolsó útjára Autós István elvtársat Meghökkenést váltott ki Nyugaton az új szovjet rakéta híré t — A TASZSZ-közlemény további nyugati visszhangja jelentette, hogy a Szovjetunió át­WASH1NGTON Lincoln White, az Amerikai Külügyminisztérium szóvivője be­A brigád *...A MUNKÁSOSZTÁLY meg nem merhető mennyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára.” Kádár elvtársnak a párt VII. kongresszusán elmondott szavai jutottak eszembe, amikor egyik nap a sarkadi járási pártbizottság irodá­jában szemben ült velem Veres Ferenc gépkocsivezető, a Buda­pesti Betonútépítő Vállalat dolgozója és beszélgettünk. Ott voltak mellette a brigád többi tagja is. A kabátjukat se vetették le, mert siettek, az egyik községbe igyekeztek. Csak­nem háromszáz kilométert utaztak, hogy az ország szívéből a távoli helyen segítsék a párt- és tömegszervezetek munkáját, a termelőszövetkezetek fejlesztését, erősítését. —- Üzemünk dolgozói más községben is járnak hasonló céllal? — érdeklődtem Veres elvtárstól. Mielőtt válaszolt volna, meglazí­totta gépkocsivezetői bundáját, aztán előrehajolva újságolta, hogy legutóbb Csákvárra mentek, vagy ötvenen. Ö is köztük volt. — AZZAL A GONDOLATTAL indultunk útnak, hogy mi mun­kások, amikor a szocializmust építjük, akkor a parasztság ne ma­radjon el mögöttünk, mert abból egyikünknek sem lesz haszna. Ezt aztán a falun is megmagyaráztuk, a szövetkezés előnyeiről be­széltünk — mondotta Veres elvtárs, majd még hozzátette: — Ott a községben azt mondták az egyéni parasztok közül néhányan, hogy mit értünk mi a mezőgazdasághoz? — Mit válaszoltak erre? — Nem maradtunk adósok. Azt válaszoltuk: értünk hozzá és be is bizonyítottuk. Nem volt nehéz, ugyanis közülünk legtöb­ben valamikor vidékről kerültek az üzembe. Az én szüleim is Heves megyei szegényparasztok voltak, amíg be nem léptek a ter­melőszövetkezetbe, ugyanis azután megszabadultak a „szegény” jelzőtől — mosolygott Veress elvtárs, merf bizonyára érezte, hogy találóan jellemezte családja életének e nagyszerű fordulatát. — AZ ÜZEMBEN mit szólnak az emberek ehhez a pluszmun­kához? — érdeklődtem a hangulat után. — Helyeslik, mindenki helyesli, aki becsületesen gondolkodik. Leginkább szombat délután és vasárnap megyünk vidékre, aztán hétfőn beszélgetünk egymás közt azokról a sokszor egészen izgal­mas vitákról, amelyeket egy-egy makacsabb paraszt testvérrel' folytattunk. — Nem sajnálják a pihenőnapjaikat feláldozni? — Erről szó sincs — válaszolta határozottan. — Előttünk ez a munka egyértelmű. Pesten a munkások világosan látják, hogy ha a parasztság mindenütt termelőszövetkezetben dolgozik, akkor az jobb nekik is és nekünk munkásoknak is és így az egész ország­nak. Ebben nálunk nincsen vita. Lehet, hogy amit mondtam, az, nagy szavaknak hangzik, de így van és ezért megyünk, ezért jöt­tünk ide is a sarkadi járásba. — Miközben beszélt, szemeiből ke­mény akaratot olvastam ki és akarat sugárzott a többiekből is, a brigád minden tagjából. BÜSZKE VOLTAM RÁJUK és arra gondoltam, hogy a párt- kongresszust ebben az esetben is az élet kézzelfoghatóan igazolja. A munkásosztály nem ismer fáradtságot és nem riad vissza áldo­zatoktól. Nem csak önmagáért, hanem' minden becsületes dolgozó embertársáért fáradozik s ma is nagy mennyiségű társadalmi munkát végez a köz javára. Boda Zoltán nyújtotta az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének azt a jegyzékét, amelyben közli a Csen- des-ócéán térségében végrehajtan­dó rakétákísérlet tervét. Henry Jackson amerikai szená­tor annak a véleményének adott kifejezést, a szovjet kísérlet-soro­zatok azt jelzik, hogy a Szovjet­uniónak sikerült 5000 mérföldnél is nagyobb hatósugarú lövedéke­ket előállítani. Saltonstall és Jackrason szenátor rámutatott, az amerikaiak nem vonhatják kétségbe a Szovjetuniónak azt a jogát, hogy kísérleteket hajtson végre a Csendes-óceán térségében. „Ez nemzetközi terület és külön­ben is mi szolgáltattuk az előz­ményeket” — mondották. LONDON Számos angol raketaszakember hangoztatta, lehetséges, hogy a Szovjetunió a közeljövőben űrha­jót indít a 35 millió mérföld tá­volságra levő Marsra. Nyugati munkás—paraszt kormány elnö­ke; Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyu­la, Marosán György, Nemes De­zső, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szirmai István, a Politikai Bizott­ság póttagja. Dxszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, a kormány­nak számos tagja, országgyűlési képviselők, a munkásmozgalom régi harcosai, a politikai, a gaz­dasági és kulturális élet sok ve­zető személyisége. A gyászszertartás délután a Kerepesi temetőben folytatódott. A Kossuth Mauzóleumnál felállí­tott ravatal körül több ezren gyűl­tek össze a végső tisztességadás­ra. Ott volt az MSZMP Politikai Bizottságának, az Elnöki Tanács- f nak, a Minisztertanácsnak szá­mos tagja, a közélet sok kiváló képviselője, az elhunyt barátai, tisztelői, munkatársai. Jelen volt t a budapesti diplomáciai képvise- meéfigyelők igyekeznek erős po- J letek számos vezetője és tagja. Szombaton délelőtt a Nemzeti Galériában ravatalozták £el An­tes Istvánt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­gának tagját, a forradalmi mun­kás^—paraszt kormány pénzügymi­niszterét, országgyűlési képvise­lőt, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanárát. Délelőtt 11 órától a főváros dolgozói sűrű sörokban keresték fel a Nemzeti Galéria oszlopcsar­nokait, hogy a ravatalnál kegye­lettel adózzanak Antos István emlékének. A ravatalnál díszőrségek vál­tották egymást. Díszőrséget állt Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága első titkára; dr. Münnich Ferenc, a forradalmi litikai motívumot magyarázni a szovjet kísérlet-sorozatba, mond­ván, hogy Hruscsov szeretné, ha egy újabb látványos rakétadiadal­lal érkezhetne a kelet—nyugati csúcstalálkozó színhelyére. NEW YORK A New York Times szombati vezércikke szerint a szovjet ra­kéta-kísérletek bejelentése újból felveti azt a kérdést, vajon meg- felelő-e az a rakéta- és űrkutatási program, amelyet . Eisenhower körvonalazott. Koszorút küldött a temetésre Tadeusz Dietrich, a Lengyel Nép- köztársaság és Willi Rump, a Né­met Demokratikus Köztársaság pénzügyminisztere is. A Himnusz hangjai után Apró Antal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese búcsú­zott Antos Istvántól. Ezután dr. Hunor János, a Pénz­ügyminisztérium osztályvezetője, a minisztérium pártbizottságá­nak titkára mondott búcsúbeszé­det. A gyászbeszédek után a ko­porsót leemelték a ravatalról, majd a Munkás Gyászinduló j hangjai mellett engedték le a Lehetséges, hogy számunkra J sírba Felcsendültek az Interna- futurista fantáziának tűnik aícionálé hangjai, majd a frissen TASZSZ-nak az á közleménye, a-J intőit sírt koszorúk borították el. mely szerint az űrhajózásra al-J kalmas óriási rakétákkal kísérle-J teznek a Szovjetunióban. Az a­zonban már egyáltalán nem fu- * Antos István elvtárs halála alkal­mából a Magyar Szocialista Munkás- 4 párt Központi Bizottságához és a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kor­‘-I : Köszönetnyilvánítás turista elképzelés, hogy a Szov-} jetunió kísérleteihez olyan bal-) lisztikus rakétákat használ, áme-4 lyek szükség esetén katonai célok-j ra Is használhatók — írja az a-i merikal lap. (MTI) Josephine Baker szeretné, ha Hruscsov meglátogatná Párizs (MTI) Franciaországban Dordogne megyében bizottságot alakítottak Hruscsov meghívásá­ra. Részt vállalt a bizottságban Jesephine Baker, a világhírű né­ger énekesnő is. Josephine Baker kifejezte azt a kívánságát: szeretné, ha a szov­jet kormányfő meglátogatná „Mi- landes” elnevezésű birtokát és megismerkednék az énekesnő ott élő 11 különböző fajú és vallású fogadott gyermekével (MTI} FU R FAN & A petróleumlámpa gyönge világosságot a- raszt. A kályhában pat­togó tűz fénye furcs; képeket rajzol a falra. Az asztal mellett Ko­vács János és a lábtól- való szomszédja, Me­gyeri Sándor ül. Előt­tük zsíros, fekete kár­tya. Nyolc óra óta csap­kodják már a lapokat. Nem pénzre, csak úgy időtöltésből 66-ost ját­szanak. Az öreg búbos­kemence mellett egy gyerekágy. Benne fél­éves forma kislány. Egy-egy hangos szónál megmozdul, de alszik tovább. Az asszony mái régen lefeküdt. Ő olyan természetű, hogy nem szeret sokáig fent lenni, meg nem is érdekli a politika, ügy van vele. hogy hadd beszélgesse­nek az emberek. Az ő dolguk. Tudja azt is na­gyon jól, hogy ha a fér­je a Megyerivel összeke- ; rül, azok fújják a ma- | gukét reggeltől estig. Van amiben megegyez­nek, de van olyan is, amit éjfélig sem tudnak eldönteni. Az öreg Kovács szak­szerű kézmozdulatokkal osztja a lapot. Miköz­ben kényelmesen eregeti a kékesen gomolygó füs­töt, csak úgy ipagának megjegyzi: — A fene egye meg ezt a lapot, nem csúszik. Igaz, elég régi már. No, adut. — Hú ezt jól megcsi­náltad — nevet szélesen Megyeri. — Hiába ko­mám, érted te ezt. Aztán minden beveze­tés nélkül megjegyzi: — Hallom, jártak ná­lad. Mit döntöttél? — Hát tudod, úgy van az .. . Emlékszel rá, hogy mit mondtam a múltkor. — Tudom, nevettek is rajtad az emberek. Meg mondták is, hogy lehet ilyesmit beszélni? — Pedig én már meg­mondtam, ha a falu szé­lére kiteszik a táblát, már mint szövetkezeti község, én odaírom, hogy de Kovács János nélkül! — Na és állód a sza­vad? — Hát az úgy történt, ma felkeresett a tanács­elnök és mondja: — Hallod-e János, nem jól van ez így. Te vagy a heljú Népfront Bizottság elnöke, meg tekintélyed Is van a töb­bi paraszt előtt, nagyon sok ember belépett vol­na már, csak hát vár­nak terád. — Tudom komám, én gondolkoztam ezen, s el­határoztam ... .. . adut. — Ászom van. meg­nyertem a partit. — Szóval azt akarom mondani, hogy reggel aláírom. Megyeri hirtelen na­gyot nyelt és közben á- dámcsutkája le s föl sza­ladgált. — Reggel? mányhoz több részvéttávirat érkezett. Az MSZMP Központi Bizottságra és a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány ezúton mond köszönetét a részvétnyilvánításokert. (MTI) Megyeri Sándor á- sít egyet, feláll, össze­gombolja kabátját, zse­bébe csúsztatja a ciga­rettatárcáját. — Na, de megyek is, ilmos vagyok, meg ké­sőre is jár az idő. — Az asszony vár. Majd motyog, hogy már mégint kihűlt a vacsora. Mert tudod, nem voltam otthon dél óta. No isten áldjon. — Téged is komám. De másnak egy szót se. — Jól van, értjük mi egymást. — Fejébe nyomja kucsmáját és ki­lép az éjszakába. A határ csendes. Nyu­gat felől sötét fellegek gyülekeznek. A bágyadt fényű Hold csak néha kukkant elő a rojtos szé­lű felhő alól. Ilyenkor megvilágítja a csende­sen hulló hópelyheket. Valahol a dűlő túlsó vé­gén egy kutya panaszo­san elvonítja magát. Majd felel rá egy másik s utána a többi. Megyeri Sándor meggyorsítja lépteit. Közben a komá­ja által mondott dolgon gondolkozik. s

Next

/
Thumbnails
Contents