Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-09 / 7. szám

I960, január 9., szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Sok a munka, de nem félnek föle Az utcán az emberek jönnek­____________________ mennek. K i gyalogosain, ki lóháton. A szö­vetkezeti útra tért parasztok ló- állományát vizsgálja felül a leltá­rozó bizottság, s mivel a község­ben csák egy hídmérleg van — a lovaikat ugyanis kilóra veszik át —, így minden lótartó gazda ide iparkodik. A szövetkezeteknek — a számítások alapján — 400 lóra van szükségük. Most ezeket válo­gatják ki az állomány javából, a többit pedig értékesítik. — A lószemlét három napra ter­veztük: csütörtökre, péntekre, szombatra — fogad bennünket a pártbizottságon Kovács elvtárs, a titkár. — Hétfőre elkészül az ál­lat-leltár, s azután a takarmány, a gazdasági felszerelések, vala­mint a későbbiek során a mezei leltár összeállítására kerül sor a helyszínen. Gyulaváriban igen sok ló és szarvasmarha kerül a háztáji gaz­daságból a közösbe. Egyelőre sem a Felszabadítók Tsz-ben, sem a Petőfi Tsz-ben nincs annyi tarta­lék-takarmány, hogy a 400 ló és több száz szarvasmarha kitelel- tetését megoldják. Milyen elgon­dolásaik vannak a tsz-be vitt ál­latok takarmámyelláitására? — kérdezzük a párttitkárt. — Ügy gondolom, erre a kér­désre most van kiforróban a vá­lasz. A tanácsházán a község ve­zetői, mezőgazdasági szakemberei, a párt megyei bizottságának mun­katársai, a megyei tanács képvi­selői is erről tárgyalnak. Felkeressük őket. Az irodában ____________ egy jókora l éckeretre a község bel- és külte­rületének térképét függesztették. Ezt Nagy Sándor, Lengyel Imre, Dézsi Lajos, Zsótér József néze­geti. Az üzemi központok kiala­kításán gondolkodnak. Ezek szerint a takarmánygon­dokon túljutottak. Hogyan sike­rült közös nevezőre jutni? — kér­dezzük az ott lévőktől. Dézsi Lajos, a Felszabadítók Hagyatéka Tsz növénytermelési agronómusa válaszol: — Többféle lehetőség került szóba. Egyesek azt ajánlották, hogy az állatokat minden tsz-tag odahaza tartsa, amíg nem építünk istállókat. Mi alaposan szétnéz­tünk a két tsz portáján, s megál­lapítottuk: átmenetileg meg tud­juk oldani az állatállomány ösz- szevonását. így arra kérjük a ló- és szarvasmarha-tulajdonosokat, hogy azoknak az állatoknak, ame­lyeket a tsz átvesz, 150 napra a takarmányt is adják át a szövet­kezetnek. Mondanom sem kell: a takarmányt a termelőszövetkezet készpénzzel fizeti. — Gondoltunk arra is — veszi át a szót Lengyel elvtárs —, a­mennyiben a tsz-tagoknak eladó takarmányuk: szénájuk és ab­rakjuk van, azt a szövetkezet fel­vásárolja. így állapodtunk meg s gondolom, ez a megoldás a leg­célravezetőbb. A tekintetek ismét a térkép ______________ felé fordulnak. R ajta dűlőutak mosódnak el, új üzemi központok látképe rajzoló­dik ki egyelőre a fejekben. — Négy üzemegységet javaso­lok a község nyolcezer holdas ha­tárába — magyarázza Nagy Sán­dor, a megyei tanács szakembere, közben ujjaival nyomban mutat­ja is. — A solymosi és a nyilasi határrészen lenne az egyik. A másik a Szigeten, a harmadik a paradicsomi részen, a negyedik pedig a Dénes-majorban. Az elhangzottakat megvitatják s miután valamennyien egyetérte­nek Nagy elvtárs véleményével, az üzemegységvezetőkre és a szak­emberekre terelődik a szó. — Nincs elég szakemberünk — mondja Lengyel elvtárs és már számolja is: kellene egy íőagro- nómus, egy főállattenyésztő, négy növénytermesztő szakember és egy-két olyan ember, aki az állat- tenyésztésben igen-igen jártas. Ezzel szemben négy szakembe­rünk van. Bizony így nehéz a fel­adatokat szakszerűen megoldani — mondja őszülő fejéhez illő ko­molysággal, ’ majd egy újabb gondolatot vet fel. — Mi lenne, ha «♦♦♦♦♦ a Petőfi és a Felszabadítók Ha­gyatéka Tsz-ek egyesülnének? — Egy nyolcezer holdas gazda­ság — vág közbe Zsótér elvtérs. Az arcokra mosoly lopakodik. — Nyolecezer hold, az már tényleg nagyüzem! — így Dézsi elvtárs. Helyénvaló a két tsz egyesülé­se — ezt állapították meg a párt­bizottságon is, amikor több tsz- tag felkereste Kovács elvtársat ebben az ügyben. — És Kovács elvtáirs, a párttit­kár mit válaszolt? — Az emberekre bíztam ezt a dolgot. Ök tudják, mit akarnak. Csütörtökön délelőtt szóltak, s akkor már azt mondták, a két tsz- ben pénteken, január 8-án koz gyűlés elé viszik az egyesülésit. A községi tanács épületében már egy újabb lehetőség bonto­gatja szárnyait. Gyulavári egy szövetkezet: s máris papírra ke­rülnek a tervek, amelyet a pén­teki közgyűlésen a tagsággal is­mertetnek. — ötszáz hold vörösherét, 200 hold lucernát, 370 hold cukorré­pát, 200 hold silókukoricát, 1700 hold kukoricát (háztájival együtt), 450 hold tavaszi árpát, 650 hold zabot, 50 hold kendert, 200 hold takarmányborsót kellene vetni az idei tavaszon — sorolja egymás után Dézsi Lajos. A tervezett négy üzemegység között úgy osztják majd fel a ter­melésre kerülő növényeket, aho­gyan a munkaerő azt lehetővé te­szi. — Halljunk valamit az állatte­nyésztési tervekről is. — A jelenlegi állatállomány számát — folytatja Dézsi elvtárs — két és félszeresére, a baromfit pedig harmincszorosára szeret­nénk rövid időn belül növelni. Néhány év múlva ezer szarvas- marhára, háromezer sertésre, há­romezer juhra és hatvanezer ba­romfira számítunk Lesz bőven munkánk s úgy gondoljuk, ezek a tervek az egész község felemelke­dését szolgálják és éppen ezért termelőszövetkezetünk tagsága _ a mennyiben ezeket jóváhagyja_, e gy emberként áll majd munkába megvalósításukért. Dupsi Károly Megkezdődtek az előkészületek a nyereségrészesedés kifizetésére — 0 részesedés összege magasabb lesz egymilliárd forintnál A Pénzügyminisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát az 1959. évi nyereségrészesedés kifizetésének előkészületeiről. A részesedés kiszámításának és kifizetésének elvei a régiek, annyi változás azonban történt, hogy a felülvizsgálatot az idén két részben vég­zik el. A múlt évi rendtől eltérően nemcsak a vállalati mérlegeket vizs­gálja felül a Pénzügyminisztérium, hanem a leltárakat is. Erre azért van szükség, mert a tavaly bevezetett új termelői árak következtében emel­kedett az anyagok értéke és ez befolyásolja a gazdasági eredményeket. A felülvizsgálatnak ez a része már befejeződött és a vállalatok hozzá­fogtak a munka második részéhez, a mérlegek elkészítéséhez. Ez a fela­dat tavaly egy időre esett a termelői árrendezéssel. A két párhuzamos munka annyira elfoglalta a vállalatokat, hogy a mérlegek összeállítása kissé elhúzódott, emiatt az ellenőrzésre Is később került sor és a nyere- | ségrészesedés kifizetésének megkezd ése kissé késett. Most a mérlegké­■ szítást• semmi sem akadályozza, min den lehetőség megvan tehát árrá) ; hogy idejében befejezzék. Amint a mérlegek január vége felé elkészül- S nek, a Pénzügyminisztérium nyomban megkezdi azok felülvizsgálatát. Az ■ erre vonatkozó utasítások mind megjelentek, semmi akadálya tehát, hogy 5 legkésőbb február elején hozzáfogja nak az ellenőrzéshez. Az idei mérlegek minden bizonnyal jobbak, pontosabbak lesznek, mint az előző két éviek, mert a vállalatok már tanultak a múlt hibáiból. Min­denesetre a Pénzügyminisztérium még alaposabban végzi majd a revíziót, hogy a lehető legkisebb hibát is elhárítsa. A vállalati számviteli osztályok­nak most az a feladatuk — hangsúlyozták a Pénzügyminisztériumban —j hogy minél lelkiismeretesebben és pontosabban állítsák össze a mérleget; mert ezzel megkönnyítik az ellenőrzést és meggyosítják a nyeresegrészese- dés kifizetését. Hangsúlyozták azt is a Pénzügyminisztériumban, hogy a jogtalan nye­reséget természetesen az idén is elvonják, tehát csak a vállalat jó mun­kájából eredő többlet képezheti a nyereségrészesedés alapját. Helyesen te­szik tehát a vállalatok, ha minden esetben a fennálló rendelkezések sze­rint mutatják ki a többletet, mert akkor nem fordulhat elő az, ami ta­valy, hogy több százmillió forinttal kellett csökkenteni a többletered­ményként feltüntetett összeget. A jó gazdasági eredmények következtében a tavalyihoz viszonyítva, előreláthatólag nő majd a nyereségrészesedés. Az utolsó negyedévi ered­mények alapján még nem történt meg az összesítés, de a háromnegyed év eredményei szerint is bizonyosnak látszik, hogy összege meghaladja az egymilliárd forintot. Az ellenőrző szerv a maga részé ről arra törekszik, hogy a hatáskö­rébe tartozó esetleges kügazításokat gyorsan elvégezze a mérlegeken és márciusban megkezdődhessék a nyereségrészesedés kifizetése — mondot­ták a Pénzügyminisztériumban. Kvittelés j|P Három agitátorpár is járt luúr nála. Egyetértett mindennel. Dicsérte a nagyüzemi gazdálko­dást, amely a modern agrotechni­ka vívmányaival, a különböző tu­dással, gyakorlati tapasztalattal rendelkező emberek összefogásá­val, kevesebb erőfeszítésével töb­bet termel. — A sógorom is azóta épített házat, mióta a tsz-ben van — jelentette ki. — Van an­nak mindene kérem, most is azt mondja, hogy televíziót vesz, mert már arra is futja. — És maga nem akar úgy élni, {mint a sógora? { — Dehogy nem, csakhát tudják, ha min- ♦ nagyon kedves nekem az a 6 hold — Dehát egyedül, szégyenszem­re? — Maga akarta így. No, isten áldja, dolgom van. Péter bácsi kétségbeesetten ki­áltott utána: — Mégis, hogyan le­hetne belépni? — Keresse fel a csoportvezetőt — hangzott a kurta válasz. Igen ám, de hol keresse, a ne­vét sem tudja pontosan, nemhogy azt, hogy hol lakik, hiszen ő ta­nyán lakik, az a csoportvezető meg a városban valahol. Úgy 6 jó, Úgy 3 helyes, den*föld. Fél- meg egy holdanként egyes lépés előtt az egész község | vásárolgattam össze, úgy, hogy a lakosságának véleményét veszik t fogamhoz vertem a garast. Én figyelembe. Ez érződött akkor is, {kérem most se járok se kocsmá- amikor megállapították, hogy ha }ba, se moziba. Kell a pénz, cse- két tsz lesz, akkor valamelyikbe {repesre akarom cserélni a házte­egy fia szakember sem jut. Fiatalok terve az Orosházi Ruhagyárban A pártkongresszust megelőző hónapokban az Orosházi Ruhagyár kiszistái a műszakja k segítségével elhatározták, hogy az egyik szalagon csak fiatalok dolgoznak. Az elhatáro­zást tett követte. A pártkongresszust megelőzően az ifjúsági szalag már nagyszerű eredményt ért el. E tapasztalat né­hány nappal ezelőtt arra ösztönözte a gyár KISZ-vezetőit és tagjait, hogy ismét kezdeményezéssel álljanak a műszaki­ak elé. Azt kérték, hogy még egy ifjúsági szalag létesüljön. A fiatalok és a műszaki apparátus most a második ifjúsági szalag létrehozásán, megszervezésén dolgozik. É. M. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat főrevizori munkakör betöltésére mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező dolgozót keres Felvesz továbbá építészmérnököket, épületgépészmérnököt vagy épületgépész-technikust. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Irodaház, II. em. 85. Személyzeti osztály. 9940 ♦ tőt. ősszel aztán belépek. ♦ — Tavaly is ezt mondta. ♦ — Lehet, hogy mondtam, de... I de... Az agitátorok azzal búcsúztak, hogy holnap megint jönnek. ♦ — Ha ilyen makacs, akkor ne ♦ menjetek hozzá, majd én me­ggyek — mondta az agitátorcsoport {vezetője. — Nézze kedves Péter ♦ bátyám, hallottam, hogy maga ♦nem akar belépni, ezért megtil- Stottam az agitátoroknak, hogy {még egyszer eljöjjenek magához. {Maradjon csak nyugodtan, hizlal­ója meg azt a 6 sertést, meg a két ♦ bikát, aztán cserélje cserépre a {háztetőt. A tsz-tagok is azt mond­ják: aki nem szívesen jön, az {még ne is jöjjön. Hogy úgy mond- ♦ jam, fel se vennék magát... ha { nem szívesen jönne... { ^ Ez január 6-án reggel tör- * tent. Péter bácsi hallja ám, hogy új tsz-t alakítottak a dűlőben la­kók, s csak ő maradt ki belőle. — Aztán éngem is közzétek venné­tek? — kérdezte az elnöktől. — Az agitátorok vezetője azt {mondta, hogy ne vegyük fel ma­gát, maradjon kívül. Megegyezett a feleségével, hogy belép, mert ahol mások, ott ő is megél s elindult megkeresni a csoportvezetőt. Sok kérdezőskö- dés után akadt rá késő este s ál­mából zavarta fel: — Engedje meg már, hogy én is belépjek, ne maradjak egyedül, mert még uj­jal mutogatnak rám. — Maradjon csak Péter bácsi, hizlalja azokat a szerződött jószá­gokat, aztán csináltassa azt a ta­nyatetőt. — Nem maradok én. Olvas­tam az újságból, hogy a tsz-tag is hizlalhat. Meg aztán, ha a sógo­rom egy házat épített a tsz-ben, akkor én miért ne tudnám kicse­rélni a tetőt, ha belépek? — így magyarázták az agitáto­rok is. — így hát, de ha valamit nem akar az ember, akkor keresi' a kifogásokat. No, töltse csak ki az elvtárs azt a papírt, hadd írom alá ... Haragszik rám, amiért o- lyan makacs voltam? — Nem haragszom én Péter bá­tyám, megértem én magát. Nem könnyű az ilyesmiben határozni. — Azért sem haragszik, amiért felköltöttem? — Azért se. Ha valamikor se­gítségére lehetek, csak jöjjön bár­mikor. — No, akkor húzza meg ezt a fiaskót. Az úton vettem észre, biztosan az asszony csúsztatta a zsebembe. Saját főzésű szilva, 52 fokos. | — Rendben van, meghúzom. De egyezzünk meg: ha t. ki tudom magát agitáli. bői, akkor én egy negyei, pálinkát fizetek magának. — Nem akarok én fogadni.. Régen tudom, hogy jobb a szö­vetkezet, csak hát az örökség, a megszokás ... Dehát érti ezt ma­ga... — És maga érti ezt? — kérdez­te a csoportvezető, mikor átölel­te és két cuppanós csókot nyo­mott Péter bácsi arcára. — Tudtam én eddig is, hogy a munkás többet tesz a parasztért, mint a paraszt a munkásért — mondta Péter bácsi meghatódot- tan. — De most már majd kvit­tek leszünk. Igaz? — Igaz, Péter bátyám. —ki— Felhívás! Az Állami Biztosító fal hívja a lakosság figyelmét az 1960. (évre esedékes biztosítási díjak befi­zetésére. Kérjük, hogy az ese­dékes biztosítási díjakat — a kiküldött csekken — 1900. jan. 30-ig fizessék be, mert ellenkező esetben 30 napon túl a a Saját érdekében cselekszik te­hát, ha díjfizetési kötelezettsé­gének minél előbb eleget tesz, mert ha ezt nem teljesíti, ki van téve annak, hogy díj nerr, fizetés miatt esetleges károsa­dása nem térül meg. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Békés megyei Igazgatósága /

Next

/
Thumbnails
Contents