Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. jannár 24., vasárnap KÖRÖDÖN BELÜL t Hát — bontsd a formát, keresd az „újat” — a régi ellen hadra kelve u csákányra fel, N 5 i verd és veresd szét i! amit verses renddé vajúdott évezreknek véres, virágos nyoszolyáján a lázas elme. u Sújts — rem egtesd A a De rerum natura boltíveit, s gyilkold, ha ráront Shakespeare szonettjeire vágyad W — hajítsd sutba Villont és Byront •— őt sem tekintsd, „gyermekded r írnek, színparaszti ritmusok” hősét tűz’ Petőfit — Tompát sem kíméld — — a vén cigány zord hegedősét lökd a mélybe — Aranyt tipord ei — Ady sikolt? Hát taposs rája, soha többé ne nyeríthessen a zongorája *— s aki népét tanítja fennen, szíve ütemén dobolta a dalt, a proletár költő rigmusát többé ne szavald.» ... és itt vagyunk kohászok, öntők: költészetünk roppant kohója ez a világ, bátran csapoljuk formáinkba szikrázva ontja szent anyagát! — Rohanj ránk szédült csákányozó, bontsd meg a rendet mit szertelen ömleni vágyó láva ellen kezünk teremtett: törj, zúzz bőszült kedvvel, ha így jó, ha úgy érzed, így leled nyugtod ámokfutó te. Régi baj ez már, hogy új dühvei és megint újra csillagöntő szorgos kezeknek csak nem hagysz nyugtot. — Ámde bontsad, zúzzad, tiporjad lábad alatt, ami a földed. Furcsa vadak védett világa ez a tiéd. s e zugi tájra az új nem törtet. ÚJ REZSŐ ■■ r OT EVES a Balassi Művelődési Otthon most ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Nem árt, ha egy pillaniaifcra visz- szaitekintünk az elmúlt esztendőkre. Egy évvel ezelőtt a művelődési otthonról még az volt a vélemény, hogy kezd kilábalni abból a hullámvölgyből, amibe az elmúlt esztendők során tíz igazgatója juttatta. Bármilyen meglepő is, öt év alatt tíz igazgató váltatta egymást. Hogy ez mennyire nem használt a művelődésnek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a művelődési otthon munkáját még ma is sokan félvállról fogadják, sokan csak azt látják, hogy ez egy tánciskola, bálteremkölcsönző, na és van egy országos hírű tánc- együttesük. A hibákból adódott aztán az, hogy a művelődési otthon nem töltötte be évekig azt a szerepet, amit joggal elvártak tőle, azt, hogy a város művelődésének, illetve népművelésének irányítója és szervezője legyen. Ezért persze nemcsak a művelődési otthon vezetői a felelősek, hanem egy kicsit ludas ebben a városi népművelést irányító tanács is és hibásak ebben a város népművelési helyzetéért felelős társadalmi és tömegszervezetek is. Egy megyeszékhelyen működő művelődési otthonnak a feladata hasonlíthatatlanul nehezebb, mint egy községi művelődési otthoné, mert egy községben azért mégis könnyebben találkozik a tanácselnök, a párttitkár, a tanító a művelődési otthon igazgatójával. megpróbálták már néhányszor, hogy összehívják a városi népművelési tanácsot, vagy legalábbis a művelődési ott- j hon tanácsát. Az otthon igazgató- i jának kiküldött levele, amelyben azt kérte az intézmények vezetőitől, hogy jelöljék ki azt, aki az intézményt vagy vállalatot képviselné, az esetek többségében válasz nélkül marad. Persze így ne is csodálkozzunk azon, hogy a művelődési otthon a nyelvtanfolyamokon és egy pár szakkörön túl nem tud beleszólni a város művelődésügyi helyzetébe. Nem árt néhány szót szólni a személyi feltételekről sem. Nem vitathatja senki, hogy egy intézmény munkáját nagyban befolyásolja az is, hogy annak vezetője hogy végzi a reá bízott feladatokat. A művelődési otthon jelenlegi igazgatójának, Gavenda Bélának nagy érdeme, hogy gonddal, türel- mességgel és lelkiismeretességgel megállította azt a lavinát, amely már-<már eltörölte a művelődési otthont. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelen pillanatban nincsen olyan gondjuk, mint az elmúlt években, hogy bizony a vállalatoktól kunyerálták össze a szenet, és az alkalmazottak bérét sem tudták fizetni. Az elmúlt évben a művelődési otthonnak 30 ezer látogatója volt, míg 1957-ben csak 14 ezer. A látogatók létszámának emelkedése bizonyítja, hogy amit a művelődési otthon szerény erejéből megtehetett, azt megtette. A Balassi Művelődési Otthon egy- egy rendezvényét a legtöbb esetben az Országos Filharmónia, vagy az Országos Rendezőiroda rendezi. Nem tudni, mi okból, de az Országos Rendezőiroda, s a Filharmónia is sok esetben olyan váratlanul lemond egy-egy beharangozott műsort, hogy ez bizony a művelődési otthon hitelét rontja. És ha a Filharmónia Gyulára, Szarvasra el tudja vinni Tőkés Annát, Kiss Ferencet egy-egy magas igényű irodalmi estre, vajon miért nem tudná ugyanezt megtenni Békéscsabán is? Kevés a művelődési otthonban a megyei kulturális szervek rendezvénye is. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy a járási székhelyek egy-egy jobb művészeti csoportja vendégszerepelne a művelődési otthonban. Ezen azt hiszem, a kapcsolatok jobb kiépítésével, jobb szervezéssel könnyen lehetne segíteni. A művelődési otthontól szinte független önállóságot élvező Balassi tánccsoportról csak annyit, hogy úgy érezzük, hogy ez a csoport ma már méltán megérdemelné azt, hogy akár az Országos Filharmónia, vagy akár a Rendezőiroda felfigyeljen rá, s a Kultúrkapcsolatok Intézetével karöltve képviselnék megyénk népművészeti csoportjait egy-egy külföldi turnén. Nagy nyereség az, hogy Bőm Miklós „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett koreográfus hazatért és most újra a'Balassi tánccsoporttal dolgozik. Gécs Jenő a csoport megalakulása óta vezeti az együttest, és sok évi lelkes társadalmi munkájának tudható be, hogy bármilyen megrázkódtatás érte az együttest, mindig együtt tartottak. nem lehet egy rövid cikkben beszámolni. De az elmúlt évek hibáiból okulva és az 1959-es és eredményes munkáját látva, mégis azt kell mondanunk, hogy a művelődési otthon elindult a helyes úton, s ha a feltételeket és a támogatást a város társadalmától megkapják, munkájuk eredményekben még gazdagabb lesz. Dóczi Imre I művelődési otthon Ebben az évben Is flz St év mundéréi VASÁRNAPI TÁRCA A sintér körüldoktorotta a ■*"L döglovat. A fejénél megállt és a csizmájával költögette, mint az alvó embert. Nem mozdult a tó. Elszürkült nyelve csün- göic a porba, az őszi legyek dongták, mint a lépesmézet. A sintér kivette a pipát a szájából, ba- gósnyálat sercintett a legyekre és kimondta az igazságot: — E mán kísz... Nézte Balogh András a sintért. Mást várt. Valami megnyugtatást. Valami csodát. Nincs itt semmi hiba, ecsém. Szokott így a ló, de majd magához tér. Kólikás. Pihen. Nyújtózkodik. Valami ilyesfélét várt. A reccsenő szó pontot tett a reménykedés végére. Ért hozzá az öreg. Sokat látott ilyet. Sok pipát elnyűtt, míg két fogát „kifirgelte” a csutora. Viharvert ember. Nyűtt kalap a fején. Szemére húzza és alóla pislog, mint megrettent nyúl a kölesből. Száz ránc az arca. Nyakát a válla közé húzza, minél kevesebbet érjen belőle a szél. Ostora a kezében. Hüvelykjével göcsöli a macs- kabőrcsapót és nyelvével hökdösi a ló nyakát. A dögről Balogh Andrásra néz és kérdezi: — Segítsíg van? — Híjjunk? — Nagyon. Ketten kevesen vagyunk.... — Ujjík le kend, én meg megyek. Az öreg lekuporodott az eperfa alá, Balogh András meg indult a szomszédokért. Előbb jobbra. Nem siet. Kiszaladta már magát máma. Száz felé. Száz segítségért. Doktorhoz, javasemberhez. Patikába, piacra, a nagytemplom elé. Valaki csak akad a faluban, aki tanácsot ad. Mit csináljon? Hogy csinálja? Meg nem dögölhet. Csak egy kicsi orvosságot adjanak, annyit, amennyitől talpraáll. Tanácsot adtak csak: menjen a sm- térhez. Mások meg mutatták kifordított tenyerüket: húzzon ki belőle egy szál szőrt. TTj drótkerítés fut a szomszéd ^ ház előtt. Tavaly még uszu volt ez is. Dülöngélő. Csirkék, libák vígan szaladgáltak át rajta. A kiskaput madzaggal akasztották be egy nagy, kani kampós- szeghez. Ez ts új. A tető is. Piros cserép. A galamb fenéken csúszik le, ha rászáll. Tégla tűzfal az eleje. Ikerablak. Egyszerre hárman könyökölhetnek ki rajta... Belépett András az új kiskapun. Ment a frissen téglázott eresz alá. Ott ül a szomszéd. Köszön neki: — Aggyon! — Aggyon! Gyalogszéken ül a szomszéd, Faragó Péter. Előtte lavór, benne a két lába. Áztatja, mossa. Most jött munkából. Tsz-bői, BrigádvezetS. Rizsát vágják. Bőkezű a kása megint. Megfogják a pénz lábát. Üjul a ház igencsak. Egy- ívású a szomszéd Andrással. E- gyütt ették a komiszt. Együtt hasították a földet negyvennégy u- tán. Dalolt akkor a tavasz. Da- nottak az emberek is, és kurjan- tós jókedvvel vágtak neki a dűlő- utak porának. Kisfejszével szabtyöltek, visszafeleseltek a rigónak és egymásnak. — Te, Andris! — Na, mi ja? Gyere, birkózzunk... ! lt/f egköpte a markát Andris és ment. Péter jött felé. A közös mezsgyénél találkoztak, összekapaszkodtak és a kacagó ember dúlták az akácfák vadhajtásait, hegyezték, nyesték és tentaceru- zával rákörmölték a nevüket. Dagadó mellel végigjárták a földet szélűben, hosszában. Kemény hangon kiáltott akkor Péter felé: — Ez az enyém! Péter meg vissza: — Ez meg az enyém! Páváskodtak a karó körül. Csizmaorral piszkálták az ugart. Tenyérbe vették, nézték, vizsgálták, mint a vetést, szétszórták és poros markukat beletörölték a nadrágjuk fenekébe. Daloltak, füvih&ncolásával dürückölték egymást. Komoly, erős, vasfogásokkal. Derékon, nyakon, vállon. Kancsóval és kancsó nélkül, míg csak a földre nem kerültek. Ott tovább. Lássa az ég, lássa a nap. Lássa az egész világ a két ember ölelkezését. Nevettek, fújtattak, lihegtek. Izzadtak, recsegett a csontjuk. Feszült az inuk és a kiszolgált öreg gúnya szakadt, mint az újságpapír. — Te, te... szakad a gúnyám... — Rá se ráncs, nincs csendőr, aki elnadrágoljon, mert kilóg a peselőd,jt Birkóztak. Utána kiültek az á- rokpartra és nézték a távolodó emberek sokaságát. Átrebben Andrásban az emlék, míg nézi a komát, a lavórt és az erős. inas lábfejeket. '' Péter másik gyalogszékre mutat: — Üjj le koma... — Nem, nem, megyek tovább... Csak azír gyüttem, hogy a Csákót fel kék tenni a kocsira... Tudta Péter. Hallott már a dologról. Még kint a tsz-ben. Konok ember András. Akkor sem hajlott a jó szóra. Pedig mehettek volna együtt. Nem. Majd megmutatja. Verte a mellét. Nem közösködik. Egyedül a maga ura. Akkor kel, amikor akar, akkor is fekszik. Eddig jutott. Elfecsérelt idő, semmibement erő... Keszkenő után nyúlt Péter. Törli a lábát és úgy szól: — Megyek, komám, megyek. Segítek... András fordul. Indul tovább. Másik házhoz, másik szomszédhoz. Nehéz állat. Kell legalább öt ember. Itt kerítés sincs. Apródonkint felszedegették. Jobb így. Szabad járása van az aprójószágnak az egész határ felé. A kertekből leeszik idő előtt a termést. Most a sütőtökre járnak. Julis néni nem győzi hajtani. Az egész sor ismeri már a hangját: Ujjujjujjuuuu ... jujujujuuu ...A liba szót is fogad. Ellépeget a töktől és ha Julis néni visszamegy, újra csak rálopakodik. Befordul Afidrás a csapott úton. Vaesoraidő van. Ketten ülnek az asztalnál, kint a szőlőlugas alatt. Az asszony, meg az ura. Nagy Gábor. Idős cselédek. Hízottak, telthvsúak. Vessző szék, vessző-asztal. Cserép, ál bare
