Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
fSff*. Január tl„ csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5. /hai Pofon Nem hiszem el, hogy családon belül az emberek nem egyeztetik gondolataikat: hogy nem közösen terveznek. Nem hiszem el, hogy a család tagjai annyi jele húznak, ahányon vannak. Azért nem, mert ez nem igaz. Különösen, ha valami nagyobb dologról van szó, ami az egész családot érinti, mondjuk a család jövőjéről, sőt, a leszármazottak jövőjéről is — nem hiszem el, hogy nem kéri ki a családfő minden emberesedő, vagy már felnőtt gyerek véleményét. Sőt, ha a családfő már idősebb, még rá is bízza legidősebb fiára vagy leányára a család jövőjét. Ezt éreztem megcáfolva egyik este. Kollégámmal beszélgetve hozzánk lépett egy 35—40 év körüli ember. Üdvözölték egymást, tehát ismerősök voltak. Szerelő ez az ember egyik vállalatnál. Rögtön a harmadik, vagy negyedik mondata ez volt kollégámnak: — Mi van az öreggel, belépett már? — Még nem. — Hát miért nem agitálod meg? — Ugyan?! Van nekem jogom őt megagitálni? Bánom is én, hogy mit csinál. Az övé a föld, azt tesz vele, amit akar... Ha szólnék, azt mondaná az öreg: taknyos vagyok, fölnevelt, etetett, még a szármát is megtöről- te, mit ütöm bele az orromat az ö dolgába...? Azt mondaná, fogjam be a számat, s lekeveme egy pofont... Az évi községfejlesztési alapból a tanácsülés határozata szerint 50 ezer forintot fordítanak a gyermekjátszótér felszerelésének pótlására ebben az évben Battonyán. Ugyanekkor a község villanyhálózatát 120 ezer forintos költséggel bővítik, a icözvilágítási égők helyett Hanem, kedves ismerős, nem arról van-e szó, hogy még az ön meggyőződésével ú baj van? Csak ezt, akkor este nem merte megmondani. Talán nem meri ajánlani apjának a nagyüzemi gazdálkodást? Nem felhányásképpen mondom, de aki együtt dolgozik a munkásosztállyal, ő maga is már munkás, látja a közösség e- rejét, tudja és érzi, hogy az e- gyedüli ember erőtlen, képtelen még magát is fenntartani, — ez ez ember nem merné hívni é- desapját vagy barátját, hogy jöjjön közénk, meglátja, milyen jő itt? Hallottam már olyan emberről, aki nagyszerűen beszélt másoknak a jövőről, a közös gazdálkodásról — s eredménnyel —, de amikor az ő családjáról, rokonairól volt szó, akkor hátrált, hogy „hát éppen én agitáljam az apámat vagy a testvéremet?” Szerintem, nyugodtan! Beszélgetni a jövőről, ajánlani a jobbat, nem .kényelmetlen”, hanem hálás dolog. Amit másnak merünk ajánlani, miért ne mer_ nénk a családunknak? Hiszen őszintén mondjuk: jobb a nagyüzemi gazdálkodás, boldogabb az élet, ha együtt dolgozunk, mert így többre vagyunk képesek. Higgye el kedves ismerős, semmi baj nem lesz, ha oda áll édesapja elé, s azt mondja: kedves édesapám, most már dönteni kellene a nyolc holdról, meg a maguk jövőjéről... Lehet, hogy nem megy köny- nyen, de pofont nem kap. Hanem néhány év múlva megöleli majd önt édesapja, s pofon hepótlására pedig 40 ezer forintot költenek. A tanácsülés úgy döntött, hogy a főutcán higanygőzlámpavilágítást vezetnek be. Ezenkívül a közutak és a ko- csiutak javítására 130 ezer forintot fordítanák, a fásításra pedig 60 ezer forintot költenek. Szerencsés lottózók Békés megyében A lottó harmadik játékhetének sorsolásán megyénkben négy négyes találat volt. A szerencsés lottózók közül kettő Orosházán lakik, egy Mezőberényben és egy Békéscsabán. Az utóbbi érdekessége, hogy az S 3161510 számú szelvényt — melyen négyes találat van — „péntek 13” jeligével küldték be és a békéscsabai Totó-Lottó irodában vásárolták. A szelvény tulajdonosainak három hármas találatuk és több kettes találatuk volt. így a kollektív lottózó csoport a négyes találat mellé még tekintélyes összeget kap a többi találat után is. A szerencse ismét igen bőkezű volt megyénkben. Készül a ncmpra a békéscsabai háziasszonyok klubja A békéscsabai háziasszonyok klubja pénteken, január 15-én délután 5 ómkor tartotta megbeszélését a nemzetközi nőnap megünneplésének programjával kapcsolatban. A háziasszonyok klubja is készül a nemzetközi nőnapra és tagjai részt vesznek a Békéscsabán megtartandó nőnapi ünnepségek megszervezésében. A megbeszélésen a résztvevők elhatározták hogy a március 8. tiszteletére létesítendő rózsa-parkban 2« tő rózsát ültetnek el. 1500 forint a RISZ-szervtzet leánykörének Nagy öröm érte a napokban a békésszentamdrási KISZ-szervezet leány-körét. A KISZ megyei bizottság jó munkájukért 1500 forinttal jutalmazta meg a kiszás- ta lányokat. A jutalmat továbbképzésükre használták M, főzőszakkörük részére tűzhelyet és edényeket vásároltak. Riándék a falusi XlSZ-szervezeteknak Az Országon Ifjúsági Sportbizottság figyelemmel kísért a falusi Wsateták sporttevékenységét. De nemcsak figyelemmel kísért, hanem anyagilag te segíti őket. A napokban a KISZ megyei bizottságához 172 ezer 540 forintot küldött az Országos Ifjúsági Sportbizottság. Az említett: összeg egy részét sportszerekben, másik részét pedig készpénzben küldték. A KISZ megyei bizottság a napokban osztja szét az ajándékot a termel őszövetkezetek és tsz-községgé lett községek KISZ sportkörei között. Higgyük vagy ne higgyük? Én legalább is nem hiszem el. Egy 40 éves emb^mg^J4.ős. fiVÍá hfffír ga.t, sőt követeli is, hogy „bele- h/ett ezt mondja: ü$se az orrát" a nyolc hold föld Igazad volt fiam. sorsába. va—ti Gyermekjátszótér felszerelésére SO ezer forintot fordítanak Battonyán ték konganak az ürességtől, nem mondhatjuk, hogy ott jól él a nép. Hát Bulgáriában nem így van. A bolgár dolgozók mindent meg tudnak vásárolni. Háztartási gépeket, ruházati cikkeket, bútorokat. A CUM bútor-emeletén alig lehet lépni. Igaz, van bútor is, bizony több, mint nálunk! De hát Bulgáriának nem kell szűkölködnie fában... Az árak hasonlóak a miénkhez. A hivatalos árfolyamot tekintve, általában megegyezik a kereset is, az árak is a mi népünkével. Meglepően olcsók viszont a gépipari cikkek, a háztartási gépek, motorkerékpárok és autók. Ügy gondolom, ezt annak köszönheti a bolgár nép, hogy nagyszerű kivitele van mezőgazdasági termékekből. Lehet, mert az egész mezőgazdaság nagyüzemi szinten szervezett már! S — bár erre még visszatérünk — csak egy termelőszövetkezet, amelyet meglátogattunk Szadovecben, a múlt évben 850 tonna paradicsomot és 15 tonna baromfihúst adott az államnak. Pedig nem is a fő profilja a csibenevelés, meg a paradicsomtermesztés... Sokat tudnak nagyüzemi mezőgazdaságukban termelni a bolgár emberek, sok tehát a kivitelük, s olcsóbban jutnak az iparcikkekhez. Voltunk egy bolgár munkóecsa- lád lakásában is. A mérnöknek tanuló 20 éves Nyina Alekszandro- va volt otthon két kolléganőjével. Jól körülnéztünk a lakásban. (Remélem, nem Bértettük meg ezzel a kedves családot). Szép lakás. A bútorok, szőnyegek, a barátságosan berendezett helyiségek ugyancsak az elégedettséget mutatják. El is mondták: Ilyen jól Bulgária népe soha nem élt. Nagy volt a nyomor náluk is, talán nagyobb, mint nálunk a múltban. Ma mindennek a nyomát sem látni. Egyszerű emberek a bolgárok. S, nem tudom, de türelmesebbek egymással, mint sokszor mi vagyunk. Egyik ruházati üzletben voltunk tanúi a következő esetnek: A kassza előtt 15-en—20-an álltak sorban, hogy blokkot váltsanak áruikért. A sor közepén négyen, egy hölgy és három férfi beszélgettek, mind jobban belehe- vtíltek. Megfeledkeztek a tovább- tipegésről. Már az előttük lévők mind kifizették a blokkot, s egy űr keletkezett köztük és a pénztár között. Mögöttük vtezont egyre gyülekeztek a fizetni akaró emberek. S mi történt? Higgyék el, senki nem lépett eléjük. A kedves pénztáros hölgy figyelmeztetésére ugrottak előbbre emezek — nem szemrehányó pillantásoktól kísérve, hanem megértő mosolytól! Nagyon tetszett a jelenet: Sokat kaptak és adtak maguknak az emberek, biztosak a jövő- j ükben, s ezért jókedvűek, türelmesek, egyszerűek és szerények. Hanem üzentek valamit a mi népünknek. A vonaton ismerkedtünk meg egy 40 év körüli pa- rásztemberrel. Természetesen tsz- paraszttal, hiszen Bulgáriában már nem ismerik az „egyéni” szót. Érdeklődött a mi mezőgazdaságunkról, mi meg az övékéről. Ö is, mi is őszintén elmondtuk, hányadán állunk. Aztán, mielőtt leszállt, kézszorítás közben kacsintott egyet: — Azt mondanám, hogy mi törekszünk benneteket utolérni az iparban, ezért ne is haragudjatok... De azt megmondhatnátok a magyar parasztoknak, hogy ők is utolérhetnek bennünket... Ezért meg mi nem fogunk haragudni... Podina Péter—Varga Tibor (Folytatjuk.) TÉLI ESTÉK Csabacsüdön A téli este fehérségét nem tompítja még az sem, hogy az úton már piszkos, szürke lett a hó. Az ablakok sötétek, csak néhol szóródik sárga fény az utcára. Egyetlen épület Csabacsüdön az általános iskola, ahol az ablakból szikrázóén tör ki a fény. A termekből halk duruzsolás haitik, s az esti csendben az üres folyosón a cipők sarka furcsán koppan a kövön. A termekben idős diákok ülnek a pódban, kiírás nélkül is látszik, hogy ez a dolgozók esti iskolája. Ahogy beléptünk, éppen helyesírási gyakorlatot tartottak. Béres Anna tanárnő Paulák Pál házi feladatát nézegeti, örül, mert a füzetben egyre kevesebb a hiba. X A VII. osztályban figyelmesen hajolnak a könyv és füzet fölé. Kezükben vígan szánt a papíron a ceruza, arcuk kipirult, s egy új csodálatos világ tárul ámuló szemük elé... Néhány szobával arrébb hangosabb a terem, vidámabbak a tanulók. Nemrégen végezték a nyolcadik osztályt. Nem tudtak elválni az iskolától és most a népfőiskola előadásaira járnak. Harmincketten hallgatják figyelmesen dr. Kóczy Kálmán előadását az egészséges test ápolásáról. X így telik egy téli este Csabacsüdön. Tanulnak a fiatalok, de az öregek is!... (Dóczi)
