Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-20 / 16. szám
MM. január 20., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Megfejtette az Ősi rovásírás eredetét egy kutató Pataky László békéscsabai nyugdíjas mérnök magáiruszongar- lömibóll évtizedek óta tamiuimá- nyozza a magyar őstöirténéiimet, s már ifjúkora óta szenvedélyes érdeklődéssel kutatja az ősi székely rovásírást is. Az öntevékeny kutatásra sokat áldozott, összegyűjtötte a népünk történelméről, s a rovásírásról szóló legrégibb könyveket, fomrásműveket Is. Gyűjte_ menyének nagy része a második világháborúban elveszett, de a Bélkés megyei Könyvtár és az Orszagos Széchenyi Könyvtár segítségével folytathatta kutatómunkáját. A merész vállalkozást az új évben siker koronázta: Baitaky László — mint tíz MTI munkatársának elmondotta — megfejtette az ősi rovásírás eredetét, a Phi- iae szigetén felfedezett egyiptomi képírásos obeliszk és a Napoleon katonái által a piramisoknál talált Rőseittai Kő jeleinek alapos tanulmányozásával. Arra a megdöbbentő felfedezésre jutott, hogy festőművészek kiállítása nyílt Gyulán A Viharsarokban nagy elismerést kelt Gádor Emil, KeUe Sándor, Simon Béla és Soltra Elemér pécsi festőművészek vándorkiállítása. A baranyai képzőművészek tárlatát először a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban mutatták be nagy sikerrel, majd vasárnaptól kezdve a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban állították ki. A megnyitón dr. Dankó Imre, a gyulai múzeum igazgatója méltatta pécsi festőművészek munkásságát. 660 ezerrel több férfiing, 400 ezerrel több női alsóruha, 130 ezerrel több férfiöltöny készül az idén Uj ruhaipari ümemehet tervemnek vidéken A konfekcióipar idei terve 11 rzázalékkal magasabb a tavalyinál. Ebből 3,9 százalékos növekedést a termelékenység emelésével biztosítanak. Az idén a ruhagyárak nyolcmillió forintot költenek gépesítésre, s körülbelül ennyi értékű gépet állítanak üzembe saját erőből. Az eddigi gyakorlattól eltérően, a gépi beruházást nem forgácsolják szét, hanem hozzálátnak egy-egy üzem általános rekonstrukciójához. Lényeges létszám- emelésre a ruhaiparban az idén nem kerül sor. A fő feladat az üzemekben, hogy a tavaly felvett mintegy 2300 munkás elérje, túlszárnyalja a száz százaléknak megfelelő termelési szintet. A konfekcióiparban már kialakult szokás szerint az idén kulásával. A megszokott modellekből lényegesen emelke- kedik a termelés, ezenkívül a legújabb anyagú és fazonú áruk is folyamatosan megjelennek a kereskedelemben. Férfiingből például 660 ezerrel készül több, mint tavaly. Az anyagellátástól függően, az igen keresett nylon és az úgynevezett „Ne-va” (Ne vasald) különleges kikészítésű ingek egész évben készülnek. Férfi öltönyből 130 ezerrel lesz több az idén. A tavalyinál 400 ezerrel több női alsóruha, 270 ezerrel több gyermek fehérnemű és 110 ezerred több fiúruha is készül. Az ipartelepítés új elveinek megfelelően, az idén hozzákezdenek az ózdi, a berettyóújfalui és a szekszárdi ruhaioari üzea Kleopátra nevét megörökítő Phi- lae-i obeliszk képírásának vaia_ mennyi jegye leegyszerűsítve meglepően hasonlít a székely rovásírás ugyanazon betűihez. Arra jött rá, hogy a rovásírás annyira magán viseli az egyiptomi képírás bélyegét, hogyha azt Champollion francia -kutató nem fejtette volna meg, a rovásírásból megfejthetnék az obeliszkek feliiratáifr. Pataky László vizsgálata és elemzése szerint a rovásírás magyaros jellegű, ment az sz-betű kivétetóveíl minden összetett betűink, a rovásírásban is az. Ír szavunk eredetileg azt jelenti, hogy: fest, rajzol; így valószínű, hogy az hás átvételekor a későbbi rovásbetűket még rajzolták, ' vagy festették, majd utóbb bőr, pergament, papirusz és anyag hiányában vésték fába. Szerinte a rovásírás az egyiptomi képírás leegyszerűsítéséből keletkezett, s a balról jobbra haladó írás megfordult, a betűk pedig úgy alakultak, hogy egymástól megkülönböztethetők legyenk. A 'kutató a mai folyamatos írással is gyakorolta a rovásbetüket, s ennek eredménye, is meglepő. Követ keztetése szerint mindegyik rovott betűből levezethető a görög vagy a latin írás. Így a ma használatos latin betűk pedig a rovásírás egyszerűsítéséből keletkezhettek. Az érdekes kutatás eredménye rendkívüli figyelmet vált ki szakkörökben, eddig ugyanis még senki sem fejtette meg a rovásírás eredetét, s az új következtetés megdönti a légi elméletet, amelyek szerint rovásírásunkat a görögből vagy a törökből vettük át. Hazug emberek Uton-utfélen bosszantják az embert. Felröppentenek egy-egy Ostoba tákolmányt, s az száll, száll, meggondolt embereket elkerülve, komolytalan, léha embereknél pedig megrekedve — akik aztán nagyobb hólyagot csinálnak a kis hólyagból és úgy röppentik tovább. Ha az a sok ostobaság mind igaz lenne, melyeket hall az ember presszókban, utcasarkon vagy különböző körökben, már régen a feje- tetején állna a világ! Mégis sokan elhiszik a „csemegét”, fújják azt anélkül, hogy meggyőződnének az igazságról. Sőt! Legtöbbször maga a kacsa lehetetlen és logikátlan butaság, de ha ilyen ember meghallja, máris röppinti tovább. Amíg asszonyi pletykáról ran szó (elnézést kedves asszonyok) — ha nehezen is —, csak-csak megbocsátja az ember. Bár, ilyenkor is valaki, valakinek a méltósága, v\agy becsülete keve- reg az örvényben. Mert ugye, nem sok kell ahhoz, hogy az ömény elnyelje? De mégis megbocsátja az ember, mert nem egy nép, nem egy társadalom, nem egy ország élete, jövője kerül a célba. Ide akartam kilyukadni. Ide, a rosszindulatú mende-mondához, vagy úgy is mondhatjuk, kacsához, ami már társadalmunk ellen születik. Ezek bosszantják az embert úton-útfélenl Ül a ráérő ember a presszó mélyebb sarkában, és társaságában ki- reppenti: „X miniszternek is 30 hold földje van, beszélhetnek nekem a isz-ráV. Vagy: „Romániával hadilábon állunk, talán még háború is lesz belőle.. Vagy: „A rendőrség tegnap három embert agyonlőtt a Sztálin útonde ne beszéljen ám róla!" (Azért használtam e három 'példát, mert mindegyiket hallottam már.) Értelmes ember kacag ezeken és továbbáll. De vám, akt elhiszi. Hát hogyne hinné él mondjuk egy hatvan éves néni — a- kinek kevés fogalma van a világ dolgairól r— azt, hogy Romániával még háborúnk is lehet? Elhiszi, mert egész életén át azt gltogatfák bele: *bizony, ezek a románok igy, meg úgy.“ És a háborútól is sokkal jobban fél. mintsem ne hinne az ilyen háborús kacsának. Vannak, akik elhiszik, a „miniszter-kacsát” is, vannak, akik elhiszik a „rendőrségi-kacsát" is. Elhiszik és tovább adják. S míg a kacsa végig hápogja a kitűzött útját, embereket mételyez, embereknek veszi kedvét, letör hitet és elkeserít. Igen, mert a szerzőnek, a fel- röppentőnek ez is a célja. Ahol tud, árt, ahol tud, mételyez. Fegyverei fogytán vannak ellenünk, s csúzlival hadonászik. Ha már csak nem hisznek az emberek az ostobaságokban, ezzel is elszakítjuk a csúzli-gumit és az a célzó fejéhez vágja a követ. De időnként az sem árt, ha ezeknek a léha csúzlizóknak a fülét fűzzük gumi helyet a csúzliba... . va—ti Bej vétódéi egy uácasi UUf-iámi N emrégen Csabán jartam és jónak, — Látom kocsival vagy is lépést tartanak a divat ala- i mek tervezéséhez. (MTI) fél mázsa brikettet akartam venni. Illetve meg is vettem, de csak azután derült ki, hogy ilyen kis mennyiséget nem szállítanak házhoz. A szíves vezetőnek megesett rajtam a szíve. Kitekintett az ablakon, majd behívott egy 12 év forma kisfiút. — Egyik dolgozónk fia — ‘ mondta —, néha segít itt édesapfelkelit a zsarnok ellen. A második világháború idején is hiába taposta a náci csizma, a bolgár nép szabadságmozgalmát nem tudta sárha tiporni. Megérkezésünk utáni napon Viktor Pcselarov elvtárssal, a Szofiszka Pravda főszerkesztő-helyettesével egy kis autókörutat tettünk, s megnéztünk a főváros számtalan nevezetessége közül néhányat. Amikor kiértünk a város szélére, akkor láttuk csak igazán a hatalmas építkezéseket, s azt, hogy Szófia, ez a kedves, tiszta város hogyan terjeszkedik. — Itt — mutatott kísérőnk az út baloldalára — egy új városrész épült egy-két esztendő alatt. Lenin nevét viseli, ötezer lakásból áll. Körös-körül több emeletes, korszerű lakótömbök sorakoztak egymás mellett.-----Sok lakás épül nálunk — f olytatta Pcselarov elvtárs — szövetkezeti alapon is. Az emberek elsősorban lakásra gyűjtik a pénzt. Én is gyűjtöm — árulta él. — Szeretnék egy kétszoba. hallos, összkomfortos lakást magamnak és családomnak. — Mennyibe kerül? — érdeklődtünk. — Körülbelül 6U—65 ezer levába. Ha együtt lesz a 30 ezer. én is nekivágok. A többit az állam kölcsönzi 25 évi törlesztésre. Ezt pedig ki lehet bírni. Azt is megtudtuk kedves kísérőnktől, hogy máris újabb, körülbelül ötezer lakásos városrész építését kezdték el a fővárosban. Rohamléptekkel fejlődik Szófia! Egyik kifejezője ennek az is, hogy akkortájt kezdte meg rendszeres közvetítését a televíziós adó. Egyelőre heti három alkalommal, később valószínűleg többször örvendezteti meg előfizetőit műsorával. Bulgáriai tartózkodásunk alatt csaknem egy hetet töltöttünk Ple- venben. Megismerkedtünk nevezetességeivel, jártunk több környező községben. Itt is se szeri, se száma az építkezéseknek. S amint tapasztaltuk, a vidék is gyors ütemben fejlődik. Az egyik alkalommal, amikor a városban sétáltunk, Venecij Geor- gi évtől, a Szeptemberi Győzelem című területi lap ipari rovatának vezetőjével több érdekességet hallottunk. — Áz állomástól —- mondta — új utca épül a város központjáig. A régi házakat lebontják s helyükbe új, korszerű, a város összképéhez illeszkedő épületeket emelnek. Ezt a munkát már meg is kezdték. Ezt különben saját szemünkkel láthattuk. Egy jó módszerről is hallottunk. Arról ugyanis, hogy ott, Plevenben mindegyik új házban szinte kötelező az üzlethelyiség építése is. Ezzel a bolthálózat újabbnál újabb, korszerű üzletekkel bővülhet. Ez bizony nem elvetendő módszer! Jártunk falvakban is. Látnivaló jócskán akadt ott is. A szövetkezésben előttünk járó bolgárok, akik már befejezték a mezőgazdaság kollektivizálását, nagyot léptek előre. Több község határénak földjét közösen művelik, s ez természetszerűleg nagyobb jövedelemhez juttatja a szövetkezetek tagjait. Ez leginkább az új lakásokon mérhető le, mert ha a parasztembernek jól megy, akkor először házat épít magának. így van ez náluk is, nálunk is. Egy kiadványból olvastuk, hogy 1945- től 1958-ig a bolgár szövetkezeti parasztok 415 ezer házat építettek. Ha minden egyéb ténytől eltekintenénk, ez az egyedüli szám is elég meggyőző ahhoz, hogy lássuk: mire képes egy felszabadult ország szorgalmas népe. Pociira Péter—Varga Tibor (Folytatjuk.) Palkó — fordult hozzá —, elvin- nél-e a néninek ide a közeibe fél mázsa szenet? — Nagyon szívesen! — mondta az élénk gyermek, majd mikor öt forint munkadíjat ajánlottam fei, kijelentette, hogy az sok. — Apa egy mázsáért hat forintot kap, félért csak három forint jár :— .jelentette ki önérzetesen, majd lassan belenyugodott az ö- tösbe. — De siessünk — sürgetett aztán —, mert még ki akarok menni a tanyára és még anyunak is kell haza vinni tüzelőt. ^ znap csúnya havas eső esett, a hideg sár cuppogott talpunk alatt míg befogtuk magunkat a kiskocsiba és elindultunk. — Aztán minek mész ilyen rossz időben a tanyára? Nincs ott ilyenkor semmi látni való! — Dehogy nincs! Csak a tanyán lehet sok szépet és jót látni — mondta boldog mosollyal. — Csak hát Apu nem szívesen enged, a- lig van már néhány nap a karácsonyi szünetből és még csak egyszer voltam kint! — Kihez jársz ki? — faggattam tovább a kis fuvarost. — Nagyanyámhoz, sógorbácsihoz, keresztapámékhoz. Nagyapa már meghalt, Pál napkor lesz három éve — őtet is nagyon szerettem, mert ő is parasztember volt. Az egész család tsz-tag, és nagyon jól megy a soruk. — Nagyanya az most nyugdíjas a tsz-ben, de nem akar bejönni a városba. Igaza is van! Hát van annál szebb dolog, mint a kisbá- rónyokkal törődni, lovat csutakolni? — Hát Palkó — én bizony nem tudom, mi a legszebb dolog a világon —, de magam is tanyán élek és nagyon szépnek találom a földdel, állattal való munkálkodást. Csak hát én ahhoz szoktam, hogy a tanyai gyerekek manapság mind a városban akarnak élni, s ha nem engedik, még meg is szökik némelyik. — Te talán nem szeretsz tanulni, és úgy gondolod, ha elmész parasztnak, ott nem kérik a bizonyítványt? — Hát bizony nem vagyok jó tanuló, az igaz — szomorodott el ifjú barátom. Olyan kettes-hármas. De mást nem fogok megtanulni! Kijárom én a nyolcat, aztán ha mehetnék olyan iskolába, ahol csak birkáról, lóról meg búzáról kell tanulni, ott biztosan ötös lennék! A kiskocsi benyikorgott a fáskamrába, a szép ezüst ötös bevándorolt Palkó zsebébe. étszer is megköszönte, majd búcsúzóul még hozzátette: Már 25 forintom van! Husvétra egy kis bárányt szeretnék venni Nagymamánál fogom tartani és egész nyáron én fogom gondozni! Aztán csikó módra felnyerített és rohanni kezdett az üres kiskocsival a telep felé. Huszár Istvánná lnkurrencia-ujaniul a Sarkadi Földművesszövetkezet eladásra kínálja Egy és fél tonnás Wippon tehergépkocsija. Ár megegyezés szerint: Érdeklődni: a szövetkezet központi irodájában levélben, vagy telefonon. 37
