Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-19 / 299. szám

2 BFKÉS megyei NÉPÜJSAG 1958. deeembeic 19., péntek Ki a iiiakacsabli? Az Indonéz Kommunista Párt nagy választási sikere Makacskodik az egyéni pa­paszt — mondják sok helyen a vezetők és a szövetkezeti embe­rek. — Ha a szövetkezti mozga­lom napi kérdéseit hozzuk előttük szóba, bólogatnak, helyeselnek. Igazat adnak abban, hogy a nagy­táblákon sokkal nagyobb lehető­ség van a gépi munka kihaszná­lására és jövedelmezőbb a gazdál­kodás, de mégsem lépnek be. Ha csak felszínesen vizsgál­nánk a dolgot, talán igazat kelle­ne adnunk ezeknek az emberek­nek. Makacs egynémelyük pa­raszt és az állásfoglalásuk is más, egészen más. Nagy részük ma már nem szapujla, nem ócsárolja a szövetkezetét. Nem mondja azt, hogy a kolhozt az isten nem a rhagyar embernek teremtette. Nem mondja, mert az élet mást bizonyít neki. Látja, hogy a szö­vetkezetek többségét az ellenfor­radalom pusztító orkánja sem tudta elsöpörni s amelyikben kárt tett, azt nagy szorgalommal, meg­annyi küzdelemmel helyreállítot­ták a szövetkezethez hű embe­rek, és növekszik, egyre gyara­podik a közös gazdaságuk. Lát­ják ezt a legtöbb helyen a ma még egyedül gazdálkodó parasz­tok, s hogy mégsem tudnak sza­kítani a régivel, annak oka talán a makacsság Is Találkoztunk mi már olyan pa­rasztemberrel, aki néhány évvel ezelőtt letette a garast, kijelent­vén: inkább a kútba vetem me­gám, de a szövetkezetbe nem lé­pek. S most bárhogyan is igazoló­dik előtte a szövetkezet jósága, nem mozdul előbbre, mert köti a ezó, a korábban tett „fogadalma'’. Akadnak ilyen emberek, de e- sek az egyéni parasztok több ez­res tömegében annyik, mint a csepp a tengerben. A nagy több­séget nem kötik ilyen fogadal­mak. S a vonakodásuknak, az Igent mondásuknak más okai vannak. Kapaszkodjunk mindjárt bele ebbe a „makacs" szóba, s néz- gük meg, mennyiben van ennek az állításnak létjogosultsága. Azt mondják egyesek, hogy a ma­kacsság az egyik kerékkötő, hogy a szövetkezet felé forduljanak. Azt senki sem vitatja, hogy az egyéni parasztok sorsa másabb, mint a korábbi években volt. Nyugodtabb az életmódjuk, biz­tonságosabb a gazdálkodásuk és élnek azokkal a kedvezmények­kel, lehetőségekkel, amelyek ő- ket megilletik ebben az ország­in. Na, de tévedés ne essék! — ez még semmiképpen sem igazol­ja az egyéni parasztokra általá­nosan húzott jelzőt, mert fordít­suk meg csak a kérdést. Vajon ki a makacsabb? Azt a dobozi egyé­ni gazda, aki minden kedvez­ményt megragadva dolgozik és hajtja magát a szövetkezettel ví­vott versenyben, vagy a dobozi Petőfi Tsz tagjai, vezetői, akik — noha szép eredményeik vannak — még koránt sem használták ki a nagyüzemben rejlő lehetősége­ket, a kormány által juttatott kedvezményeket? És bárhogy is forgatnánk a kérdést, nyilvánva­ló, hogy elsősoron a Petőfi Tsz-t kell elmarasztalni ök makacsabbak. A 3004-es kor­mányrendelet adta kedvezmé­nyeknek ők szinte csak a mor­zsáit élvezték még. Ezer holdas közös gazdaságukban egyetlen baromfit sem neveltek ebben az esztendőben, és ennyi földön a nagyobb jövedelemhez 20 tehén helyett legalább ötven kellene. A műtrágya fokozott felhasználásá­ra juttatott kedvezménytől is el­estek. így nem is csoda, ha a kedvezményeket minden módon kihasználó egyéni gazda még „makacs" ellenállást tanúsít a szö­vetkezettel szemben. Mert bár­hogy is fogjuk fel az életet, a paraszt szíve oda húz, ahol a nagyobb jövedelmet látja s mind­addig „makacs” marad, amíg neki több van a kamrájában. De maradjunk csak tovább en­nél a témánál. Sarkadon hosszú ideje az a szóbeszecTjárta, hogy az I. tipusú tszcs-k megcsonto­sodtak, konzervatívvá váltak. Ez a megfogalmazás a községi párt- bizottságtól jött és a hosszú évek óta húzódó vitában — főleg az utóbbi esztendőkben — az az ál­láspont alakult ki, hogy fel kell oszlatni ezeket a társulásokat. Ezt a véleményt hangoztatta a köz­ségi pártbizottság titkára is. L'e valóban „makacsok”, megátalko­dottak voltak ezeknek a közössé­geknek a tagjai? Nem. Inkább az ellenkezője. Azok az elvtársak voltak makacsok, akik állításukat rendületlenül fenntartva ügyet sem vetettek arra, hogy valami készül, valami erjed ezekben a szövetkezetekben. Mert valami erjedt és amíg a községi pártbizottság tagjai elméleteket gyártottak és a feloszlatás gondolata foglal­koztatta őket, a járási pártbizott­ság, a járási és községi tanács munkatársai beszélgetésbe ele­gyedtek az emberekkel. A vita nem volt könnyű. Számtalan kér­dés, ellenvetés, megannyi válasz, érv, ellenérv, amíg megértették, hogy csak a fejlettebb társulás az, ami valóban jólétet teremthet a parasztságnak. És az emberek a vita során hajlottak a jóra. Az ősz folyamán három I. típusú tszcs tagjai mondták ki a végső szót és ma már III. típusú szö­vetkezetben gazdálkodnak. Felol­dódott „makacsságuk”, mihelyt közelebb kerültek hozzájuk a ve­zetők és a viták során eloszlat­hatták kételyeiket. Mert így volt. Szóváltás, meg­alapozott érv, és türlemes szó kellett ahhoz, hogy az emberek­ben új hang pendüljön meg, s ha már megpendült, nem szabad némán hagyni, zengetni kell, hadd múlja felül a régit. Mert sok parasztban zeng ma már ez a két hang. Ha a szövetkezetről beszélünk neki, az egyik fülét be­dugja, de a másikat jól kinyitja, és bárhogy is tiltakozik ellene, szomjúhozza a szót, hallani, tud­ni akar. hogy számot tudjon vet­ni a régivel, s az újjal. És ha mi vitázunk ezekkel az emberek­kel, ha lassan Is, de oldódik ma­kacsságuk. Nemrég a sarkadi járási pártbizottság munkatársa egy tszcs-tagot keresett fel a la­kásán. A házigazda szívélyesen fogadta a vendéget, de előrebo- j csátotta: „a III. ' típusúról egy j szót sem." De hát ki lehet-e ke-1 rülni ezt, ha a parasztság sorsa, a mezőgazdasági munkák kerül­nek szóba? Nem. ök sem kerül­ték el. S a vendéget — az idézett szavakkal fogadó gazda ekképp marasztalta: Beszéljen még róla, de ha most nincs több ideje, hol­nap felkeresem én az irodában. Másnap kopogtat Hosszas beszélgetés alakult ki megint közöttük; Meghányták- vetették a Ill-as mintájú szövet­kezetek minden csinját-bínját. És néhány nap múlva a termelőszö­vetkezethez vezetett az útja. Mi más volt ez, ha nem segít­ségkérés? Segítség ahhoz, hogy ne egyedül, hanem ketten gyűr­jék le a régi hangot az ő bensejé- ben. Ezt a segítséget kimondva, vagy kimondatlan egyre jobban igénylik az emberek, s a kommu­nistáknak, a vezető tisztségben dolgozóknak jobban észre kellene venni ezt. Akadnak még elvtár­sak, akik elmarasztalják az egyé­ni parasztokat, különböző módon elméleteket gyártanak, s ha job­ban szemügyre veszi az ember, éppen ők a maradiak. A sarkadi Haladás Tszcs is méltóbb lenne a nevéhez, ha tagjai közül Váradi Lajos, a földművesszövetkezet ügyvezetője és Sajti elvtárs, a földszöv. agronómusa felismer­nék, hogy a Haladás Tszcs tag­jai még jobban boldogulnának, ha fejlettebb formában gazdálkodná­nak. De addig, amíg ők nem lép- . . nek előrébb, bárhogyan is szóla­nák a parasztok maradiságáról, makacsságáról, el kell ismerniük, hogy nem is éppen azok, hanem ők maradtak a tegnapban. Deák Gyula- ---------* Sokszor hallat magáról a vészttt-kótpusztai nötanács (Tudósítónktól) A vésztő—kótpusztai nőxanács tagjai a téli hónapokban is szor­goskodnak es az állami gazdaság kúl túrtermében összejöveteleke*, szabás- és varrástanfolyamokat és más egyéb rendezvény síket rendez­nek. Józsa Béláné, a tanács elnöke és a vezetőség többi tagjainak kezdeményezésére 1958 december hó 15-én, este C órakor a szegh al­mi járási nőtanács és a Vöröske- reszt-szeivezet látogatott el Kó*- pusz:ára, ahol filmvetítéssel egy­bekötött egészségügyi ankétot ren­deztek, majd elbeszélgettek a kőt- pusztaiakkal. A rossz idő ellenére is több mint százan voltak ott. Dr. Eszterházy Szörény orvos tartott előadást, majd a feltett kérdések­re adott válaszokat. A járási nő­tanács kiküldötte, Kele Józsefné pedig sok segítséget adott a kót- pusztiai nőtanácsnak a Szilveszteri műsoros est megrendezéséhez. Újság még Kótpusztán az is, hogy 25 tag részvételével egy hó­napja megalakították a Vöröske­reszt-szervezetet, amely márts jól dolgozik. Djakarta, (Új-Kíua) Az Indo­néz Kommunista Párt a közel­múltban hatalmas sikert aratott a közép-bomeói helyi közigazga. Párizs (MTI). A Reuter jelenté­se szerint csütörtökön véget ért a NATO-tanács háromnapos érte­kezlete. Valószínűleg csütörtökön délután adják ki a záriközle­ményt. Harold Kárognék, a Reuter tudó­sítójának értesülései szerint a ta­nácskozások során több külügy­miniszter szorgalmazta, hogy kez­deményezzék egy kelet-ny ugati ér­tekezlet összehívását a függőben levő nemzetközi kérdések megvi­tatására. Herb Altschul], az AP tudósitó­ja arra mutat ró, hogy katonapoli­tikai téren Nyugat-Német ország foglalta el a NATO-ban azt a lég­üres teret, amely annak következ­tében állt elő, hogy a francia had­sereg nagyrésze Algériáiban van Arra a kérdésre válaszolva, mi az iraki kormány véleménye az Egyesült Államok és Irán katonai egyezményéről a szóvivő kijelen­tette:-A ml politikánk a békés együtt­élés és a semlegesség politikája, ezért ítéljük el az Egyesült Álla­mok és más államok között lét­rejött katonai egyezményeket. Arról, hogy mik kormányának szándékai a bagdadi paktumot il­letően, elmondotta, az Iraki Köz­társaság kormánya még nem hoz­ta nyilvánosságra álláspontját a bagdadi paktumról, amelyet az előző rendszer kötött meg. Any- nyit azonban máris kijelenthe­tünk; meggyőződésünk, hogy a semlegesség és az ENSZ alapok­mányának becsületes végrehajtá­sa elegendő a Közép-Kelet béké­jének biztosításához. A „magyar kérdés" ismételt napirendre tű­zéséről az ENSZ-ben a szóvivő kifejtette: Az iraki népnek bőséges ta­pasztalata van az imperialista, taktikáról. Ennek jellemző pél­dája az úgynevezett „ma­gyar kérdésben” követett el­járásuk is. A magunk részé­ről meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar népi de­mokrácia a magyar nép va­lódi akaratát képviseli. Az iraki nép élesen tiltakozott Rountree látogatása elen. Erről a szóvivő a következőket mon­dotta: Mi hiszünk a demokráciában és a szabad véleménynyilvánítás­ban. Népünk és sajtónk ennek megfelelően ki is fejezte valódi ér­zelmeit az amerikai államtitkár látogatásakor. Mindazonáltal hí­vei vagyunk a problémák megvi­tatásának. Ezért voltunk hajlan­dók fogadni Mr. Rountreet Bag­dadban. Ezután a szóvivő az Iraki Köz­társaságnak a szocialista országok­tási választásokon. Százötven szá­zalékkal több szavazatot kapott, mint ugyanitt 1955-ben a parla­menti választások alkalmával. lekötve. A nyugatnémetek kiépí­tették katonai erejüket. Strauss nyugatnémet hadügyminiszter be­jelentette, hogy Nyugat-Németor- szég 1959 decemberére már kilenc német hadosztályt bocsát a NATO rendelkezésére, A franciáik húzták a rövidebbet az európai kereskedelemről folyta­tott vitáiban is az angolokkal szemben. Az angoloknak sikerült éket verniük Franciaország és az európai közös piac öt másik tagál­lama közé, A berlini kérdésben Adenauer megkapta a NATO-tói, amit kí­vánt, nevezetesen azt, hogy a NATO támogatja a nyugatnémet álláspontot és elutasítja a berlini kérdés rendezését javasoló szovjet jegyzéket. kai való kapcsolatáról szólt és hangoztatta: Köztársaságunk politikája ár* leimében jóbarátságban alkarunk élni a világ minden országával. A szocialista országokkal megkötött és ezután megkötendő gazdasági és kulturális egyezmények prog- resszív lépések ebben az irány­ban, Az életszínvonal emelésének terveiről elmondotta: Két irányú elgondolásunk van( Egy rövidlejáratú terv, amelynek; céija, hogy megoldja a legsürg« sebb gazdasági és szociális fel­adatokat, s egy hosszúlejáratú terv, amely elsősorban iparosítani akarja az országot, hasznosítva minden erőforrást, ezenfelül fej­leszteni akarja a mezőgazdaságot» A részletes tervek a legközelebbi hónapokban nyilvánosságra ke­rülnek. Arról, hogyan akarja a kor­mány folytatni a politikai élet de­mokratizálását, a szóvivő Így szólt: Meggyőződésünk, hogy minden fontosabb döntés joga a népet Il­leti. Hiszünk a demokráciában» Legelső célunk, hogy megszilár­dítsuk a köztársaságot, s egység­be tömörítsük az egész népet. En­nek az egységnek célja, hogy meghiúsítsa ellenségeink minden összeesküvését. A köztársaság a pártok politikája fedett áll, de Irak népe szabadon hihet abban az eszmében, amelyet legmegfele­lőbbnek tart. A legutóbb leleplezett összees­küvésről így nyilatkozott: A legutóbb leleplezett összees­küvés célja az volt, hogy meg- döntse a köztársasági rendszert és megfossza népünket elért e- redményeitől. Népünk ébersége és miniszterelnökünk tapasztalt vezetése halomra döntötte a köz­társaság ellenségeinek terveit.--------------------------------«-------------------­B efejeződtek a NATO-tanács megbeszélései —---------------------— I raki szóvivő kormánya politikájáról

Next

/
Thumbnails
Contents