Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. december 14., vasárnap A divat történelemkönyvéből Az öltözködés őskora A bőrruha szerfölött kénj'el- metlen lehetett, mert az ősember nem ismerte a .cserzést és kiké­szítést, s azonmód hordta, amint az állatról lenyúzta. Régi kínai krónikák említik, hogy élt Kína őskorában egy Csing-Faug nevű császár, s az ő idejében már sze­repéit valami mángorlószerű ta­lálmány, mellyel a bőrt szőrtele- nítették és puhították. Arra is so­ká, talán évezredekig kellett vár­ni, míg a tűt és cérnát feltalálták; addig tüskékbe fűzött bélhúrok­kal próbálkoztak. A ruha szabása akkor kezdődött, mikor a bőrki­készítést tökéletesítették, s a tű, cérna, olló megjelent a civilizá­ció történetében. Az állati bőrön kívül az ősem­ber a növényt is igénybe vehette: faháncsot, nádat, sásfonadékot használhatott. Azt nem tudjuk, hogy mikor szőtték meg először a gyapjút és a gyapotot; valószí­nű, hogy legelőször a teveszőrt ta­nulták meg feldolgozni. Vakon tapogatózunk a letűnt ezredévek éjszakáiban. Mit mi­kor találtak fel? mikor alkalmaz­ták először? ma már senki sem tudja kideríteni. Talán ez nem is fontos. Akárhogyan, de megszü­letett a posztó, vászon, selyem és ezeknek temérdek változata. A- kárhogyan, de kialakult az em­beri öltözet, nem csupán a primi­tív bőrburok, hanem a könnyebb, finomabb anyagokból szőtt ruha. Ennek legősibb formája kendő lehetett, melyet az ősember ma­ga elé kötött. A kötényből lesz az ágyékvédő, ebből a körülkö- „tött rövid szoknya, ez viszont megnövekedik inggé. A klasszi- “ kus világban már a teendő'’előke­lő, dús redőzetű rokonságával ta­lálkozunk; hangzatos nevük is van: a görögöknél himation és diploidion, a rómaiaknál toga és palla. Még később a család ketté­szakadt: a nőknél szoknya és de­rék, a férfiaknál nadrág és kabát alakjában éli tovább mindegyik ág a maga külön életét. rőfnyi szövetet felemésztő plund- ra-nadrág. Mind a kettő enyé­szetbe sorvadott, viszont szeré­nyebb, de életképes fajrokonaik megéltek, mint ezt jelenkorunk divatja fényesen bizonyítja. Minél kevesebb anyag, könyebb, símu- lóbb ruha — ez a mai divat a- laptörvénye.----------------«---------------­M OZAIKOK <— nőknek Áz üvegnylon sálak készítését megkezdték a Lő­rinci Szalag- és Csipkeárugyár- ban. Egy ötletes újítás révén a szalagszövő gépeket tették alkal­massá arra, hogy ezeket az e- gészen vékony üvegnylon sála­kat is elkészíthessék. Pókháló vékonyságúnk ezek a sálak, a- melyekből ez év végéig még 25 ezret küldenek az üzletekbe el­adásra. Másfajta szintetikus műszál­ból, plisszéfodrokat is gyárta­nak a nylon fehérneműek diszí- , téséhez. Ezzel jelentős összege­ket takarítanak meg, nem kell külföldről csipkéket vásárolni. A kétrészes ruhák is divatosak, igen praktikusak ezek a kosztümhatású ruhák. Készülhetnek egyszínű szövet­ből vagy háziszőttes szövetek­ből. A kétrészes ruhákat gal- lértalan nyakkivágással, elöl masni díszítéssel is. gyártják, de készül még nagyobb kivá- gással is, masni nélkül, amolyan szabadabb nyári kivágással A habotoknál megszűnt a szűk szabás, Nem azért, mert itt takarékoskodni le­het az anyaggal, hanem azért, mert a feszes kabátnál előnyösebb a laza szabás. A ráncolthátú kabá­Kesstyűkötés Beköszöntött a hideg. Rövidé-1 sen itt a ka. écsany. Gyermekek­nek, felnőttnek egyaránt kedves és igen célszerű ajándék a kesz_! tyű. Mi magunk is könnyen el­készíthetjük. Azoknak, akik kesztyűt szeretnének kötni, két- j féle kesztyűkötési módot köz­lünk: Egyujjas norvég kesztyű: Készá- I téséhez kb. 5 deka gyapjúfonál és 5 darab acél kötő.ű szükséges. Kö. tését 48 szemmel kezdjük, 2 síma és 2 fordított váltakozásával kör­ben ha adva, 6—5 centit kötünk. Utána síma kötéssel folytatjuk a munkát, a felsőrészbe színes nor­vég mintát kötünk. Kihagyjuk a szemeket a hüvelykujj nyílásának, majd egyenesen kötünk a kisujj végéig. Innen kezdve minden 2 sorban a kesztyű 2 oldalon 1—1 szemet fogyasztunk, az egyik tű végén és a következő tű elején. Az utolsó 8 szemet kettesével össze­A szaporított szemek felett 14 sze­met biztosítótűre szedünk és kö­vetkező so:'ban a leemelt szemek felett 2 új szemet készí.ünk. így ismét 48 szemes bőséggel kötünk az ujjak kezdetéig. A hüvelykujj nyílása felett tizennégy alapszem- re és 2 új oldalszemre megkötjük a mutatóujjat, 16 szemes bőséggel körbe haladva kötünk a megfele­lő hosszúságig, majd a befejező szálra fűzzük a szemeket és el- varrjuk. A következő 2 ujj részé­re 5 szemet a tenyérrész és 5 szemet a kézfej szemeiből veszünk, azonkívül xnég 3—3 oldalszeme veszünk fel és így ismét 16 szem- bőséggel az előbb leírt módon el­készítjük az ujjakat. A megma­radt 14 szemre és 2 oldalszemre a kisujjat, a hüvelykujjat hasonló módon 16 szemes bőséggel kötjük.------------<«a*-----------­S zép, újvonalű szövetruha kötjük és befejezzük. A hüvelyk, ujj nyílására utólag megkötjük az ujjat. ötujjas kesztyű: Kötéséhez 5 deka zefírfonál hármas szála és 5 darab acél kötőtű szükséges, A munkát a kész ty összáránál kezd­jük, 48 szemmel, 2 síma és 2 for­dítóit Váltakozásával ,6—7 centit költünk. Utána mintásán dolgo­zunk: 3 sírna sor, 1 fordított sor köve.kezik. Közben a hüvelykujj részére minden 4. sorban az 1. pont 2 szemébe 1—1 szemet szapo­rítunk. összesen a szaporítással elérjük a hüvelykujj magasságát. Mit kell tudni a színes hímzések mosásáról A bepiszkolódott hímzett térí­tők tisztítása, mosása attól függ, hogy mivel és milyen anyagra vannak hímezve. Ha vászonra hímzett selyemszálakról van szó, korpás vizet használjunk. Jó bő­ven vizet öntünk 250 gramm kor­pára és 2 óra hosszat főzzük. Az első mosást ebben a sűrű lében végezzük, a másikat már hígí- tottban, de melegben mind a két­szer. Utána langyos tiszta vízben öblítjük és facsarás nélkül, kiráz­va ruha között szárítjuk, a ruhán át félnedvesen forró vasalóval vasaljuk. A pamuttal hímzett vászonnak, batisztnak stb. ecetes víz kell. Tehát1 előteör forróispcej- tel leöntjük, s utána langyos víz­zel kimossuk, ^Je.pbj^eui. újból e- cetes vízben kell. A flanellra se­lyemmel hímzett holmikat bab­lében kell mosni. Három liter vízben 250 gramm fehér babot fő­zünk, ha már jó ideje forrt, le­szűrjük s a meleg lében mossuk a hímzést, természetesen ezt is, a- kárcsak a többit, szappan néljjj' j, A divat teremtő munkája mint­ha hasonlítana magához a ter­mészethez. A természet is sokféle groteszk formájú őslénnyel pró­bálkozott, s mikor ezek életkép­telenségük miatt nem váltak be, pusztulni engedte őket és áttért más, egyszerűbb példányokra. A 34 méter hosszú Diplodoccus si­kerületlen alkotásnak bizonyult, akárcsak a divat hasonlóan szer­telen méretű találmánya, a 80 tok jöttek tehát Ismét divatba. Budapest utcáin látni a hétnyol- cados hosszúságú kabátokat, egye­nes vonalú szoknyával. A ka­bát ujját háromnegyedesre készí­tik és a visszahajtó, tehát hosszú újjnak is használható. A szabás általában félraglános. A kosztümök kabátja változat­lanul rövid, éppen olyan, mint ta­valy volt. Nem testhez állőak, ha­nem ruhaszerűen lazák, egyenes vonalúak. A penészes helyiségek fertőtlenítése A huzamosabb ideig nem szel­lőztetett kamrákban vagy raktár­nak használt helyiségekben sok kárt okozhat a penész. Kivált az aszalványokat, a befőtteket stb. támadhatja meg. A penészedő he­lyiségeket erős kénezéssel fer­tőtleníteni kell. Ezután gyakran szellőztessünk. Ha a falakon, az állványokon vagy a polcokon mégis megjelenne a penész, mi­előbb mossuk le ezeket jó erősen 0,2 százalékos formaldehid-oldat­tal (10 liter vízben 50 gramm — vegyszerboltokban kapható — úgynevezett tömény formaldehid), majd a helyiséget alaposan szel­lőztessük ki. Ha itt-ott még ez­után is mutatkoznék penész, a lemosást ismételjük meg. Mind­addig nem ajánlatos a helyiség­ben tartózkodni, amíg a formal­dehid szúrós szaga érezhető ben­ne. Heti étrendünk Vasárnap: Zellerkrémleves, kar. fi-«paddln í, egybesült borjúdió, krémé»lepény. Hétfő: Zöldségleves, marhapör­költ tarhonyával és céklával. Kedd: Paradicsomleves, marha­hús ecetes tormával, dióskifli. Szerda: Cakumpakkleves. sztra- pacska. Csütörtök: Zöldborsóleves (kon. zerv), káposztafőzelék benneíőt: dagadóval. Péntek: Savanyú halleves, aranygaluska. Szombati K&ralábélevss, füstölt karaj sóskával és kemény tojással, darafelfújt. !GYERMEKEKNEK Jóska és a tövesfenyő | Leszállt a csend a fenyőerdő- I re. A nagy fenyőfák szunditot- | tok már, hogy mire eljön a ka- | rácsony, szépet álmodjanak és | frissek legyenek. A kis fenyő- 1 fák követték tettüket, álomra | hajtották gyökerüket, hogy ké- | sőbb nagyot és szépet nőjenek; A fenyőerdő szélén két ki­ll csike házikóban lakott két kis- i fiú: egyiket Jóskának, másikat | Gyurikának nevezték a fenyők | és az erdő lakót, a madárkák. | Gyurika jó fiú volt, ezért még | a kuvik is megtanulta a nevét, | és így kuvikolt, amíg Gyurika | az erdőben makkot szedett: Gyuri, Gyuri, Gyurika! Te vagy a jó fiúcska, Fenyőerdőt szereted Madárdal jár teneked. | Jóskát már a kártékony sás- i ka is kicsúfolta, nap mint nap | így zizegte: Jóska, Jóska, — fenyőnek, Virágnak, erdőnek, Madárnak gonosza: Jobb is lehetnél, Jóska! | De Jóska nem hallotta csú- ! folódót sem, de a jó szót se. | Gyurikát is kinevette, amint I kicsi zsákkal a kezében mak- ! kot szedett és hívta öt is: gye- | re, Jóska, makkot szedni, pénzt I kapunk érte az erdész bácsi­tólA pénzt odaadjuk anyu­kánknak, ők elküldik Télapó­nak, Télapó pedig hoz érte töves fenyőt, sok cukorral, s a- Iája ajándékot... Jóska erre így felelt: Csak dolgozz! — és gonoszul rásu­hintott Gyurikára, s a mellette szundikáló kicsi fenyőfára... A suhintásra felébredt az er­dő. A nagy fenyők féltették a kicsi gyenge fenyőt, a kicsi fe­nyő pedig félt, rettegett Jós­kától.. i * Már nagyon közeledett a ka­rácsony, amikor Jóska nagyot és rosszat gondolt! Kilopta a kisfej szét a fáskamrából, és uccu neki, mint akt se hall, se lát: kivágott, megcsonkított sok kicsi fenyőfát. A lopott fának egy része ki­hullott az öléből, amint futott az erdőből... Az elhullajtott, haldokló kicsi fenyők ott fe­küdtek a földön, kitéve esőnek, sárnak, az idő viszontagságá­nak. Néhányat eladott gonosz, fukar embereknek, egyet pedig felvitt a padlásukra s ott rej­tette el, nehogy anyukája meg­lássa... Jóska apukája, anyukája mi­kor megtudták, mit művelt fi­uk, elhatározták, hogy semmi ajándékkal nem szereznek neki örömet karácsony estéjén. Mennyit kérték, hogy legyen jó, ne bántsa a fákat, hiszen sír a fa és sír a virág is, ha tépik és tapossák, * így jött el karácsony estéje.., Jóskáék házikójára sötétség bo­rult. Szülei átmentek Gyuriká- ékhoz... Jóska még mindig go­nosz volt, pedig kicsi szive megérezte, hogy nem jól csele­kedett. De konokul visszafoj­totta könnyeit s felszaladt a padlásrat hogy lehozza az elrej­tett kis fácskát; és amint elő­húzta rejtekéből: a kicsi fenyő minden levele lehullott, csak egy csupasz ág maradt a go­nosz Jóska kezében, úgyhogy nem is akart hinni a szemé­nek... Félelem, szomorúság és megbánás fogta el s tört szabad utat könnyeinek... Sóvár tekin­tettel látta, hogy Gyurikáék ki­csi háza ablakán csodálatos fény veti ki sugarát, s elindult, mert megérezte, hogy odavár­ják őt is szülei és jó barátja... Amint odaért az ablakhoz, a fény rávilágított s Gyurika meglátta Jóskát, kiment elébe, kezet nyújtott neki s együtt mentek be... * ...Jóska szemében benne volt az ígéret, apukája, anyukája szemében a szeretet s ragyogott a tövesfenyő: a szeretet és bé­ke hirdetője... a szorgalom és jóság ajándéka! Csobán Kata

Next

/
Thumbnails
Contents