Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
BÉKÉS MEGYEI NEPBJSAG 1958. december 14., vasárnap Van megoldási csak meg keli találni a módját TTzemeink életében volt olyan időszak - pontosabban az ellenforradalom előtti években — «Emikor pártszervezeteink keresték, kutatták azokat a módszereket, hogy hogyan segíthetnének a szakszervezeti élet erőteljesebb kibontakoztatásában úgy, hogy az végső soron a munkásokról való fokozottabb gondoskodásban jusson kifejezésre. Az ellenforradalom leverése óta magunk mögött hagyott két évben azonban alig-alig, vagy csak kevés helyen lehet hallani a párt és a szakszervezet szoros együttműködéséről, a szakszervezet pártirá- myításának fontosságáról. Az utóbbi betekben több ipari és mezőgazdasági üzem párt- és szakszervezeti vezetőivel beszélgettünk erről, s ebből a célból kerestük fel a napokban a Gyulai Állami Gazdaságot is. * párttitkár és a szakszerveze■** ti üzemi bizottság elnökén kívül beszélgettünk szakszervezeti bizalmiakkal és másokkal is. Mo- rár György, az ÜB elnöke azt modta: nagyon jó a pártalapszer- vezetésaz üzemi bizottság közöt t a kapcsolat. És azzal folytatta tovább, hogy nincs olyan pártvezetőségi ülés, amelyikre meg ne hívnák a szakszervezet üzemi bizottságának elnökét. De az ÜB üléseken is minden esetben ott van Molnár elvtáris, a párttitkár, vagy a pártvezetőség valamelyik tagja. Jó jelenség ez és igen fontos is. SŐ't, fez az alapja a párt ásta szak- szervezet közötti kapcsolatnak. Sajnos, megyénk egynémelytít'&W zőgazdasági, de ipari üzemében is még nincs ez így. Nem arról van szó, hogy a pártvezetőség bábáskodjon a szakszervezeti üzemi bi-_ zottság mellett és minden apró- cseprő dologba beleavatkozzon. Az azonban feltétlenül szükséges — amint ez a Gyulai Állami Gazdaságban is kifejezésre Jut —, hogy a pártvezetőség mutassa meg a helyes politikai irányt, a helyes politikai célt a szakszervezetnek, így valósuljon meg a szakszervezet pártirányítása. S ha már a pártirányításról beszélünk, hadd szóljunk itt egy másik, igen jó jelenségről. Még a múlt év augusztusában történt, hogy a pártszervezet közvetlen segítségével a szakszervezeten belül megalakították a kommunista csoportot. A kommunista csoport minden szakszervezeti taggyűlés előtt megvitatja a beszámoló napirendi pontjait. S az ^eredmény? A szakszervezet kommunista csoportja javaslatára nem egyszer o- jöttük, december 23-án pártveze- lyan fontos problémák kerülnek i tőségi ŰMs lesz a Gyulai Állami be az ÜB-elnök beszámolójába, | , .. .. m , , .. Gazdaságban. Bizonyara örömmel melvekról az üzemi bizottság ve- . 6 ze. i nem szereztek tudomást. [ fogadnák a munkások, ha ezeket gefchez mérten gondoskodnak is I vezeti taggyűléseket — melyre szíróluk. Hogy csak egyet említsünk: í vesen eljönnek a gazdaság doigoi zói — gondosabban, megfontoltabban készítsék elő, ne úgy, mint A szakszervezeti bizalmiak figyelemmel kísérik a többgyermekes munkások életét, anyagi nehézségeit. Ha valamelyik többgyermekes apa megbetegszik, a bizalmiak izonnal jelentik az üzemi bizottság vezetőjének és máris intézkednek: segítik őket anyagilag. Ezenkívül havonként négyen-öten kapnak segélyt a gazdaság dolgozói közül a szakszervezettől. Amióta pedig beállt a hideg idő, forró teát kapnak a kinti munkások. Legutóbb a fenyőünnep megrendezését tárgyalta meg az ÜB és a gazdaságvezetők elé tárták a munkások kérését. Azt, hogy vegyen a gazdaság vezetősége egy biliárdasztalt. T ó volt tapasztalni, hogy rövid ottlétünk alatt is többen jöttek Morár elvtárshoz, a szak- szervezet üzemi bizottsági elnökéhez és Molnár elvtársihoz, a párt- szervezet titkárához különböző ü- gyekkel, kérésekkel. S az a közvetlenség, mely a munkások, az ÜB-elnök és a párttitkár között tapasztalható volt — melyről a gazdaság dolgozói közül többen beszéltek —, arra enged következtetni, hogy a Gyulai Állami Gazdaságban valóban ott él az emberek között a párt és a szakszervezet. Helytelenül cselekednénk a- zonban, ha a jó tapasztalatok, a jó jelenség mögött nem látnánk f rheg a hibákat. Ugyanis bajok vannak a munka- és védőruha, s a % csizmaellátás körüL Jelenleg 113 pufajkára, ugyanennyi esőkabátra és csizmára lenne sürgősen szükség. Jogosan türelmetlenkednek ezért a fagyban, sárban egész nap kint dolgozó emberek. Tudja ezt a pártvezetőség épp úgy, mint a szakszervezeti üzemi bizottság. De azt is tudja mindenki, hogy ennek elsősorban az ellenforradalom az oka, amikor több száz munkás téli ruháját, lábbelijét hurcolták szét arra illetéktelenek és most az évi 68 000 forintból nem győzik azt pótolni. De tapasztaltunk mást is. Nem helyes, hogy a gazdaság központjától két kilométerre levő üzemi konyhában a katlanok mellett ebédelnek a munkások. Csak azért — mondták —, mert a konyha melletti ebédlő helyiségben nincs kályha. Amint halahogyam az legutóbb történt. Az igaz, hogy a Gyulai Állami Gazdaság sok tekintetben el van maradva a megye több állami gazdaságától. Az is igaz, hogy ilyen gazdaságban nehezebb is a munkája a pártszervezetnek épp úgy, mint a szakszervezetnek. De ha e két fontos szerv a gazdaságvezetőkkel összefog és számítanak továbbra is a 45 kommunistára, s a kétszáznál több szákszervezeti tagra — akkor sok minden valósággá lesz rövid időn belül ebben a gazdaságban is. Halhús Imre Tizenhét ország határozati javaslatot terjesztett elő az algériai kérdésben Az ENSZ-köagyűlés Politikai Bizottsága pénteken folytatta az algériai kérdés vitáját. A Politikai Bizottságban 17 afro—ázsiai ország határozati javaslatot terjesztett he. Az algériai kérdésben eddig beterjesztett egyetlen határozati javaslói elismeri Algéria népének függetlenségéhez való jogát, hangoztatja, hogy a jelenlegi algériai l&lyzet veszélyezteti a nemzetközi hókét és biztonságot. A péntek délelőtti ülése« Jemen képviselője sajnálkozását fejezte ki, hogy Framciaország nem vesz részt a vitában, mert — mint mondotta —, nem lehet megoldást remélni, ha az érdekelt felek egyike negatív magatartást tanúsít. Hasim Dzsavad iraki küldött fejezte ki, hogy Franciaország gyarmatosító politikája egyike marad a gyarmati történelem legsötétebb fejezeteinek. Az iraki küldött rámutatott: Algéria függetlenségének elismerése az egyetlen lehetőség a háború befejezésére és arra, hogy Franciaország megmerne, hűljön a gazdasági csődtől és tatán a fasizmustól is. A mögöttünk hagyott hét nem hozott új nemzetközi „szenzációkat“. Az érdeklődés előterében lényegében ugyanazok a főbb kér lések szerepeltek, mint korábban. A problémák körvonalai azonban élesebben és világosabban rajzolódnak ki és egy—két területen, mint például a genfi atomtárgyalásokon, ha nem is döntő, de biztató előrelépés történt, Sűrű nyugati tanácskozások A vezető helyet változatlanul Berlin foglalja el. Berlin kérdéséről szólott a szovjet hivatalos hír- ügynökség a TÁSZSZ által közzétett legutóbbi nyilatkozata. Erről tárgyalnak napok ói a, a különböző nyugati fővárosokban, ez ügyben ül össze a három nyugati nagyhatalom és Nyugat-Németcrszág külügyminisztere vasárnap Párizsban, és nagy szerepet fog játszani ez a kérdés az atlanti szövetség kedden kezdődő ugyancsak párizsi értekezletén. Természetesen nem véletlen, rültek fel a nyugatnémet és az an- j ország, Belgium, Hollandia és L/u. goi kormány között. Az angolok xemburg—, egy o.yan közös vám. ugyanis időszerűnek tartják, hogy ; területet próbálnak megteremteni, tárgyalásokba bocsátkozzanak az 1 «nely befelé csökkenti, majd idő- oioszókkal az egész német kér- «fljesen eltünteti a vámodat, ., . , . . , , kifele azocQoan egységesen vámfades és az európai biztonság ügye- ),akkaJ S7embe Burópa és a vl_ ben. Bonn viszont úgy véli, hogy j !ág töb55 részévei Mivel ez a a Nyugatnak előbb el kell utasí- megoldás súlyosan sérti a többi tani a szovjet javaslatot és egye- J nyugat-európai ország és elsősön, lőre nem kell ellenjavaslatot sem t*an Anglia érdekeit, ezért a ,,kiindítvényozania az egész német probléma megtárgyalására.” Nehéz lenne megjósolná, hogy a vasárnap kezdődő párizsi értekezleten hogyan sikerül mégis megteremteni a nyugati „összhangot”. Egy bizonyos, a berlini kérdés fel- hogy a berlini kérdés így kilen- vetésével az egész német prcblé- dítel te helyéből a nyugati diplo- j jaa szakaszba Jutott. A valóság mániát Berlin mögött ott húzó- kezdi hatását* dik Burópa központi problémája, I j gy&ncsak a múlt év második felében történt. Az egyik alkalommal a szakszervezet munkáját tárgyalta meg a pártvezetőség. Végül is arra az álláspontra jutottak, hogy meg kell erősíteni a szakszervezetet. S a pártvezetőség három aktív párttagot küldött a szakszervezetbe azzal, hogy ott segítsenek. A pártszervezet ilyen segítsége nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz is, hogy a gazdaság dolgozóinak jelenleg 96 százaléka szervezett munkás. A pártvezetőség és a szakszervezeti üzemi bizottság jó kapcsolatának, össze'orrottsógának megvan az eredménye is. Ismerik a munkások véleményeit, sőt azok anya- , kintjárta alkalmával az embere gi körülményeit is. És a lehetősé- |nek. És még valamit. A szakszera német kérdés, ugyanakkor a nyugatiak teljesen tisztában vannak azzal, ha nem szívesen is vallják be, hogy nincsenek különösen előnyös helyzetben Berlint illetően. A Nyugatnak tehát inkább, mint valaha, égető szüksége lenne politikájának ^összehangolására”. És itt érkeztünk el a lázas nyugati sürgés-forgás harmadik okához, mégpedig ahhoz a körülményhez, hogy éppen ezzel az összehangolással van baj. Az angol vezető körökhöz közelálló tekintélyes konzervatív lapok, mint például a pénzügyi körök hetilap.. ja, az Economist, egy idő óta kikilépnek a sorból és olyan hangokat ü nek meg, hogy talán bol- a megoldásra váró problémákat csepp lenne, ha a Nyugat fel- a gazdaság vezetőségével megbe- haS3IláiI,á az alkalmat és „íelülszélnék a párt vezetői és megtalálnák a megoldást. A zzal az érzéssel távoztunk a " Gyulai Állami Gazdaságból, hogy egymásra találtaik a pártszervezet és a szakszervezet vezetői. Valóban úgy éreztük, jó e két szerv között a kapcsolat — ahogyan azt Morár elvtárs mondta. Hasznos lenne azonban, ha Morár elvtárs elfogadná Molnár elvtársnak, mint párttitkárnak a jóaka- ratú figyelmeztetését, hogy ne ígérgessen meggondolatlanul, mint a szakszervezet vezetője semmit Piacok és Európa Ha Berlin és ezen keresztül az egész német kérdés központi helyet is foglal el a nyugatiak eljövendő tanácskozásain, a tárgyalóasztalra teendő vaskos dossziék nemcsak a ^berlini kérdés’* felírást fogják viselni. Lesz még ott egy másik súlyos irat csomó, melyre a „közös piac — szabadkereskedelmi övezet” cím kerül majd. S ha már a címeknél tartunk, jegyezzük azt is meg, hogy a közös piac», is, meg a szabadkereskedelmi övezetet is európainak hívják. Látszólag tehát két Európa egységesítő gazdasági felfogás vitájáról van itt szó, holott valójában olyan tervek, piacszerzési vágyak és uralmi törekvések ütköznek, amelyek csak annyiban európaiak, hogy újabb megfküiön- böztetést hoznak létre Európán belül és a nagy szavaik ködével megzavarják az európai újságolvasó közvélemény tisztánlátását. Valójában két rivális tömb áll szemben egymással vizsgálná egész németországi politikáját és számolna a realitásokkal”. A ,Realitásokkal való számolás“ félreérthetetlen célzása Német Demokratikus Köztársaságra. Az ilyen és ehhez hasonló hangok az angol kormány állás- foglalásában is éreztetik hatásukat — bizonyos mértékben. Ez az, ami nyug alsmítja Nyugat-Né. metország mai vezetőit és különösen Adenauert, aki az egész nyugatnémet politika létét a hideghá. a közös piaci országok — u- ború folytatására tette fel. Err® gyanazok, amelyek annak idején, elképzelni, hogy ezeket a mey az ellentétről elég nyíltan ír a az európai szén- és acélközössé- érdekellentéteket diplomáciai fo- londanl Reuter-rroda tudósi, ója ’ get alkották meg — FranciaorJ gásokkal és egyes szövegezéssel át Szerinte „bizonyos ellentétek me. | szág, Nyugat-Németország, Olasz- lehetne hidalni. vül rekedtek” s azok közül is a gazdaságilag legfejlettebb hat ál. lám — Anglia, Norvégia, Svédország, Dánia, Svájc és Ausztria ősz-, s-zefogott és az úgynevezett eurói- pai szabadkereskedelmi övezet ellen javaslatéval lépett fel. Ennek az elgondolásnak a lényeg« az, hogy a nyugat-európai országok egymással szemben ne alkaL. mazzanak megkülönböztetést és ugyanakkor Anglia megtarthassa azt a kedvezményes helyzetet, a- melyet a brit nemzetközösség om. szágaival szemben élvez immár hosszú idő óta. Világos érdekösszeütfközésről, piacszerzési törekvésről, hegemóniáról van tehát szó ebben az „európai” zászló alatt vívott érte. kéziét- és hírlapósaiéban. Mert az „ellentéte« rendezéséra*’ valóu séges konferencia- sorozatot tar. tokák már az érdekelt államok az »többi hónapokban. Előbb Velencében, majd Brüsszelben, aztán Strassburgban, Párizsban és Géniben, majd újra Genfiben és újra Brüsszelben. A jelek szerint az ellentéteket mégsem tudták elsimítani. S miközben az angol és francia lapok nyíltan gazdasági megtorlásokat és gazdasági hátoo. rúval fenyegetőznek egymás országai ellen, a háttérben várakozva, ott áll Nyuga.-Német.rs/ág, amely ha valóban sor kerül a közös piac megteremtésére, vitathatatlan gazdasági és politikai veze- tőszerepre tesz szert F.anci-aor- szág és a vele társuló többi ország rová-ára A négy nyugati külügyminiszter párizsi tanácskozásán a közös piac—szabadkeresk'dalmi Öve et vitája is szobákéról tehát. Nehéz
