Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NCPÜJSAG 13., MMakal A sarkadi asszonyok készülnek íi gyermekek karácsonyi ajándékozására A TASZSZ nyilatkozata Nagy a gondja a sarkadi nőta­nácsnak, valamint ax iskolák szü­lői munkaközösségének, hiszen nem kevesebb, mint 1227 gyer­mek karácsonyi ajándékáról kell gondoskodniuk. A nőtanács tag­ijai, a szülői munkaközösségek ve­hetőivel sokat gondolkodtak azon, hogy milyen rendezvényt lehetne Csinálni, amely jó is volna, az ér­deklődést is felkeltené, de egy kts bevétett is jelentene, mert ez pótolna e kis csomagokhoz. Ügy határozott a két szerv, hogy di­vatbemutatót rendez virsli-vacso­rával. Az ötlet nem is volt rossz, » a napokban megrendezték. Ax érdeklődés olyan nagy volt, ami­lyenre nem is számítottak. A va­csorát, mint ahogyan ez mér szokás, kultúrműsor 4* tárté kö­vette. Ex ax alkalom, arra is jó volt, hogy a közös vacsorával kö­zelebb kerültek a szülők a peda­gógusokhoz is fordítva. Előadássorozatok a népfront-bizottságok tatjainak A Hazafias Népfront békéscsa­bai bizottsága tagjainak tájéke*, tatása végett előadássorozatot rendez. Az első előadás — „A no.ofront-politika. Magyararaá­gonr* eimmel — december I5-én este I árakor lesz a bizottság ke­*y iwcgeiioK Az öreg követ A haja ősz, s az élet ekéje mély nyolc hold féld munkája is nyom­barázdákat szántott az arcára. Egyenes tartással lép az emel­vényre, és bizalmat köszönő sza­vai után jóleső melegség omlik el az embereken. Bizalmat kapott e- zen az ülésen is. Társai, a me­gyei tanács alakuló ülésén kor- einöknek választották meg, s most ő a karmester, amíg a me­gyei tanács bizottságait, vezetőit megválasztják. Egyszerű szavak­kal tesz javaslatot a bizottsági ta­gokra és számol igennel, vagy nemmel felelő szavazatot. E tiszt­ség még keresve sem lehet kife­jezőbb, mert 74 nyarat élt ő már meg. Kerek 74-et, s a hosszú évek rögös útján a térde még nem roggyant meg, emelt a fő, nyűt a tekintete, mely arról regél, hogy dacolt idővel, vésszel,'' baj­jal, de a derekát nem törte meg senki sem. A vésztöiek követe ő a megyei tanácsban. Nyolc éven át szaval­ja vállát — javasoljanak fiata­labbat. De hiába sorakoztatta fel érveit, nem ért semmik Azt mondták neki, hogy az idő ugyan eljárt felette, de a szíve, akarata fiatal — ők úgyis reá szavaznak majd, , Hát igen, így volt — emlékezik vissza a tanácsülés szünetében. — Bevették a derekam. De jól tet­ték, mert tudja, úgy vagyok én már ezzel, mint a huszár lova a trombitaszóval. Ha fújják a ria­dót, nyugtalan. És. valóban. így van. A néhány héttel ezelőtt még szabadkozó idős ember most a megyei tanács alakuld ülése után dohogva jegyezte meg: Azért va­lamelyik állandó bizottságba en­gem fs beválaszthattak volna. Az öreg embernek Is akad még va­lami haszna. Deák (Folytatás az I. oldatról) Adenauer elsősorban attól léit, hogy a külföldi csapatok — Isten ments! — elhagyják Nyugat-Bér­ltet és átadják a németeknek. A- denauer alighanem jobban szívén viseli a nyugat-berlini megszál­lók elasrult jogait, mint maguk a megszállók. Micsoda képtelen helyzet! Nem véletlenül állapít­ják meg, hogy Adenauer úgy vo­nul be Németország történetébe, mint a „megszállás kancellárja”, intet az egyetlen német kancellár, akinek egész politikája Németor­szág külföldi megállásának fenn­tartására irányul. A nyilatkozat hangsúlyozza to­vábbá: Adenauer kancellár és a- zok a nyugat-német körök, ame­lyek támogatják a kancellár poli­tikáját, arra törekednek, hogy Nyugat-Berlint adott pillanatban a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszió, testvér- gyilkos háború kirobbanásának tá­maszpontjává tegyék. Tudják a- zonban, hogy a nyugat-berlini fel­vonulási területet nem tarthatják meg saját erejükből, s ezért a megszállók szuronyaira számíta­nak. A Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság nem figyelheti közömbösen, ho­gyan változtatják Nyugat- Berlint felforgató tevékenység központjává, NATO-támasz- pottá. Világos, hogy egyetlen állam sem nyugodhat bele Ilyen helyzetbe, ha törődik sa­ját biztonságával. A szovjet kormánynak szilárd az az elhatározása, hogy megteszi mindazokat az intézkedéseket, a- melyeket a Berlinben uralkodó rendkívüli helyzet megszüntetésé­nek feladata megkíván. A szovjet kormány szívesebben szüntetné meg Berlin megszállási státusát a többi érdekelt hatalommal való ésszerű megálapodás útján, s to­vábbra is reméli, hogy ez az út járható. Ha azonban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem akar együttműköd­ni a Szovjetunióval ennek a fela­datnak megoldásában, akkor a szovjet kormány számára nem ma­rad más hátra, mint hogy elhárít­sa magától a Bérlte megszállási státusának fenntartásává! kapcso­latos funkciókat és megfelelő e- gyezményt kössön a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nyává!. Nyugaton azonban vannak, akik fenyegetőznek, s olyan hangok hallatszanak, amelyek erőszak al­kalmazását, a tankok megindítá­sát követetik a megszállók nyugat- berlini pozícióin ah védelmében. Mit lehet mondani az ilyen féle kö­vetelésekről? Ezeket nem a józan ész diktálja. Vajon nem világos-e, hogy minden olyan kísérlet, a- mely erőszak segítségével kíván. Berlinbe behatolni, támadást je­lentene a Német Demokratikus Köztársaság ellen, s egyúttal a varsói szerződésben résztvevő szö­vetségesei ellen. Felhívhatnák a figyelmét arra, hogy a szovjet csa­patok nem azért vannak Kelet- Németországban, hogy megmutas­sák az utat Berlin felé a nyugati hatalmaknak. A Német Demokratikus Köz­társaság ellen irányuló táma­dás esetén az agresszoroknak megfelelő választ adnának a varsói szerződésben részt ve­vő államok egyesült fegyve­res erői. A Német Demokra­tikus Köztársaság biztonsága jó kezekben van. A TASZSZ-nyüatkozat végül le­szögezi: azoknak a lelki egyensú­lyukat vesztett vezetőknek nyo­méin haladni, akik ma Berlinnel kapcsolatban erőszak almaimazüsá­tói kíáKtoan ak, egyértelmű lenne a* háború veszélyének felidézésével ax emberiségre nézve oly súlyos- összes következményekkel együtt. A megkezdett háborús konfliktust aligha lehetne korlátok közé szo­rítani Mindkét részről bevetésre kerülnének a legújabb pusztító esakéaök, a nukleáris és a rakéta- fegyver te Vájjon ezt akarják-e el­emi azok, akik tankokat akarnak küldeni Berlin ellen? Ha igen, ak­kor tudatosam enaberpusztító cé­lokra törekednek. A Szovjetunóénak Berlin meg­szállási státusa megszüntetésére vonatkozó javaslatai teljes mér­tékben. lehetővé teszi Nyugat-Bér­lte, kérdésének az európai béke érdekei szerint történő megoldá­sát anélkül, hogy ebből kár szár­mazna bármelyik nagyhatalomra és úgy, hogy az feltétlen hasznára válnék a német népnek. A szovjet emberek szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak kormányai' reá­lis szellemben foglalkoznak ezek­kel a javaslatokkal, elvetik ma­guktól mindazt, amit ma megboly­gatott indulatok sugalmaznak é» józan ésszel, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. ülést tart a Hazafias népfront megyei bizottsága December 19-én délelőtt 9 óra­kor Békéscsabán, a Luther utcai ifjúsági filmszínházban ülést tart a Hazafias Népfront Békés me­gyei Bizottsága. Az ülés során az elnökség beszámol a választási munkák eredményeiről, tapaszta­latairól, melynek előadója Bátkal Pál, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára lesz. Má­sodik napirendi pontként a bizott­ság jövő évi munikaterv-javaslatát vitatják meg és hagyják jóvá, vé­gül pedig szervezeti kérdéseket beszélnek meg. tak neki bizalmat nap mint nap !!UMimuniHUtitntimHnrmiMiMiHimiimmni>tiiii<tM!iiiriiMiiimuiuimH«wtHHMmTwri)mnMinMiiiiwmkuewwmi)iM<HiMHMUf«m<H«i(mi)m!!tiMwiitiinimnimi:tmiirnmiiM?imimiiim?iiiiimritfiiniiH» falubéli társai és a mostani vá- § lásztás során ismét őt: id. Pardi = Istvánt választották szószólónak. J Nyolc éve, hogy fáradozik lanka- § (latlan szorgalommal a közügyek § intézésében és azt mondják róla, g hogy az évek során egyetlenegy- g szer sem maradt adós választói- g nak a tanácstagi beszámolóval, g Bem odázott el egyetlen fogadó- = Órát sem és törvényt tett, igazsá- | got szolgáltatott sok-sok ügyes- g bajos esetben. De nemcsak afféle S hivatali -elfoglaltságának tekin- g tette ő a megbízatást. Nemcsak g a fogadóórákon igazított útba em- | bereket, hanem éppen ott és ak- | kor, ahol arra szükség volt. Sok- 1 SZor már kora hajnalban zörget- | tek a kapuján, g — Egy kis tanácsért jöttem 1st- § ván bátyám, néhány perc az e- | gész. És a néhány perces beszél- | getés után az öreg Pardi órákat | áldozott, hogy rendbehozza a i szomszédja baját, amelyben a | földcserétől a vízkár miatti adó- g mérséklési kérelemig minden = benne foglaltatott. Máskor fél- g napokat vitázott egy-egy ember- g rel, míg megérttette vele, hogy a I követelőzése jogtalan és a tör- g vény az törvény, meg kell hajol- § ni előtte és teljesíteni a kötele- g lettséget. Hányszor indult ö e | nyolc év alatt a megyeházára § gondterhelt arccal 8 emelt szót, g hogy ivóvíz kellene a vésztöiek- g nek. A fáradozás nem volt hiába- g való, meg lett ez is. Törpevízmű g látja el jó ivóvízzé] a vésztőieket. | Azt mondtam róla, hogy ke- g mény ember, a derekát nem egy- g könnyen adja be. De most a múlt g hetekben megesett vele. A jelö- § lőgyülésen, amikor újra az ö ne- g vét hozták szóba, szabadkozott, g Erősítgette, hogy ő már öreg, a 1 Hét ív — Hogy van szíve eny- ayt ideig itatni azt az embert... Már lél órája nem akar kifogy, ni a szóból. Igazán abbahagy­hatná... B szavakból sok szeretet, fél­tés csendül ki Azt hazam, u. gyamenmyi megbecsülést kap az egén községtől. A feltő szavak, melyek a tanáe-háza irodájá­nak ablakából hangzottak el« kifejezői a szeretetnek. Aztán, amikor végre elkö­szönt az a „szívtelen”, * titkár újra magához szorította a mart, kát, rnegigazi otta sapkáját, s jött a tanácsházára. — Végre — nyugodott meg * hölgy, aki az ablakból a két embert nézte és bosszankodott. a figyeltmetlenségeax Még vagy hárman emelték meg kalapjukat, vagy sajkáju­kat, ahogy találkoztak a tanács, titkárral. Mindenkivel váltott néhány szót, nehézkesen meg­állt, visszafordult, megemelte ő is sapkáját, az. ám újra magá­hoz szorította a mankóit, s el­indult Mondom, vagy háromszor keleti megtenéíetaie ezt, míg a tamáesházához. árt. Ott, az aj­tó előtt köszöntem rá. A hiva­talába hívott. Ha már őt kere­sem, üljünk le, kissé elfáradt, mert van az embereknek problé­mája, s megnyúlik az út, míg a tanácstoázára ér. — De abból élünk, amit dol­gozunk— — mosolygott, mikor • széket maga alá igazította« Sok mindenről kérdez­tem, de róla akartam inkább tudni. Hogyne, h'szen most har­madszor mondták Köves Im­rének Lőkösháza választópolgá­rai: — Eriggy tanácstagnak, oszt intéd úgy dolgainkat, ahogy kell! Kilencszázötvenegy óta titká­ra a tanácsnak. Először koop­tálták, asztán kétszer megvá­lasztották. Máa- a nyolcadik évét éli Lőkösháza minden dolgával, örömével, meg b? javai, össze­nőtt a község Köves Imiével, Köves Imre meg a köz­séggel. Kétszázötven csalá­di ház, két új iskola, gaz­dasági vasút, villany, tanácshá­za, járda, meg a jó ég tudja felsorolni, mi minden van 1951 óta Lőkösházán. Vásárhelyi De­zső, az egykori íöldbteokc», alighanem eltévedne régi birto­kán... Ha ugyan beengedi ék t. községbe. És ami itt most van, va'a- irrmnyi alkotásában benne van Köves Imre szíve, meg akarata. Minden új háznál ott van, örül, amikor terebélyesedik községe, gazdagodik Lőkösháza lakossá, ga. A jövő? Ott is ott lesz! De menny re! Míg őt a Jőkös- háziak küldik a titkári munká­ra, addig az ákarsttal nem lesz baj. — Nem jó az, ha megá'l az élet. Újat alkotni vagy szeb­bé tenni. Ma már nem megve­tendő Lőkösháza, holnap szebb lesz, holnapután még srebb. — Cigarettát húz elő zsebéből, s a gyufa lángjára hajol. Nagy erős homlokán már látni ösvénye­ket, de kerek arcúból az opti­mizmus, a fiatalos kedv láttat­ja magát. — Mit akarnak építeni a ké­sel jövőben? •— Alig merem monaani, de mondom, mert addig úgy sem hagyunk békét a világit: k, míg nem lesz. — Bek szív cigarette, jóba, s a füstöt közvetlen az ar­ca elé ereszti, mintha nem «. harná, hogy lássam arcát, ami­kor kimondja a merész tervet, ■— Kultúrházat akarunk építe­ni! Nem is kiváltságos a terv. Valahogy már megszoktuk, hogy nekünk mindem kell, nemi nyugszunk, míg ezt, vagy azt meg nem alkotjuk. Ez termé­szetes ma már minálunk. — Nagyon kell nekünk a kul- túrház. A XISZ_»ek n ncs he­lyisége, meg az nincs, ahol szó­rakozzék az ember. Ha sikerte!, majd meglátjuk, kapunk-e OTP-kaksöiT, rögtön nagyot ugrunk megint előre. Még a színházzal is tudunk majd tár­gyalni! Egy asszony kopogtatott az ajtón. — El van-e intézve az ügy, Imre bácsi? — kérdezte a tit­kártól, miknr belépett. Bár Kö­ves Imrét még n m nagyon Il­leti a „bácsi" m gszólítás, hisz mindössze 31 éves, de úgy lát­szik, így szokták meg. Tessék megnyugodni, min. den rendben van. Megbeszéli ü k, megkapják a pénzüket.; Bocsánatot kér.a hölgy, s el. megy. — Most a mezőgazdaságot a- karjuk tisztába tenni. Van most is egy alakuló csoport. Az egyik nap ott voltam náluk, hogy megtud jam a szándékot Egye­nes, vagy n ml? Nincs érteim* hátsó gondolattal csoportot ala­kítani. önként és egyenesen« Meg te mondtam: Emberek, ha tényleg közö en akarnak gaz­dálkodni, alskí ,sák mrg a cso­portot. Dr, ha nem őszinte a do og, akkor hozzá se kezdje- mek. — Nincs igazam? — kér­di. Fejemmel biccentek, hogy egyetértek vele, aztán mondj« tovább. — Aki nyitott szemmel jár úgyis tudja, hogy jó vásárt csinál a közössel. De annak nincs értelme, hogy csak ideig, éráig, meg valami teke: v.nyes gond-lattal alakítsunk tsz-eket. Nekünk erős mezőgazdaságra van szükségünk, akkor hát erő­sítsük a meglévő tsz-eket, ala­kítsuk az újakat, mindig töb­bet, de csak árokká1 az egyéni­ekkel, akik őszintéin akarnak tovább lépni... Ez a véleménye Köves Imrének, s ezért verekszik is, ha kell, agitál is. Csak ezért? Nem, hárem mindenén, amivel úgy véli ad az országnak, ad a lökösháziaknak. Ezért mondta a tanácsi d lgozó, amikor már megsokallta a féllábát elvesztett tanács titkár átlátását: — Van szíve bérnek? annak az em­Varga Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents